Kilométeróra

Mivel a múltkor megemlítettem a kilométerórát, illetve ezzel együtt úgy gondoltam,
hogy ugyan ne legyen már egy újabb felboncolatlan valami a sorban, lejöttem
a pincébe a motoros cuccaimat tartalmazó dobozaimhoz. Mert ugye
mégis hol másutt akadnék rá a keresett tárgyra, mint itt?

Kerítettem magamnak egy sámlit, majd szépen sorjában kihúzogattam
a szekrényből az összes dobozt. Minden volt bennük! De tényleg!
Kivéve természetesen a nagyban keresett k*rva kilométerórát.

Ezeket a kerek lapokat például nem is kerestem, mégis előkerültek!
Bezzeg a múltkor, mikor valamihez épp ilyen méretű
kerek lapokra lett volna szükségem...

Átjöttem a fásból a lomos pincébe, gondolván hátha majd itt akad egy a keresett
műszerből. Nyitásképp berágtam a szatyrokra (megjegyzem végre), s mérgemben
ami csak kiesett a polcból, mind begyűrtem ebbe a dobozba. Mondjuk ez még
csak egy polc volt, de mivel épp azon vannak a műszereket tartalmazó
dobozok, így e látvány hatására is megveregettem a vállaimat.

Hogy minek tettem oda a kisebbik dobozt? Biztosítéknak! Ő gondoskodik
róla, hogy nehogy leessen a műszer a kupac tetejéről. Ezt is mióta
halogattam... Mármint azt, hogy ne alul legyen, hanem felül.

Mivel semerre sem találtam, nekiálltam azon agyalni, hogy ugyan hol találhatok még
a lomjaim között kilométerórát. Mivel a szerszámos ládában nem volt, kihúztam
a pince közepére a biciklist is. Ezt szerencsére már könnyen megtehettem,
merthogy mindketten kaptak a fenekükre kerekeket. A pince meg laminált
padlózást, hogy könnyen guruljanak rajta a kerekek. Én meg hülyét, mert a
biciklis ládában sincs kilométeróra, pedig egészen biztos vagyok benne, hogy
valaha volt. A formája mondjuk meghatározhatatlan, míg a meghajtása direkt
a biciklikerékhez illeszthető volt. Abból gondoltam, hogy ennek még meg
kellene lennie, merthogy soha egyik bicajomra sem szereltem fel,
bár arra emlékszem, mikor kitakarítottam a meghajtását.

Gondoltam hátha a Simson segít, de persze nem. Ennek a mocinak ugyanis nincs
is kilométerórája. Eredetileg persze volt. Két pöttyintéssel rá volt hegesztve egy
lemez az első teleszkópokat tartó felső háromszögre, és az tartotta. Ez egészen
biztos, merthogy közelebb mentem az említett részlethez, ahol valóban ott a
hegesztés nyoma. Arról viszont nem tudok számot adni, hogy maga az óra
hol van. Elképzeltem magam amint állok a pincében, kezemben a Simsonról
leszerelt kilométerórával, majd azt mondom, hogy kell a francnak, s behajítom
a szemetesbe. Ez számomra annyira szürreálisnak tűnt, hogy el nem
tudtam képzelni, hogy ez valóban így történt volna.

Mivel teljesen beleszomorodtam a sikertelen keresésbe, végül feladtam.
Felkaptam a pincei polcról egy újabb ládányi friss virágföldet, amit
aztán igen kultúrált módon a cserépkályha tetején helyeztem el.

Most ugratott be harmadszorra a virágállvány szélére akasztott köntös. Mert ugye
miért ácsorog anyám az ablakban? Hogy került haza a telekről? Pláne hol a feje?

