Szóval az úgy volt, hogy kezdetben nem voltak műszereim. Persze volt egy multiméterem, de valljuk be, az azért édeskevés. Na most vannak olyan műszerek, melyeket könnyedén meglehet építeni házilag, és vannak amiket nem. Például oszcilloszkópot nem álltam neki építeni, mert az bonyolult és igen kényes jószág, ráadásul kaptam olcsón a piacon. Persze van aki épített házilag szkópot, és még lesz is egy ilyen a szétszedtemben.
   Szóval a többi műszert, melyeknek megépítése nem igényel különösebb tudást, illetve műszerezettséget, azt miért ne építhetném meg magam? Így legalább pont olyan lesz, mint amilyennek akartam! Feltéve persze ha működni fog, illetve ha tényleg el is készül, valamint ha képes leszek megvalósítani az eltervezett funkciókat, és nem csak álmodozom róluk.
   Az első HF jelgenerátoromról már rég nem tudtam, hogy hol van, mikor egyszer csak visszakaptam egy barátomtól. Na az aztán egy tényleg kriminális műszerke volt! Gyakorlatilag egy panel, amiből oldalt kilóg egy yaxley kapcsoló. Míg csak vissza nem kaptam, úgy voltam vele, hogy biztosan szétszedtem. No persze ahogy az kinézett, pláne működött, nem volt rajta mit sajnálni, legfeljebb csak mint emlék fájt, hogy már nincs meg.
   A második jelgenerátorom is kriminális volt! Ez egy HF millivolt mérővel van egybeépítve. Ez a műszer amúgy még megvan. A pincében őrzöm mint valami sötét családi titkot. Nem vagyok rá büszke, pedig jórészt saját fejlesztés. Nem azért készült, mert... Szóval tudom én, hogy miért lett olyan amilyen.
   Én úgy játszottam az elektronikával, mint más gyerek a Legóval, vagy a Merklin fémépítővel. Összeraktam valamit, majd szétszedtem, aztán összeraktam valami mást, máshogy, máskor. Az említett műszer is egy ilyen "eljátszottam az alkatrészkészletemmel" project volt, amit végül meglepő módon be is dobozoltam. Majd egyszer belenézünk, és akkor lehull róla a lepel...
   A harmadik jelgenerátorom szintén megvan, itt ül a hátam mögött a szekrényben. Majd abba is belenézünk. Érdemes, mert az aztán tényleg egy tipikus asztalfiók project! Ami csak a kezem ügyébe került, abból raktam össze egyetlen délután.
   A negyedik HF jelgenerátoromba már régebben belenéztünk, csak nem nagyon. Ez a mostani leírás egy bővebb betekintést enged a konstrukció rejtelmeibe. Ez a műszer két példányban készült, jórészt azonos elvek, illetve panelek alapján. A most bemutatott példány egy barátomé, az övében idegen építésű frekvenciamérő van, az én példányomban saját. Ebben a műszerben van AM+FM modulátor fokozat, az enyémben nincs. Az enyémnek nincs kivezetve a frekvenciamérője, ennek meg kivan.

