Első szkennerem
(kellett belőle valami)

Nem erről a szkennerről lesz szó, ez csak a doboz, amiben épp lakik. Valami elképesztően
mélyről ástam elő! A pince legmélyebb bugyrában lakott. Már abban sem voltam egészen
biztos, hogy megvan-e még, vagy már kidobtam. Persze meglett. Még hogy én kidobok
valamit? Igen. Ez lesz ma. Szétszedem, s az alkatrészeit nagyrészt kidobom. A képen
látható szkenner a ma boncolt utódja szeretett volna lenni, de lassúnak bizonyult.
Egyszerűen nincs elég energia az USB portban ahhoz, hogy a szkenner belseje
elég gyorsan tudjon mozogni. Persze kinek mi a gyors. Pár oldalhoz, családi
fotóalbum feldolgozásához ez (az általam lassúnak mondott) is megteszi.
Csakhogy egy (még ha csak egy...) egész könyv digitalizálásakor már
nagyon sokat számít az oldalanként eltelt másodpercek száma.

 

 

Csak ennyi van meg belőle. Eredetileg két teteje volt. Az egyik sima, a másik világítós.
A sima a papíralapú dokumentumokhoz való, a világítós pedig a dianegatívokhoz.
Utóbbit nem dobtam ki, mert nagyszerűen lehet vele röntgenképeket nézegetni.

 

 

Ez a szkenner belül valami egészen fura felépítmény! Legalábbis a maiakhoz képest az.
Manapság a szkennerben a kiolvasófejet, a világítást, az optikát, egybeszerelik.
Az egész miskulancia szaladgál a masinában a bele helyezett papír alatt.
Itt viszont az olvasófej (CCD) áll és csak a világítás, meg a tükörrendszer
rohangál a dobozban a papír alatt. Van vagy fél méter hosszú az optikai út
a papírtól a CCD-ig. Jó volt ez így... A mai "modern" felépítésű szkennerek
azonnal életlen képet adnak, amint elemelkedik az üveglaptól a papír,
míg ezzel a masinával, 3D tárgyakat is le lehetett "fényképezni".

 

 

Ezzel a gombocskával lehet szállításkor lezárni a kocsit, nehogy elszabaduljon
a dobozban. Értelmetlennek találtam, mert a kocsit nem hogy rázódással,
de még izomból sem lehet megmozdítani, mert olyan szorosan
tartja az áttételen keresztül a léptetőmotor.

 

 

Ez nem olyan, mint a már régebben felboncolt szkenner.
Ennél kérem meg kell küzdeni a kinyitással!
Itt kérem valódi csavarok vannak!
Persze már nem sokáig...

 

 

Juj! Hogy itt mennyi minden van? Először is van egy normális tápcsatlakozó.
Aztán van egy aljzat a világítós tetőnek. Soros port. SCSI csatlakozó.
Ezen utóbbi felülettel használtam, már csak a sebesség miatt is.
Ez kérem egy nagyon bonyolult történet volt. Elmeséljem?

 

   Szóval az úgy volt, hogy valaki kereste a Rothammel antennakönyvet. Nekem megvolt itthon, csak ugye könyvet kölcsön nem adunk. Ellenben mi lenne, ha beszkennelném és közkincsé tenném? Szerzői jogsértés. De az már egy másik történet...
  
Tehát ott tartottam, hogy megvolt a könyv. PC is volt. Ami hiányzott, az egy szkenner, valamint a projecthez szükséges teljes szaktudás. Konkrétan fogalmam sem volt róla, hogy mit hogyan kell. Illetve, hogy menne-e nekem ez a dolog. Ilyen alapokra nem akartam megkockáztatni, egy amúgy teljesen felesleges szkenner beszerzését.
  
Körbekérdeztem az Elektro levelező listán, hátha akad valakinek egy felesleges szkennere. Volt. Persze a menyasszony nem volt szép, de ezt már megszoktam. Konkrétan az volt neki az ő a baja, hogy nem mozgott benne a kocsi. Világított, szóval volt benne valamicske élet, csak konkrétan mozgás, az sajnos nem.
  
