Modern porszívó
(visszaalakítás vászon porzsákossá)

Juj de bonyolult! No nem maga a porszívó, hanem ez az egész project. Itt kérem
minden mindennel összefügg. Elsőnek azt találtam ki, hogy elválasztókat készítek
papírból a rózsaszín dobozaimba, hogy szépen külön legyenek az anyacsavarok.
A következő lépés egy polc lenne, amin az előbb említett csavaros dobozaim
ülnek. No igen ám, de ha felszerelem azt a polcot? Akkor olyan nincs,
hogy én azt onnan leszedjem! Akkor meg, hogy lesz kifestve
a fáspincében a plafon? No de ahhoz, hogy ki tudjam festeni
a pincét, nem ártana előbb kitakarítani. A kipakolásról nem is
beszélve! Ahhoz, hogy ki tudjak takarítani, kéne egy porszívó.
Persze itt van ez, csakhogy ez beteg. Szerencséje (vagy inkább
az enyémre) nincs nagy baja. Talán inkább nekem van. Agyilag.

Ugyanis az van, hogy ez a gép már papír porzsákos. Egyrészt ez nekem
nagyon nem tetszik, merthogy eszem ágában sincs holmi
eldobandó papír porzsákokra költeni a pénzt.

Másrészt az egy szem porzsák sajnos ki van szakadva. Ez a hiba egy pincében
bármikor előadódhat. Kiszúrja egy szeg, vagy valami fadarab, vagy kirágja
egy mérgesebb bogár. Tehát a feladat az, hogy papír helyett vászonból
legyen a porzsák. Még tiszta szerencse, hogy nem okolhatok senkit,
hiszen én találok ki magamnak feladatnak ilyen marhaságokat.

Ahol az egybefüggő portömböt látjuk, ott szívja a levegőt a porszívó motorja.
Ha nem lenne ott az a szűrő valami, szerintem már rég feladta
volna a motor a rajta átáramló koszmennyiségtől.

Első nekifutásra azt találtam ki, hogy csinálok egy pontosan ugyanilyen méretű
lapot, csak alumíniumból. A lyukban az új gumitömítés motorbelsőből lesz.
Két darab lemez kell, összecsavarozhatóan, melyek között egyrészt ott
a gumi a nagy lyukkal, másrészt pedig a két lemez közé lenne befogva
a porzsák is. Alu lemez kell, gumilap, fűrész, fúrógép, meg pár csavar.
A terv szépséghibája, hogy a port a képen látható méretű lyukon kell majd
kiráznom az új vászonzsákból. Az esetlegesen felszívott nagyobb fadaraboktól
eltekintve, szerintem nem lesz ezzel gond. Az ötlet és a megvalósítás között eltelt
egy év. Szóval rendesen rápihentem a feladatra. Mindent alaposan átgondoltam.
Hát persze...

Ha rend nincs is még ebben a másik pincében, de azért már alakul. Ez tényszerűen
annyit tesz, hogy időnként már előfordul, hogy csak úgy egyszerűen, mindenféle
keresés nélkül is megtalálok valamit. Csak odanyúlok, és ott van! Most épp
a felső fiók helyét találtam el elsőre. Az van ráírva, hogy Nagyvas.

Jó. Akkor ezek alumíniumból vannak, de ez lényegtelen. A lényeg az, hogy
tudtam, hogy vannak, és meg is találtam őket. Még az is lehet, hogy nem
is kell mind a kettő, mert talán az egyik is kiadja a szükséges méretet.

Hogy így ezzel megvoltam, felnéztem, majd elmerengtem. A képen látható polc is
milyen lassan készült el... Ráadásul igencsak sokadik nekifutásra. Innen kicsit
balra lesz majd a hangszóróknak a polc, csak ugye még az sincs kész. Mert
ahhoz, hogy a polcokat megtudjam csinálni, kéne egy kis rend a másik
pincében. Ugyan már majdnem átlátom a faanyagaimat, de a majdnem
azért még ott van. Mint ahogy ott van a bal sarokban az a két telefon is.
Ezeket valószínűleg egyesíteni fogom, hogy legyen egy telefon a szobában.
Már úgy értem, hogy működőképes. Toporogtam az asztalom előtt, merengtem
ezen meg azon, s közben tudat alatt is rendet csinálva, teljesen véletlenül rátekertem
egy üvegre a kupakját. Heuréka! Megvan! Kell egy kupak, ami mögül le tudom
vágni az üveget. Illetve a lényeg az oldhatóság, azaz a menet. Valamint ne
üveg legyen, hanem műanyag, hogy egyszerűen tudjak vele dolgozni.
Természetesen mindegyik pincémben, minden üveg üvegből van.