   Nem én találtam ki a kapcsolást, hanem valahonnan az RT hasábjairól ollóztam össze. (1975-11-503) Ez a rajz (illetve elv) több helyen is megjelent, igen vegyes alkatrészkészlettel, és igen változatos paraméterekkel. Felszórtam az alkatrészeket a panelra, majd bekapcsoltam a tápegységet. Volt itt minden, épp csak az nem amit szerettem volna! Végül a fenti összeállítás vált be. Emlékeim szerint ez a kapcsolás több rajz összeollózásából született, hozzáadva egy szép nagy csokor megy / nem megy alapon történő próbálgatást.
   De miért nem választottam a készletből egy bevált rajzot, és miért nem építettem meg azt? Az ok mindössze annyi, hogy un. egy gomb hangolású műszert szerettem volna készíteni. Vagyis azt szerettem volna, hogy ne legyen semmiféle sávváltó amit kapcsolgatnom kell. Csak egy szem gomb legyen, ami végállástól végállásig átfogja a teljes hangfrekvenciás sávot.
   Persze ez nem olyan egyszerű feladat! A 20 Hz-től 20 kHz-ig terjedő sáv 3 dekádnyi széles, ilyen mértékben hangolható oszcillátor viszont ritka mint a fehér holló! Ráadásul ne felejtsük el, hogy ez egy hangfrekvenciás mérésekre szolgáló műszer, vagyis alapjaiban véve szinuszos kimeneti jelalakot kell szolgáltatnia.
   Egy LC oszcillátort csak 1:3 arányban lehet kényelmesen hangolni. Az RC oszcillátorok akár 1:10 arányban is jól hangolhatók. Itt viszont 1:1000 átfogásról van szó! Mindezt úgy, hogy közben elfogadható torzítású szinusz jelet kell produkálnia a műszernek. Ha már műszer, akkor az sem volna baj, ha háromszög és négyszög kimeneti jelalakot is tudna. Amúgy tudja.
   A CA3080-as egy OTA. Az OTA egy olyan műveleti erősítő, aminek a kimeneti jele nem feszültség, hanem áram. Ezzel az árammal töltjük fel (majd sütjük ki) az 1000 pikós kondenzátort. A vezérlés az OTA 5-ös lábán keresztül történik, amivel tulajdonképpen a kondenzátort töltő (kisütő) áramot állítjuk be. (feszültségvezérelt áramgenerátor)
   Az integrátorként funkcionáló LF356-os gyors műveleti erősítő kimenetén szép szabályos háromszög jel van. Az LF356-os és a CA3130-as komparátor közötti alkatrészkomplexum kísérletezés eredménye. Az én műszeremben nem pont így néz ki, és az alkatrészek értékei sem egyeznek meg. A CA3130-as kimenetén négyszögjel van, ami szintén ki van vezetve.
   Van még a kapcsolás végén két tranzisztor, ami TTL kompatibilis négyszögjelet produkál a frekvenciamérő számára. A generátor panel önállóan is működőképes, a tápfeszültség stabilizátor kockái ugyanis is rá vannak építve.
   A hangolás egyenfeszültséggel történik a fűrész feliratú bemeneten keresztül. Hogy mi szolgáltatja a vezérlőfeszültséget, az mindegy. Ha az előlapi helikális potenciométer, akkor jelgenerátorként üzemel a műszer, ha az oszcilloszkópból vezetünk ide fűrészjelet akkor pedig woblerként működik. Ugyan a körítés az illik hozzá, de ez a panel akár már csak így magában is megállja a helyét.

   A négyszögjelet egy LF357-es igazítja ki. Érdekes konstrukciós kérdés volt a műveleti erősítők kiválogatása. Ez végül úgy történt, hogy kiborítottam a dobozom, és minden IC-t belepróbáltam minden funkcióba. Ami bevált, végül az maradt meg a végső változatban. Például a négyszögjel formálásához nem vált be az LF356-os, mert lassúnak bizonyult.
   A második LF356-os a háromszög jelalakjáért és szintjéért felelős. Úgy vannak beállítva a belső szintszabályozó potenciométerek, hogy mindhárom jelalaknál azonos magasságú jel látszódjon az oszcilloszkóp ernyőjén.
   A harmadik LF356-os a diódákból és FET-ből felépített szinuszosító áramkört hajtja meg. Biztosan létezik ennél az egyszerűnél jobb megoldás is, de nekem ez vált be. Meglepően szép szinusz jelalakot varázsol a háromszög jelből! Persze ha volna torzítás mérőm... No de az nincs.
   A negyedik LF356-os a szinusz jelszintjéért felelős. Erre a panelra is felvannak forrasztva a stabkockák. Épp csak össze kell drótozni a panelt a tápegységgel és a generátor panellel, és már működik is!
   A rajzon jelzett kapcsolók nem kapcsolók, hanem relék! Az előlapi kapcsolókhoz nem megy semmiféle analóg jel, a kapcsolók csak a vezérlő reléket kapcsolják. Így nem kell árnyékolt kábellel teledrótozni a dobozt, és a négyszögjel is szép marad.