Kínomban - hogy nem találtam a pincében amit kerestem - gondoltam körbenézek
a lakásban is. Idefent mondjuk igen kevés esélyét láttam, hogy találok egy
bármiféle kilométerórát, de azért nem nullát. Már úgy értem, hogy az
esély nem volt nulla, nem a kilométeróra, mert ugye az az volt. Ebben
a kacatos dobozban (amúgy ennek valóban ez a neve) sem volt belőle egy
árva példány sem! Ellenben megtaláltam benne azt az alumíniumból apukám
által valaha öntött repülőt, amiről azt hittem, hogy eladáskor rajta volt a motoron.

Már úgy értem, hogy a 250-es MZ motoromon, amiről ki tudja
miért megőriztem ezt a csúful elkopott váltókargumit.

Már ott tartottam, hogy meggyanúsítottam anyámat, miszerint kivitt a telekre egy
fél flakon habfürdőt, csak mert tetszett neki az illata. Helyette természetesen
én voltam az elkövető, aki kitámasztotta vele a fürdőszoba ablakát, hogy
ne csapja be a huzat. Szóval már minden megvan, csak a kilométeróra
nincs. Volt három Verhovina motorom, egy Balkan, egy kis Jawa is,
meg a 250-es MZ, meg alkatrésznek egy 125-ös, valamint egy Csepel
és még egy Danúvia is. Olyan nincs, hogy nem maradt belőlük egy óra...

Mérgemben ebéd után lejöttem a kertbe és nekiálltam kigazolni. Bár ezen a képen
nem igazán látszik (éppen ezért vagyok itt), de van itt egy vékonyka sárga kerítés,
amin belül virágok élnek, kívül pedig fű. Csak ugye mindent beborított a tyúkhúr.

Így azért már egy kicsit más. Amúgy azért szereltem ide ezt a kerítést, mert míg
Ilonka néni serényen ültetgette a virágokat a drótkerítés mellé, Laci szomszéd
épp ilyen eltökéltséggel tologatta át rajtuk, illetve amúgy mindenen a fűnyírót.

Visszatértem a pincébe, mert egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy nem találok
a lomjaim között egy nyomorult kilométerórát. Ugyan nem fényképeztem minden
zugba, de olyanokat találtam, mely alkatrészek tükrében egyszerűen képtelenség,
hogy mondjuk a Simsonom óráját kidobtam volna. Megtaláltam például a Simson
sztenderét, ami a chopperesítés óta le sem ért a földre. Megtaláltam a kipufogójából
roncsolás miatt kivágott arasznyi darabot, törötten, rozsdásan, olajosan. Utolsó
mentsvárként ide, a Terta rádió mögé nézek be, mert mára már fogalmam
sincs róla, hogy mik lehetnek a mögé rejtett barna színű dobozokban.

Én meg a múltkor már azt hittem, hogy az összes vegyes csavaros és kacatos
dobozom kivégeztem. Hát ja... Kilométeróra? Na az persze nincs benne!

A szelén feliratú dobozban - még számomra is meglepő módon - szeléneket találtam.
Ennek a doboznak mondjuk nem itt a fásban, hanem odaát a lomosban van a helye.

A múltkor megemlítettem azt a vékony rést a szekrényben, amiben a HP műszert
találtam, illetve idővel a bádogos pákát és a lengyel fúrógépet kívánom
elhelyezni. Ezt a rengeteg kincset, ezt mind onnan szedtem ki!

Mikor megláttam akkor még úgy volt, hogy beteszem a HP műszer mellé a kábelét,
csak mikor megfogtam és eltört, akkor inkább megindultam vele a szemetes felé.

Ez is egy olyan polc amire azt mondtam, hogy itt talán találok egy kilométerórát,
bár ez alapvetően vegyszerek és huzalok tárolására lett kinevezve. Ha nem
is most, de egy másik project keretében kirámoltam innen mindent,
majd kifestettem, kapott egy új polclapot, csak ugye az
a k*rva kilométeróra, na az nem lett meg!

