Miközben ennek a két plüssnek egy emelettel fentebb kellene lennie, addig a pincében akad néhány apróság, amiknek több emelettel is fentebb, mire fel már indultam is a nagy útra. Ez persze csak némi tőlem már megszokott késlekedés közbeiktatásával volt igaz. Mármint ahogy szoktam, már megint lepattantam az amúgy nem különösebben nagy volumenű feladatról.

   Miközben a pincében a szürke láda tartalmát bámultam, a választást illetően mindenféle szempontok kerültek elő. Mármint olyanok, hogy mit miért hozzak, vagy épp ne hozzak fel. Végül a lámpát azért választottam, mert mivel az bármire odacsíptethető, így komoly hajlama van a többi kacat között nem feltűnni (mármint felcsíptetve úgy néz ki, mintha ott lenne a helye), addig a konnektorba dugható valamit azért hoztam fel, mert az meg koszos. A másik koszos valami egy ráklábú piros robot, ami viszont ragad is, így elképzelhetőnek tartottam, hogy azt majd inkább a pince mélyén aprítom fel.

   Mikor ezt a valamit egy szemétkupacban megláttam, bár sejtettem mi ez, tudni azonban még most sem tudom, ugyanis nem olvastam el a feliratait, melyek amúgy kívül már eleve nincsenek is. A feliratokkal ellentétben kosz viszont van rajta bőven, mire fel durván rámentem a szivaccsal és a kefével. Már úgy értem, hogy ezzel szemben a LED-es lámpa csak egy halvány felületi áttörlést kapott.

   Az alkatrészeket már csak azért sem tudtam egy polccal lentebb, vagyis jól benapozott helyre tenni, mert az a polc akkor még teljesen el volt foglalva olyan dolgokkal, melyek amúgy természetesen nem egy virágállványra valók. Még a lámpa is csak úgy kerülhetett eggyel lentebb, hogy azt ott fel tudtam csíptetni.

   Mivel a nyári melegben minden pillanatok alatt megszárad, így a minap átültetett paprikapalánta után megmaradt zöld palántázóból már simán át tudtam szórni a porszáraz földet a polc alatt látható barna földes vödörbe, amit aztán a palántázók elmosogatása, majd száradásuk után az előszobába történő kirakosgatásuk követett. Idővel a többi kacatot is elhordtam innen, mely cselekedetem eredményeként teljesen felszabadult az alsó polc.

   Ellenben az asztal pultja már egészen jól mutat. Mondjuk ha úgy nézem ezt a kis kupit, hogy tegnap megszállt valami (valószínűleg megijedtem, hogy nagyszerű terveimmel végérvényesen lemaradok), mire fel zsinórban hat dolgot szedtem szét, akkor ennek a néhány bigyónak a letudása sem szabadna egyetlen napnál tovább tartson. Ez amúgy szintén be lett tervezve, mégpedig szintén augusztus végéig, épp csak volt annyi eszem, hogy ígéretet nem tettem rá magamnak, hogy ezeket is, meg a villanyrezsót, meg az egygombos Videoton autórádiót, meg a gravírozógépet, meg a két Tesla hangfalat is bemutatom, hanem ezeket a dolgokat csak úgy mellékesen szeretném letudni.

   Az ugyan igaz, hogy a szétszedések táblázatában egyre több az iksz, csakhogy ezzel párhuzamosan az is igaz, hogy a 2022-es lomtalanításkor begyűjtött, fel még nem dolgozott tételeket az előbb a pince mélyén még nem mertem megszámolni. Mármint azért nem, mert ma már tizenötödike van, vagyis a rendelkezésemre álló idővel épp most vagyok félúton, s ha a frissen begyűjtött tárgyak száma a pincében tizenötnél több, az azért komoly sokkot okozott volna. Amúgy pusztán ránézésre már nem több, de megszámolni attól azért én még nem mertem őket.

   Gondoltam legalább annyit megteszek, hogy elhozom a maradványokat a virágállványról, ezzel a tettemmel egy újabb apró lépéssel emelve meg a rend szintjét. Na jó, beismerem... Nálunk nem a rendnek, hanem a rendetlenségnek van szintje.

   Ami például egy olyan dologra is vonatkozik, hogy ennek a cikknek az adott pillanatban még sem száma, sem neve nem volt. Miközben a piros részre az van írva, hogy VAPE, addig az apró zöld palackra az, hogy: insetticida liquido per elettroemanatore, ami annyit tesz, mint: folyékony rovarirtó elektromos diffúzorhoz, mire fel a cikket végre volt mi alapján elneveznem.
   Miközben az elektromos rovarirtó (de persze az is lehet, hogy csak riasztó) alkatrészei végre elém kerültek, s már épp álltam volna neki a piros fehér doboz széttörésének, ahogy azt már csak szokta, újra közbeszólt az élet. Most speciel a mosógép hagyta abba a szokásos zajongást, ezzel jelezve, hogy hagyjam a francba a szétszedésről szövögetett álmaimat, s menjek csak inkább teregetni.