   A fenti rajzon az AM - FM modulátor áramkör látható. Nem szoktam csúnyákat írni, de most kivételt teszek. Modulátor egy nagy lófaszt! A fenti rajzon az eddigi talán legnagyobb szívásom eredménye látható. A műszer előlapjával már készen voltam. Kifurkálva, lefestve, feliratozva, kapcsolók csatlakozók beszerelve. Az AM modulátor áramkör viszont még csak gondolatban létezett.
   Persze nem estem kétségbe, hanem elolvastam inkább mindenféle modulációról szóló cikket az RT-ben és az összes egyéb könyvemben. Semmi használhatót sem találtam, ami megfelelt volna a kritériumoknak. Márpedig kritériumok azok voltak:
- a kapcsoláson át kell jutnia a DC-től 100 kHz-ig tartó frekvenciatartománynak
- ne legyen (túlzott) offset hibája se a bemenetén, se a kimenetén
- felismerhető maradjon a négyszögjel
- nagy szinten (több volt PP) üzemeljen
- legalább látható mértékű AM modulációt produkáljon
   Azt ne firtassuk, hogy minek egy HF jelgenerátorba AM modulátor, mert lesz benne és kész! Azóta (részben a történtek hatására) leszoktam az akaratosságról, valamint mindig az előlapot készítem el utoljára. (már persze he elkészül egyáltalán az előlap)
   A panelrajz alatt látható kapcsolás az AM modulátor. Majd a végén megnézzük az általa produkált jelalakot. Van egy kis leírás is a kapcsolási rajz alatt, hogy melyik trimmer mit csinál. Arra biztosan emlékszem, hogy minden elhúz mindent! Szóval ezt egy rémálom volt beállítani...
   Jobbra fent az FM modulátor kapcsolása látható. Ebben nincs semmi érdekes, hiszen az áramkör egyszerűen csak hozzákeveri a moduláló jelet az oszcillátort vezérlő hangoló feszültséghez.

   A paneleket nem savban (vagy vaskloridban) marattam ki, hanem egy satuban a Miniplexbe fogott fúrószárral. Ez ugyan nem egy csendes munka, cserébe viszont haladós. Ez persze csak abban az esetben igaz ha egyszerű, mindössze néhány alkatrészt tartalmazó lapokról van szó.

   Az eddigi paneleket összedrótozva már majdnem kész a műszer. Ami hiányzik belőle, az a műszer tulajdonképpeni vége, vagyis a kimeneti fokozat. Ez ha jól látom, akkor egy komplementer emitterkövető. Ez a jelszinten már nem erősít semmit, mert mindössze arra való, hogy jól terhelhető 50 ohmos impedanciájú kimenetünk legyen.
   A végfokozat kimenetén egy egyszerű osztó áramkör van, amivel 5 fokozatban 1 millivolttól 10 volt PP-ig lehet beállítani a kimenő jelszintet, valamint a jelszint végfok bemenetén található potenciométerrel folyamatosan is szabályozható.
   Ezután következik a műszer generátor ellenállását beállító néhány ellenállás. A "c" egyenáramú leválasztást valósít meg. 50 ohmos állásban a generátor direktben dolgozik a kimenetre. Beállítható még 100 ohm, 600 ohm, 1 illetve 10 kiloohmos generátor impedancia is. Nem tudom, hogy komoly műszerekben szokott-e lenni ilyen fokozat, itt van és kész!

   Mivel az oszcillátor egyenfeszültséggel vezérelt, ezért eleve adódik egy egész sor plusz beállítási, illetve vezérlési lehetőség. A fenti rajznál sokkalta bonyolultabb áramkörök is születtek, de elvetettem őket. Szerintem így is bőven van lehetőség a műszer beállítására.
   Az erősítés, offset, és maximum potenciométerek nem az előlapon vannak elhelyezve, hanem belül, de kívülről hozzáférhetően. Ezzel a három potival lehet hozzáhangolni a műszert az oszcilloszkópunk fűrészjeléhez.
   A három egymásfölé rajzolt kapcsolóval megállíthatjuk a frekvenciát alul, illetve felül, vagy az oszcilloszkóp fűrészjelét engedve a generátorba, azt hangfrekvenciás woblerként használhatjuk.
   A löket szintjét a "löket" feliratú előlapi potméterrel állíthatjuk be. A löket nélküli alapfrekvenciát az "alap" potival lehet beállítani. A műszer kezelése egy kissé ugyan bonyolultnak hangzik, a gyakorlatban azonban nem az.
   Van lehetőség a nyújtás beállítására is. Két nyújtás potméter van az előlapon. Az egyikkel az alsó, a másikkal a felső határfrekvencia állítható be. Tehát ha egy olyan műszerre van szükségünk, ami mondjuk 400 Hz-től 14 kHz-ig hangolható, akkor ez mindössze néhány tekerésbe kerül a gombokon.

