Hát te meg mégis miféle rendezőelvet követve kerültél ide? (kérdezett rá a szerző csodálkozva a piros telefonra) Az addig rendben, hogy a minap vettem a piacon egy százasért, majd a pusztán a dobozáért megvásárolt kvarclámpával együtt egyből kimostam, de hogy a konyhába miért került ki, arra nem éreztem elégséges magyarázatnak, hogy itt aztán tényleg nyugodtan csepeghet belőle a víz.

   A telefon annyira megsértődött, hogy nem érte jöttem, valamint gondolom azért is, mert hosszú napokon át időnként bele-bele rúgtunk), hogy mikor a konyhába esténként benyitottam, bosszúból mindig a frászt hozta rám. Mármint azzal, hogy mégis mi az a nagy piros, de inkább csak sötét folt az asztal alatt. Mondjuk idővel megszokódott a látványa. Már csak ebből is sejthető, hogy a telefon tényleg nem kevés időt töltött a konyhai asztal alatt.

   Végül nemcsak azért hoztam be, hogy ne ijesztgessen tovább, hanem azért is, hogy a szétszedése előtt ne kelljen újra elmosogatnom. Mármint ha kint marad, akkor olyan nincs, hogy idővel ne legyen konyhamocskos.
   Ez a készülék amúgy a magyar szem számára kissé furcsán hat, mert mifelénk nem volt divatban az ilyen tájolású készülék, a hagyományos telefonformát nálunk ugyanis a CB811-es követte.
   Hogy nem mutatok tucatjával a magyar szemnek szokatlan formájú telefonokat, az annak köszönhető, hogy mikor ezek a cég raktárában valósággal hemzsegtek, akkor a szétszedtem projekt még nem is létezett. Mármint azért volt rengeteg fura telefon a szemetes ládában, mert ami akár csak egy kicsit is hasonlított a telefonra (például gyerektelefon, kártyaolvasó, alközponti rendszerkészülék, kaputelefon, hívószámtároló), azt az ügyfelek mind leadták (mármint az eredetileg kapott helyett), hogy a telefonkészülékért ne kelljen bérleti díjat fizetniük.

   Mindeközben a készülék zsinórja fehér cérnával van összekötve, ami viszont a gyárakban volt szokás. Mifelénk mondjuk csomózták, amiről egy régebbi cikkben meg is emlékeztem.

   Már rég kész volt ez a cikk (mármint a képei), mikor eszembe jutott, hogy kell lennie valahol egy ehhez a dugóhoz passzoló aljzatnak. Mivel az már nem jutott eszembe, hogy merre tarthatom, így az még utólag sem lett idefényképezve.

   A dugót amúgy a rajta keresztülfutó csavar tartja a helyén. Mármint a vékony lemezlábaknak eszük ágában sem áll egy aljzatban annyira megszorulniuk, hogy az mechanikailag stabil kötést adjon.

   A készülékház variálhatóságát úgy oldották meg, hogy a piros házban a barna betét cserélhető. Mármint nem más színűre (bár arra is), hanem más fazonúra. Lehetne mondjuk nyomógombos, sok plusz gombos és lámpás, vagy akár hangszórórácsos is. Erre mondjuk nem találtam példát az interneten.

   A tárcsától jobbra lent - mint az később kiderült - a földelő gomb található. Alközponti mellékállomás esetén ezzel a gombbal lehetett városi vonalat kérni. Szerintem ennek a gombnak más színűnek kellene lennie (jelen esetben pirosnak, mint amilyen színű a készülékház többi része is), hogy szépen mutassa magát.

   Az automata villája egy kissé sprőd (mármint nincsenek lekerekítve az élei), valamint egy kissé filigránnak is tűnik. Amúgy azért szokás automata villának hívni, mert valaha - mondjuk a CB24-es készülék korában - még úgy nézett ki, mint egy, pontosabban szólva két villa.

   Nos nem, ez nem titkosító, hanem egy az önhangcsökkentő áramkör trafóját helyettesítő, mindössze öt tranzisztort, valamint néhány (12) ellenállást tartalmazó áramkör.

