CB 855 Fg. Mechanikai Művek asztali telefonkészülék
(de vadonat új ám)

Az párom az orosz fejhallgató romjainak segítségével kalózt varázsolt a tévémaciból.
A többi medvék meg a sarokban ülve röhögnek rajtam, pedig de,
azért is szétszedek ma valamit! Hallottak ők
ilyet tőlem már épp elégszer...

 

 

Legyen az alany ez a doboz, ami több szempontból is egy igen különleges darab.

 

 

Mechanikai Művek gyártotta CB 855 Fg. azaz földelő gombos telefonkészülék.
Mint balra lent látható, exportra is készült. Jobbra lent pedig a dátum: 1988-12-08
A dobozon belül még a szocializmus légköre van, ugyanis ez még nem volt kinyitva!

 

 

A piktogramok jelentése:
- dobj be egy pohárral, mielőtt kinyitod a dobozt
- aztán kétszer is próbálj meg felállni ha tudsz
- ne menj a napra ittasan, hanem feküdj az árnyékba.

- amennyiben sikerült annyira eláznod, hogy részegen fekszel egy kartondobozban, akkor legalább legyen nálad egy ernyő.

 

 

Ez azért egy nem akármi felirat!

 

 

Ahhoz képest, hogy illik büszkén hirdetni, hogy az adott valami
a mi termékünk, na ahhoz képest ez nem egy szép bélyegző...

 

 

A doboz egyrészt nyalós enyves papírral, másrészt
műanyag ragasztó szalaggal is le van zárva.

 

 

Mindkettő ragad még egy kicsit.

 

 

A dobozra kézzel került felírásra a gyári szám,
miközben a dátumbélyegző széteső félben van.

 

 

Ez a doboz 22 éve várta, hogy végre kinyissa valaki!

 

 

Van hozzá garanciajegy, és vásárlói tájékoztató is.

 

 

Ami a képen látszik, az egy elképesztően...
Mit mondjak? Magyar? Szocialista? Mindenki döntse el maga.

 

 

 

   Na erről beszélek. A készülék zsinórját a gyárban egy megszokott, ráadásul megmásíthatatlan módszerrel tekerték össze, majd a zsinór egyik végét bekötötték a készülékbe, a másikra pedig felszerelték a telefon csatlakozó dugóját.
   Az összetekert zsinór innentől kicsomózhatatlan, mert sem a készülék, sem a konnektor nem fér át a kicsire spulnizott zsinórhurkokon. Ezt az "apró" hibát a CB76-os készüléknél követték el először, majd onnantól - minden tiltakozásunk ellenére - bevett szokássá vált.

 

 

Ülök az ügyfélnél, csavarozom a falba a körmös konnektort.
Bontom ki a készüléket, ott ül mellettem egy kislány és figyel.
Ebben hoztad az uzsonnádat? (kérdezte csodálkozva a kislány)

 

 

Persze sehol egy zsömlye, csak konnektor, csavarok és tiplik.

 

 

Szemből.

 

 

Oldalról.

 

 

Felülről.

 

 

Tulajdonképpen szép, vagy legalábbis sokkal
másabb mint a megszokott telefon forma.

 

 

Ez a földelő gomb. Alközponti vonalon ezen gomb megnyomásának
hatására adott (már ha adott) városi vonalat a telefonközpont.

 

 

Szép dolog a szögletesség, de az ember úgy általában inkább kerek, ezért
szerintem inkább a kerekded dolgok illeszkednek hozzá ergonómiailag.

 

 

A kézibeszélő helye.

 

 

Ide, pontosabban szólva a plexi ablak mögötti papírra lehet beírni a telefonszámot.

 

 

Valamiért nagyon szerették az emberek ezt a formát,
legalábbis ez egy igen jól eladható készüléktípus volt.

 

 

Bevallom őszintén, hogy én nem igazán voltam oda érte...

 

 

Két hagyományosan sliccelt csavar tartja össze a kézibeszélőt.

 

 

Könnyedén szétjött.

 

 

A hallgatóbetétet most nem verném szét, mert ezt már korábban megtettem.

 

 

A mikrofon nem a megszokott forma.

 

 

A két oldalsó láb nem elektromos, hanem ők tartják helyén a mikrofont.

 

 

A mikrofont sem verem szét, mert nem is oly rég
már megtettem a piros beszélő kapcsán.

 

 

Azért van benne annyi plusz felöntött lyuk, mert volt olyan telefonkészülék,
ami erre a kézibeszélőre volt felépítve. Vagyis ide voltak beszerelve a panelek.
Ilyen készüléket csak egyszer láttam egy ügyfélnél. Ez egy amolyan szocialista
ipari jelenség volt, vagyis a gyárban kifejlesztettek valamit, aztán vagy rendelt
belőle a kereskedelem, vagy nem. Ezért nem gyártották például a BRG orsós
sztereó magnót, meg kitudja miféle csodákat, miket csak vásárokon láttunk.