Ez már a másik pincében egy vegyszeres polc. Sajnos itt sem akadtam nyomára
a keresett anyagnak. Talán majd fent a lakásban akad valami alkalmatosság.

Azt találtam ki, hogy ahogy van, felviszem az egész projectet a lakásba.
Sajnos nem jöttem rá, hogyan lehet leszedni a porszívóról a felnyitható
részt. Valószínűleg szét kéne hozzá szedni az egész porszívót, hogy
valamit belül kiakasszak, de most nem ehhez vagyok öltözve.

Ha nem, hát nem. Nem jön fel az egész teteje, hanem csak a kicsavarozható rész.
Ahhoz, hogy ráapplikáljak egy dobozfedőt, nem is kell az egész porszívó.

Van neki ez a része, amibe eredetileg a porzsákot kell belecsúsztatni.
Szerintem ez nem kell ide, úgyhogy mindjárt ki is szedem.
Ez bezzeg (merthogy ez lényegtelen) egyből kijött!

Még tiszta szerencse, hogy a plusz szűrő megfogta a nagyobb dolgokat.
Mondjuk nem ártana belenézni a motortérbe, hogy ott mi van.
De ezt nem most teszem, mert most nem ez a lényeg.

Innen nézve úgy néz ki, mintha defektes lenne a kereke. Persze én tudom,
hogy fel van törve a beton, és biztos abba süllyedt be a kerék. Másnap azért
megnéztem. Igen, valóban fel van törve a beton, és igen, valóban defektes
a kerék. Konkrétan hiányzik egy darabka a műanyag részből. De hogy
ez engem mennyire nem érdekel... Mikor majd nem akar
gurulni, na akkor majd felrúgom a...

Ezeket felhozom, és csak akkor viszem vissza, mikor már rajtuk lesz az új porzsák.
Hogy a porzsákot miből fogom kiszabni, azt még nem tudom. Illetve az sem
biztos, hogy ezt én fogom csinálni. Ha Andi vállalja a megvarrását,
akkor én a részemről egészen biztosan meg fogok benne bízni!

Rápróbáltam a csőre, majd igen alaposan szemügyrevettem.
Egyelőre nem látok az elképzelésemben semmi hibát.

Felszaladtam a lakásba és bevágtam a csapba az alkatrészeket, merthogy nagyon
porosak voltak. Na ja. Mégis milyen legyen belülről egy porszívó? Miután
megfürödtek, már vittem is őket a cserépkályha irányába száradni.

Ezekről meg nem elfelejtkeztem? De! Miközben a plüssök száradnak, a csilipaprika
palánták meg azt hiszik, hogy eljött a tavasz. Legalábbis remélem, hogy
itt már elég melegük lesz ahhoz, hogy végre kikeljenek.

Megfordultam, hogy lerakom az elmosogatott alkatrészeket valahova az asztalra.
Hát ja. Akkor az van, hogy a mai napon még ez az ötletem sem jött be.

Mint ahogy ez az ülőlabda se. Egyszerűen képtelen vagyok normálisan ülni egy
széken. Gondoltam egy ilyen kerek izén talán nem lehet hülyén ülni, de
tévedtem. Egy ilyen labdán részemről egyáltalán nem lehet ülni!
Amúgy kitartó vagyok, de ezt már két perc után feladtam.

Még megpróbáltam azt, hogy a leeresztett labdát ráteszem párnának a székemre,
de ez a kísérlet még két percig sem tartott. Gondoltam lemegyek inkább
a pincébe, és felhozom a régi székem, mert ezen az újon annyira
kényelmetlen ülni, hogy azt most nincs kedvem részletezni.
Na jó. Olyan, mintha mind az ülő, mind pedig a háttámla részen
kiállna belőle valami. Mintha mind a két rész közepén lenne egy egy
dudor. Mikor kézzel fogdosom, akkor persze nem érezni, de ettől még lehet,
hogy valóban így van. Ez csak úgy derülhet ki, ha szétszedem. Mivel
most semmi kedvem sincs kárpitot tépdesni, ezt majd máskor.

Ahogy szaladtam lefelé a pincébe a másik székért, az előtértben
ez a látvány fogadott. De kemény voltam, és nem hoztam el!

Ha már úgyis lent voltam a pincében, lazításképpen beletúrtam néhány dobozba,
hátha megtalálom az AM modulációs mélységmérőmet, de csak ez az ősrégi
szemüveg került elő. Még apukámé volt. Ebben azért vagyok egészen
biztos, merthogy van róla egy kép a családi fotóarchívumban.