Meglettek viszont helyette mindenféle egyéb kincsek. Hogy sem az indexrelét,
sem a mágneszárat, sem a vibrátort nem kerestem, a műszerre való fogantyúkról
már nem is beszélve, az persze senkit sem érdekel. Illetve de, engem, azonban
hiába érdekesek, ha egyszer most nem ezeket szeretném miszlikre szedni.

Mivel nem volt óra a vegyszeres polcon, de így azért mégsem pakolhattam vissza,
így hagytam ahogy látod. Majd jövök holnap és kifestem. Aztán ahogy így utólag,
már a szobában ücsörögve nézegettem ezt a képet, egyszer csak kiszúrtam ott a
jobb szélen azt a valamit. Na az egy Simson dugattyú. Ez azért van itt, mert
aki előttem a motort összerakta, acél alátéteket tett be a dugattyú és a
csapszeg közé. Míg a vas nyúlik, addig az acél törik. Természetesen
tört is! A huzat és a lendület felhozta a morzsákat a felömlőkön a dugattyú
fölé, ahol is természetesen megszorultak. Bár a szétvert hengerfejet nem cseréltem
ki (csak kihúzogattam belőle a kiálló alátét darabokat), azonban a dugattyút
magát igen. Na most ha ezt a szétvert tetejű dugattyút képes voltam
eltenni emlékbe, akkor azt a k*rva kilométerórát miért nem?

Mérgemben újra átjöttem a lomos pincébe, mégpedig további dobozokat nyitogatni.
Bár ebben is van műszer, minek okán már egészen biztosan érzem, hogy Ganzuniv
kettes is lesz a szétszedtemben, valamint egy (esetleg két) mechanikus időzítő óra
is, de kilométeróra egy szál se! És nem ám csak itt, de sehol másutt sem találtam!
Itt aztán - mint azt tettem az utóbbi időben már többször is - újra nekiálltam
azon elmélkedni, hogy mikor is láttam legutóbb, vagy egyáltalán
a kacatjaim között az épp nagyban keresett kilométerórát.

Mivel nem tudtam felidézni semmi hasznosat, végül dühömben kivettem ebből
a dobozból a Zsiguliba való analóg órát. A Wartburg műszert is szét fogom
szedni, csak nem most. Ez utóbbian az az érdekes, mármint a létében,
hogy a táblázatomba be van írva, mint amit 2013-ban feladtam
postán, mert ugye valakinek így egyben kellett, én
meg ugye úgyis csak szétvertem volna.

Az előző kép elkészülte óta már több mint egy év telt el, de nekem csak mára sikerült megálmodnom, hogy hol lehet a keresett kilométeróra. Konkrétan a jelen helyszíntől jobbra, a kép jobb sarkába belógó fadarabok alatt. Hogy az ott egy jelenleg járhatatlan hely? Hogy már eleve be sem lehet lépni a pincébe a három ventilátortól? Na nehogy már ez a tény a jelen helyszínen meglepetést okozzon!

Na most ha már a meglepetéseknél tartunk, akkor itt kívánom megjegyezni, hogy a pinceajtóból visszafordulva (mert ugye belépni azért nem mertem), ez a látvány fogadott. Mármint a bicaj kosarában ücsörgő piros - zöld színkombináció, amiről elsőre nem esett le, hogy az egy növény. Kisvártatva már arra csodálkoztam rá, hogy ezt meg mégis kitől kaphattam. Aztán persze idővel (ez jelen esetben hosszú perceket jelentett) leesett, hogy én vettem a Lidl-ben, csak megfeledkeztem róla.

Ha már úgyis itt voltam, a paprika földje pedig az elmúlt néhány napban eléggé kiszáradt, a kilométerórához meg ugye nem fértem, túrtam legalább a paprikához egy nagyobb cserepet, valamint őszinte meglepetésemre (mert emlékeim szerint a múltkor már mindet elhasználtam) még mindig találtam némi virágföldet, most épp a néhai hűtőgépünk dobozában.