 

 

A hangerőszabályozó teljesen mechanikus.

 

 

 

Már úgy értem, hogy az elforgatott lapocska lyukain vagy átjön a hang, vagy nem.

 

 

Ide már melegen lett bevésve a gyári szám.

 

 

Ügyes megoldás, hogy a készülék zsinórja ott jön ki a doboz alól, ahol csak akarjuk.

 

 

Mindössze ki kell húzni a körmök közül, majd benyomni máshová.

 

 

A készülék alja megegyezik a CB811-es készülékkel, amiben még hagyományos
harangos csengő volt, vagyis onnan öröklődött át ez a kitöltetlen lyuk.

 

 

Könnyen kijön belőle a gumiláb. Ezt onnan
tudom, hogy egy időben gyűjtöttem őket.

 

 

Két sima, valamint egy kereszthornyos csavar tartotta össze a készüléket. Ennek
nincs különösebb oka, ha csak az nem, hogy szegény szerelőt bosszantsák vele.

 

 

Íme egy nagytotál a tartalomról.

 

 

 

A nyomógombos hívómű billeg a helyén, pontosabban szólva önbeállós.
Ez is a 811-es készülékből öröklődött át, ott ugyanis elfordítható volt a tárcsa.

 

 

A készülék csengője már egy piezo hangszóró.

 

 

Ennyi az egész.

 

 

   Az automata villának azért ez a neve, mert régen ennek valóban villa formája volt. Ez az alkatrész nyomja le a panelen található mikrokapcsolót, mikor helyére tesszük a kézibeszélőt.

 

 

Ez egy teljesen korrekt panel, nem Tajvani dzsunka szerelés!

 

 

Ha kapcsolási rajzot nem is, de blokkvázlatot azért adtak a készülékhez.

 

 

Minden oké a panelen, kivéve ezt a kriminális minőségű kapcsolót.

 

 

 

Jól hallható, hogy valami hármat is kattan benne, miközben szépen lassan lenyomom.
Ez a kapcsoló viszonylag gyorsan tönkrement, a 811-es alapú készülékek
nagy része ezen kapcsoló hibájából került át a szemetesbe.

 

 

Ezzel a néhány alkatrésszel váltották ki a mechanikus csengőt,
illetve ezek az alkatrészek hajtják meg a piezo csipogót.

 

 

   Itt nem annyira jön elő a technológiai fegyelem hiánya, mert az inkább a 811-es készülék hibája volt. Ezeknek a drótoknak ugyanis nem így kell állniuk, hanem majd mindjárt megmutatom, hogy hogyan.

 

 

Na így kell nekik állniuk! Szóval nem véletlenül vannak
azok a kis műanyag csövecskék a dróton.

 

 

Még egy kis segédlet is van a dobozban, hogy melyik színű drót hová való.
Híváskizáró kulcsos, és póthallgatós MM készüléket még nem láttam.
Mondjuk póthallgatós készülékem van, de az szerintem CB24-es.

 

 

   Jelen készülék esetében a nyomógombok másik oldalán nincs semmi, mint mondjuk az MM81-es készüléknél, mert itt a tárcsázó elektronika a fő (amúgy egyetlen) panelen kapott helyet.

 

 

Szép színes a szalagkábel. Ezt amúgy csak azért
említettem meg, mert létezik belőle egyszínű is.

 

 

Egy textilbakelit lapocskára szerelt ősrégi konstrukciójú érintkező párost látunk.
Valószínűleg bevált mint kontaktus, vagy volt még belőle ládaszám a gyárban.

 

 

   Mára már egy kicsit mállik a rugó, no de 22 év állásban bármi bekövetkezhet. Amúgy ez is egy konstrukciós hiba. Jelen esetben ugyan a helyére tette a rugót aki a készüléket eredetileg összerakta, de ha nem figyelt oda (márpedig ez sokszor megesett), akkor a rugót nem fogta a felöntés, mire fel beesett a készülékbe.
   Előbb vagy utóbb, de idővel biztosan odaért valahová, ahová nem kéne. Vagy a csengőt némította el, vagy hallgató drótjait zárta rövidre. Arról a hibáról már nem is beszélve, hogy rugó híján a panelen található mikrokapcsoló apró rugójának kellett megemelnie az automata (amúgy nagyon könnyű) műanyag bigyóját, ami vagy sikerült neki, vagy nem.

 

 

Nem a legszebb kötés, de egy próba erejéig megteszi.

 

 

 

Ilyen hangot ad a készülék csengője. Persze csak utólag jöttem rá,
hogy a másik készüléket is bedugva felejtettem.

 

 

 

Említésre méltó még a készülék csomagolása, vagyis
a zacskó, illetve a zacskó gyűrésének hangja.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.