Már megint tettem ide valamit... Illetve valamiket! Pedig hogy megígértem magamnak... Persze ahhoz, hogy ez a hely üres maradhasson, el kellene rendezni az ágy végéből az M8 magnót, vagy az éjjeliszekrényem mellől a légtisztítót, vagy a hátam mögül az Uwertura magnót.
   Ezeket persze csakis azért soroltam fel, hogy majd jöhessek vissza beszúrni a linkeket. Ezt is hányszor megígértem már magamnak, hogy majd ezentúl nem teszem. Aztán mégis mindig...
   Valamint azt is megígértem, hogy egészen addig nem szerzek be több bontani való lomot, míg csak a felhalmozott készletem el nem fogy. Vagy ha el nem is, de legalább annyira le, hogy lássam a szétszedtem project végét. No de hogy lehetne megállni, hogy el ne hozzak a kuka tetejéről egy mosógépvezérlést? Ugye, hogy nem lehet!

   Épp mint ahogy erre a babamérlegre sem tudtam nemet mondani. Ezt mondjuk javításra, nem pedig szétszedésre kaptam, de ez tulajdonképpen mindegy. Mindkét esetben szét kell szedni, csak javítás után, már persze ha sikeres volt a műtét, össze is kell szerelni az épp aktuális alanyt.
   A hosszú évek komoly tervezőmunkájával kiötlött, majd egyetlen nap alatt megvalósított pótasztallap nem azért lett bevetve, mintha eleve félre szeretném tenni a szétbontott mérleget, hanem csak azért, hogy szokjam a használatát. Amúgy egyáltalán nem zavar az akadályként is értelmezhető másfél centis keret. Sőt! Tapasztalatom szerint még jól is jön, mikor könnyed koppanással megállítja az épp szétgurulni készülő csavarokat.

   Mivel nem igazán figyeltem oda, hogy mit kapok, illetve veszek át javításra, így csak annyi maradt meg bennem, hogy mérleg, meg persze az is, hogy digitális. Gondoltam ha megjavítom, majd pontosan megmérem vele a súlyom. No nem mintha foglalkoznék vele, hogy mennyire nyomom a földet... Miután a "20 kg" feliratot elolvastam, tudatosult bennem, hogy ez bizony egy babamérleg.
   Ha szellemileg újra közelítek is (a gyermeteg dolgaim ugye egyre sokasodnak), de a súlyom az igencsak felnőttes. Hogy szavam ne felejtsem, ott vannak jobbra azok a három gombok. A "hold" természetesen tartást jelent, nem pedig a hold mint égitest súlyának megmérésére utal. Bár a szülő holdja a gyerek (folyton ott kering láb alatt), de most nem erről van szó. A "tare" gomb arra szolgál, hogy kivonhassuk vele a mérésből a kosár súlyát. Már persze ha van. Jelen esetben nincs. Az on/off pedig a mérleg ki és bekapcsolására szolgál. Jelen esetben nem szolgál, ezért került hozzám a mérleg. Alul az a logó, ha mérlegre akar utalni, akkor rendben van. Ellenben ha egy stilizált gyermekre,  akkor a kölköt gyorsan orvoshoz kell vinni, mert nagyon nem jó helyen van a feje!

   Ezen óriásfejű csavar sliccének állagából két dologra következtetek. Egyrészt már többször volt ki/be tekergetve, másrészt az aktust láthatóan nem hozzáillő szerszámmal végezték.

   Íme a mérleg alja. Terveztem is egy weblapot, amin olyan fotók lennének láthatók, melyeknek témája: Mindenféle dolgok alulnézetből. Aztán rájöttem, hogy van nekem ez a szétszedős oldalam, ami nemhogy alulról, de belülről is megmutatja a dolgokat. Szóval szabad a pálya! A csak alulnézetből látható világot bemutató blogoldalt csinálja meg helyettem valaki más! Szerintem van ez akkora hülyeség, hogy lenne keletje.

   Pedig mondtam magamnak, hogy ezt a képet (ami amúgy a teleptartó fedelét ábrázolja) majd megfordítom. Csak ugye én, meg az én emlékezetem... Meg persze az ígéreteim...

- igen, anyukám Varta

   Mivel nem a nagy fényes csavar tartja össze a mérleget, más csavart nem látván, ezt a kettőt kell kitekernem. Csak ugye ez richtig imbusz! Nem is oly rég hordtam le a pincébe az összes idefent már feleslegesnek ítélt szerszámot. Majd a pincében is jól elraktam őket, mondván van rendes összecsukós imbuszkulcs készletem. Gondoltam csak nem megyek már le a pincébe egy nyavalyás kulcs miatt! Addig-addig turkáltam a rengeteg mindenféle fiókjaimban...

...míg csak meg nem találtam ezt. Hogy látom, már emlékszem is erre a készletre. Bezzeg az előbb... No de a problémák sosem járnak egyedül. Mondhatni mindig csőstül jönnek! Például mi a csudába dugjam bele a bitet, mikor a múltkori rendrakás alkalmával visszatettem a helyére (le a pincébe) a krova bitnyelét.

   Szerencsére megmaradt egy Tesco gazdaságos megbújva a fiók mélyén. Mikor idáig jutottam, elkezdtem emlékezni. A múltkoriban vettem egy ehhez hasonló, csak szebb csavarhúzót a Lidl-ben, mégpedig szép piros nyéllel! Meg kihúzható teleszkópos mágneses bit, illetve csavarfogóval. Addig-addig turkáltam, míg végül azt is megtaláltam. Nem csoda, hogy nehezen lett meg, mikor nyéllel befelé ült a szerszámos fiók mélyén. Gondolom nem akart dolgozni. Ahogy öregszem, egyre jobban meg tudom érteni...

