Hiába ígértem meg magamnak, hogy most már aztán tényleg nem veszek a piacon több rádiót (és még csak egyszerre egyet sem), ha egyszer mindig becsúszik valami érdekesség. Míg a gömbformájúban a formája tetszett meg, addig a kékben az, hogy az nem szuperheterodin, hanem egyenes rendszerű, vagyis bóvli. A jelen helyszínen a kéknek amúgy nemcsak a háta van, hanem az eleje is, ami amúgy ott lóg a polc alatti paradicsomok között.

   Ami aztán idővel bekerült száradni a két ablakszárny közé. Ez amúgy csak azért lett így, mert míg ez a látványosan egyszerű belsejű rádió csak kívülről volt koszos, addig a gömb formájúból az elmosogatása után folyamatosan csöpögött a koszos lé. Mondjuk azt nem szedtem szét, szóval belemehetett a víz, de attól még nem kellene belőle barna lének folydogálnia.

   A jelen pillanatban amúgy épp nagyüzemben várnak száradásra a virágállvány környékén elhelyezett mindenféle alkatrészek. Balra a két fekete valami egy 71DA-2 alapműszer váza, míg a fehér rácsos izék (közöttük az előbb említett műszer előlapjával) valaha egy szénszűrőt alkottak. Mindeközben a két sárga valami a jobb alsó sarokban az Apukám által épített kisebbik labortáp belső összetartó keretpárosa. Ez utóbbin mondjuk nem a víz, hanem (megjegyzem már hosszú hetek óta) a festék szárad, ami a kupi szempontjából persze mindegy.

   Míg az ablakból viszonylag gyorsan bekerült a polcra (de csak mert időközben esett az eső), addig a polcról a boncasztalra már nagyon nehezen jutott el, illetve le. Mikor ezt a cikket írtam, akkor 2019 november negyedike volt, vagyis már erősen közeledett az év vége, de még mindig volt 8 tételnyi régi elmaradásom.
   Hogy ezt meg mégis hogyan hoztam össze, mikor év elején is már csak 9 volt, miközben 2019-ben több mint 150 dolgot szétszedtem? Nos ez úgy történt, hogy botorul beírogattam a táblázatba olyan tételeket, melyek a beírásukkor még úgy néztek ki, hogy néhány napon belül kifutnak, de aztán valahogy zsinórban - pláne sokszor - mégsem.
   Hogy miért nem a még a gömbrádiónál is egyszerűbb tétel diavetítőt, vagy mondjuk a két Harkov villanyborotvát választottam? Na ezt mondjuk képetlen vagyok megmagyarázni. Na jó, vannak rá mindenféle okaim, de azok aztán tényleg mondvacsináltak.

   Elmondjam, hogyha ezt a gömb alakú rádiót szétszedem, akkor már csak hány darab az utóbbi időben beszerzett rádióm marad? Nem mondom el, mert olyan sok, hogy azokat most (csodák csodája) nincs kedvem felsorolni.
   Amúgy, mint ahogy a rádiók zöme, úgy ez is a piacról származik, ahol is sikerült az árát lealkudnom 300 forintra, ami még akkor is barátinak tekinthető, ha koszos, rozzant, és még felesleges is.
   Amit a képen látunk, az amúgy a rádió skálája. Hogy ez a forma egy kissé hajaz a halálcsillagra, az még véletlenül sem azért van, mintha a gyártó lekoppintotta volna a fazont, ami már csak azért sem lehetséges, mert míg a Csillagok háborúja egy 1977-ben bemutatott film, addig ez a rádió az 1970-es évek elején készült. Bizonyíték erre az ide kattintva elérhető 1971-es National Panasonic katalógus (ami vigyázat, egy 5 megás pdf fájl), melyben amúgy ez a legkülönösebb formájú rádió. Persze gyártottak más lehetetlen fazonút is, mint mondjuk kerek lapos, széthajtható tölcsérre emlékeztető (ami egyesek szerint karkötő), de még bögre formájút is! Ez amúgy (szerintem szerencsére) nem terjed el. Mármint a lehetetlen formájú rádiók készítése.

   A láncnál fogva (ami amúgy nem utólagos, hanem gyári felszerelés) fel lehet lógatni valahova, de akár még lóbázva vinni is lehet, ami persze előre vetíti a rádió közeli halálát. Mármint a lóbázás.

   Akad olyan teleptartó, ami a még felújítható kategóriába tartozik. Gondolom nem árulok el vele különösebb titkot, hogy ez nem tartozik közéjük. Ez amúgy nem igaz, hiszen mivel a műanyag része épnek tűnik, így épp csak a rugóit kellene kicserélni, amiből szerintem bőven van pótlás a teleptartós dobozomban.

   Ez itt a lánc rögzítése, melynek állagából azt sikerült kikövetkeztetnem, hogy ez a rádió sokáig lógott valahol, miközben a láncra lecsapódott a pára, majd belefolyt a rádióba, ahol is ezen a csavaron végezte. Ehhez képest tulajdonképpen nem is néz ki olyan rosszul ez a készülék.

   Mint az egy kicsivel később (tényszerűen a rádió paneljának nyomkodásakor) kiderült, nem azért van ennyire rossz hangja, mert ez eleve ilyen, hanem csak azért, mert a hangfrekvenciás teljesítményerősítő push-pull fokozatának csak az egyik tranzisztora üzemel. Már úgy értem, hogy mikor a megfelelő ponton nyomom meg a panelt, akkor egyszer csak elkezd normálisan szólni.
   Mikor már néhány perccel az összerakása után rájöttem, hogy nem kerestem meg a kontakthiba pontos helyét, akkor mondjuk már késő volt, mert addigra már rég kint várta a rádió az előszobában, hogy levigyem a pincébe a többiek közé.

   Mielőtt ez megtörtént volna (mármint az előszobába történő kihelyezés), előbb még tettem egy próbát a rádió alsó részével, aminek az volt a tulajdonképpeni lényege, hogyha sikerül rajta némi mosogatással látványos változást elérnem, akkor az egészet szétszedem és elmosogatom, míg ha nem, akkor nem.

   Mindeközben az amúgy egyértelműen jobbféle kategóriába tartozó Tronic töltő akkora elektroszmogot termel, hogy azzal teljesen lehetetlenné teszi az AM vételt. Ez persze csak abban az esetben igaz, ha ráteszem a töltőre a rádiót, hiszen tőle úgy egy méterre már alig hallatszik bele a vételbe a zavarás. Ott meg mondjuk az LCD monitor, meg az ADSL, illetve most már VDSL modem zavar.

   Valamint ez a múltkori SHARP rádióban már látott ellenállás kondenzátor integráció. Így utólag nézve egy kissé elbizonytalanodtam, mert a középen látható barna színű alkatrész középső lába lehet, hogy a háta mögött megbúvó diódához tartozik. Amúgy mint azt később, már a pincében megtekintettem, nem, vagyis ez ugyanaz a három lábú alkatrész, mint amit a SHARP zsebrádió esetében láttunk.

   Hiába néz ki úgy, mintha el lenne törve a panel széle (amúgy persze el van törve, csak gyárilag, ugyanis itt választották le a másik panelről, merthogy ezeket nagy táblában, tömegével gyártják), ezzel a képpel igazándiból azt szerettem volna megmutatni, ami a háttérben szinte nem is látszik. Mármint azt, hogy a két gömbfél közötti fekete keretből is ki van törve vagy úgy egy jó három centis darab.