A kép "annyira nincs" címe arra utal, hogy "annyira nincs" kedvem semmihez, hogy a lomos pincébe tulajdonképpen nem csinálni valamit, hanem csak azért tértem be, hogy néhány itt és a tűzifás pincében található doboz megcserélési lehetőségének utánanézzek. Aztán ott van még az is, hogy az asztalra rámolt dobozok tartalmának "annyira nincs" kedvem nekiállni, hogy azok már megint hosszú idő óta (most amúgy csak hetek) foglalják az asztalt. Arról már nem is beszélve, hogy a helyszűke okán mindössze néhány perc, vagy akár egy egész délután rááldozásával rendet csinálnom "annyira nincs" esélyem, hogy az már szinte fáj!

   Ami még szintén nagyon fáj, az a kép közepén függőlegesen látható építmény nemhogy fogyása, de egyenesen növekedése! Mindezt úgy, hogy mikor ezt ide ilyen szépen felépítettem, akkor még arról volt szó, hogy mikor szétszedni támad kedvem, olyankor majd mindig innen veszek el valamit. Hát persze, hogy úgy lett... Konkrétan annyira nem lett úgy, hogy a kupacra még a múltkor bemutatott, már elcsomagolt, a pincébe visszahozott, épp csak a helyére valamiért vissza nem tett Fugison magnós autórádió is felkerült.
   Valahol itt, vagyis jelen lomkupac előtt letörten ácsorogva kezdett bennem körvonalazódni annak lehetősége, hogy a következőként boncolt magnó is egy autórádióval kombinált típus legyen. Mármint az egyrészt mint téma egyszerű, másrészt ha sikerül elbontanom (mármint annyira ócska a kiválasztott), akkor menten visszakapok a polcon vagy úgy jó öt centi helyet.
   Hogy a Tesla B93-as orsós magnó elbontásával mennyivel több helyet kapnék vissza, mint egy magnós autórádió legyűrésével, azt már csak az is kitűnően érzékelteti, hogy ugye ezek ketten épp nagyban egymáson hevernek.

   Hogy ez ne legyen így, felkaptam a már letudott készüléket, majd besétáltam vele a sarokba. Hogy a Fugison nem fantázia, hanem egy márkanév, arra abból jöttem rá (persze már csak idefent a lakásban, ezt a képet újabb alkalmas boncalanyért hosszasan nézegetve), hogy bal szélen is található belőle egy.
   Bár boncolásra többen is önként jelentkeztek (csak próbáltak volna nem), mivel bóvli már sok volt, mára egy komolyabb példányt választottam, pedig az lett volna az igazán jó döntés, ha voksomat a Videoton magnós autórádió mellett teszem le, abból ugyanis több is van készleten, mire fel ha azokat mind elbontanám, akkor ugye többször öt centi helyet kapnék vissza.

   Mivel már megint egy csomó mindent csináltam egyszerre (csak a zömükből persze nem lett semmi), nehogy a végén még valami fontosat idelent felejtsek, a mai témának választott készüléket, valamint a műszerzsinór gyártós projekthez való, amúgy az átlátszó dobozba rejtett összetevőket menten kitettem a folyosóra.

   Ez a mai nap egy úgynevezett "rendcsinálós" volt, melynek keretében amit csak értem, azt mind (na jó, azért nem mind) felkaptam, majd megpróbáltam elvinni a helyére. Már eleve a pincébe is úgy kerültem le, hogy vittem magammal az előző magnót, meg a palántázókban kiszáradt földet átszitálni, visszafelé pedig felhoztam ami lentről fentre való. Hogy úgy egy jó órai munkám eredményeként így néz ki az előszoba? Mégis mikor mondtam én olyat, hogy eredményes vagyok?
   Hogyha nem csinálok folyamatosan rendet, akkor a kupleráj az általam uralt helyeken milyen eszement magasságokba tud hágni, arra kitűnő bizonyítékkal szolgál az anyák napjára vásárolt bonbon, amit úgy egy órája találtam meg (amúgy már kezdtem azt hinni, hogy már eleve meg sem vettem), mégpedig odalent a pincében, a bicikli feletti rejtett fadarabos polcon, egy ki tudja miért ott állomásoztatott, szerencsére átlátszó irattartóban.