   Semmi faxni, diódák, kondenzátorok, stabilizátor kockák. A stabilizátorok eleve jórészt a különböző fokozatok paneljeire kerültek. A reléknek is teljesen külön tápjuk van. Ez utóbbi mondjuk lehet, hogy nem kellett volna, de biztos ami biztos!
   Az alsó rész a beépített frekvenciamérőt és az előlapi csatlakozót látja el 5 volttal. Ez utóbbi például a külső 1:1000 előosztóhoz kell, de nálam innen működik a kondenzátor, illetve a tekercs mérő adapterem is.

   Mivel a frekvenciamérőt nem én építettem, hanem úgy vettem készen, ezért ezek a rajzocskák szerintem a panelen található áramkörök visszarajzolásai. Kicsit módosítottam az eredeti áramkörön. Szerintem gyorsabb kvarcot kapott az órába való helyett, valamint beledrótoztam a periódusidő mérési lehetőséget is.

   Ebben a fokozatban még SMD alkatrészek is vannak! Én szereltem be őket. Semmim sincs az SMD technikához, de azért sikerült. Mint az látható, tényleg új oszcillátort kapott a frekvenciamérő.
   Van ott egy trigger feliratú potméter is, ami úgy általában véve nem szokott lenni a frekvenciamérőkön, de nekem e nélkül sehogyan sem akart sikerülni a dolog. Mármint a normális mérés, mert simán tudtam produkálni olyan jelet, amire a szokásos bemeneti fokozatok meg sem mukkantak, vagy marhaságot (általában összevissza rohangáló számokat) reagáltak. Az én trigger gombommal viszont határozottá vált a működés.
   A két LED tájékoztat a bemenetre adott jel kitöltési tényezőjéről, illetve általuk lehet beállítani a trigger potit, merthogy ezek mutatják, hogy merre kell tekerni a triggerhez tartozó forgatógombot.

   A frekvenciamérőben eredetileg Texas zsebszámológépből bontott apró méretű LED kijelző sor volt. Szerintem ezeken a kijelzőkön a számok a méretüknél fogva igen nehezen olvashatók, ezért kicseréltem a kijelzőket nagy méretű zöldekre. Ez az új kijelzőket hordozó panel látható balra. Nálam tökéletesen jól láthatóak voltak a számok, de az én szobámon nincsen ablak. A barátom szobáján meg van ablak. Le is kellett szednie a kijelzők előtt lévő sötét plexit, hogy jól lássa a számokat.
   Jobbra két apró segédpanel látható. A kettő közül az alsó hordozza azt a három potmétert, amivel az oszcilloszkópunk fűrészjeléhez tudjuk hozzáállítani a műszer bemenetét.

   Addig-addig tologattam az előlapon az alkatrészeket, míg csak ki nem alakult a fent látható konstelláció. Szerintem egész jó lett, mert nemcsak kezelhető, de még átlátható is. Amúgy ekkoriban történt, hogy eltörtem a bal csuklómat.
   Mivel elektronikai munkát törött, könyékig begipszelt karral nem lehet végezni, mert ugye nem lehet vállból mozgatott karral alkatrészeket pakolni a próbapanelre, ezért nekiálltam kifúrni, kireszelni, lefesteni, feliratozni az előlapot. Mindjárt meglátjuk, hogy milyen lett. Mármint hasonlít-e a késztermék a tervekhez.

