Órásrádió, melyet egyszerűen kimostam
(amúgy a földön találtam)

Az éjszakai áramot kapcsoló dobozt már láttuk, mint ahogy a BMW feliratú dobozt
tartalmát is. Ezekkel a valamikkel jött haza ez a szép (?) órásrádió, amit a piac
végén csak úgy egyszerűen a járdán találtam. Meglehet, vannak itthon
érdekesebb tárgyaim is, de ha egyszer mindenhonnan ez esik ki!

Mondjuk nem csodálom, hogy nem volt rá vevő. Jelen állapotában már az is szép
volt tőlem, hogy ahelyett, hogy arrébb rúgtam volna, felvettem és hazahoztam.

Ez bizony nagyon úgy néz ki, hogy eltöltött egy kevés időt a szabadban.

Ez nem is por, hanem ez már inkább sár!
Akarom mondani föld, mivel száraz.

Szinte nem is látszik a skála a koszon keresztül.

Természetesen nem csak kívül ilyen, hiszen tele van lyukkal. Szóval belül
is koszos, ezért biztosan annyi a kapcsolóknak, meg a toló potméternek.

Mivel így azért mégsem maradhat, kelleni pedig amúgy nem kell semmire, valamint
ha tönkremegy a víztől azt úgysem fogom tudni, ugyanis nem tudtam kipróbálni,
hogy egyáltalán működik-e, merthogy le van róla vágva a hálózati zsinór.
Mindezek okán jelen pillanatban mindössze arról van szó, hogy
mihamarabb olyan állapotba kerüljön, hogy
félre tudjam tenni.

Olyan, mintha levizeltem volna, pedig nem! Bár ezzel
már nem rontottam volna túlzottan a helyzetén...

Ahogy volt, trafóstól hangszóróstól potméterestől, kimostam egyben. A hangszórón
kívül - hiszen annak a membránja papírból van - nem árt a víz az alkatrészeknek.

Ez egy régi történet, hiszen a sárga, amúgy szintén egyben kimosott kutyust
már rég szétszedtem, valamint azóta már kifestettem a fürdőszobát.

Hol itt, hol meg ott porosodott szegényke. Most épp a polcból lóg ki.

Gondoltam odateszem a helyére a Philips magnót, mert az azért mégiscsak szebb.

De akkor ezzel mi legyen? Addig jó, hogy szétszedem. No de mi legyen
vele utána? Mindegy... Majd csak támad valami értelmes ötletem...

Német feliratok vannak rajta. Ez amúgy teljesen lényegtelen,
hiszen többek között ezen a nyelven sem tudok egy szót se.

No persze nem is kell németül megtanulni egy rádiósóra kezeléséhez.
Elég egyértelműek ezek a gombok, meg nem is nagyon kell őket piszkálni.

A tolópotméter ugyan még mindig súrlódik, de ha belegondolok, hogy milyen
vastagon állt rajta a por, meg ugye víz alá is nyomtam a szerencsétlent...

Az állomáskereső gomb a készülék jobb oldalán található. Meg sem kottyant
neki az eddigi procedúra, hiszen még mindig kellemes érzés tekergetni.

A gép hátulján érdekes mód félbehagyott szellőzőrések találhatók.

A hálózati zsinórt valaki levágta. Ez gondolom azért történhetett,
mert a valaki úgy látta, hogy ez a készülék legértékesebb része.

Feltett szándékom volt, hogy kipróbálom mit csinál ez a kapcsoló,
majd kisvártatva erről a tervemről teljesen megfeledkeztem.

Ugyan nyomkodtam, de ez vagy nem gomb, vagy teljesen be van ragadva.

Érdekes dolog, hogy míg egyes tárgyakra ráírják, hogy mire szolgál, másokra nem.
Ez azért elég egyértelműen egy rádiós ébresztőóra, akár oda van írva, akár nem.
Ennyi erővel ráírhatnánk a kanálra, hogy kanál, a gyengébbek kedvéért akár
folyamatábrát is rajzolhatnánk rá, hogyan kell használni. A villára meg
a hülyék kedvéért ráírnám, hogy ne nézz bele mert vakságot okoz!

Nem, ez nem az univerzum, ez csak egy rádiósóra! Az Universum amúgy a Quelle
áruház házi márkája volt. Persze nem ők gyártották, csak gyártatták ezeket a
dolgokat. Ez akkoriban még nem, vagy legalábbis nem mindig a bóvlit
jelentette, hanem egy reklám értékű terméket, amire ugye rá volt
írva az áruház neve. Minél tovább működött, annál
tovább öregbítette az áruház hírnevét.

