Bár az utóbbi napokban már volt némi haladás, attól még kénytelen voltam magamat megfenyegetni, különben ezek az apróságok sosem fogynak innen el. Most speciel azt sikerült kitalálnom, hogy ha a hét végéig nem takarítok el innen minden friss beszerzésű holmit, akkor a piacra ugyan kimehetek, de venni nem vehetek semmit, ami számomra egy nagyon is komoly büntetésnek hangzott.

   Konkrétan annyira, hogy azonnal lekaptam a pultról a ceruzahegyezőt. A 6,3-as jack dugót mondjuk nem levettem, hanem levertem, ami a lényeget tekintve olyan mindegy, csak fogyjanak el a hét végéig a pultról a dolgok.

   Mikor a balra látható, már nyilvánvalóan telített rekeszt megláttam, akkor úgy voltam vele, hogy na nehogy már egy jobb helykitöltést célzó újrarendezéssel ne férjen oda egy újabb dugó.

   A semmi kis feladatnak háromszor futottam neki, majd szégyenszemre feladtam. Ráadásul rendezkedésem hatására nemhogy az új dugó nem fért be, de még egy az előbb még bent lévő is kimaradt! Ha a ceruzahegyezővel is így járok, akkor buktam 300 forintot, ami mondjuk nem egy nagy összeg.

   Hogy ezt mégis minek vettem meg, mikor egyszer már szerepelt? Nos azért, mert mikor a pincében az elkopott hegyű ceruzáimhoz kellett volna, akkor nem találtam meg. Mármint sem lent az irodarészlegen (ami amúgy egy fiókos szekrény teteje), sem fent a lakásban. Mármint sem a Réka szekrénysor írószeres fiókjában, sem az íróasztaloméban, sem a párom cuccai között nem volt. Épp mint ahogy a pincei vegyes tartalmú STB dobozaim nyilvántartásában sem találtam róla semmit.

   Amint ezt a rögzítőelem hiányában üresen tátongó lyukat megláttam, valahogy azt kezdtem el érezni, hogy mégis inkább a másik ceruzahegyezőt kellett volna megvennem. Mármint volt ennek a hegyezőnek ugyanannál az árusnál egy még dobozos társa is, amihez gondolom a rögzítő is járt. No nem mintha egy pince mélyén fontos lenne a rögzítés...

   Hogy a hegyező valaha működött, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a képen látható forgácstartó fiók tartalma. Hogy a hegyező csak valaha működött, arra pedig az a jelenség szolgál kitűnő bizonyítékul, hogy a hegyező kurblija tekerés közben valamiben folyton megakad.

   Ami a kurbli tekerhetőségével ellentétben folyamatos, az a hegyezőből a forgács hullása. Ezt úgy kell érteni, hogy már háromszor kiráztam belőle látszólag minden forgácsot, azonban némi nézelődés után - miközben persze a dobozt minden oldaláról újra és újra megnéztem - a forgács monoton hullik tovább.

   Ez az a rész, ami belül valamiben elakad, ezt azonban nem mindig teszi. Mármint van, hogy a kurbli az egyik irányban szabadon megtekerhető, míg a másikban nem, miközben időnként nemcsak a kétirányú elakadás, de a forgathatóság is előfordul. Vagyis mint megannyi más tárgyat, úgy ezt sem véletlenül dobták ki.

   Miközben az alkatrészeket a helyükről unottan ki-be rakosgattam, idővel sikerült rájönnöm, hogy a kurblizás olyankor akad el, mikor az előbbi képen látható tengely a helyéről kicsúszik.

   Egy másik hibásnak látszó részlet, hogy a ceruzát megfogó, illetve valami belső rugó által a késeknek nekihúzó mechanika elakad. Mármint mikor idáig kihúzom, akkor így marad kihúzva.

   A ceruzát a késeknek nekihúzó mechanika elakadását a képen látható formátlan lemez okozza. Bár nekem ugye az a hobbim, hogy mindent szétszedek, de attól még most valahogy ennek ellenére tudtam volna értékelni egy működő ceruzahegyezőt.

   Mint az néhány percnyi szórakozást követően kiderült, nincs ezzel a lemezzel semmi baj. Mármint az, hogy a ceruzát a késeknek nekihúzó mechanika a kihúzását követően egyből elakad, az nem hiba, hanem egy nagyon is szükséges funkció, épp csak a kurbli elakadása miatt nehezen derült ki a lényege. Mármint az elakadást a kurbli első körülfordítása egyből kioldja.

   Bár el tudtam képzelni a tengely rögzítő rugólemez formáját, annak elkészítése azonban annyira bonyolult, pláne egyszerűen megkerülhető feladatnak tűnt, hogy már nyúltam is bele a szemetesbe, mégpedig a minap kidobott drótért.

   Na jó, ezt a kis csutkát igen, de ez már annyira rövid, hogy bele sem lehetne fogni a hegyezőbe. Ez amúgy egy körző, amit még apukám készített, és úgy kell használni, hogy a jobbra látható felhajtott végét kell kikötni a középponthoz, célszerűen egy darabka zsinórral. Ezzel a megoldással tulajdonképpen bármekkora kört lehet rajzolni. Mármint a rajzolandó kör átmérőnek csak a zsinór hossza szab határt. Bár erre nem mernék megesküdni, de egyre zavarosabb emlékeim szerint apám ezzel rajzolta azt a kört, amit aztán kifűrészelve a hatalmas lyukba egy mozigép hangszórója került.