   Mivel az önhangcsökkentő (valamint egyben valószínűleg mikrofonerősítő) áramkör nem a készülék dobozában, hanem a kézibeszélőben kapott helyet, így a két részegység közé kéterű kábel is elég volt.

   Hogy a hallgatónak és a mikrofonnak azonos-e a felépítése, az egyrészt ugye nem derül ki a felirataikból (merthogy olvashatatlanok), másrészt - bár ez tervbe volt véve - elfelejtettem kimérni.
   Erre az apró hiányosságra azt mondanám, hogy ezt nem a trehányságom okozta, hanem valószínűleg az, hogy nagyon megörültem annak a ténynek, miszerint végre nekiálltam szétszedni valami lakásban hányódó lomot.

   A csengő például ugyanazon az elven működik (mármint váltóáramú), épp csak a hangerő állítása lett másképp, szerintem a CB67-es, a CB76-os, és a CB811-es készülékekénél jobban megoldva.
   A képen látható megoldás amúgy azon az elven működik, hogy a kép közepén látható "V" alakú lemez a fehér gomb tekerésekor egyre közelebb kerül a csengő kalapácsát hordozó lemezhez, ami aztán a "V" betű két szára között idővel megszorul. Vagyis ez a megoldás képes a csengő hangját akár úgy is beállítani, hogy a kalapács - a halkítás hatására - végül egyik haranghoz sem ér hozzá. Hogy ezt - bár nem különösebben érdekes jelenség - elfelejtettem megörökíteni, nos az viszont már egyértelműen trehányság volt.
   Ezt a hiányosságot amúgy csak azért nem pótoltam, mert mikor ezeket a sorokat róttam, akkor a telefon már rég a pincében hevert. Vissza pedig azért nem hoztam, mert be lett tekerve folpackba. Már csak ebből a három mondatból is kiderül, hogy ha másban már nem is, de kimagyarázásban azért még nagyon is jó vagyok.

   Íme a telefon alkatrészeit hordozó panel. Míg balra négy diódát, valamint egy zénert látunk, középen pedig a csengő kondenzátorát, addig a jobbra látható fekete bigyó - az automata villája által működtetett - két összekombinált mikrokapcsoló.
   Ami megoldás nekem jobban tetszik, mint ami mifelénk dívott, az az egyes sarucsoportok közös foglalatba történt összerendezése. Mármint a panelről külön, de attól még összefogva húzható le a kézibeszélő, a vonal, a tárcsa, a földelő gomb és a csengő vezetéke. (balról jobbra, fentről lefelé, ebben a sorrendben)

   A honi ipar (mármint a Mechanikai Művek) a CB855-ös készülékig bezárólag nem jutott el az üvegszálas, vagyis a telefon belsejében ezáltal elpusztíthatatlan nyáklapig, Tesláék viszont igen, ráadásul még valamikor a nyomógombost megelőző tárcsás korszakban.

   Ami amúgy a jobbra látható fekete keretbe lett csak úgy egyszerűen bedugva, miközben a tőle balra álló villa a tárcsát tartja (mármint támasztja meg alulról), természetesen a párjával együtt.

   Majd - mivel ez a készülék hamarost a pince mélyére kerül - egyből kiloptam belőle ezt a kézzel könnyen tekerhető csavart. Mármint azért, mert ha ezt nem tenném meg, akkor már mindjárt jövő héten szükségem támadna rá, de addigra a telefon ugye a pince mélyén már alaposan eltemetődne. No nem mintha manapság olyan sokat pakolásznék odalent...

   Az oda-vissza híváspróba során az derült ki, hogy míg a csengőnek nincs olyan éles hangja, mint mondjuk egy CB35-ösnek, a hívómű pedig rendben működik, a kézibeszélőn található nyomógomb azonban nem művel semmi érzékelhetőt, pedig az elektromos működését, bár csak szemrevételezéssel, de még ellenőriztem is.

   A minap készített, 4P2C plugról banándugóra, majd arról krokodilcsipeszre fordító zsinórt azzal a megjegyzéssel tettem el, hogy arra - mivel már van - valószínűleg soha többé nem támad szükségem.