Mivel ennek a polcnak teljesen üresnek kellene lennie, ezért mikor csak meglátom, olyankor mindig rákérdezek a mégiscsak itt elhelyezett mindenféle kacatokra, hogy mégis mit keresnek itt. Kérdésemre választ persze csak magamtól kapok...
   Miközben a már elérett műanyagú jégkrémes vödrök (melyeket amúgy mint cserép hasznosítottam) a kuka irányába tartanak, a tepsiben elhelyezett mobiltöltő a szétszedésére vár. Pontosabban szólva én várok rá, hogy egyszer elfogyjanak a mindenféle lehetetlen helyszínekre szétszórt apróságaim, mely apró részprojekt tulajdonképpen már egészen szépen alakul. Mikor ezt a sületlenséget leírom, pontosabban szólva még ott helyben gondolom, olyankor általában óvatlanul körbenézek, természetesen megszemlélni az elért nagyszerű eredményeket, mire fel a még mindig szörnyű állapotok láttán szinte mindig összeomlok. Egy polcra tett kósza töltő persze még nem a világ vége.

   Ez a rettenetes táblázat viszont már nagyon is az! Mármint ezzel a táblázattal az a bajom, hogy miközben a 2021-es év végére a már megemlített, de szét még nem szedett tételek számával sikerült lemennem 158-ra, egy hirtelen felindulást követő statisztikakorrigálást követően a szám egyszer csak hopp! Újra felment 194-re!
   Az emelkedés amúgy annak volt köszönhető, hogy a jelen táblázat elkészülte óta eltelt időben történt megemlítéseket is ideírtam. A jobbra lent látható 36-os szám kiindulási adata amúgy 6681 volt, amiben persze rengeteg volt a párhuzamosság. Mármint mind ezzel a régebbi táblázattal, mind pedig saját magával is, hiszen rengeteg dolgot említettem meg többször. Ez persze még nem lett volna akkora baj, hiszen az egyforma sorokat könnyű feladat törölni, csakhogy a megemlítések nem mindig ugyanazon a néven történtek, mire fel a 6681 pusztán 36-ra szűkítéséhez hatszori nekifutásra, valamint több délutánt átívelő nézelődésre volt szükség.
   Amennyiben ezentúl ha megemlítek valamit, akkor azt vagy azonnal odateszem magam elé, és persze záros határidőn belül szét is szedem, vagy a friss témákat egyből beleírom a táblázatba, akkor az előbb vázolt mókolásra nem lesz újra szükség. Kíváncsi vagyok, hogy ebben a témában mennyire leszek rendes.
   Meg persze arra is kíváncsi vagyok, hogy mikorra érek oda, pontosabban szólva megérem-e egyáltalán azt az időt, hogy az általam írt cikkekben jelenleg található 6681 linkhiányt beszúrhassam. Mármint abban kételkedem, hogy elkészülnek-e valaha is a megemlített témákról szóló cikkek. A szám persze nem ennyire sok, hiszen oda van írva, hogy 194, amennyi szétszedést két, legfeljebb három év alatt le kell, hogy tudjak gyűrni. Már ha a megszokott rendes tempómban haladok.

   Ha már szóba került a rendesség, mikor máskor említeném meg, hogy ahelyett, hogy az apró dugasztáppal egyből felszaladnék, majd azzal a lendülettel szét is szedném, átsétáltam a lomos pincébe, ahonnan elhoztam a félbetépett kábelű Miniplex fúrógépet, pedig tudom, hogy ahhoz a cikkhez egy olyan fiókból jönnének plusz alanyok, ami jelen pillanatban még úgy el van barikádozva, hogy már eleve meg sem próbáltam hozzáférni. Az persze lehet, hogy ezt valamelyik nap (gondolom ebéd utáni félálmomban) majd megteszem, de az a történés számomra most valahogy annyira bizonytalan...
   Ami viszont biztos, az a bicaj hátsólámpájának visszaszerelése iránti igény. Mármint miközben a bicikli KRESZ szerint kötelező felszereléseit tekintve részemről szabálykövetőnek vallom magamat, a lámpa már hosszú hónapok óta hever a polcon, szó szerint letörten. Mármint eltörött a tartója, amit valami olyan anyagból készülök újragyártani, ami remélhetőleg sosem hagyja el magát. Hogy vastag vaslemez lesz-e, vagy textilbakelit, azt mondjuk még nem döntöttem el.

   Azt viszont (mint újévi fogadalom) eldöntöttem, hogy mikor meglátok valami megemlített apróságot, azt lehetőleg nem hagyom parlagon heverni. Ezen a polcon például az előbb említett táblázatban szereplő kanyarfúrót láttam meg. Az most mindegy, hogy azt meg mégis minek szedném szét, hiszen a lényeg mindössze az, hogy az is mínusz egy tétel. Erre fel kiderült, hogy a jobbra látható csomagban nem is kanyarfúró van, hanem kanyar csavarbehajtó, mire fel majd kanyarfúróból is vennem kell egyet. Mármint azért, mert a kanyar csavarbehajtó - mivel préselt - nem szétszedhető. Előbb persze majd még ránézek a vásárlásaimat nyilvántartó táblázatra, nehogy az legyen, hogy a végén még kettő lesz belőle.