Öltönynadrág, fehéring, nyakkendő, napszemüveg, felvonulási tábla.
A kép középpontjában apukám áll, aki épp büszkén felvonul.

Végül idefent a lakásban találtam meg a megfelelő dobozt. Természetesen ott volt,
ahol eddig nem néztem, vagyis a fürdőszobapolcon. A Vanish Oxi Action
hatalmas doboza épp megfelel a célnak. Másra sajnos úgy sem jó.

Andi vette, merthogy ez a szer állítólag visszaadja a ruhák fehérségét. Úgy általában
tudok mit mondani bármire, de mikor megláttam, hogy a volt melóhelyemen valaki
azt találta ki, hogy hófehér inget ad a melósokra, (szerelők, telefon, internet,
kábeltévé és miegyéb) bevallom, hogy akkor bizony egy
pillanatra belém szorult a szó.

Andi sem igazán meri elmondani a véleményét a dologról, csak finoman utal rá.
Szerintem, ha én összemocskolok egy fehér inget, az kitakaríthatatlan!
Például az ingeim bal ujja lazán bebarnult a napvédő krémemtől,
és ezt még a Flóraszept sem volt képes kiszedni, pedig az
előírással ellentétben 90 fokon mostuk ki az ingeket.

Ezek az alkatrészek jelzik, mikor megtelt a porzsák.
A kis piros dugattyú ugyanis kívülről is látható.

Szerintem fog ez menni! Azt találtam ki, hogy holnapi bolhapiac után Tesco
látogatás lesz, és ott mindent átnézek, aminek csak nagy kupakja van.

Mikor kijöttem a Bosnyák téri piacról, majdnem ráléptem erre a cicusra.
Már majdnem megsimogattam, mikor rájöttem, hogy döglött.
Remélem nem jelent rossz óment a futó projectre.

Második ütem
(kivitelezés)

Mivel az ülőpárna nekem nem jött be, gondoltam elcsomagolom. Felfújni sem volt
egyszerű, mint ahogy a levegő kijönni sem akar belőle csak úgy. Először a bal
lábammal álltam rá, de lement a földig. Ekkor ráálltam a jobb lábammal is,
amitől elemelkedett a bal lábam a földtől. Egy pillanatig ugyan még állva
maradtam, csak aztán ráébredtem, hogy mindkét lábam a levegőben van.
Tulajdonképpen egy lapos labda által képviselt légpárnán álltam. Illetve
mikor erre ráébredtem, meginogtam. Ekkor estem hanyatt.
Még hogy a döglött macska nem jelent rosszat...

Végül - miután feltápászkodtam - ennél a megoldásnál maradtam.
No de nézzük meg, hogy jött ez nekem ki.

Ugyan elmentem mindkét közeli nagy boltba (Tesco, Lidl), de egyikben
sem találtam alkalmasabbat a feladatra a jobb oldali doboznál.
A tejfeles doboz azért kellett, merthogy abba szórtam
át jobb oldali dobozból azt a kristályos izét.

Első ránézésre még úgy láttam, hogy útban van a fekete
részen az a púp, amiben a zsáktelítettség mérő lakik.

Második ránézésre viszont már jó lesz. Mindössze annyit változtattam
a terven, hogy mégsem középen lesz a lyuk a fehér
dobozfedőn, hanem kicsit eltolva.

A képen látható két csavar fogja a helyén tartani.

Még nincs kész, mert ez csak egy köztes fázis ábrázolása. Megfordítottam
a helyén a porszívó alkatrész egyik felét, hogy át tudjam vele
jelölni a fehér kupakra fúrandó nagy lyuk helyét.

Többször megnéztem, de úgy néz ki, hogy még semmit sem rontottam el.
Az összes eddig általam elrontott dolgot meg nem állok neki felsorolni.

Kicsit talán sok a vonal, de majd kiválasztok közülük egyet.

Mivel ez nem egy holdrakéta, körnek ide ez is megteszi.

Még azokat a kis ricákat is milyen szépen odarittyentettem.

Akkor most elmesélem neked, hogyan is megy rá:
Cupp! Na így megy rá!

Ez eddig nagyon pöpec lett!

A kupakrögzítéssel már meg vagyok. Most jön az,
hogy valamiből porzsákot kell készítenem.

Nem a lábamat mutatom, hanem a nadrágomat. Vagyis egy nadrág
(vagy kabát, vagy ing) szára éppen megfelel a feladatra,
csak a másik végét persze majd be kell varrni.
Illetve előbb még meg kell találni!

