Már csak a háttér mintázatából is sejthető, hogy a pincében állok, a doboz tartalmából pedig az derül ki, hogy az antennák feliratú fiókom előtt, illetve konkrétan felett.
   Bár egyáltalán nem azért húztam ki, hogy kivegyem belőle a ma bemutatásra kerülő SWR mérőt, de ettől még ez lett a vége. No de ha nem ez volt a cél, akkor mégis mi? Nos az, hogy megtekintsem a virágállványra szerelt tévéantenna című projecthez összegyűjtött alkatrészeket. Persze nem csak ez az egy antennás fiókom van, valamint a készülő antennához megfelelőnek tartott alkatrészek zöme jelen pillanatban már nagyban a lakásban ücsörög (megjegyzem már több mint egy éve), mégpedig egy baglyos dobozban.
   Itt aztán mindjárt nekiálltam azon a sorrendi kérdésen merengeni, hogy mielőtt a belső antennát összeeszkábálnám, azt megelőzően előbb még a külső társát kellene egésszé kerekítenem. Ezt úgy kell érteni, hogy azzal már addig a készültségi szintig jutottam, hogy a sárgára festős project kettő keretében már nagyban szárad az antenna pálcáján a sárga festék. Mindeközben a lelkemen pedig az, hogy az építési projectjeim közül jelen pillanatban épp egy tucatnyi hever félkészen, és ezek még csak a már beszámozottak! A többit inkább hagyjuk is, mert a tömegükbe még belegondolni is rossz!

   Bár a jelen képen mutatott helyszínről egyáltalán nem hiányoztak, de azért csak felhoztam a pincéből egy elosztót, valamint egy szürke antennapálcát. A háttérben látható többi kacatot most inkább nem sorolnám fel, mert csak magammal tolok ki, hogy miután majd szétszedődtek, jöhetek vissza beszúrni a rájuk mutató linkeket.

   A doboznak hatból öt oldalán (az alján nem) ugyanezek a feliratok olvashatók. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy vagy biztosra akart menni a gyártó, hogy odaérnek a fontosabb információk a felhasználókhoz, vagy egyszerűen csak nem volt más mondanivalója. Az adatok lényege az, hogy a műszer használható az egész rövidhullámú tartományban, 50 (illetve 52) ohmos impedanciák között.

   Ez a műszer hiába volt ennyire szép, én mára már valami ismeretlen okból akkor is inkább a magyar változatát használtam, amit már nem tudok megmutatni, mert eladtam a CB rádióval együtt. Az árából, meg még egy csomó minden más árából (például Amiga) lett megvéve az első PC.
   A műszer kezelése még laikusok számára is rém egyszerű. A bekötése is csak annyi, hogy sorba kell kötni az antennakábellel. Ehhez persze kell egy dugó-dugó toldó, de olyanból minden jobb CB rádiós háztartásban akad.
   Az apró kapcsolót FWD állásba kapcsolva, az adásgombot megnyomva, addig kell tekerni a kerek gombot, míg csak végtelent nem mutat a műszer. A kapcsolót REF állásba kapcsolva, természetesen az adás gombot folyamatosan, vagy újra megnyomva, már mutatja is a műszer az SWR, vagyis az antennáról visszaverődött teljesítmény értékét, pontosabban szólva egy viszonyszámot.
   Amennyiben nem értenénk miről van szó, akkor a skála vonal alatti részén százalékosan is láthatjuk, hogy mekkora illesztetlenségi veszteséggel működik a rádióhoz kapcsolt antennánk.
   Az illesztetlenség azért kiemelendő, mert ez a műszer nem az antenna sugárzási hatásfokát méri. Ez már csak abból is belátható, hogy a műszer kimenetére antenna helyett egy 50 ohmos műterhelést akasztva, azt jól illesztettnek fogja mutatni, miközben az éterbe kisugárzott teljesítmény konkrétan nulla.

   Mivel ennek a típusú SWR mérőnek teljesen szimmetrikus a belső felépítése, ezért nincs értelme megjelölni a ki és a bemenetét, merthogy ezek csereszabatosak. Az előlapon persze ott a felirat, de ha fordítva kötjük be, akkor mindössze annyi történik, hogy az apró kapcsoló feliratai is fordítva értelmezendők.

   Ez a doboz nemcsak kezelésileg, elölről és hátulról, de bármely más oldaláról nézve is egyszerű. Mielőtt kinyitottam volna, azon kezdtem el töprengeni, hogy mivel tudnám bemutatni a működését. Mert ugye a President Grantot már évtizedekkel ezelőtt eladtam. Ugyanerre a sorsra jutott az első komolyabb CB rádióm, valamint egy később beszerzett Stalker IX. is. Kézi CB rádióból mondjuk még akad valahol, de arra - megfelelő csatlakozó híján - ezt a műszert nem lehet rákötni. Persze a helyzet azért nem ennyire rossz, hiszen épp újra akad a pincében a polcon egy Midland CB, csak ugye azt eddig még csak ki sem próbáltam.
   Mindeközben a másik gond az, hogy még ha működik is, akkor sem vagyok hajlandó rákötni a labortápomra semmiféle CB rádiót, mert sok év tapasztalatából bizton állíthatom, hogy ezek ketten nagyon nem bírják egymást.

