Már régóta szúrja a szememet az a háromszögletű fekete hangfal. Mert ugye mégis mi a francot keres a tisztítószeres polcon? Vagy át kellene vinnem a másik pincébe, vagy szét kéne szednem, vagy csak úgy egyszerűen ki kellene vágnom, mint tette azt előttem valaki más, mégpedig a múltkori lomtalanításkor.
   Hogy mégis minek hoztam el, ha egyszer nem kell? Nos azért, mert egyrészt kíváncsi vagyok a tartalmára (pedig tudom, hogy csak egy hangszóró van benne), másrészt van hozzá egy történetem.

   Ez egy nagyon egyszerű hangfal, ami a múltkor bemutatott NDK lemezjátszó tartozéka volt, csak akkor nem tudtam megmutatni, mert a mi párosunkat Apukám valahova elvarázsolta. A komplett lemezjátszó sokáig hevert a Réka szekrénysor vitrines részében, mikor is egy nagyobb lendületű rendcsinálás alkalmával lekerült a pincébe, ekkor azonban már rég nem voltak meg a hangfalai.
   Gondoltam most, hogy találtam belőle egyet kidobva, végre eljött a nagyszerű alkalom, hogy bemutathassam. Kezdetben még úgy volt, hogy a leporolása után felviszem a lakásba, csak mivel - nyár lévén - odafent meleg volt, itt a pincében viszont hűvös, inkább nem vittem sehova.

   Az ék alakú forma egy hangfal esetében kissé talán szokatlan, de mondhatni elmegy. Illetve a formája ellenére, ennek a doboznak meglepően jó hangja van. Meséljek? Na jó...
   Szóval az úgy volt, hogy mikor megkaptam a cégnél a Compaq PC-t, a hozzá járó Creative hangfalak olyan csodás hangot, pontosabban szólva sztereó teret produkáltak az irodámban, hogy olyat itthon én még sosem hallottam! Sajnos hiába hoztam őket haza, a varázs valamiért az irodában maradt. Valószínűleg a helyiség viszonylagos üressége okozta utózengés, no meg a falaktól és minden mástól is távol elhelyezett hangfalak okozták a csodát.
   Kissé szomorúan vettem tudomásul, hogy itthon nem szól úgy a zene, mint tette azt bent a cégnél, majd ennek okán kisvártatva nekiálltam kísérletezni. Tehettem, hiszen akkoriban volt itthon hangfalam bőven. Ezek típusait most inkább nem sorolnám fel, hiszen a lényeg csak az, hogy a sztereó teret varázsolós versenyben végül a képen látható szerencsétlenség volt a befutó. Ez is csak úgy, hogy az összes lehetséges hely közül, a háromszög oldalára állítva, el volt húzva az asztalom első pereméig. Ráadásul az sem volt mindegy, hogy mit hallgatok rajta. A jobb bal sztereó persze minden hangfallal megvolt, bármiféle amúgy sztereó anyaggal, de a térérzet, na az szinte mindig hiányzott.
   Amúgy a legjobb hangot (már úgy értem, hogy sztereó teret) egy olyan lemez produkálta, amit tévedésből vettem meg, én ugyanis Prince legújabb lemezéért mentem be a boltba, ott azonban valamiért Sting-et mondtam.
   Mivel az asztalon (azért itt, mert mindig itt ülök) ha sokat nem is, de valamicske eredményt azért már elértem (szóval nem látszott teljesen lehetetlennek a dolog), szétkaptam a hallt, kiszedtem a toronyból a QUAD-ot, meg a Denon CD játszót, majd átköltöztettem őket a szobába, ahol aztán újra nekiálltam a hangfalak mindenféle lehetséges pozícióban történő kipróbálásának. Mind magamat, mind pedig a hangfalakat helyezgettem szép sorjában mindenhova, de sajnos nem igazán sikerült átütő eredményt elérnem. Szólni ugyan jól szólt a rendszer, de a sztereó tér, na az valahogy nem akart előjönni.
   Mivel ekkor még megvolt a kisebbik erősítőm (bár az eredeti végfokok ekkorra már rég elégtek benne), azt is kipróbáltam. Forrásként az AKAI magnót, és még egy bakelit lemezjátszót is bevetettem, de semmi. Ekkoriban volt itthon egy rakat magnós autórádió, melyekből a működőkkel szintén tettem egy próbát. Sajnos semmiféle eredményt sem tudtam felmutatni. A Tesla NZC 420-as lemezjátszó is leszerepelt, mind a gyári, mind pedig minden más hangfallal. Végül kénytelen voltam feladni a további kísérletezést, mert akkora lett a kupi, hogy alig bírtam estig visszacsinálni.

   Az NDK hangfal háta lyukacsos, ami a többi hangfalamról nem volt elmondható. Hogy aztán ez mennyiben járult hozzá, hogy a lakásban mindenütt ennek a kis szerencsétlenségnek volt a legjobb sztereó tere, azt nem tudom.

   Mint az a szegekre és a hangfalra tekert cipőfűző maradványokból egyértelműen kiderül, ez a hangfal fel volt akasztva. Épp mint ahogy én is majdnem felkötöttem magam, mikor kiderült, hogy ez a vacak, ha csak sztereó térélményben is, de veri az összes többi hangfalamat.

   Az mondjuk igaz, hogy már megint ebéd után jöttem le a pincébe rendetlenkedni, de a megzuhant vérnyomásom még nem kellett volna ok legyen arra, hogy hosszú percekig bámuljam a hangszórón a Tesla feliratot. Végül persze rájöttem, hogy azt furcsállom benne, hogy egy NDK hangfalban látom.

   A hangszóró dobozon belüli rögzítése mondhatni meglepő. Egyszerűen csak bele van téve a dobozba, majd hátulról rá van rakva egy alumínium lap, melyet a négy sarkában egy-egy rugólemez szorít le, mely kombináció nem csoda, hogy trehányul mutat.

   Mivel van egy hátából kihajtható lába, akár ebben a pozícióban is használható. Miután végeztem vele, átvittem a lomos pincébe, majd visszatértem ide, vagyis a tűzifásba, ahol is nekiálltam átnézni a terepet, hátha akad itt még valami olyan, ami akár idelent is szétszedhető.

   A magnós autórádió és a lámpa mindenképp odafentre való, azonban a Pacsirta rádió esetében rezgett a léc, hogy ha a szétszedését talán nem is idelent ejtem meg, de az előzetes nagytakarításába beleállok. De persze nem tettem meg...

   Bár úgy néz ki, mintha a CB rádió és a szivargyújtó - USB átalakító képében ezen a polcon csak két szétszedtem project elmaradás lenne látható, azonban ez nagyon nem így van! A jobb alsó sarokban látható akkuknak ugyanis (melyek amúgy éppen ezért vannak itt) nagyban készül (hát persze...) egy tartó. Aztán van itt egy gyújtógyertya, majd tőle jobbra egy indexrelé is. A hangszórókat pedig egy annyira bonyolult project miatt gyűjtöttem be a lomtalanításkor kidobott tévékből, hogy azt inkább neki sem állok elmesélni...