   Nem arról van szó, hogy az asztalra szerelt pulton valósággal tombolnak a szétszedendő apróságok (hiszen csak hárman vannak), mint inkább arról, hogy a pincében teszik ugyanezt. Mármint még mindig van egy rakat ezekhez hasonló, kézben kényelmesen elférő apróság, amihez valamiért még mindig nem fértem, pontosabban szólva értem oda. A lépegető mackóbelsőket ugyan már felhoztam, de a többi most valahogy még nagyon a jövő zenéje...

   Ami amúgy a töltő adatlapjából is kiderül. Mármint a 100-tól 240 voltig terjedő adatból. No nem mintha a súlya alapján nem lehetne egyből és egyértelműen eldönteni, hogy biztosan nincs benne hagyományosan vasalt trafó...

   Ez a töltő - mint azt a cikk alcíme már előre elárulta - biciklizés közben találtatott, mégpedig úgy, hogy mivel elsőre simán túlgurultam rajta, megkerültem érte az egész háztömböt, majd csak a második találkozásunkkor vettem fel. A dugó lábának görbülése, valamint a csúf benyomódások a műanyag házon arra utalnak, hogy szegénykémen néhány autó már biztosan áthajtott, mire végre ráraboltam.
   Hogy mégis mi a csudának veszek fel a földről egy megtaposott dugasztápot, mikor van belőlük a pincében egy csomó? Nos azért, mert ha jó, és persze passzol is a párom mobiljához, akkor azt ezentúl nem a PC-ről kell, illetve nem csak arról lehet tölteni.

   Hogy ez a dugó passzol-e a párom mobiljába, azt most - mivel Andi épp távol - csak azon a módon tudom ellenőrizni, hogy összehasonlítom az éjjeliszekrény mélyén őrizgetett töltőkábellel.

   Mivel ezt a töltőt egy olyan helyen találtam (Báróczy Mogyoródi sarok), ahol nincsenek a közelben házak, így vagy elvesztette valaki (kiesett a retikülből), vagy kidobta egy autó ablakán. Vagyis az, hogy működik, az minimum erősen kérdéses.

   Hiába rajzolták oda, hogy melyik lábaira kell rámérnem, ha egyszer nem férek hozzájuk a bonctűimmel. Na jó, odaférni odaférnék, csakhogy mivel a csatlakozó külső része fém, így előre borítékolható a mérőtüskék okozta rövidzárlat.

   A töltő működőképességének ellenőrzésére azt találtam ki, hogy előkapom az USB feliratú fiókot (ez itt az), majd keresek benne valami olyat, amibe passzol a dugó. Természetesen semelyik bigyómba sem passzolt, pedig a fiók már annyira telített, hogy a művelet végén alig sikerült a helyére visszatolnom.

   A polcok széleinek átnézése közben rátaláltam a saját mobiltelefonomra, amiről amúgy eddig nem is tudtam, hogy még USB csatlakozó is van rajta, de csak mert a lyuk el lett takarva egy kipiszkálható gumilapocskával.

   Bár tölteni nem tölt (de csak mert ezt a telefont nem lehet USB-ről tölteni), de legalább érzékelte a telefon, hogy bele lett dugva valami. Vagyis meg kell lennie a töltő lábain az 5 voltnak.

   Mire fel egyszer csak lepattant az apró dobozka a fedele. A fedélben található foltban számomra érdekes, hogy az még most is ragad! Hogy mi lehet a funkciója (mármint a ragadásnak), arra mondjuk nem jöttem rá, mert nem ért hozzá semmi.

   Épp mint ahogy az előző képen, úgy ezen sem látható semmiféle hiba. Mármint nincs felpúposodott elkó, vagy elégett apró alkatrész. Ezen felül a panel forgatása közben az is kiderült, hogy a kimeneti oldalról (lásd a fóliától mentes résztől balra) nincs semmiféle visszacsatolás (általában optocsatoló) a bemeneti oldalra.

   Hogy az áramkör ennek ellenére rendben teszi a dolgát, az ebből a mérésből derült ki. Hogy már megint krokodilcsipeszeken jön a 230? Hát ja, pedig nem is szeretek veszélyesen élni...

   A töltő összeszereléséhez a hatalmas csavarhúzó már nem szükséges, valamiféle ragasztó azonban igen, hiszen a dobozt összetartó részek a ropogtatás hatására nagyon is elváltak.

   Mikor odáig jutottam, hogy végre újra összepattinthattam a töltőt alkotó három alkatrészt, elrebegtem egy imát, de csak mert nagyon szerettem volna, ha nem kell lemennem a pincébe a Pálmatex dobozáért.

   Amennyiben ez a sarok egyszer végre rendben lesz, akkor nem lesz itt semmi olyan, ami eltakarja a fiók mélyén elhelyezett töltőt. Hogy ehhez még mennyi szétszedés van hátra? Meglepő módon (mivel már korábban elárultam, hogy minimum 194) ezt most nem sorolom fel!