Kometa 206 szovjet orsós mini magnó
(na ezt aztán tényleg nem lehetett otthagyni a piacon)

Erről a polcról még csak az Amerikai autórádiót szedtem szét.
Szeretnék pár olyan polcot, amire odanézek és azt mondhatom: Ez kész!
Persze át is rendezhetném a tárgyakat, de valamiért úgy érzem, hogy az csalás volna.

 

 

Nem kevés időt eltöltve a választás műveletével, végül úgy döntöttem, hogy ez
a magnó lesz a mai boncalany. Egyrészt azért, mert, ezt már úgyis régen
elígértem, másrészt a magnó tápegységébe minap már belenéztünk.

 

 

Kometa 206 a magnócska neve.

 

 

Ez itt egy "T" betű. De tényleg! Csak az oroszok így rajzolják.
Persze ez egyértelműen az ellenség megtévesztése miatt van. Míg a NATO erők azon
tanakodnak mi van odaírva, a vörös hadsereg megnyeri a harmadik világháborút.
Ezt többször leírtam. De ez mind semmi, hiszen az oroszok így is gondolták!

 

 

Szép logó.

 

 

Kevésbé szép műszer.
Biztos mondtam már, hogy a műszer a magnó dísze. Mondjuk ez éppen nem az.

 

 

Értelmesen sorba rendezett gombok. Ez egy általános sorrend.
Így vannak a gombok az MK-25-ön és a Calypso M8-on is.

 

 

Nem csak felülről, de szemből is oda vannak rajzolva a funkciók a gombokhoz.

 

 

Van aki a hátlapra teszi a csatlakozókat, hogy ne legyenek szem
előtt, és van aki az előlapra, hogy szem előtt legyenek.

 

 

Hangerő és hangszín gombok. Ekkorka magnóra nem is kell semmi több.

 

 

Mikrofon és lemezjátszó bemenet, hangszóró kimenet, a BY pedig a vonalkimenet.
Onnan vagyok ilyen okos, hogy - mint később azt látni fogjuk - kipróbáltam.

 

 

A magnó fedelének zsanérja látszana a képen, már ha sikerült volna a fotó.

 

 

A tápegység csatlakozója. Belül az érintkező nem éppen központos,
de ez csak azért van, mert kicsit csavarhiányos a magnó.

 

 

A doboz fényes felületű, tükröződik benne a magnó hordfülének tartócsavarja.
De csak az egyik, mert a másik csavar sajnos mára már hiányzik.

 

 

Ha ezt a gombot (és a párját) megnyomom, akkor levehetem a magnó fedelét.

 

 

Így ni. Szalagot is adtak hozzá, illetve gondolom azzal együtt találta a kukás.
Egy ezresért adta, ami nem volt érte kifizethetetlen ár. Legalábbis
nekem megérte, hiszen én imádok magnókban turkálni.
Ez meg ráadásul orosz is!

 

 

 

Elsőre megszólalt, bár igencsak szögsebesség ingadozása van a hangjának.
(magyarán szólva nyávog)

 

 

A fejegység egészen korrekt, csak persze mini.
Maguk a fejek normál méretűek, csak jól össze vannak zsúfolva.

 

 

 

Mint azt már említettem, erősen nyávog. Ez a videó vajon hogy került ide?
Már úgy értem azért, mert ezen már láthatóan szét van szedve a magnó.

 

 

Az orsózótüskén a szokásos három helyett csak egy szárny van, és az is csak rugóból.
Egyrészt forgatja az orsót, másrészt rászorul a szalagorsó, leget lóbázni a magnót.

 

 

A teleptartó fedele hiányzik, de azt kell mondjam,
hogy az megy ritkaságszámba, ha még megvan.

 

 

A mechanika nem fért el a teleptartótól, ezért a teleptartó széléből ki lett
vágva egy darab. Ebben persze az a szép, hogy ez gyárilag ilyen!

 

 

180 rubelbe került 1969-ben.
Hat éves voltam, már meg tudtam fordítani a szalagot az öregem Terta magnóján.

 

 

Elsőre semmi különös, de mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik.