   Emlékeim szerint már ez a kisebbik táp sem szerette a CB rádiókat (többször is elszállt benne tőlük a 723-as IC), de ezt azért mégiscsak könnyebb megjavítani, mint az asztalomon lévő nagyot. Ezzel a tápegységgel sajnos éppen ugyanaz van, mint ami a pincében porosodó CB rádióval. Vagyis nem tudom, hogy működik-e, ugyanis éveket állt a telken apám beázott műhelyében.
   Mindezek hatására azt, hogy hogyan működik, mire mit mutat az SWR mérő, azt majd csak akkor fogjuk látni, ha mind a CB-re, mind pedig a tápegységre vetettem egy-egy gyógypillantást.
   Sajnos ahogy a képen látható tápegység kinéz, annak kipofozásához nem lesz elég holmi pislogás. Akarom mondani épp most jöttem rá, hogy mi az amit be szerettem volna vonni a sárgára festős project kettőbe, csak már hónapok óta nem jutott eszembe. Aztán ahogy itt ültem a billentyűzet mögött, egyszer csak felmerült bennem a kérdés, hogy mi az a kék, meg a mellette lévő fekete.
   Miközben az összehajtogatott anyag az eltehető munkalap porvédője, addig a fekete egy UHER kazettás riportermagnó, amit egy kedves olvasótól kaptam (megjegyzem egy színes tévével együtt), hogy ne csak szalagos UHER legyen a szétszedtemben. No nem a variocordról van szó, hanem egy 4000 report IC-ről.

   Ez pedig a hátlapja, szintúgy belülről nézve. A nyáklapon látható meander a tulajdonképpeni mérőkör. A mért jel úgy jut át a dobozon, hogy ahhoz belül semmi hozzá nem ér, mindössze az iránycsatolók nyákcsíkjai futnak a hátlapi csatlakozók melegpontjainak átkötésével párhuzamosan.

   Mind a haladó, mind pedig a visszavert jelet mérő áramkörhöz tartozik egy-egy dióda, kondenzátor és ellenállás. A rajzot már be sem szúrom, mert az internet szerte megtalálható.

   Kiszerelhetőnek mondjuk kiszerelhető, csak ugye a kiszereléséhez le kellene róla forrasztanom a hátlapi csatlakozókat. Illetve ez pont fordítva van, merthogy a nyáklap van ráforrasztva a csatlakozókra. Konkrétan a csatlakozók lábaira és tartócsavarjaira. Mint az a képen látható - az egyszerűség jegyében - a panelt szó szerint ezek tartják.

   Amit egy ilyen műszerben talán a legnehezebb házilag elkészíteni, az a műszer skálája. Persze ma már, hogy szinte minden háztartásban ott a színes nyomtató, illetve tömve az internet mindenféle rajzolóprogramokkal, azt kell mondjam, hogy mégiscsak inkább a doboz.

   Aztán persze beugrott, hogy a keresett átalakító épp rá van tekerve a woblerre, mint ahogy az is, hogy ha leveszem róla, akkor már nem is kell, csak egy mindkét végén dugós CB antenna kábel.
   Amire még szintén rájöttem, az az a tény, hogy a wobler kimeneti teljesítménye édeskevés egy SWR mérő mutatójának megmozdításához. Annak a CB műszernek talán még mutatna valamit a mutatója, amit magam építettem, csak ugye annak meg tönkrement az alapműszere.

   Na most nem az a baj, hogy nem tudtam bemutatni a működését, hanem az, hogy ez a műszer ezen okból egészen addig itt lesz a szobámban, míg csak át nem esik a bemutatáson a Midland CB. Ehhez persze a korábban mutatott kisebbik tápegység is kipofozásra kell, hogy kerüljön.

   Ezzel a képpel nem azt szerettem volna megmutatni, hogy az SWR mérő ide már nem fér (bár ez is egyértelműen kiderül belőle), hanem azt, hogy a magamnak tett ígéretem ellenére folytatólagosan újra és újra eltorlaszolom a szkennert, pedig már annyiszor ígértem meg magamnak, hogy ezt többé nem teszem, hogy azt már össze sem tudom számolni!
   Mondjuk a rátett papírok még csak hagyján, mert azokra rá tudom fogni, hogy porvédőül vannak ott, de a szalagragasztó bemutatásához félretett, illetve pincéből előtúrt darabka szalag, meg a dobozán tehénkedő digitális képkeret, az azért már nehezen indokolható. Hogy minek nekem a szkenner? Nos azért, mert az előző képen látható, hogy van valami cetli az SWR mérő dobozában.

   Míg ez a másik arról mesél, hogy ezt a műszert a néhai budai Skála áruházban vettem. Dátum sajnos nincs rajta, így az nem derül ki belőle, hogy ez az akció mikor történt. Amit még szintén nem tudok, hogy miért. Már úgy értem, hogy minek vettem meg, mikor mindig is volt itthon egy másik.