LLOYD'S kisrádió
(olyan mint a Cosmos, csak ez nem orosz)

Ez a gyönyörűség mindössze 200 forint volt. Ennyiért egyszerűen nem lehetett
ott hagyni! Még úgy sem, hogy már valósággal elborítanak a rádiók!
Meg a magnók, meg a mindenféle más egyéb lomok is...

 

 

Ez a rádió akkorka mint mondjuk a szovjet Cosmos, csak japán, és persze piros.

 

 

Mondhatni teljesen mindegy, hogy mi a neve, csak jó hangzású legyen.
A rádió nevének általában jobb a hangzása, mint magának a rádiónak.

 

 

Nagyon szép fényesek a gombjai.

 

 

Hátulról nézve is éppen olyan négyzet formája van, mint elölről.
Ez a mondat annyira nem normális, hogy itt hagyom.

 

 

Okinawa egy aprócska sziget japánban.
Persze nem ilyen kicsi, meg nem is piros.

 

 

A kapcsolási rajz korabeli szokás szerint bele van ragasztva a rádió hátuljába.
Ez egy teljesen szokványos felépítésű, úgynevezett szuper rendszerű zsebrádió.
Majd egyszer kerítek egy bóvlit is, csak egyelőre nem akar elém ugrani a piacon.

 

 

Kicsit zsúfolt a szentem, de ez nem is csoda, hiszen ebben is minden benne
van, ami mondjuk egy Sokol rádióban, csak itt negyedakkora a doboz.

 

 

Ez a 9 voltos elem - a rajta található dátum szerint - már 28 éves!

 

 

Azóta már maga az ország is szétesett, nemhogy az elem!

 

 

Idővel ahogy az ország, úgy az elem, illetve az elemtartó is szétmállott.
Mondhatni mindannyian belülről rothadtak szét.

 

 

A panelt három csavar tartotta a rádió dobozának előlapjában.

 

 

A hangszóró teljesen hagyományos. Ezt persze csak azért írtam, mert
például egy régebben boncolt GE rádióban lengőnyelves volt.

 

 

A végfokozat foglalja el a panel egyik felét.

 

 

A másik felét pedig a rádiófrekvenciás fokozatok töltik ki.

 

 

Részemről sosem értettem, hogy mégis miért jó így felfüggeszteni egy ferritrudat.
Nem állna masszívabban az a szerencsétlen, ha a két végén volna megfogatva?

 

 

A panel mintázata olyan kis cérna.
No de ha egyszer kisrádió...

 

 

Büszke Toshiba feliratú tranzisztor.

 

 

Ezen a képen a ferrit felől érkező huzalok bekötését látjuk.

 

 

Ez pedig a szokásos fülhallgató csatlakozó aljzat.

 

 

Ügyes megoldás, hogy a jack aljzat csavarja egyben a kisrádió csuklószíját is tarja.

 

 

A hangszóró membránja egy kissé ugyan poros, de ettől azért még nem mosom ki.

 

 

Mondjuk magát a dobozt, azt az EAG keverőpulttal együtt igen.
Utóbbit ne kérd el, mert a keverő megmarad dísznek.

 

 

Az eredeti telepcsatlakozóban volt egy kisdarab szivacs, ami úgy
döntött, hogy ebben a szent pillanatban kell onnan kimállania.

 

 

 

Gondolom nem kell külön kifejtenem, hogy miért hívták ezeket a kisrádiókat
népnevükön sípládának. Egy normális csöves rádióban, például Pacsirta vagy
Budapest, már csak a magassugárzó is nagyobb, mint ez az egész rádió! Mivel
egy ekkorka rádióban nincs és nem is lehet normális méretű membránfelület,
ezért a mélyebb hangoknak eleve annyi, így azokat rádióhallgatás
közben mindenkinek magának kell odaképzelnie.

 

 

A műszerzsinórok egy házi készítésű multiméter tartozékai.
Természetesen majd azt is mindjárt bemutatom.

 

 

Nagyban száradnak a szobában a lomok.

 

 

A hiányzó telepcsatlakozót egy másik (nem szétrohadt) 9 voltos elemből pótolom.

 

 

A telepcsatlakozó drótjait is kénytelen voltam kicserélni, mert a szigetelésen
belül teljesen megfeketedett a réz, ezért egyszerűen nem tudtam leónozni.

 

 

 

Összeszerelve persze valamivel jobb hangja van, mint magában álló hangszóróval.
Egy nagy hangszóróval pedig egészen normális hangon szól,
csak akkor ugye oda a kisrádió lényege
Mármint a kis méret.

 

 

Kerestem hol lesz a helye. Végül ide dugtam a bőrtokos Aciko mellé, illetve
a VEGA404 elé. Majd melléteszem a Cosmost is ha egyszer odajutok.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.