 

 

Éppen szidni akartam az orosz potmétereket, mire fel ezek nem is recsegnek.

 

 

Ez itt egy érintkező kontaktus, melyből akad
még elszórva néhány darab a magnóban.

 

 

Balra a motor, míg jobbra a lendkerék.
Kettejük között ellentét nem, csak lapszíj feszül.

 

 

Kondenzátorok, melyek keménypapír közbetét
segítségével vaspánttal vannak rögzítve.

 

 

Olyan rosszak lennének az orosz tuchelek, hogy rács mögé kell őket zárni?
Talán kicsit sok a vas ebben a magnóban, bár a végeredmény nem lett nehéz.

 

 

Vasburokban, gumiágyban, öntvény alumíniumházas röpsúlyos motor.
A röpsúly nem közvetlenül vezérli a motort, hanem
egy tranzisztor közbeiktatásával.

 

 

 

Forog, ahogy forog ki akar lendülni, ha sikerül neki, akkor túl gyorsan
forgott, s ilyenkor kikapcsolja a motor a saját tápfeszültségét.

 

 

Egy kissé széthúztam, hogy látszódjon rajta, hogy ez egy csatlakozó. Bár egy kissé
hasonlít minden más csatlakozóhoz, de igazándiból semmi más csatlakozóra sem
hasonlít. Illetve de. Közel így nézett ki a Tesla B4-ben a végtranzisztorokra
menő csatlakozó. Ez itt a hangszóróra viszi a jelet. Azért van
itt, hogy ketté lehessen venni a dobozt.

 

 

A mechanika felülnézetből.
Tulajdonképpen egészen jól néz ki. Részemről sokkal rosszabbra számítottam.

 

 

A fejek nem kopottak, és még csak nem is koszosak.
Maga a szalagvezetés is teljesen normálisan néz ki.

 

 

Jön a görgőhíd bal felől, aztán egyszer csak véget ér, majd egy rugóban folytatódik.
Mikor a rugólemeznek is vége, újra a görgőhíd jön, végén a gumigörgővel.
Jó ez így, bár a görgő jól láthatóan lejjebb van kissé a kelleténél.

 

 

A meghatározhatatlan színű drótok rendben vannak, de a könnyedén
azonosítható fehér és a sárga színek miatt valaki a gulágon végezte.

 

 

A tápcsatlakozó mind szemből, mind pedig hátulról teljesen normálisan néz ki.
Valószínűleg már hónap vége volt, s a konstruktőrnek aznap nem futotta vodkára.

 

 

A jobb oldali orsózó tüske.
A bal oldalról jövő hajtás a felcsévélés, a jobbról érkező pedig a gyorspörgetés.

 

 

 

Kicsit ferde a hajtótengely, ezért felnyomja pörgetéskor a tüskét.
A tüske felső széle ekkor súrlódni kezd. No de annyi baj legyen!

 

 

A visszapörgetés szíj, és persze dörzsáttételen keresztül van megoldva.

 

 

Ez a műszer nem csak szemből, de azt kell mondjam, hogy még oldalról is csúnya!

 

 

A fejek hátulnézetben. A képen bal szélen látszó (piros nyíllal jelölt)
szalagvezető ferdesége nem a fényképezőgép optikájának torzítása.

 

 

Néhány korábban már említett érzékelő, valamint a nyomógombok által
mozgatott karocskák. Egyszerű az egész, hiszen rengeteg átlátható
hatású beállító csavarral hangolhatjuk be a mechanikát.

 

 

Itt mondjuk nincs min tekerni, pedig valamin kell, mert
a piros nyilakkal jelölt lemeznek nem így kell állnia.

 

 

Ez egyrészről a fejet mágnesesen árnyékoló lemez, másrészről ezen van a szalagot
a fejtükörhöz odanyomó (jelen esetben kék) filcből készült lapocska. A jobb alsó
részen benyúló szalagvezető villa alsó részében akadt fel a vaslemez alja.
Csavarok errefelé nem lévén, igazítottam rajta a laposfogómmal.
Már rányomódik a szalag a fejre, lettek magas hangok.

