Vettem egy monitort
(néha valamivel fel kell dobni a napot)
|
|
A régi 17"-os volt, az új pedig 19"-os. Lehet, hogy ez nem valami nagy fejlődés, de attól még jól láthatóan nagyobb az új monitor. Persze mindig becsúszik egy kis üröm az örömbe. Jelen esetben nem fér be az új a régi helyére. No de mit vagyok meglepődve, mikor a régi sem fért be! A fele talpa nélkül, felül két sárga ékkel kitámasztva volt eddig megoldva, hogy egy kissé előre, azaz felém dőljön. |
| Három csavar tartja a monitor talpát. Ez egy nagyszerű megoldás! A régi monitorról ugyanis nem tudtam leszedni a talpat. Kitekertem ugyan a tartócsavarokat, de masszívan a helyén maradt a talp. Feszegetni pedig nem mertem, mert ugye még eltörök rajta valamit. |
 |
 |
Erről az újról simán lejön az egész talpa. A monitor közepén egy takaró lap alatt ott a szokásos négy csavar helye. Ennél fogva lehet például videó falat csavarozni egy tucatnyi monitorból. A cél tehát adott. A talpat nem alulra kell csavarozni, hanem középre. Így megoldható, hogy alacsonyabb legyen és előre lehessen dönteni, ne pedig hátra. |
| Ehhez a feladathoz kell egy közdarab, ami lehetőleg valami masszív anyagból van. Biztosan akad valami alkalmas a pincében. Ez nem remény, ez tény! Van abban a pincében minden... Minden rajzkészségemet latba vetve, létrehoztam a jobbra látható precíziós műszaki rajzot. (ötös voltam műszaki rajzból) |
 |
 |
Ide kell beférnie a monitornak. Természetesen magáról a helyről is levettem a méretet, mielőtt még nagyon félresikerülne a dolog. A monitor mögött lesz (volt is) hely. Idővel majd rakok ide valamit. Már van is ott egy TV. |
| Összekészítettem a hozzávalókat az előszobába. Csak a fúrósdobozra volt szükség, valamint ha már úgyis idefent volt az a randa sárga műanyag vödör, leviszem hát azt is a pincébe. |
 |
 |
Át kell rajzolni a méreteket a papírról a kiválasztott vaslemezre. Ha elrontanám a rajzot van még anyag bőven. Előszedtem a hozzávalókat, hiszen mint azt már korábban mondottam volt, van itt minden! |
| Szomorúan bámultam magam elé, mert nem akartam elhinni, hogy valóban munkára adtam a fejem. No majd legközelebb kétszer is meggondolom a dolgot. Mondjuk kibúvókat akár még most is kereshetek. (lásd lentebb). |
 |
 |
- Ki rajzolta ezt a baromságot? - Nincsenek megadva a mértékegységek! - Erről a team ülésen nem volt szó! - A munkakedvem elfelejtettem lehozni! |
| Az asszony is beleszólt a dolgokba. Azt mondta teheti, ebbe most ő is beleszólhat, hiszen mint az a képen is látszik, ez egy nyilvános telefon. Egyszer találtam egy csomó ilyen táblát a melóhelyen, s megszerezni őket csak egy pillanat műve volt. |
 |
 |
Nincs mese! Illetve van, de azt most nem mondom el, hanem átrajzoltam inkább helyette a mindenféle vonalakat a kockás papírról a vaslemezre. Alumíniumot szerettem volna, de azt nem találtam, pedig mintha lett volna valahol abból is néhány táblával. |
| Hoppá hoppá! Mire jó az emlékezet? Még jó,
hogy nincs öt perce, hogy levettem a méreteket. A rajzon látható 25-ös szám
