Nyomógombos kézibeszélő
(végre valami, ami nem bóvli)

Lementem a pincébe, mégpedig a pincének a legtávolabbi sarkába. Négy ajtót és öt
zárat kellett kinyitnom mire ide eljutok, de csak ide evett a fene! A VL100-as tévét
már szétszedtem, ráadásul ez nem az a darab, hanem az, ami a másik javításához
kellett volna. A felső papírdobozra valami műszer van írva, de nem az van
benne. Küldtem valakinek egy analóg műszert, amit persze megevett
a posta. Mindez csakis azért történt, mert nincs belőle itthon
másik. De vajon mi lehet az alsó papírdobozban?

 

 

A slagokat összekötő bogyókat ki fogom szórni a szemétbe
(azóta már elajándékoztam), nézzük inkább a többit.

 

 

Ez a számológép csak azért piros kijelzős, mert
valaki a minap kék színűt szeretett volna.

 

 

Redna redna Zsiguliba kötelező darab egy ilyen szovjet órástükör.

 

 

Kilógott a polcból valami bőrszíj. Meghúztam. Ez volt a végén.
Na ugye, hogy mégiscsak van még itthon analóg műszer!

 

 

A szkennereket azóta már szét is kaptam, ellenben a háttérnek használt
Simson kismotort még nem. Ez mondjuk tudtommal nincs is
szándékomban, csak ugye ki tudja mit hoz az élet.

 

 

A videókamera és a hozzávaló monitor szerintem kellemes szétszedtem alanyok
lesznek. A kamera sajnos döglött, viszont a monitor tudtommal működik.

 

 

Kihúztam a másik bőrtokot is. Gázérzékelő a szentem.
A citromsárga konnektor talán valami stabilizátor lehet.
Az alu keretes kék doboz egy számtárcsa vizsgáló műszer.
Balra fent egy 8 portos HUB, a piros tasakban egy hőmérő,
a hűtőrácsos doboz egy EVA 66-os kisközpont tápegysége.

 

 

A lomoktól ugyan már nem férek a lakásban, de attól én azért még hoztam hozzájuk.

 

 

Íme a mai alany. Ez egy szerszám. Méghozzá nem is akármilyen! Ez egy amerikai
mintájú, angol gyártású, nyomógombos hívóművel ellátott kézibeszélő. Ez egy
telefonos szerszám, ami a puszta telefonáláson kívül sok minden másra is
alkalmas. A sok kínai ratyi szar után érdemes megnézni egy ilyet.

 

 

A zsinórja belül természetesen vezeti az áramot.

 

 

Kívül vászon szövése van. Lehet, hogy az autómat nem tudnám vele
elhúzni, de ha felkötném vele magam, akkor az bizony egy
igencsak nagy valószínűséggel sikeres project lenne.

 

 

A zsinór végén a krokodilcsipeszek talán egy kissé krumplik, no de ez mégiscsak
egy szerszám. Arra való, hogy mindenféle távközlési vezetékekre és csatlakozókra
rácsíptessék a telefonszerelők. A zsinórja majdhogynem eltéphetetlen,
a krokicsipesz szigetelt. Vagyis nem szakad, és nem is ráz.

 

 

Az a mintás rész ott úgy kb. középen, az kérem gumiból van.
Ezt a szerszámot szinte csak készakarva lehet leejteni!

 

 

A kezelőgombok a hallgató háta mögé kerültek. Jó helyen vannak itt.
Mindenféle kunsztokat tud. Például ki lehet hangosítani,
át lehet kapcsolni LB (helyi telep) üzemmódba,
és még egy kereső oszcillátor is van benne.

 

 

Ennél a karabinernél fogva fel lehet csíptetni mondjuk egy szerszámövre.
Nem akarok ömlengeni róla, de a mai tárgyak nagy részében szó sincs
semmiféle értelmes megoldásról, mert egyszerűen felülírja
a célszerűséget a design. Ezt meg öröm nézni!