Talán ha 20 perc telhetett el, mikorra sikerült a dolgok menetében odáig jutnom, hogy bár kilométerórám továbbra sem volt, de legalább újra meglepődtem ezen a tő paprikán. Mármint azon, hogy a lépcsőn ücsörög. No nem mintha nem én magam tettem volna ide, csak szerintem még tartott bennem az az állapot, ami az ébredés után (most épp egy ebéd utáni kiadós alvásról volt szó) történteket az álmokkal együtt kisöpri az ember fejéből.
Hogy mégis mivel töltöttem az elmúlt 20 percet? Mivel a paprika átültetésével valószínűleg igen gyorsan megvoltam (ekkor és itt tulajdonképpen már nem is emlékeztem a folyamatra), ellenben a dolgokra történő rácsodálkozással nagyon el tudom húzni az időt, így valószínűleg az utóbbival.

   Mint az a most épp a jobb sarokban látható ventilátorból, illetve a fadarabokra történő immáron majdnem teljes szélességű rálátásból kiderül, a ventilátorokat hatalmas bátorsággal átlépve (valamint egy kissé felrúgva is), sikerült beállnom a pincébe, mégpedig a reám váró feladatot megtekintendő. No nem a porzsák nélküli Orion porszívóról van szó, hanem a mögötte látható rész legalább olyan szintű kipakolásáról, hogy lelássak egészen a rejtekhely aljáig.
   Ez amúgy végül pontosan így történt. No nem a kipakolás, hiszen annak a jelenlegi kupi okán (lásd a porszívót és a ventilátorokat) neki sem mertem állni, hanem a jelen helyszín megálmodása.
   Maga a helyszín amúgy úgy keletkezett (mármint a főképp fadarabok tárolására szolgáló hely), hogy idővel fogtam egy hosszúkás bútorlapot, majd rácsavaroztam a polcrendszer aljára, hogy ne hulljanak ki belőle folyton a lécek.
   Na most azt, hogy valószínűleg ezen a helyen van a keresett kilométeróra, azt pedig néhány napja tényleg megálmodtam. Ez a gyakorlatban, akarom mondani álmomban úgy nézett ki, hogy épp nagyban pakoltam be ide a fadarabokat (akkor (mármint álmomban) bezzeg jól haladok a feladataimmal), mikor is a kezembe akadt egy Verhovina (de persze az is lehet, hogy Simson) kilométeróra, valamint egy csomagtartó is, mely kincseket épp nem tudván hova eltenni, visszadobtam őket a fadarabok alá, mondván ott biztosan jó helyük lesz.
   Egy álomnak persze erősen megkérdőjelezhető a valóságtartalma, csakhogy az van, hogy a polcba oldalról benézve látom a Verhovina csomagtartójának szélét. Ettől persze a kilométeróra még nem lett meg...

Mire fel már mindjárt a rákövetkező héten sikerült a piacon megvennem ezt a boncalanynak pont megfelelő példányt. Már eleve kiszúrtam magamnak (hiszen tudtam, hogy ez a cikk már egy éve ott áll a gépemen félkészen), de mikor az eladó azt mondta egy mellettem álló másik vevőnek, hogy nála minden 100 forint, akkor egyből felvettem, majd mikor fizetni akartam azt mondta, hogy: Ja, az 300 forint. Mikor erre fel kijelentettem, hogy ja, annyiért már nem veszem meg, akkor meg azt mondta, hogy ja, akkor mégiscsak 100, mert ugye nehogy már ne vegyem meg!
Miután megvettem, egyből eldöntöttem, hogy ezt még ma szét kell szednem. Mármint azért, mert ha még ezt is odateszem a felhalmozott többi kincs mellé, akkor ha maga a polc talán nem is, de hogy én összeomlok, az tuti!

A feladatra amolyan ráhangolódásképp a még délelőtt készített képeket akartam megszerkeszteni, csakhogy valamiért nem csúszott az egérpadon, vagyis a laminált padlócsíkon az egér. Mivel a porrongyos dörgölés nem hozott eredményt, idővel áttértem a dörzsi szivacsos nagytakarításra.