szerintem csak 23. Felszaladtam egyet mérni, és igazam lett. Szóval: - Jól tudok mérni - Jó az emlékezetem - Viszont nem tudok írni... |
 |
 |
Áttettem a rajzot a felhasználni kívánt anyagra. Használhattam volna karctűt is, de a fehéren jobban látszik a fekete alkoholos filctoll. Az alkoholos filc azért jó, mert az nem jön le izzadt kézzel tapenolás közben. No persze a karctű nyoma sem. |
| Most jön a pontozás. Jól sikerült kép, mert az asszonynak épp a mozgás pillanatát sikerült eltalálnia. Ha nekem is sikerül eltalálnom a pontozót, akkor jó nagyot szól a vaslemez. Ha mellé találnék ütni, akkor pedig én magam szólok egy nagyot! |
 |
 |
Kiválasztom a megfelelő fúrót. Ha nagy (négyesnél nagyobb) lyukat fúrok, akkor először elő szoktam fúrni egy kisebb (tipikusan 3-as) fúróval. Tapasztalatom szerint így kisebb az esélye a lyuk elsétálásának. |
| Kihozom a helyéről a fúróállványt. Ez persze nem igaz, hiszen nem is a helyén volt. Egyszerűen csak a téli tüzelő tetejére volt hajítva egy csomó más "kacattal" együtt. Persze ez nem is csoda, hiszen ez végül is egy fáspince. |
 |
 |
A munkapad és a fúrógépállvány kombinációja.
Mind a munkapad, mind pedig a fúrógéphez készült állvány nagyszerű dolog! A munkapad volt
vagy 2.000 forint. Aki akár csak egyszer is borult már fel hokedlin fűrészelés közben,
az biztosan fogja tudni értékelni. Ráadásul a hokedlivel ellentétben ezt össze lehet csukni,
vagyis mikor épp nem kell, akkor kis
helyen is elfér. A fúrógépállvány pedig maga a csoda! Ez a legolcsóbb változat,
de a szabadkézi fúrógépkezeléssel ellentétben, még ezzel is szinte tökéletes - függőleges - merőleges - egyenes furatok készíthetők. Mikor megvettem a fenti két dolgot, rögvest bele is gondoltam a használatukba. Az egyik kezemmel fogom az anyagot, a másikkal kezelem az állvány karját, a harmadikkal pedig bekapcsolom a fúrógépet. |
| Na jó. Háromig még tudok számolni. (persze csak ha józan és üde vagyok) Belegondoltam, hogy mi van olyankor, ha teszem azt a folyamatosra kapcsolt fúrógép elkapja az anyagot, az meg a kezem. Mire kikapcsolnám a fúrógépet, már lehet nincs is mivel megnyomnom a gombot. Ezen jövőbeni problémát elkerülendő készült a jobbra látható lábkapcsoló. |
 |
 |
Nagyon jó dolog ez az automata tokmány! Gyors és kényelmes. Valamint technikailag képtelenség elhagyni a tokmánykulcsot, hiszen a tokmánykulcs az jelen esetben maga a kezem. Persze ezt is el lehet hagyni, például ha megpróbálom szabadkézzel lefogni ezt az egy lóerős Bosch fúrógépet. |
| Ez már maga a fúrás, amiről videó is készült. Persze az összes videó 90 fokkal elfordított géppel. Még tiszta szerencse, hogy van a Virtualdubhoz forgató plugin. |
 |
Íme a fúrásról készült videó.
Készült róla egy közeli felvétel is.
Majd a hármas lyukakat átfúrtam ötösre.
 |
Először egy nagyobb fúróval, magával a fúrógéppel sorjáztam le a furatokat, azonban a lyukak széle sorjás maradt. |
Itt kérem minden meg lett örökítve!
