A virtuális időben még lesz néhány év mire ide (mármint ehhez a polcállapothoz) eljutok, a valós időben azonban már itt tartok. Míg az akkutartót és a kép közepén látható kockarádiót már mutattam, addig a hangszórót és az egymásra tornyozott zsebrádiókat még nem. A hátuk mögé eldugott analóg órás kockarádiót pedig pláne nem! Mindeközben az apró hangfal előtt meglapuló csupasz hangszóró a minap boncolt (legalábbis a valós időben akkor volt) ébresztőórás magnós rádióból, a zsebrádiók utáni hallgatóbetétek pedig a BEAG mikrofonos fülesből származnak.
   Na most az ok, hogy mára innen választok valamit, tulajdonképpen nem az, hogy leürüljön a polc (mondjuk egy kicsit az is), hanem az, hogy a rádiókat előre beírtam a táblázatba, megszerzésükkor botorul azt gondolván róluk, hogy ezeket majd pikk-pakk szétszedem (hát ja...), aminek az lett a vége, hogy felszaporodtak a táblázatba beírt, szét azonban nem szedett tételek. Márpedig annak a számnak (legalábbis a magamnak tett ígéret szerint) még idén év végéig 60 alá kell mennie! Vagyis akár tetszik, akár nem, most már aztán tényleg azokból a tételekből kell válogatnom, amiket a táblázatba előre beírtam.
   Ez persze nem jelent igazán komoly kényszert, akarom mondani még így is elég tág mozgásterem van, hiszen a valós időben 72 tételből válogathatok. Szóval ez a szám (mármint a 72) csak annak fényében csúnya, hogy az év elején még csak 69 volt. Mindezt úgy, hogy az idén már annyi mindent szedtem szét, hogy háromszor is betelt az ikszeimmel a szokásos heti egy rubrikát tartalmazó táblázat.

   Mármint a bal oldali, amiből már csak négy iksz hiányzik. Mindeközben a piros körök az általam megtekintett filmeket jelentik, mely tételek azért tudtak ennyire felszaporodni (lásd a jobbra lévő, még ikszeletlen táblázatot), mert beállt a hátam, mire fel vagy két hétig hanyatt fekve bámultam a hasamra tett laptop kijelzőjén a még valamikor évekkel ezelőtt letöltött filmeket.

   Ez a rádió nem a piacról van, hanem egy kiváló barátom ajándéka, ahol is azért vált feleslegessé, mert elkezdett benne bizonytalanul működni az óra, ami egy ébresztőórás rádiónál a létező legundokabb hibajelenség.

   A készülék mindenféle gombjai sokkal szebbek, mint amennyire kezelhetők. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet őket tekergetni és tologatni, hanem csak azt, hogy az apróságuk és a formátlanságuk okán egy kissé kényelmetlen.
   Ezt a kritikámat már több készülékkel szemben leírtam, mire fel kaptam néhány olvasói visszajelzést, miszerint nem is. Szerintem meg akkor is de! Most tegyük félre egy gondolatkísérlet erejéig ezt a készüléket, majd gondoljuk bele helyette egy olyan forgatógombba (vagyis képzeljük el), amit kényelmes megfogni és tekergetni. Ez egy viszonylag nagy átmérőjű hengeres test lesz, a szélein sűrű bordázattal, vagy mondjuk csak néhány kiálló bordával. Hirtelen visszatérve ehhez a szerkezethez, ennek a rádiónak a gombjai még csak nem is emlékeztetnek arra, mint amit az előbb megálmodtunk! Na ugye, hogy na ugye!
   Mondjuk szépnek tényleg szépek ezek a forgatógombok, és persze egy rádiós ébresztőóra esetében tekergetni se nagyon kell őket, de attól még ergonómiailag a kanyarban sincsenek! És akkor az üzemmódváltó apró kapcsolópöckéről még nem is beszéltem!

   Mint ahogy ez a jelen pillanatban még ki tudja mire szolgáló jack aljzat is. Ez amúgy valószínűleg utólagos beépítés, amire abból a tényből asszociáltam, hogy nincs mellette semmiféle felirat.

   A készülék kora ellenére (1985-ben vette a gazdája) a kihúzható botantenna teljesen ép, amire pusztán azért csodálkoztam rá, mert egy ébresztőórával szokás mostohán bánni. Mármint azért, mert ugye mégis ki szereti, mikor reggel felkeltik?

   Ami apró pöcköt alul kilógni látunk, az az üzemmódváltó kapcsoló épp az imént megkritizált miniatűr kezelőgombja, amihez szorosan (merthogy mechanikai kényszerkapcsolat vannak) hozzátartozik a négyzet alakú lyukak mögött mozgó fekete takarás.
   Bár a kapcsoló karja mellé a készülék oldalára is oda lett írva, hogy éppen hol áll, attól még szükség van erre a szemből látható visszajelzésre is, hogy egy puszta ránézéssel is biztosan el tudjuk dönteni, hogy vajon bekapcsoltuk-e az ébresztőt.
   Ebben a technikailag remek elképzelésben mindössze annyi a hiba, hogy a fehér alapon nagyon apró fekete négyzet csak így, tényszerűen az asztali lámpa fényével megfelelő szögből megvilágítva látszik.

   A Mikes Electronic GMBH-ról még életemben nem hallottam! A brand YOKO azt jelenti, hogy a gyártó ezen a könnyen megjegyezhető (és amúgy jól csengő) néven hozta forgalomba a termékeit. Ez annak tükrében, hogy micsoda készülékek futottak Levis (ez nem a ruhagyártó) és mondjuk Universum, vagy Poppy, esetleg Neckermann néven, mondhatni nem sok jót jelent.