 

 

Találtam az asztalon egy 3-as anyát. Gondoltam megkeresem honnan esett ki.

 

 

Nem innen.

 

 

Ráakasztottam a magnóra a próbahangszórómat.

 

 

 

Edda Ünnep...

 

 

Spiritusz és fültisztító pálcika segítségével pucoltam egy kicsit a magnón.

 

 

A fekete kosz a gumi alkatrészekről válik le, a barna pedig a szalagról.
Vagy az egyik fülemben korom volt, a másikban meg szar?

 

 

 

Miután a szalaghúzó görgő magasságát a helyére állítottam, már jól
húz a magnó. Már csak ezért mondom, mert ezelőtt ha csak
ránéztem a bal orsóra, azonnal leállt a szalagtovábbítás.

 

 

Az elektronika panelja. Túrtam hozzá az interneten gépkönyvet.

 

 

Kapcsolástechnikailag semmi különös, bár...
Ellenütemű törlő oszcillátor, röpsúlyos tranzisztoros kombinált
fordulatszám-stabilizátor, tranzisztoros egyenirányító a felvételi
kivezérlés-jelzőhöz. Szóval ez nem is olyan bóvli magnó.

 

 

Ez a kapcsoló pont úgy néz ki, mint a Sokol rádió hullámváltója.

 

 

Meglepően nagyméretű trafók vannak a végfokban.

 

 

A tranzisztor előnye az elektroncsővel szemben (a fűtés elmaradásán túl) az, hogy
nem döglik be. Még az orosz tranzisztor sem döglik be! Mivel nem szükséges
cserélni, nem kell foglalattal szerelni. Azért kíváncsi lennék az orosz
magyarázatra, mert nem lehet mindent ráfogni a vodkára!

 

 

A fordulatszám-stabilizátor külön panelen kapott helyet, és ez így is van jól.

 

 

A magnó fékrendszere nem működött, ezért gondoltam ránézek.

 

 

Képes volt ilyen érdekes formákat alkotni a szalagból.

 

 

 

Így csinálta.

 

 

Két felálló vaslemez közé szorított gumilap a fék pofája.
Mint a leszóródott fekete gumidarabkákból látszik, kopik.

 

 

 

Ugyan később szóltam, de azért ő még idejében bekapta...

 

 

Meglett a kiesett anya helye. A magnó aljában a lábacska csavarjához tartozott.
Két csavar a magnó alját tartja, a másik kettő pedig trükkösen csak a lábat.

 

 

Ez a hangszóró nem igazán bizalomgerjesztő,

 

 

 

A hangja viszont nem annyira rossz. Vagy legalábbis ahhoz képest nem, hogy
a membránt megnyomva jól hallhatóan súrlódik a lengőcséve a résben.

 

 

A piros nyilakkal jelölt pontokon anyák vannak a házba öntve.

 

 

Semmiféle csavar nem akart belekapni. A 2,6-os nem stimmelt, a hármas pedig már
nem ment bele. Na most azért nem ment bele, mert valaki rárakott a 3-as alátétre
egy 2,6-osat. Nem volt könnyű kiszedni a felesleges alátétet,
mert oda volt ragasztva méhviasszal!

 

 

Most őszintén!
Kinek másnak jutna eszébe így rögzíteni egy anyát, mint az oroszoknak?

 

 

Összeraktam, hiszen nem bonthattam el, ha egyszer el lett ígérve.

 

 

 

Most meg azt játssza, hogy kontakhibás.

 

 

Az a doboz ott a polc legtetején, na az éppen jó lesz.

 

 

Ha mondom!

 

 

Ráakaszkodtam a magnóra némi forrasztóónból rögtönzött csatlakozó segedelmével.

 

 

Keringtem körbe körbe. Hova dugjam a kábelt?
Aztán rájöttem milyen rendes ember is vagyok én.
A hangkártya aux bemenetét kidrótoztam az előlapra.
Erre fel semmi említésre méltót sem találtam a szalagon.
Azt ezért megemlítem, hogy a kismagnó meglepően normális
 hangon muzsikált a külső erősítésen keresztül.
Kicsit ugyan nyávogott, de sebaj...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.