Ahogy itt álltam a pince ajtajában, s épp nagyban azon merengtem, hogy milyen rendes vagyok, hogy a következő boncalanyt, vagyis a bordó telefont már ki is választottam, pláne oda is készítettem a csavaros polcra, egyszer csak beugrott valami lelombozó. Ez amúgy ebben a pincében szinte mindig így van. Mármint bármelyik pontját nézzem is, mindenütt van valami majd még letudandó elmaradás.
   Jelen alkalommal speciel nem az akasztott ki, hogy a jobb alsó sarokban látható fióknyi gomb sajnos még nincs felszerelve a mindenféle barkácsoláshoz szükséges kellékeket tartalmazó rózsaszín dobozokra, mert arról az elmaradásomról már csak a fiók szem előtt lévősége okán is tudtam, hanem az a másik, jelen esetben szomorú tény, hogy mivel a gombok nem kevés részét a 2022-es lomtalanítás alkalmával szereztem be, konkrétan amit csak értem, azt a gombot mind letekergettem (direkt vittem magammal hozzájuk kétféle csavarhúzót), így azok felszerelése is beleszámít a hónap végéig egésszé kerekítendő terveimbe.

   Néhány gombot felcsavarozni persze nem a világ, csakhogy korábbi számolásom szerint jelen esetben 27 gombról van szó! A gombok amúgy azért lettek átborítva a hatalmas átlátszó dobozba (ami amúgy szintén idei lomis beszerzés), hogy anélkül lássam át a teljes készletet, hogy a gomboknak esélyük legyen a szétgurulásra. Míg arra, hogy a bordó telefont kitettem az előtéri asztalkára (néhai virágállvány), arra kiváló ok, hogy itt ne felejtsem, addig a gombokat tartalmazó dobozt el nem tudom képzelni, hogy mégis mi a francnak hoztam ki ide!

   A 2022-es lomtalanításkor beszerzett tárgyak sora már annyira leapadt, hogy ezen a ponton már csak négyet látni belőlük. Mivel alapvetően ide koncentráltam őket, ez egy nagyon szép eredménynek tekinthető! Mármint annak tükrében, hogy a hónap végéig még több mint 10 nap van hátra. Aztán persze menten lelombozott a tény, hogy a lakásban ekkor még nem volt kész a porszívó paneljáról szóló cikk, meg a Genius hangfalpárosé sem. Mondjuk ha lesz még egy olyan napom, mint a múltkori, mikor is zsinórban 6 boncolást zavartam le, akkor nemhogy hónap végére, de jóval korábban végezni fogok. Vagy ha nem, akkor beleférhetnek az augusztusba olyan tárgyak, mint mondjuk a villanyrezsó, a zsanérok, az egygombos Videoton autórádió, meg a gravírozógép. Az útszóró sós pincében egy sósvödör tetején ücsörgő két Tesla hangfalról már nem is beszélve!

   Ehhez képest olyan apró részfeladatokkal múlattam az időt, mint mondjuk az apró pincei elmaradások huszadik fejezetének keretében gépronggyá átminősített nagy sárga függöny kéttenyérnyi darabokra történő felaprítása.

   Mikor a gombos dobozt az előtérből visszahoztam, akkor még nagyon úgy nézett ki, hogy most aztán már tényleg ez a projekt jön, csak aztán mint ahogy azt már csak mindig is szokta, közbeszólt az élet. Most speciel az történt, hogy megtaláltam egyrészt a forgatható festőállványt, amit valami csoda folytán azonnal nekiálltam kipofozni, majd közvetlenül mellette azt a szomszédtól kapott fiókot is, amit szerencsére épp csak szét kellett szednem.

   Ez a kép azt mutatja, amint épp nagyban elteszem az előbb említett fiókból (lásd a háttérben a maradványait) kitermelt fület és kapupánt csavarokat. Ha meg már elől volt két doboz, gondoltam a gombok felszerelése című feladatra is rámegyek.

   Kezdetben úgy volt, hogy míg az első napot a dobozokra megfelelő gombok kiválogatásával fogom tölteni (amúgy mind jók rájuk), addig a másodikat a felszerelés módjának kidolgozásával (na ja, egy csavar tartja őket), s majd csak a harmadik napon megyek rá a tényleges munkára. Ehhez képest ahogy az csak nagyritkán fordul elő, úgy felpörögtem, hogy egyben tudtam le az összes feladatot.

   Azt mondjuk nem állítanám, hogy semmi sem akasztott meg, de az apróbb problémákat most valahogy nem hosszasan töprengve rajtuk, hanem menetből oldottam meg.
   Az első megakadást amúgy az okozta, hogy nem találtam a csavarhely bejelöléséhez szükséges sablonhoz anyagot, ezt a hatalmas, épp csak lapjára hajtogatott papírdobozt pedig nem volt kedvem szétszabni, mondván még kellhet így egyben is.