| Ekkor elővettem ezt az igencsak spéci sorjázó szerszámot. Mondhatnám, hogy az eredmény nem maradt el, azonban a sorja masszívan megmaradt, az eredmény pedig mindeközben el. |
 |
 |
Ekkor folyamodtam a jól bevált sokkal nagyobb fúróval történő sorjázáshoz. Ez eddig még mindig bevált! |
| A sorjázás eredményességének (nem éppen épelméjű) ellenőrzése olymódon, hogy végigsimítok az anyagon. Azonnal kiderül, hogy mi maradt! Mármint sorja, vagy bőr az ujjaimon. |
 |
 |
Ezt már fújhatom... |
| Most már csak körbe kell vágni az anyagot, hiszen nagyobb mint a szükséges méret. Vasfűrésszel nehézkes ilyen mélyen az anyagban haladni. Ráadásul az tologassa a gattert a vaslemezben, akinek két anyja van! Hát minek van nekem motoros fűrészem? Kb. egy perc fűrészelés után még a nehezebb felfogású barkácsolók is rájönnek, hogy mekkora hibát is vétettek a dekopírfűrész meg nem történő vásárlásával. |
 |
 |
Persze szükséges a feladathoz egy megfelelő fűrészlap is. No de az van itthon tucatszám, még valahonnan az orosz piacos időkből. |
| Az anyagot rögzíteni kell a munkapadra a fűrészelés megkezdése előtt. Erre a célra a legmegfelelőbb az asztalos szorító. Én csak az utóbbi időben szereztem be párat ebből a csodaszerszámból. Ilyen mindenképpen kell otthonra mindenkinek, ez ugyanis a sokadik kéz a családban. Ha valaki egyedül él, akkor meg pláne nélkülözhetetlen eszköz! |
 |
 |
Ripsz-ropsz levágtam a felesleges részeket. |
Erről a mozzanatról is készült egy videó.
 |
Félkészen, hiszen még hátravan néhány fontos munkafázis |
 |
Például az éles lemezszélek reszelővel történő sorjázása. |
Amiről minő meglepetés, készült egy videófelvétel.
| A maradék éles részeket csiszolóvászonnal (smirgli) ápoltam le. Ugyan valószínűleg egészen keveset fogom tapenolni ezt a lemezdarabot, de ha csak egyszer is beleakadna a kezem, igencsak megemlegetném magam! |
 |
Na jó. Elég volt. Ez mára az utolsó videó.
 |
Az asszony meg közben: - végig lógatta a lábát - ellátott hülye tanácsokkal - vagy okosakat mondott (csináld ezt még egyszer, felveszem) - ha meg éppen nem szólt semmit, akkor a szemembe vakuzott |
| Kiválasztottam a megfelelő csavarokat. Ez egy fontos momentum. Például ez a történet most hirtelen véget érne, ha tegyük fel áttekerek egy a kelleténél hosszabb csavart az LCD panelen. |
 |
 |
Ezek itt önzárós anyák. No nem mintha kiesnének a csavarok a rezonanciától... |
 |
Alakul. Nem mondom, hogy büszke vagyok magamra, mindenesetre az összes lyuk a helyére került. |
 |
A monitort az eredetihez képest 180 fokkal elfordítva kell rácsavarozni a talpra. Tehát ezentúl nem hátra, hanem előre lehet dönteni. Nekem ez így jó, mert a fejem lentebb van mint a monitor. |
| A monitor hátulján eredetileg volt egy
hatalmas fekete
műanyag takaró lap, ami a csatlakozókat takarta. Hogy nem tehetem vissza,
annak két igen komoly oka is van: - nem fért oda az új tartólemeztől - kicsit elgörbült mikor ráléptem |
 |
 |
Ijesztően dől előre. Azonnal megpróbáltam felborítani, de szerencsére jó masszívan áll azon az egy szem lábán. |
| Sikerült jól levennem a méretet, hiszen tökéletesen illik a monitor a rendelkezésére álló lyukba. A vasas szakma már csak ilyen. Ezt az akciót, így ahogy van, kompletten megismételtem a következő monitorommal. |
 |
 |
Beállítottam a megfelelő dőlésszöget. Jó lett, illetve jobb lett mint volt. Az előző monitornál ugyanis nehezen volt állítható ez a dolog. Féltem is tőle, hogy egyszer még pofára zuhan szegénykém az asztalra. |