   A készüléknek mind a közép, mind az URH sávú vételkészsége kifejezetten gyenge. Mikor nem állok adóra, még a háttérsuhogás (éterzaj) is hiányzik. Ezt persze nem úgy értem, hogy nekem, hanem úgy, hogy ha ez nem valami spéci tulajdonsága a készüléknek (mondjuk mint zajzár), akkor nem szokott az adók között ekkora csend lenni.
   Itt aztán egy pillanatra (még ha csak...) megtorpantam, s azon kezdtem el agyalni, hogy mi legyen a készülék sorsa. Végül úgy döntöttem, hogyha egy ócska rádióutánzatot találok a dobozban (vagyis két tranyó, meg egy IC a felépítése), akkor úgy elbontom, hogy még az óra fogaskerekei is a vegyes dobozba kerülnek! Ha meg nem, akkor meghagyom egyben. Hogy utóbbi - legalábbis ilyen eszement mennyiségű rádió esetében, mint amennyi nekem van - nem egy értelmes döntés, azt magam is belátom.

   Ez a felirat lehet, hogy mára már azért nem annyira feltűnő, mert idővel kiszívta belőle a színt a nap. Már úgy értem, hogy 1985 óta bőven volt rá ideje. Ezt persze festéke válogatja.
   Például nem is oly rég nekiálltam felújítani az apukám által elsőként gyártott kisebbik labortápot, aminek csak úgy egyszerűen próbaképp, még a lakozás előtt, de már a sárgára történő lefestés után rajzoltam a hátuljára két vonalat, meg egy háromszöget, amiket aztán néhány hét alatt szinte láthatatlanra megevett a nap.

   Nyitásképp kitekertem a három csavart, majd lehúztam a két gombot. Mivel más összetartó elemet nem láttam, furcsállottam egy kevéske ideig, hogy vajon mi tartja össze még mindig a dobozt.

   A hangszóró a megszokott módon egyszerűen csak bele lett ragasztva a dobozba, ami nekem mondhatni azért fáj, mert így ugye egy esetleges elbontás esetén nehéz lenne innen kiszedni.

   Ez egy annyira korrekt felépítésű rádió, hogy nem pusztítom el. Az persze egy jó kérdés, hogy - pusztán szórakozásból - fogok-e valaha is olyat játszani vele, hogy a rádióépítős oldal valamelyik cikkének keretében átépítem. Mármint egy magam krehácsolta dobozba. Mondjuk ha ebben a tempóban haladok a szétszedésekkel (ami mostanában évi 150 tételt jelent), akkor elképzelhetőnek tartom, hogy néhány éven belül elfogynak, vagy legalább olyan egy szintre fogynak a botor módon mindenfelé felhalmozott boncalanyok, hogy az már ne legyen ennyire feltűnő, pláne zavaró, mint ahogy még mind a mai napig van.

   Ezen a képen az látható, hogy az antennát - épp mint ahogy a hangszórót is - beleragasztották a dobozba. Valamint egyre inkább úgy néz ki, hogy a hátlapi jack aljzat valóban utólagos beépítés. Erre amúgy rá is kérdeztem a rádió előző gazdájánál, és igen, valóban nem gyári, és amúgy az elemek helyetti tápfeszültség bevezetésére szolgál. Ez utóbbi mondjuk látszik is a vezetékek bekötési pontjaiból.

   Bár egy újabb videó már nem készült róla, hirtelen felindulásból feltételezvén, hogy az elemek helyett az akkuk szolgáltatta alacsonyabb tápfeszültség volt a baj, kipróbáltam a rádiót a tápegységemről is, mire fel a készülék az előbbi 3,6 volt helyetti 4,5 volttól valósággal megtáltosodott!

   Tudom, hogy az előbb megígértem, hogy ezt a rádiót egyben hagyom, de attól még eljátszottam a gondolattal, hogy mégiscsak szétszedem, s pusztán a feliratozott panelját teszem el. Ettől amúgy nemcsak a vele való bíbelődés munkaigénye tartott vissza, hanem egyben az is, hogy már mind a lakásban, mind a pincében rejtegetett paneles fiókom megtelt.

   Szerintem az lesz, hogy ha most így hirtelen még nem is, de idővel valószínűleg nyitok a pincében az ilyen kisebb méretű rádióknak egy saját dobozt, vagy fiókot, de ahogy nekem a mennyiségük dereng, inkább egy egész gyümölcsös ládát! Amúgy azért azt (mármint gyümölcsöset), mert még valamikor tavaly hoztam belőlük néhányat a Bosnyák téri piacról.
   Ahogy itt álltam az előszoba közepén, miközben épp azon morfondíroztam, hogy mégis mikorra fog lekerülni ez a rádió a pincébe (mostanában ugyanis nagyon ritkán járok arra), mindjárt eszembe jutott az a másik kérdés is, hogy melyik legyen a következőnek felboncolandó rádió. Míg a nem szuperheterodin működési elvű zsebrádió mellett az szól, hogy annak van egy azonos kinézetű, csak persze még szuperheterodin párja (vagyis két legyet ütnék vele egy csapásra), addig a csinos gömb formájú rádió mellett az, hogy az - a rendnek még a látszatát is elkerülendő - most épp a virágállványról lóg.