   Kezdetben úgy volt, hogy ennyi, fent van a következő boncalany (amúgy persze egyértelműen látszik, hogy több is), csak aztán beugrott, hogy a cikk elnevezéséhez kellene a készülék neve, valamint a típusszáma is, amit eddig még nem láttunk.

   Cserébe van itt egy csavar, melynek fejének kopottsága a készülék belsejének már igencsak lelakott állagát előlegezi meg. Arról a különös jelenségről már nem is beszélve, hogy miközben a dobozt a fényképezés közben forgattam, tisztára olyan érzésem volt, mintha belül el lenne szabadulva valami nagyobb tömegű vasdarab.
   Bár volt bennem némi kíváncsiság, csakhogy a lakásban annyi minden apróság volt még mindig szanaszéjjel, hogy a rejtély felderítését végül másnapra voltam kénytelen halasztani. Már ha erre a témára holnap valóban rámozdulok...

   Reggelente szoktam olyat játszani, hogy a körülöttem eluralkodott rumli bámulása közben (a rendetlenséggel főképp ezt szoktam csinálni) felvázolom, hogyan tudnám magamat a szerencsére magam építette kupiból minél gyorsabban, akár már közvetlenül aznap estére kiverekedni. Hogy milyen sűrűséggel fordul elő, hogy ennek a reggeli tervezésnek a környezetemre bármiféle hatása lenne? Azt kell mondjam, sajnos csak nagyon ritkásan, bár az asztal pultján most csak két, nem különösebben nagy lélegzetvételű tétel szerepel. A többi helyszínre pedig volt annyi eszem, hogy már eleve inkább oda sem néztem!

   Hogy a készülék egy a szokásos bóvlinál komolyabb darab, azt nemcsak a PLL szintézeres programozható rádió, valamint az oda-vissza játszós magnómechanika bizonyítja, hanem a két hídvégfok és az erősítő fokozathoz kiépített CD játszó bemenet is. (lásd balra a két lengő RCA aljzatot)

   A hátlap irányából két csavart óvatlanul kitekerve, véletlenül megkezdtem a készülék kibontását. Mint az a dobozban kissé srégen fekve látható, azt a minap nemcsak úgy éreztem, hanem valóban elszabadult a készülékben egy vasdarab.

   A magnó mechanikája viszont kapott némi vizet, amit egy autóban nemcsak a kilyukadt fűtőrendszer valamelyik csövének csöpögése, de akár még a hétköznapi pára lecsapódása is okozhat. Már úgy értem, hogy az a pára ami a reggeli hidegben történő indításkor a szélvédő belső felére lecsapódik, megteszi ugyanezt az összes többi, még szintén hideg alkatrésszel is.

   Hogy jelen esetben a pára vagy a hűtővíz volt a ludas, azt azon jelenség alapján lehet eldönteni, hogy míg a készülék elejének közelében nincs, addig a mélyebb részeken egyre több a rozsda. Már úgy értem, hogy ezen a részen ennyi rozsa kialakulásához azért kellett folynia a víznek rendesen. Ez amúgy az FM tuner eredetileg csillogóan fényes bádogdoboza.

   Ezt itt szerintem nem én követtem el. Mármint ha nekem útban van valami, mivel van pákám, olyankor én inkább leforrasztom a vezetékvégeket, mintsem belevágnék a huzalozásba.

   Pedig amúgy még a szíja is épp volt! Mikor meghúztam, akkor persze menten elszakadt, de ha ezt nem tettem volna, még bőven volt a szíj annyira feszes, hogy tudta volna mozgatni a mechanikát.

   Mikor a magnóba bejut a nedvesség (hűtővíz), az viszi magával a port is, mely állításomat a számaival a hűtőbordája felé fordított végfok IC környezetét már-már teljesen elfedő mocsok egyértelműen igazol.