Ezt a szkennert elboltoltam egy a pincében kihasználatlanul heverő fotós nagyítógépre. Ez egy amolyan lomot lomért csereakció volt. Szerencsém volt a szkennerrel, mert csak a léptető motort meghajtó ULN2001-es IC volt benne megpusztulva. Ez az IC mindössze néhány forintos tétel.
  
Ellenben a szkenner működtetéséhez szükséges SCSI kártya már nem az. Szerencsére ezt is olcsón megúsztam, mert egy szintén lomot lomért csereakció keretében hozzájutottam egy SCSI kártyához. Már nem is tudom mit adtam érte. Talán a TV miniszkópot? Vagy a Videoton tunert?
  
Miután minden együtt volt, s működött is, már csak úgy egy hónap kellett hozzá, mire kitanultam a szkennelés és a képfeldolgozás csínját-bínját annyira, hogy neki merjek állni a projectnek.
  
Az Antennakönyv nem valami füzetke, hanem egy hatalmas mű! Konkrétan 536 oldalas. A szkennelő masina meg nem volt valami gyors. Szóval elvoltam egy darabig a szkenneléssel.
  
Aztán rákaptam az ízére, s beszkenneltem az összes többi műszaki könyvemet is. De ez már megint egy másik történet...

 

 

A modellszám ugyan megvan (MFC-800S), de nem tudom ki a gyártója ennek
a gépnek. Még jó, hogy az Internet a típusszám alapján kidobta, hogy Mustek.

 

 

Hogy mi mennyit dolgoztunk együtt...
Talán ezért is őrizgettem. Sajnálom, de neked most itt a véged.

 

 

 

Ugyan nem volt egyszerű, de sikerült elhúznom a helyéről a tükrös kocsit.
A masina meg egyből vissza is húzta.
Persze csak azután, hogy megtaláltam a készülék oldalán a power gombot.

 

 

Cefetül világít, de ez már a masina hattyúdala.
Még ezt a képzavart...

 

 

Mire észbe kaptam, már ki is szedtem a gép aljából a vezérlőkártyát.
Ezt teszi a rutin.

 

 

Ugyanis annyiszor megette szegény gép ezt az IC-t, hogy akár már vakon is ki tudnám
cserélni. Mindig érdekesen halt be. Sosem működés közben adta fel! Tehát mondjuk
kimentem ebédelni s mire visszajöttem a konyhából, már nem indult a motor.
Sosem középen állt meg a kocsi, hanem mindig visszament
a sarokba, s ott halt be a vezérlő IC.

 

 

Az ilyen alkatelemekkel az a baj, ha kidobom őket, akkor egészen biztos, hogy néhány
napon belül épp valami ilyesmikre lenne szükségem. Ha meg elteszem őket?
Évtizedekig hevernek valahol, mire rájuk unok s végre kidobom őket.
Ekkor azonban pár napon belül automatikusan szükség lesz rájuk.

 

 

Csak és kifejezetten ezért a görgőért szedtem szét. Sajnos nem jó oda,
ahová kellett volna. Egyrészt túl nagy az átmérője, másrészt pedig
műanyagból van. Mindegy... Most már akkor is elpusztítom...

 

 

Íme egy a témához illő komor hangulatú kép.

 

 

Nem szimpatizálok a kapcsolóüzemű tápegységekkel, de ez olyan kis kompakt, hogy
így egyben teszem el. Aztán - ha megérem - majd úgy húsz év múlva kidobom.

 

 

Ha a következő 20 évben valami csoda folytán mégis szükségem volna rá,
innen majd le tudom lesni, hogy milyen tápfeszültségeket tud.

 

 

A fénycső a transzverterrel. Ha közvetlenül ilyennel nem is, de az UV változatával
egyszer már eljátszottam. Elteszem a csövet a fényvisszaverőjével együtt.