Miután már az egeret is sikerült alaposan összevizeznem,
kénytelen voltam legalább a száradás idejére félretenni.

Ez van olyan szép, hogy még akkor is simán megérte azt a százast, ha tegyük fel nem
éli túl a procedúrát. Akarom mondani egy kicsit még sajnálni is fogom, ha így lesz.

Ez amúgy nem motorkerékpárra, hanem valószínűleg simán csak kerékpárra való.

Tulajdonképpen már magáért a bilincsért is adtam volna egy százast. No nem most, hanem még mikor a múltkor a fehér biciklilámpa felerősítésével kínlódtam. Mondjuk találtam bilincset a bicikli alkatrészes ládában, amit a kerekesítése óta ráadásul már kihúzni is könnyű a helyéről (mármint a ládát), de ahogy az a bilincs a megtalálásakor kinézett... Ennek a ténynek valószínűleg - ahogy így alaposabban belegondoltam - az lesz a vége, hogy ha ezentúl bármi biciklihez való bilincset látok a piacon, akkor azt meg fogom venni. Már persze ha olcsón adják. Ehhez persze az is kéne (mármint a leendő beszerzések elhelyezéséhez), hogy előbb még ráeresszek a bicaj alkatrészes ládára egy alapos revíziót, mégpedig legalább azon a szinten, hogy a valószínűleg sosem kellő alkatrészeket kitegyem belőle.
Szerintem az a legnagyobb baj a projektjeimmel, hogy egyik nyitja a másikat! Mondjuk ha mindegyik csak egyet nyitna, már akkor sem volna haladás, no de így, hogy többet is, na így aztán már végképp reménytelenné válik a helyzet.

Erre a menetes részre kell feltekerni annak a spirálnak a hollandi
anyáját, ami a kerék irányából hozza el a forgómozgást.

A spirál végének - hogy passzoljon a lyukba - szögletesnek kell lennie,
mert ugye különben nem adná át az óra belsejének a forgómozgást.

Ugyan próbáltam puszta csapkodással jobb belátásra bírni, de
a mutatónak esze ágában sem volt átugrania a nullvonalon.

Mivel csak hátul volt rajta két hozzáférhető csavar,
ezért ebből az irányból álltam neki a bontásnak.

Mely ötletem nem vált be, merthogy a műszer szétszedését az átlátszó előlap
kipattintásával kell kezdeni, ami amúgy igencsak nehezen adta meg magát.

Így persze, hogy már hozzáfértem, semmiből sem
tartott a mutatót visszaugrasztani a helyére.

Aztán egyből le is húztam a tengelyéről, merthogy
nem tudtam miatta leszedni a skálalapot.

A kilométeróra működési elve a következő. Jobbról bejön a dobozba a keréktől (vagy bármi más egyéb helyről) a forgómozgás, ami megpörgeti egyrészt a fekete csigakereket (ez hajtja a kilométer számlálót), másrészt egy a tengely végére szerelt mágnest is. A mágnes az alumínium serlegben forog, amihez természetesen nem ér hozzá (hiszen akkor a mutató is együtt pörögne a spirállal), hanem csak az általa keltett örvényáram hatására erőt fejt ki rá. Ennek az erőnek le kell győznie az alumínium serleget és persze egyben a mutatót is tartó tengelyre szerelt apró spirálrugó visszahúzó erejét. (lásd a bal szélen azt az aranyszínű függőleges állású csíkot, amin olyan szépen csillan meg a fény) Mivel mind a rugóerő, mind az örvényáram, mind maga a forgás is lineárisnak tekinthető, így a műszer mutatójának elfordulási szöge is az.