   Ez a mérleg jeladója. Ezt a részt nem fogom jobban szétszedni. Egyrészt nincs vele dolgom, mert ennek valószínűleg semmi baja. Másrészt ha szétszedném, csak tönkretenném. A lényege amúgy az, hogy elektromos úton mérhető mennyiséggé (tipikusan ellenállás) alakítja át a fényes és hosszúkás fém profil mechanikai torzulását. (elhajlás)

   Kitettem az elektronikát magam elé, hogy lássam mit csinál. A füzet azért van alatta, hogy a mérleg fém részei ne zárogassák rövidre a panelen az ónpettyeket. Ugyan úgy kaptam, hogy nem működik, pontosabban szólva nem kapcsol be, de ettől azért még nem kéne az amúgy működő részeket tönkretennem.
   Mint ahogy az látható, szépen működik a kijelző, csakhogy hiába nyomogatom az előlapon a nyomógombot, nem kapcsol se ki, se be! Persze nekem van hozzá csavarhúzóm. Adott az Úr!
   Szóval az úgy van, hogy a nyomógomb lábaihoz hátulról közelítve, majd a csavarhúzómmal rövidre zárva a kontaktusokat, működik, illetve már ki/be kapcsolható a mérleg. Innentől egyszerűnek látszik a javítás. Nyomógomb csere.

   Hogy a miniatűr nyomógomb méretét frappánsan szemléltessem, a bal hüvelykemen fotóztam le. Miért pont ez a pici izé a hibás? Miért nem inkább valami nagydarab van benne elgörbülve?

   Persze mindennek megvan a maga oka. A kapcsolós fiók fel nem lelésének például az, hogy a múltkoriban átrendeztem a sorokat, minek következtében a kapcsolók egy új, az előző kinőtt fióknál nagyobb, hosszúkás papírdobozt kaptak. Csak ugye még nem volt időm megjegyezni, hogy ezentúl ez így van. Mint ahogy még feliratot sem nyomtattam a dobozra. Mondjuk haldoklik szegény HP4L, azt viszont nincs kedvem szétszedni. Poroljon a szobában a rossznyavalya azzal az apró szemű fekete festékkel! Van egy olyan érzésem, új nevem van. Vagy lesz...

   Hiába borítottam ki, csak azért sem akadt a dobozban megfelelő méretű, illetve pöcökhosszúságú nyomógomb. Ez biztosan attól lehet, hogy még nem szedtem szét elég mindent...

   Kiszerelt állapotban nyomkodva, szépen kattognak a gombok. Azonban ha visszateszem őket a helyükre, akkor már nem. Vagyis a működésen kívül nincs visszajelzés arról, hogy kapcsol-e az adott gomb. Ez valószínűleg attól van, hogy megöregedett, felkeményedett az a műanyag lap, amin keresztül a gombokat megnyomjuk. Kicsit fura érzés, hogy nincs mechanikai, illetve akusztikus visszajelzés, de most, hogy már bekapcsol a mérleg, legalább optikai van.

   Szerintem szót se ejtek erről a semmi érdekeset sem tartalmazó elektronikáról. Talán csak a lecsiszolt tetejű IC üt el a megszokott látványtól. Ezt azért szokták elkövetni, hogy ne lehessen lekoppintani a terméket. Mondjuk ennyire gyári cuccban még nem láttam ezt a megoldást.
   Ez az IC-ről szám lecsiszolósdi tipikusan a CB rádiókhoz készült, kis sorozatban gyártott, szelektív hívók másolásvédelmi megoldása volt. De láttam már ilyet egy rengeteg hangú (sok kapcsoló, meg tekerőgomb) szirénában is. Utóbbi esetben persze hiába, mert első ránézésre rájöttem a környezetből, hogy az IC-ről lecsiszolt szám 555, ami amúgy egy hétköznapi időzítő áramkör.

   A helyére kell illeszteni a dupla lyukas alátétet, majd úgy kell rátenni a mérlegre a másik felét, hogy közben az alátét ne mozduljon el, mert ha elmozdul, nem lehet bedugni a helyére a csavarokat. Az alátéthez meg nem lehet hozzáférni, ha egyben van a mérleg házának két darabja. Persze nem jelentett gondot, de attól még az ég áldja meg a konstruktőrt, aki ezt így kitalálta!

   Ez a csavar meg olyankor jön jól, ha tegyük fel le akarok plombálni valamit. Mondhatnám, hogy ez velem még sosem fordult elő, de ez nem igaz. Például apukám, mivel ő javítgatta a kollégák és rokonok mindenféle rádióit, egy idő után berágott, hogy mindenki mindenbe belepiszkál. Amúgy én is. Az öregem azt találta ki, mint a gyár. Csinált egy szerszámot, ami egy rézből készült rúd volt, melynek egy "G" betű volt belemarva a végébe. Valamelyik rögzítő csavarra pecsétviasz, majd pecsét. Legközelebb csak bele kellett nézni a lyukba. Ha ott volt a "G" betű, akkor nem piszkálták. Ha meg nem volt ott, akkor igen. Persze mindez egyáltalán nem zavarta a tulajdonosokat abban, hogy mindenbe belepiszkáljanak. Ellenben apukám megemelte a javítási költséget. Ezt a plombálós dolgot egyszer jómagam is kipróbáltam a szomszéd bácsi rádióján, aki aztán azonnal lebukott!