Bár aznap már egy csomó tervemet kifuttattam, például fát vágtam, szétkaptam a páramentesítőt és a szobabiciklit, mivel valami csoda folytán a lendületnek még csak esze ágában sem állt belőlem kifogynia, haladtam szépen tovább. Mármint elvettem az esztergáról a piacon 500 forintért direkt szétcincálni vásárolt fotóállványt.

   Ezt a beteges példányt csakis azért vásároltam meg, mert miközben apukám régi állványát már bemutattam, vagyis azt lehúzhattam a még mindig hosszúnak tűnő listámról, ezt a modern műanyag társát még nem. Az ugyan igaz, hogy eddig is volt készleten ilyen modern fotóállványom, csakhogy mivel annak kutya baja, pláne használni is szoktam, azt inkább nem akartam bántani. Ez meg ugye több helyen is törött, így nem kár érte. Mondhatni nekem nagyon is megérte azt az ötszázast, hogy egy régóta felírt tételt a sorból végre letudhatok.

   Miközben a lábakat megszorító elemek egy része épp csak elrepedt, addig más helyeken már hiányos is, így ez az állvány sajnos menthetetlen. Mármint azért sajnos, mert ha lenne belőle kettő, akkor nem állna elő az a szerencsétlen helyzet, hogy mikor az állvány itt lent a pincében kell, akkor fent van a lakásban, mikor meg fent kell, olyankor természetesen lent a pincében. Én meg ugye lusta vagyok, ezért néha nem készült el az amúgy betervezett videó.

   A statív közepét a balra látható kurblival lehet a helyéről kitekerni, miközben a felfogatási pont dőlésszögét az alul látható kart mozgatva lehet beállítani, forgatva pedig rögzíteni.

   Ekkor történt, hogy a lakás 30 fokos hőmérsékletében kifőtt agyam a pince hűvösében újra használhatónak bizonyult. Mármint felmerült bennem annak lehetősége, hogy a fotóállványt nem szétszedem, hanem összerakom! No nem úgy, hogy először szétszedem, annak ugyanis - mivel az állvány szinte minden eleme kívül van - nem lenne értelme (ez amúgy engem nem igazán szokott visszatartani), hanem úgy, hogy a jelenlegi szakadt állapotából működőképesre pofozom.

   Bár az adott témával kapcsolatban - a tőlem oly jól megszokott módon - voltak teljesen agyament ötleteim (Te, hogy nekem ilyenekből mindig mennyi van...), végül sikerült a lehető legegyszerűbb megoldásnál kikötnöm. Mármint némi vacillálást követően úgy döntöttem, hogy a statív lábainak rögzítésére szolgáló elemeket nem megjavítom, hanem egyszerűen csak rövidre zárom, és már fúrtam  is össze a lábakat! Mint az a képen látható, a rém gyenge anyagok okán villanyfúró helyett inkább amerikánerrel.

   Az mondjuk igaz, hogy innentől kezdve a statív lábait összetolni már nem, épp csak összecsukni, mármint egymás mellé állítani lehet, a magasságállítás pedig csak a felső elem 30 centis mozgásterére korlátozódott, ebből azonban szerintem nem lesz baj. Mármint amennyiben a kamerát földközelben szeretném használni, akkor van hozzá a polcon (mármint itt a pincében is) egy arasznyi mini állványom, ha meg fél méterrel fentebb, akkor majd aláteszek a kicsinek egy hokedlit.

   Amúgy a polc oldalán ez előbb még ez az állvány lógott, teljesen kieresztett lábakkal, amit az összetolása után menten kitettem az előtérbe, mondván fent a helye a lakásban, és akkor innentől fogva lesz állvány lent is, meg fent is. Hogy az állvány ennek ellenére a fáspolcon maradt? Most mond már... Akad itt ennél jóval durvább anomália is...