A skála, immár látható állapotban. Jól mutat
a fekete / narancssárga színkombináció.

Ez meg itt az óra, csak ugye még nem látszik, mert nincs mit bedugni a konnektorba.

Azért jópofa ez a címke, mert ebből soha a büdös életben nem
jövünk rá, hogy ki által, és arra se, hogy mégis hol készült.

Ez például egy barátom videómagnója.
Az UNIVERSUM Modell VR2161 felirat egy AKAI VS117-es gépet takar.
Annyival volt butább mint az eredeti, hogy nem adtak hozzá távirányítót.
Persze nem volt elég a hozzávaló távirányítót beszerezni, kellett hozzá
a távirányító vevőrésze is. Valamint a szinkronfokozatból kihagytak
néhány alkatrészt, melyeket pótolva olyan lett, mint az eredeti!

A fedélben nincs semmi érdekes. Talán csak a technológiai fegyelem hiánya süt át.
A Mechanikai Művekben is így bántak a vezetékekkel. Ezt a CB 855-ös készülék
esetében már láttuk. A balra menő zöld drót szigetelőszalaggal oda van ragasztva
a dobozhoz, pedig jól láthatóan ott van az a kétszer négy tüske, ami eredetileg
a vezetékek rögzítésére is szolgál. Ezen apró bigyók közé kell, illetve kellett
volna benyomni a vezetékeket. Amúgy ezek támasztják felülről pluszban
a trafót, hogy például zuhanáskor ne legyen semmiféle mozgástere.

A pause gombot azért nem tudtam megnyomni, mert az valójában nem egy gomb,
hanem érintőszenzor. A doboz tetejében látható karcok nem itt keletkeztek,
hanem alkotórészei a fröccsszerszámnak, vagyis minden ilyen
készülékben pontosan ugyanígy megtalálhatók.

Ez nem egy izgalmas kép. Mondjuk a többi sem az.

Finoman szólva minden erősen dőlingél ebben a rádióban, de ez annak
idején egy bevett, illetve jól bevált szerelési technológia volt.

A hálózati trafóval semmi baj, hiszen ha ment is bele víz,
az az elmúlt egy év alatt már egészen biztosan kiszáradt.

A rádió panelje teljesen korrekt. Ez kérem még
nem a manapság szokásos egy IC-s szemét!

A középhullámú rész tökéletesen működik.

Micsoda pazarlás! Már úgy értem, hogy az, hogy az óra IC foglalatba lett dugva.

A csavarfejet elnézve, belül is járt a víz.

Egészen biztosan merem állítani, hogy részemről még sosem láttam BC182
kategóriájú tranyót, ilyen jópofa ráhúzott hűtőzászlóval. Ez egyszerűen
nem volt szokás. Ezek műanyag tokozású tranyók, így szó sem volt
róla, hogy külön hűteni kellene, illetve lehetne őket.
Mindenesetre ügyes.

Érdekes ez a fehér valami. De vajon milyen anyag lehetett ez eredetileg?
Általában az ilyen rádiópaneleken látható foltok méhviasz eredetűek.
A tekercseket és egyéb alkatrészeket volt szokás viasszal fixálni.

A rádió URH vételkészségével sincs semmi baj.

A csavarok és kapcsolók ugyan rozsdásak, de azért még úgy ahogy működnek.

Mindig mondom, ne így vezessük a hálózati feszültséget,
mert egyszer még valami komoly baj lesz belőle!

Az óra is korrektül működik.

Ismét egy csúnya vízjel.

A skálája komolyan tetszik. Mi lenne, ha áttenném
a minap vásárolt amatőr tranzisztoros rádióra?

Mindhármunknak igen nagy szerencséje van, hogy nem illik ide a másik skála.

Ha már úgyis nyitva volt a doboz, igazán visszahúzhattam volna belülre az antennát.

Végül nem csináltam a rádióval semmit. Már úgy értem, hogy a kimosáson túl semmi
érdekeset. Hogy mire gondolok? Nos arra, hogy például felgyújthattam volna...
Ha meg teszek bele elemet, akkor meg tudtuk volna nézni, akarom mondani
hallgatni, hogyan szól miközben éppen kicentrifugálom. csak mivel annyi
viszontagságot átélt mire idekerült, így nem volt szívem tovább kínozni.
Egyelőre lettem a kályha mellé, hogy majd idővel bedobozolom,
és akkor mehet lefelé a pincébe a többi lomom mellé.

A helyére került a Philips deck, csak még nem látszik, mert ott az a hülye fiók.
Egyszer persze majd rend lesz. Vagy ha nem? Akkor kivágok mindent a...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.