 

 

Behallgatás / beszéd átváltó kapcsoló.
Vagyis szépen csendben bele lehet vele figyelni egy vonalba.
Ami fekete sáv a kapcsoló körül van, az bizony gumírozás. Tőle nem folyik be a víz.

 

 

A "POL" gomb polaritást vált, a "MUTE" pedig kikapcsolja a mikrofont.
A középső gomb nem tudom mit csinál. Bevallom sosem volt ilyen beszélőm.
Ez onnan van, hogy egyszer, még valamikor nagyon régen, egy ősi selejtezés
alkalmával belemarkoltam a kosárba és kivettem belőle hat épebb darabot.
Gondoltam majd összerakok magamnak a hatból egyet. Mivel az első
hármat nem sikerült feltámasztanom, ezért idővel feladtam.

 

 

Itt sem folyik be a víz, merthogy ezek a gombok is gumiból vannak. Akár szakadó
esőben is lehet használni ezt a műszert, szerintem még az sem ártana neki.

 

 

A másik oldalon a tone / pulse átkapcsoló található.

 

 

Bár a rácson túl egy picinyke hangszóró van, de itt sem
tud bejutni a víz, mert cefetül be van ragasztva ez is.

 

 

Ha jobban megnézzük a csavarfejet, mind a kereszthornyos, mind a hagyományos
csavarhúzó jó hozzá. Ez csak egy apró kedvesség a gyártótól, de azért jólesik.

 

 

Kifejezetten jó fogása van, de ezen kívül tud még valami más érdekességet is.
Ez az eszköz nem azért ilyen formájú, mert formatervező éppen ezt álmodta,
hanem azért ilyen, mert ez a forma illeszkedik az ember arca és válla közé.

 

 

Ezt a részt le lehet róla venni. Nem patentos, hanem két erős csavar tartja.
Azt gondoltam, hogy a zsinórjánál fogva fogom kifeszíteni
a helyéről az aprócska hangszórót.

 

 

De sajnos csak a csatlakoztatására szolgáló nyáklapot sikerült róla letépnem.

 

 

Bár kár érte, de nem állítanám, hogy elkeseredtem.

 

 

A karabinert két csavar tartotta a helyén. Szerintem ez nemhogy
a kézibeszélő, de még az én súlyomat is simán elbírná!

 

 

Olyan érzésem volt, mintha a gumiborítás nem ragasztva lenne. Miközben épp
ott tartottam, hogy apró darabokban tépkedtem le, na még akkor sem
éreztem, hogy ragasztva lenne. Érzéketlen állat vagyok na!

 

 

Csak kifeszegettem a pici hangszórót a hátsó borítólapból.
Ugyan nem volt sok értelme, de attól még megtettem.

 

 

No de menjünk csak tovább befelé. Illetve majd én haladok, Te meg csak figyeljél.

 

 

A csavarok hosszan tartanak. Szerintem ha százszor ki-be tekerném
őket, akkor is ugyanúgy tartanának, mint még újkorukban!

 

 

Ez volt az én nagy bánatom ezzel a szerkezettel kapcsolatban.
A feliratos díszlap alatt csavarok vannak, nem lehet szépen összeszerelni.
Persze a gyárban, jobban mondva a szervizben, biztosan van rá másik matricájuk.

 

 

Érdekes, de engem a 30 év telefonszerelői múltam alatt még
sosem érdekelt a telefonvonal elektromos polaritása.

 

 

Amerikai minta alapján az Egyesült Királyságban készült. Az Egyesült Királyság
nem Kínában van, hanem egy Britannia nevű sziget Európa nyugati partjainál.

 

 

Mikor a fentebb látható címkét letéptem, az utolsó csavar is előkerült.

 

 

A két fél közötti gumiszigetelés miatt igencsak nehezen jött szét. Először azt hittem,
hogy még van benne valahol csavar, de csak a szigetelés volt. Manapság ekkora
holmit nemhogy a szigetelés, de még a csavarjai sem tartanak rendesen össze!

 

 

Most már csak a hallgatóhoz és a mikrofonhoz tartó vezetékek miatt nem jön szét.