   A lehetőleg kemény papírlap felkutatása közben találtam három vajsárga csempét, amit egy korábbi lomtalanításkor szereztem be, csak aztán a konyha kifestése kapcsán a régi koszosakat mégsem cseréltem le. Gondolom nem volt kedvem még a falat is szétverni...

   Mikor a három csempét oda szerettem volna tenni azokhoz, melyeket még a forrasztópad készítéséhez szereztem be, azokat a hatalmas rendben nem találtam meg. Már ha azok a csempék az útszóró sós pincében vannak egyáltalán...

   Apukám bőrlyukasztó készletéből pedig csak ezeket a nagydarabokat találtam meg (a többi ha minden igaz, akkor odafent van), pedig nekem egy akkorára lett volna szükségem, amivel agy olyan apró lyukat tudok ütni az időközben megtalált keménypapírra, amin keresztül a doboz oldalára fúrandó lyuk helyét bejelölhetem. Ez a szerszámhiány mindjárt két dolgot is eredményezett.

   Az egyik eredmény az volt, hogy míg a lyuk helyének átjelöléséhez a szúróárrá alakított csavarhúzót vetettem be, addig a másik szerint szentül elhatároztam, hogy most aztán már tényleg veszek a Bosnyák téri piacon egy már igencsak régóta nézegetett lyukasztókészletet.

   Ha már korábban megemlítettem a menetelést, íme. A képen amúgy az látszik, hogy a konyhaszekrényünkről leszedett zöld gombba a nyeles tokmány szíves közreműködésével M6-os mentet fúrok.

   Hogy a csavarválogatás feladata ne izzasszon meg, épp mint ahogy azt korábban a gombokkal tettem, úgy a csavarokat is átborítottam egy nagyobb tepsibe, majd amiken már eleve látszott, hogy a feladatra alkalmatlanok (értsd túl hosszúak), azokat egyből visszadobáltam a piros fagylaltos dobozba.

   Mivel azt a feladat szerfelett primitívsége egyáltalán nem igényli, így a lyukat a papírdobozra nem fúrtam, nem lyukasztóval lyukasztottam, hanem egyszerűen csak a piros szúróárral szúrtam. Ami lyuk kicsinek bizonyult, konkrétan az összes 6-os csavarhoz való, azt pedig egy a lyukba izomból beletekert csipesszel tágítottam fel.

   Mikor a bútorzáras dobozban megtaláltam a konyhaszekrény átfestése kapcsán vásárolt gombokat, mivel azok aztán már tényleg nem fértek sehova (mármint már eleve a helyükre, vagyis a fiókfüles dobozba sem, azért kerültek ide), így azonnal elkezdtem őket felcsavarozni.

   Mégis melyik lett volna rá alkalmasabb pillanat, hogy egy megroggyant menetű csavart kipofozzak, majd egyből be is építsek, mint ez? Mármint ez egy igénytelen feladat, hiszen a csavarnak épp csak egy gombot kell a papírdoboz oldalához odafognia, meg persze a doboz kihúzásakor a menetnek nem szabad elengednie.

   Végül még a műanyag dobozok is kaptak egy-egy csinos kis gombot (27+5=32), pedig erről eredetileg szó sem volt! Mint az balra lent látható, a meglehetős készletben simán találtam olyan bútorgombot, ami úgy passzol a jégkrémes dobozra, hogy az olvashatóság érdekében nem takarja el annak feliratát.

   Mivel a csavarok, pontosabban szólva a gombok helye mindössze azt a szempontot figyelembe véve került meghatározásra, hogy még egy nagyobb átmérőjű gomb se takarja el a feliratot, így ha nem is mindenütt, de a dobozok zöménél le kellett vágjak a becsusszanó fülből. Ez azért nem gond, mert hiába élnék akár még húsz évet, akkor sem lenne alkalmam a dobozokat annyiszor nyitogatni, hogy azok elkopjanak, s már a fedél megtartásának plusz elemére szoruljanak.

   Mivel a dobozok gombosítása közben az összesbe belenéztem, így láthattam, hogy egyrészt van egy "kampósszeg" feliratú doboz is, aminek egyrészt alig hányódik az alján valami, másrészt mivel nem kell (kb. évenként nulla a kampósszeg felhasználásom), így az a doboz nyugodtan beáldozható. Vagyis mivel a fiókfülek és a gombok már annyira sokan vannak, ráadásul használom is őket, így elképzelhető, hogy a gombok idővel kapnak egy saját dobozt. Már ha csak el nem használom őket a másik pincében található többi rózsaszín dobozra. Mert ugye a dobozok ott is két sorban vannak egymásra téve, természetesen a kihúzásukat elősegítendő gombok nélkül. Annyi gombom, mint amennyi oda kell, annyi szerintem már nincs, azonban lesz még lomtalanítás jövőre is, amire ha augusztus végéig tényleg minden idén lomizott kacatot letudok, akkor elmehetek. Mármint ha nem sikerül, akkor a magamnak tett ígéret szerint jövőre nem mehetek el lomizni.