A 2023-as pincei rendrakásnak már ki tudja hányadik etapjában előkerült, de be még nem mutatott apróságok zömét ezen a polcrészen helyeztem el. Én legalábbis komolyan reménykedem benne, hogy így van. Mármint abban reménykedem, hogy nem fognak mindenféle, még mindig letudatlan tételek máshonnan is előkerülni.

   Ma alapvetően a kék zacskóba rejtett fejhallgatószerűség, valamint az Elta hajvágógép előkerítésének érdekében evett ide a fene. Mármint ezeket az adott napon még csak elő szerettem volna szedni, hogy mikor felgerjed bennem a tenni akarás, akkor a két tárgy szétszedésének nehogy az legyen a gátja, hogy nincsenek meg. Erre a rossz előérzetre (mármint arra, hogy valamit nem találok meg) komoly okot adott, hogy amit jobbra látunk, az még véletlenül sem a hajvágógép, hanem csak egy a pince homályában elsőre annak nézett Harkov villanyborotva.

   A szétszedések sorában a kutya azért előzte meg a hajvágógépet, mert utóbbit ezen a helyszínen oly ügyesen helyeztem el, hogy a feltűnő, vagyis a penészes része nézett lefelé, így nem sok esélyem volt rá, hogy az ittlétét kiszúrjam.

   Az "A" verziót, mely szerint egyszerűen csak fogom és kidobom, azt azért vetettem el, mert ezt a masinát más cikkekben már megemlítettem. A "B" verzió pedig, mely szerint alkatrészekre bontom, s csak aztán dobom ki, azért esett ki, mert ez egy nagyon egyszerű, könnyen összeszerelhető készülék.

   Szétszedni viszont a hajvágót a biztonsági csavarfejek miatt nem annyira egyszerű. Ekkor történt, hogy pusztán játszásiból majdnem készítettem egy háromszögletű csavarhúzót, amiben csak az akadályozott meg, hogy az adott pillanatban rettenetesen rá volt pakolva az esztergára.

   Mire fel úgy döntöttem, hogy az undok csavarfejeket inkább egyszerűen csak lefúrom. Amúgy innen kívánom, tiszta szívvel őszintén, hogy nőjön köröm a pöcsére annak a nyomorultnak, aki ezt a biztonsági csavarfejes, amúgy néhány ezer forintos szerszámkészlettel legyűrhető agyatlanságot kitalálta.

   Az ugyan igaz, hogy az előző képen látni egy a haj és szőrszálak bejutását megakadályozó szürke szivacsot, de attól nekem még a gép belsejének szerfelett tisztasága gyanús. Már úgy értem, hogy ezt nem használhatták valami sokat.

   A szétszedésben ennél a pontnál újra megrezdült a léc. Mármint felmerült bennem lehetőségként, hogy a hajvágó újrahasznosíthatatlan alkatrészeit egyszerűen csak fogom és kidobom.

   Ennél a pontnál pedig az történt, hogy a pincében használt, már csavar tartotta telepfedelű Konica Minolta Z10-es fényképezőgép olyan szinten volt képes beleolvadni a környezetébe, hogy a feltűnésmentessége okán az összes lehetséges tartózkodási helyszínen megnéztem, de persze sehol másutt sem volt, csakis itt.

   A hajvágógép házának egyik fele a mosogatás hatására nem azért nem lett teljesen tiszta, mert a begombásodott felület számára nem volt elég durva anyag a lépcsőház felmosásakor használt vödörben fellelt Domesztoszos víz, hanem azért, mert a gombának nem volt elég ideje lerágni a felületről a teljes gumírozást.

   Mivel minden alkatrésze megvan, gondoltam még egy perc sem fog kelleni az összeállításához. Ehhez képest hosszú perceken át sikerült magamat azzal az apró részlettel szórakoztatnom, hogy a két rugó közül melyik hová való. Mármint a két rugó - pusztán bosszantásomul - eltérő méretű, de annyira azért persze nem, hogy nyilvánvaló legyen a pozíciójuk.

   Bár el nem tudom képzelni, hogy a pince mélyén mégis mi a csudát akarhatnék vele megnyírni, de ha kell, akkor ezentúl ez a szerszám is ott lesz valahol kézközelben. Már ha csak előkeríthetetlenül el nem rejtem...