 

 

Úgy néz ki, hogy szépen világít, pedig nem. Valamiért nem akar teljes
fénnyel beindulni. Szerintem majd akkor vizsgálom ki az ügyet, ha
egyszer szükségem lesz rá. Valamint ha addig össze nem törik.

 

 

Kilopjam belőle a tükröt? Mikor kellett nekem tükör? Úgy vagyok vele, mint a
csúnya lány. A tükör, az kérem nekem nem barátom! Szóval mikor is kell
majd nekem tükör? Ha ezt a hosszú csíkot most kidobom,
akkor úgy kb. egy héten belül.

 

 

Íme az áttétel a motorral, s az összegubancolódott húrozással.

 

 

Ennek annyira hülye formája van, hogy ezt elteszem.
Ahrrr...

 

 

Ez az alkatrész egy igen speciális valami. Teflon bevonatú acélsodrony.
Hogy ne foglalja a helyet (?) azonnal el is ajándékoztam.

 

 

Bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem dereng, hogy valaha építettem
volna bármit is fogaskerekekből, így ezt csak azért teszem
 el, mert van "kerek dolgok" feliratú dobozom.

 

 

Motorok feliratú dobozom is van, bár léptetőmotorból még soha semmit sem építettem.
Persze ami késik, az nem múlik. Közben a sok motor meg csak gyűlik...
Már tényleg azt tervezem, egyszer legalább leégetem őket!

 

 

Ez volt a szkenner képérzékelő része. Illetve még most is az, csak már oka fogyott.
Végül is ez az alkatelem adta be a kulcsot, miatta került pincébe a szkenner.
Mindenféle csíkokat húzott magától a beszkennelt dokumentumokra.

 

 

Ez olyan, mint a kamerákban található CCD képbontó, de ez csak egyetlen
sor felbontású. Hogy ebből nem építek semmit, azt lefogadom!
Már csak azért se, mert már ki is dobtam.

 

 

Csak komoly nehézségek árán sikerült kifaragnom az optikát a tartójából.
De hogy minek...

 

 

Ha eltettem a fogaskerekeket, akkor azért csak el kéne
már tennem ezeket a hozzájuk illő tengelyeket is.

 

 

Na jó. Rajtam ne múljon. Kifeszegettem a három tengelyt,
hogy ne árválkodjanak üresen szegény fogaskerekek.

 

 

Ez egy optikai kapu. Ő "látta", hogy visszatért-e a tükrös kocsi a helyére.
Most egy darabig biztosan valamely dobozom mélyén fog nézelődni.

 

 

Ha már ezekért a görgőkért szedtem szét, kipiszkáltam őket a helyükről.
Hogy aztán fog-e rajtuk valaha is skálahúr futni...

 

 

Romokban a valaha kincsnek számító hardver.
Ez valahogy olyan szomorú...

 

 

Egészen egyszerűen nem bírtam megállni...
Csak kiszedtem belőle ezt a két tükröt.

 

 

   Ez viszont már nem tükör, hanem egy sín. Illetve két sín. Van arra egy ötletem, hogy mire lehetne őket felhasználni. Tulajdonképpen minden egyes lomomra van ötletem. Illetve nemhogy ötletem, de mindjárt ötleteim!
  
Fura dolog ez az alkatrészekkel... Ha az ember gyermeke úgy nőtt fel, hogy folyton az Ezermester újságot lapozgatta (amit amúgy szintén beszkenneltem), akkor bármi alkatrészről azonnal az ugrik be, hogy márpedig ebből az izéből lehet csinálni valamit. Mégpedig - mint ahogy az az Ezermester újságokban olvasható volt - általában valami egészen mást.
  
Néha megkapom a magamét, hogy micsoda egy Rontó Pál (amúgy Géza) vagyok, hogy mindent csak szétszedek. Pedig nem is! Na jó. De. De azért vannak összerakós terveim is.
  