Mivel a múltkor lefűrészeltem az éjjeliszekrényből, már sarkig tudom
tárni a mélyszekrény ajtaját. Valamint vissza is tudom zárni,
merthogy a zárat is megcsináltam a szekrény ajtaján.
Hogy nem találtam benne semmit? Mond már...
Úgyis az volt a terv, hogy megyek a pincébe.

Mielőtt még nagyon mellélövök, gondoltam belepróbálom a porszívóba az átalakított
alkatrészt. Simán megtörténhetett volna, hogy nem lehet lecsukni az ajtót, illetve
nincs helye, az innen még beljebb lógó résznek. Mivel az eddigi munkámban
nincs hiba, mehetek tovább, vagyis kereshetek valami porzsáknak valót.

Természetesen a legalsó dobozban vannak a munkaruhák.

Természetesen a másik doboztoronyban is a legalsó a ruhás.

Itt akkora hely van, hogy nyugodtan kiboríthattam a ruhás zsákot. Mert ugye
hiába szedtem ki az előbb mutatott két papírdobozt a kupac legaljáról, ha
egyszer nem találtam bennük semmi olyat, ami épp megfelelt volna.

Ez lett volna a legkevesebb munkával kivitelezhető verzió.

Végül levágtam egy régiféle kék színű melósnadrág szárát.
Jobb anyagot is el tudtam volna képzelni,
de most már ez lesz és kész!

Bevarrom a nadrág szárát, a másik végét meg majd csak odarögzítem
valahogy a fehér dobozra. Gondoltam az már nem lesz nehéz
feladat, legalábbis a varráshoz képest biztosan nem.

Ehhez képest az jött ki eredménynek, hogy a varrás az egy semmi munka volt.
Betettem háttérzajnak valami limonádé horrort, hogy ne csak én üvöltsek,
mikor beleszúrom az ujjamba a tűt, és ripsz ropsz bevarrtam a nadrág
szárát. Aztán itt elszabadult a pokol. Levágtam a fehér doboz alját,
hiszen nekem csak a menetes rész kell róla, no meg némi perem,
amihez a ruhaanyagot fogom rögzíteni. A műanyag doboz egészen
eddig meglehetősen mereven viselkedett. Mondom egészen eddig!
Mivel innentől nem, ezért esélytelen volt az első ötletem, vagyis
a kötegelővel történő anyagrögzítés. Próbáltam én mindent!
Azt is kipróbáltam, hogy széles ragszalaggal odaragasztom
a vásznat a doboz maradék pereméhez. Azon túlmenően,
 hogy elfogyott egyrészt a ragasztószalag, másrészt a
maradék türelmem is, nem sok sikerem volt.

Nem a szigetelőszalag fogja oda a nadrágszárat, hanem belül van
egy szelet tejfeles pohár, az van odacsavarozva, és csak ezeket
a csavarokat biztosítja lepörgés ellen a fekete szigetelőszalag.

Ez annyira randa lett, hogy szinte már szégyellem magam,
pedig én aztán nem vagyok egy szégyenlős fajta...

Mindeközben a korrekt megoldás a ragasztószalag papírgurigája lett volna,
ez ugyanis éppen méretes a feladathoz. Gondolom azért nem próbáltam
ki, merthogy éppen haragudtam rá, mivelhogy munka közben elfogyott
róla a szalag. Amíg csak szét nem esik (márpedig nem fog), így marad!

Ez egészen hihetetlen! Mármint nem az, hogy meg
tudtam csinálni, hanem az, hogy meg is csináltam!

Olyan jól sikerült, hogy akár még fél kézzel is ki-be tudom szerelni a porzsákot.

Ezt a rácsot azért néztem meg közelebbről (egyből a kezemben is maradt),
mert a múltkor innen akkora porfelhő csapott fel, hogy megijedtem.

Mikor az előbb kiszedtem, egyáltalán nem így nézett ki, csak mivel épp itt volt
a kezemben a porszívó, egyből neki is estem. Valami rettenetesen poros volt!
Még a minta sem látszott rajta! Márpedig az a por ami egészen idáig eljutott,
az mindenképp a motoron jutott keresztül. Ráadásul ez előtt van még egy
szűrő. Sebaj! Akkor sem szedem szét a gépet, hogy lássuk a motorját.

Ha már úgyis épp itt volt a kezemben, azonnal bevettetem a kosz ellen.
Mindenféle lehetetlen résekből is kirántja a port!
No de ez neki az ő dolga.

Eredetileg is így nézett ki, csak a ragasztás színe változott meg.
Feltakarítok vele, aztán nekiesek és kifestem végre a pincét.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.