   Az LC7011-es IC a PLL frekvencia szintézer. Az LB1258 egy driver IC, vagyis kapcsolótranzisztorok vannak benne. A DBL1021 is valami kapcsolóáramkörnek tűnik. Az LM7000 pedig elektronikus hangolású frekvencia szintézer, direkt PLL rendszerekhez. Már ha jól értettem, amiket a különféle adatlapokban olvastam.

   A középvonaltól kissé jobbra látható trimmert úgy kell nézni, hogy annak eredetileg csak a bakelitlemezből készült része barna. Mármint a két láb eredetileg fényes fémből van, csak mint ahogy a tuner doboza, úgy ezek is megrozsdásodtak.

   A jobbra és balra is látható 10,7 MHz-es FM KF sávszűrőből a dobozaimban már annyi van, hogy annyit több élet alatt sem lennék képes elhasználni. Mármint azzal a rádióépítős teljesítménnyel nem, amit manapság produkálok.

   Miközben a készülék zabálja az áramot (alapjáraton négyszáz milliampert vesz fel), a végfokok kimenetei sem egymáshoz, sem a földhöz képest (természetesen a próbahangszóróba épített soros kondenzátorokon keresztül) még csak nem is suhognak, mint ahogy természetesen búgójel sincs, mire fel tőlem szokatlan rettenetes szigorú arcot erőltetve magamra, hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy ezt a készüléket ahogy van, menten elbontom, mielőtt még valami érthetetlen okból megkegyelmeznék neki.

   Hogy javítás ügyéből kifolyólag már járt benne valaki, azt a digitális részeket tápláló, eredetileg biztosan nem MEV (magyar Elektronikai Vállalat) által gyártott 78S05-ös stabilizátor IC bizonyítja.

   Bár az előbb azt írtam, hogy a vezetékeket leforrasztani szoktam, nem pedig elvagdosni, mivel ebből a készülékből már biztosan nem lesz semmi, a panelek szétválasztásához most inkább mégis a csípőfogót vetettem be.

   Amit még szintén bevetettem, azok a frissen bontott panelek, mégpedig egy csapnyi meleg mosószeres vízbe. Mondjuk attól sem roppantam volna meg, ha egyből a szemétbe kerülnek, csak ugye nálam nagyon úgy néz ki, hogy az alkatrészek gyűjtése mára már egy megfékezhetetlen mániává vált.

   Hogy ebből a rakat fogaskerékből egyszer még kelleni fog valamelyik, az az éves nulla darab fogaskerék felhasználásom okán hiába volt számomra elképzelhetetlen, néhányat azért mégiscsak megtartottam közülük.

   Épp mint ahogy ezt a szabadon álló mikrokapcsolót is eltettem, amiből egyszer már felhasználtam egyet a párom magnójának javításakor. Ettől persze még nem kellene belőlük egy egész dobozzal tartanom.

   Bár ez a témához nemhogy szorosan, de tulajdonképpen semmilyen módon sem kapcsolódott (ha csak a virágállványt nem vesszük annak), következő lépésként kiszórtam az ablakon a vadvirágokból szálldosó magokat, hátha ennek hatására majd a ház előtti kert is vadvirágos rétté változik. Mint az később kiderült, ez a virágba borulás nem történt meg.

   Behoztam a konyhából egy papírdobozt, valamint egy zacskó szemetet is (Te, hogy ezek ketten mennyire hiányoztak innen...), majd összekombináltam őket a magnós autórádió maradványaival.

   Akár aznap vittem le őket (szerintem úgy volt, de erre már nem mernék megesküdni), akár csak másnap került rá sor (esetleg egy még annál is későbbi napon), azzal a lendülettel felhoztam a pincéből egy újabb készüléket, mondván olyan nincs, hogy az adott év végére valami látható sikert el ne érjek!

   Ezt a rádiót valószínűleg nem bontom el. Én persze már annak is örülni fogok, ha nem így csupaszon, hanem a bemutatásának tényét igazolva, már elcsomagolva fog a pincébe a többi kacat közé a polcra hamarost visszakerülni. Már ha csak valami okból végül ezt is el nem bontom...