Az eredeti terv az volt, hogy előkapom a fiókból a Miniplex fúrógépet, majd azt a tápegységemre kötve, az apró gép fordulatszámát a feszültséggel szabályozva, elviszem a mutatót a nullától a végállásig. Mindezt természetesen egy apró videón is szerettem volna megörökíteni. Na most ehhez képest a kilométeróra bemeneti oldala úgy be van állva, hogy az konkrétan megmozdíthatatlan. Szóval ezt az amúgy kiváló tervemet nem sikerült megvalósítanom.
Mutassak valamit, ami szintén nem sikerült? Na jó, de Te akartad! Sütöttél már pörköltöt kuktában? Nem? Ezt szerintem inkább ne próbáld ki, mint inkább csak tekintsd meg az alábbi képen, hogy milyen lesz.

Nagyon fekete! Ezt amúgy annak ellenére sikerült összehoznom, hogy mikor feltettem egy órára főni, akkor még nagyon úgy nézett ki, hogy túl sok vizet locsoltam rá. Mivel már ki volt készítve az asztalra a kenyér, gondoltam megkóstolom. Bár ehetőnek bőven ehető volt, de megkínálni még az ellenségemet (már ha van nekem olyan) sem kínáltam volna belőle meg. Bár nagyon úgy néz ki, hogy az összes húscafat (valamint egyéb összetevő) feketére égett, ez azonban csak annyiban igaz, hogy már az összes víz kisült belőlük. Vagyis még éppen nem volt keserű, de már minden egyes cafat ropogott. Ha csak 5 perccel előbb veszem le a gázról, akkor még lett volna leve! Mondjuk ha meg 5 perccel később, akkor beleég az egész a kuktába, amit amúgy szerencsére (mosogatás ugye) nem tett meg.

Az odasült pörkölt felett érzett szomorúságomban, illetve azért, hogy
jobban lássuk a felépítését, egy kissé széthúztam az összetevőket.

Mire fel részemről szerintem jogosan gondoltam úgy, hogy ha a tengelyek végeit össze lehet nyomni, akkor elvágni is könnyű lesz, mely feltételezésem azonnal be is igazolódott. Természetesen nem csak úgy magától, hanem kifejezetten tőlem, mikor leharaptam a fogómmal az egyik tengely végét.

Ezeket az alkatrészeket azért volt felesleges megszerezni, mert néhány
kivételtől eltekintve egyből bele is söpörtem őket a szemetesbe.

Na itt jött volna az rész, hogy a mágnes peremére egy fogóval ráfogva, azt jó alaposan megmozgatom, csakhogy nem hagyta magát! Mégpedig annyira nem, hogy bár elfordíthatónak bizonyult, a mozgás viszont nem jutott át a bemeneti tengelyre. Vagyis a tengelynek kimozdíthatatlanul sikerült a házzal, konkrétan a menetes rész belsejével összenőnie. Ez mondjuk nem tudom hogyan sikerült neki, merthogy kívülről nézve láthatóan be van zsírozva. Mivel innen már csak úgy jutottam volna tovább, ha bevetem a satut meg a flexet, hagytam inkább a francba az egészet.

Először még úgy voltam vele, hogy a kilométeróra immáron üres házát elteszem szíves későbbi hasznosításra, csak aztán mégis inkább úgy döntöttem, hogy nem. Mármint azért, mert egyszerűen nem tudtam magam elképzelni, amint épp azzal foglalatoskodok, hogy beleépítek valamit. Mármint a dobozba valami olyat, amit aztán felszerelek a bicaj kormányára.

A bilincset pedig a nehezen oldható szegecselése miatt nem szereztem meg. Amúgy megpróbáltam, csak nem sikerült a műanyag dobozról letörnöm. Én persze ettől olyan nagyon azért nem törtem le, hiszen végre kihúzhattam a táblázatomból egy újabb, akarom mondani régi, már több mint egy évvel ezelőtt beleírt tételt.

A kilométerórából végül - az emlékén felül - csak
ezeket az apróságokat tartottam meg.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.