   Ez a dörzsi szivacs a tegnap délutáni mosogatás után, de még a mai fürdőszoba feltakarítás előtt nézett ki így. Mármint miután a teregetést követően feltöröltem vele az amúgy nem különösebben egyenetlen fürdőszobai kövezetet, még ennél is cefetebbül nézett ki!
   Szerintem az lehetett (mármint emlékezetem szerint a régebbi szivacsok mintha tovább bírták volna), hogy a szivacsgyárban leszóltak a műhelybe az értékesítők, hogy nem fogy a szivacs, tessék csak belőle szépen szarabb minőségűt gyártani.
   Mikor a piros szivacsot a kövezet feltörlése után a csapban kimostam, az arról levándorolt rengeteg szösz és hajszál pillanatok alatt eltömítette a lefolyót, mire fel a szokásos módon kénytelen voltam magamat azzal vigasztalni, hogy mivel már amúgy sem akart rendesen lefolyni a víz, már eleve itt volt az ideje a szifon szétszerelésének, ami ha nem is a rovarirtó, de legalább szétszedés.

   Mikor a fürdőszobából kiszabadultam, mondván kész, már nincs más dolgom, végre mehetek vissza írni, amint kiléptem, egyből ez a látvány fogadott. Mármint a múltkori mosás óta még mindig összehajtogatatlan, a polcba csak úgy egyszerűen begyűrt ágyneműről van szó.

   Az mondjuk igaz, hogy a gumis lepedőt ilyen szép szögletesre összehajtogatni egy férfiembernek már csak azért is komoly kihívás, merthogy ez egy teljesen értelmetlen cselekedet, hiszen jó az a rongydarab gyűrötten is, attól még rámentem a feladatra. A rovarölő - vagy csak riasztó - szétszedésére viszont már megint nem maradt erőm. Természetesen a szokásos módon közbejött ebéd miatt.

   Hogy az ebédet követő alvásból felébredve még csak esélyem se legyen a mai témát elfelejteni, így azt amolyan figyelmeztetésül az asztalon, vagyis kifejezetten szem előtt hagytam.

   Mire fel alájuk tettem egy kissé már koszos fehéret. Az átlátszó kupak a zöld tégelyt tartja a helyén, míg a jobbra látható fekete rúd - megjegyzem az óvatlan mosogatás közben - a palack tetejéről törött le.

   A tartályban a felirat szerint 36 ml folyadék van, illetve most persze már csak volt. Amúgy biztosan van valami hatása, nekem legalábbis három napig bűzlött tőle a kezem, de szerencsére nem ölt meg, és még csak el sem űzettem itthonról.

   Mármint azt képzeltem róla, hogy áramot vezetnek bele, mire fel felmelegszik, amitől aztán elpárologtatja az alatta található tégelyből felszívott folyadékot. Amúgy persze igen, de nem. Mármint a rendszer így működik, csakhogy a fekete rúd nem szén, s így persze áram sincs belevezetve.

   A "vape magic spina" feliratot a google így egyben valamiért nem volt hajlandó lefordítani. Amúgy ennyit arról, hogy egy fehér alapon fehér feliratot már megint nem szúrtam ki. Mármint ezeket a szavakat még csak most találtam meg.

   Mikor a valóságban nagyon is jól látható lényeget, konkrétan a villásdugó kettővehetőségét a fényképezőgép még a sokadik próbálkozásra sem volt hajlandó megörökíteni, akkor feladtam a további kísérletezést.

   Később persze még meg kellett toldjam a cikket ezzel a plusz képpel, mely szerint a fűtőbetét ellenállása 340 Ω. Az álmoskönyvek és a P=U²/R képlet szerint a teljesítmény 155 W-ra jön ki, ami vad érték csak úgy lehetséges, ha a fűtőbetét ellenállása a felmelegedése közben vagy erősen megnő, vagy egyszerűen csak hülyeséget mértem, mert mondjuk a betét belül még erősen vizes.
   Ehhez képest a cikk megírásakor a fűtőbetét melegellenállását konkrétan 230 Ω-nak ohmnak mértem, vagyis a hidegen mért ellenálláshoz képest még csökkent is. Ebből szerintem az lesz, hogy az asztalomon találtható többi alkatrésszel együtt idővel majd a fűtőbetétet is szétverem.