Mondjuk a szétszedtem főoldal alatti tematikus bontás oldalon az építés szekcióban nem sok minden van, de ez idővel még változhat. Vagy legalábbis vannak ilyen terveim. Ez a sín is például... Juj de bonyolult!
  
Szóval évek (szerintem évtizedek) óta tervezek egy csiszológépet, ami kb. a következő módon nézne ki: Valami masina lassan forgat egy uborkásüveget, amiben a csiszolandó alkatrészek vannak, mégpedig némi csiszolóanyag (tipikusan homok) társaságában.
  
Ezt az elképzelésem időnként előveszem. Hol leegyszerűsítem a végletekig, hol meg valami egészen elborult módon elbonyolítom. Az, hogy egy darab deszkára lesz felépítve, még az sem biztos! Mert ugye mi van akkor, ha találok egy erre épp alkalmas vaslapot?
  
Aztán lehet úgy, hogy egy bizonyos fajta üveg befogására legyen alkalmas. De lehet úgy is, hogy univerzális a tokmánya, s bármi kisebb nagyobb dolgot (bödli) bele lehet fogatni. De még olyan elképzelésem is van, hogy két forgó gumihenger egymás mellett, melyekre egyszerűen csak rá kell rakni az oldalára döntött üveget.
  
Itt persze mindig elakadok. Már egészen elborult terveim is születtek, hogy mégis miféle tokmányt lehet készíteni házilag, tipikusan fából meg csavarokból, mindenféle formájú tégelyek befogására.
  
Aztán ott van még a hajtás és a csapágyazás kérdése. Bár még nem alakult ki, hogy milyen lesz a tokmány, szóval hogy milyen forma valamit kell csapágyazni s megforgatni, de már erre a részletre is van néhány ütős ötletem. Aztán hogy lesz-e belőlük valami? Vagy mint annyi más tervem, megmarad fejben? Ki tudja azt kérem előre megmondani...

 

 

Már csak rendet kell tennem. Szeretem az ilyen "csak" jelzőjű feladatokat.

 

 

Már majdnem úgy voltam vele, hogy kidobom. Mert ha elteszem? Akkor sosem fogom
megtalálni! Aztán ráébredtem (pedig nem is aludtam), hogy olyan rendet vágtam
a pincében, hogy külön polcot kaptak a trafóim. Legalább tudom hova tenni.

 

 

Ez például lehetne valaminek a valamije...

 

 

Végül (hogy minek, azt meg ne kérdezd) kiloptam belőle az üveget.
Jó lesz mondjuk rádióhoz skálaüvegnek.
Na persze...

 

 

Gondoltam kipróbálom ezt a szkennert is, mielőtt az előző dobozába rejtve eldugom
a pincébe. Ja! Nem! A doboz eredetileg ezé a szkenneré. Ezt amúgy a ruhásszekrény
mélyén találtam meg. Ha ránézésre nem is nagy a rumli, de én attól még tudom, hogy
mindenütt bontásra váró lomokat őrizgetek. Már mindenféle terveket szövögettem,
hogy mégis hogyan kéne a dolgok végére jutnom, de eddig még egyik szál sem
indult be igazán. Persze már vannak eredmények. Például ott a rádiós szál,
miszerint zsinórban felboncolom az összes itthon található rádiót. No de
hiába is dolgozok gőzerővel, mikor több rádióm van, mint szabadidőm!

 

 

Már majdnem nem találtam meg ennek a szkennernek a tápegységét, mikor is beugrott,
hogy nincs neki. (épp erről beszéltem a cikk elején) Van benne élet, csakhogy nem
indul el, mert nincs fent a gépemen ennek az eszköznek a meghajtó programja.

 

 

Becsomagoltam az üveglapot (nehogy eltörjön), majd betettem a dobozba
a szkenner mellé. Úgy sem fogom megtalálni, hogy hová tettem, de majd
segít a google. Ha keresem, csak beírom, hogy: szkenner meg üveglap...

 

 

Ellenben ezeket innentől hiába is keresném, merthogy
ezek szegénykéim sajnos a kukában végezték.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...