   Nehogy azt ne merd mondani, hogy nem lett szép! Még egy piros power gomb is jutott rá, mint ahogy a nagyok szokták. Az én műszeremen mondjuk nincs az előlapon csavar, itt meg van. Ezt persze lehet így is, meg úgy is. Mindenesetre így könnyebb. A csavarok alatt kis plexi alátétek vannak, hogy a csavarfejek ne karmolják le az előlapról a festéket. A festék amúgy Wallkyd színező paszta, kissé hígítva, kézi hajlakk szóróval kifújva. A fehér BNC csatlakozók egy döglött hubból származnak. A kapcsolók többsége asztali számológépekből lett kibontva. A közel azonos stílusú gombokat pedig a Petőfi csarnokban vettem.

   Ez nem a műszer alja, hanem az oldala. Néha több hely kell az asztalon, ilyenkor az ember élére fordít ezt azt. Na most ha ilyenkor az "ez az" nem rendelkezik az oldalán gumilábbal, akkor jönnek a karcok.

   Ez az a három potméter amivel hozzá lehet tekerni a műszert a szkópunkhoz. A megvezető karikák megvezetés céljából vannak, mint ahogy belül a piros hasábok is. Ha nem így volna, akkor kalimpálnánk a csavarhúzóval az alkatrészek között.

   Ez nem annyira tartalék mint inkább bővítő csatlakozó lenne. Már ha be volna kötve. De persze nincs... Ez persze nem hiba, hiszen ez a tuchel csak a "ki tudja mit hoz a jövő" alapon került ide. Már úgy értem azért, hogy mikor majd igény támad rá, akkor már itt legyen beépítve, épp csak be kelljen kötni rá a ki tudja hová tartó vezetékeket.

   A fűrészbemenet az előlap viszonylag csekély mérete okán már csak itt hátul fért el. TTL szintű kimenet viszont van a készülék elején is, szóval ez itt hátul már csak egy amolyan tartalék.

   Hurrá! Már úgy értem azért, mert ugye működik. Amúgy a frászt működik! Ha működne, akkor ugyanis nem volna itt. Mutatni ugyan mutat a kijelzője, csakhogy nincs kimeneti jel. TTL az mondjuk van, ami azt jelenti, hogy vagy a jelformáló, vagy a kimeneti panelen van valami hiba.

   Mindezek után ez a látvány fogad. Mindenfelé tologatható tartóelemek vannak, telis tele lyukakkal. Ritka nagyon barátságos ez a doboz, mondhatni ebbe aztán tényleg öröm volt belelapátolni a panelokat.

   Gondoltam hátha valamelyik IC lett rövidzáras. Mármint abból gondoltam, hogy tulajdonképpen csak ezek az alkatrészek vannak közvetlenül a tápfeszültségekre kötve. Mivel szerencsére foglalatba raktam őket, így most szép sorjában kitudom őket a helyükről húzogatni.

   Az életben az új kondi sokkal rózsaszínűbb, mint amennyire ezen a képen látszik. Végül nem ezt tettem bele, mert nem voltam biztos a bekötésében. Ugyan van rajta egy plusz jel, csakhogy van az oldalán végig egy felöntés. A kettő meg ugye épp ellentmond egymásnak.

   Hatalmas kék MM szűrőkondenzátorok. Volt valami Satelit nevű bolt, ahol szó szerint fillérekért adták tovább a felvásárolt elfekvő készleteket. Volt PL504-es elektroncső öt (5) forintért! BRG M8-as magnófej, amit sosem láttam boltban...

   A műszer felépítése nincs igazán átgondolva, a fejlesztésekor ugyanis még nem egy komplett műszer lebegett a szemem előtt, hanem mindig csak egy-egy újabb működőképes modul. Az alkatrésztömeget elnézve, az egész műszer ráférne egy kéttenyérnyi panelra. Csak hát ugye nem így készült...
   Hanem úgy készült, hogy mikor az egyik modul már működött, akkor martam hozzá egy (illetve két) rendes panelt, majd rászórtam az alkatrészeket. A panelek mérete nem azért egységesen 6x16-os, mert ilyen kellett, hanem egyszerűen csak azért, mert már eleve ilyen méretre volt vágva a boltban.

   Az előbb beépített pici zöld kondi egy kicsit magasabb az elődjénél. Gondoltam nehogy hozzáérjen a fémházhoz, ragasztok rá kis szigetelőszalagot. Levágtam egy darabkát az ollóval, ami azonnal eltűnt! Most lett meg. Ide volt ragadva az ujjamra!