 

 

Érdekes mód a hallgató és a mikrofon teljesen egyforma. Az ember azt
hinné róluk, hogy a benyomódások rések, és ott jól befolyik a víz!

 

 

Igen, tényleg rések, bár csak kinagyítva látszanak.

 

 

De semmi baj, mert van előtte egy ilyen gumitömítés.

 

 

Valamint egy celofán karika is. Márpedig a hangon
kívül itt kérem nem megy be semmi!

 

 

A gyakorlatilag nulla tömegű hallgatót és mikrofont két-két csavar
tartja a helyén. Ez bizony valóban elpusztíthatatlannak látszik.

 

 

Persze én tudom, hogy úgy kell kinyitni, mint mondjuk egy konzervet.
Azért csak óvatosan, mert a tépett vaslemez széle olyan mint egy kés!

 

 

Ez egy picike dinamikus hangszóró, illetve mikrofon.

 

 

Ha sikerülne olyan erővel földhöz vágnunk, hogy ez az erőhatás kimozdítaná
a lengőcsévére tekercselt rézhuzal tömegénél fogva a membránt, akkor
a középen látható aprócska pöcök ezt mégiscsak megakadályozná.

 

 

Persze ellenem nem volt védett a szerencsétlen.

 

 

Nézzük az elektronikát.

 

 

Azon gondolkodtam, mi lenne ha egy másik ilyet utána kötnék a kocsinak,
majd pattogtatnám magam után néhány kilométert. Szerintem túlélné!

 

 

Ezeket a gumi dolgokat elteszem.

 

 

Zöld panel. Manapság már akár kell, akár nem, mindenben ilyen van.

 

 

Az érintkezők felülete aranyozott.

 

 

Azt hittem róla, hogy ez széthúzós csatlakozó.
Tulajdonképpen igen, hiszen széthúztam.

 

 

Tök jól ragad ez a gumilapocska! Illetve minden más is amihez
csak hozzáér. Például a kezem, valamint az exponáló gomb.

 

 

A középső asztalfiók zárjának belső oldalára ragasztottam,
gondolván hátha egyszer még kelleni fog valamire.

 

 

Ez a szivacs is ragad, én azonban aljas módon megszabadultam tőle. Illetve ezt
csak gondoltam, mert miután kidobtam, örökre beleragadt a kisvödrömbe.

 

 

A vonali interface. A jobbra látható lábasjószágok feladata, hogy megvédjék
az elektronikát a telefonvonaltól. Na ez az a részlet, ahol ez az amúgy kiváló
eszköz a honi körülmények között elhasalt. Lehet Amerikában nincs ISDN,
meg 320 voltos távtáplálású PCM11-es. Mindenesetre nálunk valami
- mondhatni rendszeresen - megöli ezeket a szerencsétleneket.

 

 

A barna színű valamit nem én törtem össze, egyszerűen szétvetette a túlfeszültség.
Részemről ezért nem szeretem az érzékeny elektronikát a szerszámokban.
Persze az én tárcsás beszélőm meg egy őskövület, viszont nem is
megy tönkre holmi túlfeszültségtől. Mondjuk a fázisra, na
arra különösen nagyot szól szegény hallgatóbetét.

 

 

Ez meg itt egy hatalmas krumpli nagy dióda. Azon gondolkodtam, hogy egy ilyen
beszélőt még új korában kéne módosítani. Kellene bele például egy soros 100
ohmos ellenállás, amit időnként kicserélnék, ha esetleg szét találna égni.

 

 

Szép ez a panel. Végre egy fekete a rengeteg zöld után...

 

 

Biztosan kimentem innen ezt a piciny kapcsolót. A gumiborítás mondjuk
úgy rá volt nőve, hogy izomból tépve is alig bírtam róla lefeszegetni.

 

 

Még azok a nagyon hosszú csavarok is ebben a műszerben voltak!

 

 

Szereztem egy elemcsatlakozót, valamint egy darabka piros-fekete drótot.

 

 

A többi kincset pedig beszórtam ebbe a dobozba.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.