Kerek alapműszer
(csak a skálája miatt)

   Hiába nagyon szép ez a műszer, hiába volt a piacon még alku nélkül is csak egy százas, részemről egy harmadik, a tőlem elvárhatóan agyamentül kacifántos okra hivatkozva vettem meg.
  
Na jó, elmesélem... Nem is oly rég küldött valaki egy képet egy általa épített műszerről, amiben a voltmérőnek teljesen egyedi, ezen felül gyönyörű skálája volt. Rákérdezésemre az jött válaszul, hogy az a csodaszép skála nem valami speciális célszoftverrel készült, hanem egy kutyaközönséges Word szövegszerkesztővel. Olyanom meg ugye nekem is van, és még ECDL papírom is akad hozzá. Na most ami viszont nincs, az a lelkesedés. Már úgy értem, hogy igény van, csak most valahogy nincs kedv. Erre a problémára találtam ki feloldásul, hogy lemegyek a pincébe, előveszem valamelyik műszeres dobozomat (merthogy már több is van belőlük), előkapok egy láthatóan beteg egyedet, majd lecsenem róla a mutató mögötti skálalapot. Ezt aztán vagy csak úgy egyszerűen odateszem magam elé mintának, vagy lefényképezem, de valószínűleg inkább beszkennelem, a képet beillesztem a szövegszerkesztőbe és vagy átrajzolom, vagy belerajzolok, vagy megpróbálok rajzolni egy ugyanolyat. Ezt először nem célzottan szeretném megtenni, vagyis nem élesben, valami műszeremhez megrajzolva az új skálát, hanem csak amolyan ujjgyakorlatként, mondjuk kirakósozás, vagy a szokásos bután bambulás helyett.
  
Hogy mindjárt elsőre nem állnék neki a feladatnak, az ugyan tuti, de ha ott lenne egy mappában a gépemen egyben az összes hozzávaló, szépen összekészítve, elnevezve, akkor azért csak nagyobb lenne a projectbe történő belecsapás esélye, mint így, hogy még sehol sem tartok vele.
  
Nyitásképp a skálalapot gondoltam a pincéből megszerezni, mely tervemnek mindjárt két dolog is keresztbetett. Míg az egyik egy negatívum volt, addig a másik egy pozitívum. Mint hátráltató tényező a pincei rumli lépett a képbe (na ja, benne van az már úgy jó évtizede), a project elősegítéseképp pedig a piacon mindössze százasért megvásárolt műszer, ahol is az egyetlen dilemmám az volt, hogy ezt a kicsit vegyem-e meg, vagy a nálánál kétszer nagyobb társát. Ezt a kérdést végül az döntötte el, hogy abba belenézve, az bizony nem Deprez rendszerű, hanem lágyvasas volt. Vagyis ha valaha mérni is szeretnék vele valamit, akkor ez a kisebbik műszer volt a helyes választás.
  
Amúgy a fadobozos villanycsengővel együtt vettem meg, ami nem azért volt a műszerrel szemben 200 forint, mintha az eladó értékesebbnek találta volna, hanem csak azért, mert nem egy eladó azzal az árképzéssel árul a piacon, hogy reggel nyitáskor még értékre, plusz pofára, majd később már mindent 200-ért, végül 100-ért ad. Mire 100 forintra esik az ár, addigra persze már rég elfogytak a százasnál drágábban eladhatónak tűnő termékek, ami számomra mondjuk előny. Már ha előnynek lehet nevezni, hogy a mélyen nyomott 100 és 200 forintos ár okán egy csomó minden kacatot összevásárolok, aztán csak nézek rájuk meglepetten, hogy miért nincsenek szétszedve.

 

 

A műszer amúgy azért került képbe (mármint a mai napon szétszedésre), mert az
a légnedvességmérő amibe még tegnap belecsaptam, az még mindig száradt.

 

 

   Az egyes azt hiszem a pontossági osztályt jelöli. A fejjel lefelé fordított Ú betű pedig a Deprez műszer jele. Az egyenlőségjel az egyenáramé, míg a szintén fejjel lefelé fordított T a függőleges beépítési helyzeté.

 

 

Mindeközben az R. jelölés valószínűtlen, hogy a skála repedésére akarna utalni.

 

 

   Mint ahogy a műszer erősen romlott műszaki állapotát sem jelölheti, hiszen az sokkal később következett be, mint ahogy a skála meg lett rajzolva. Ez (mármint a rozzant állag) engem most csak annyiban érdekel, hogy így egy kicsivel nehezebb lesz szétszedni, mintha a cellux helyett még az eredeti csavarjai tartanák össze.

 

 

   Tulajdonképpen még az sem lenne baj, ha csak rombolással tudnám belőle kiszedni a skálát, hiszen csak az a lényeg, hogy végre a kezemben legyen (mint használható minta), illetve a műszernek legalább az eleje épen maradjon, hogy vissza tudjam rá próbálni a magam rajzolta skálát.

 

 

Na most ez a műszer vagy beteg (mert ugye totál rövidzáras),
vagy bele van építve az áramméréshez szükséges sönt.

 

 

   Gondoltam pikk-pakk lefejtem róla azt a néhány menetnyi harmatos celluxot, amiből aztán hosszú percekig tartó komoly küzdelem lett, melynek végére már mindenem ragadt, valamint amik csak elég közel voltak hozzánk, azokról a tereptárgyakról mind cellux maradványok lógtak. Ez annyira így volt, hogy ezt a kezem ragadóssága okán (és itt most nem a lopásra gondolok) már le sem mertem fényképezni! Mert ugye még csak az kéne, hogy a fényképezőgépet is törölgetnem kelljen. Amúgy a múltkor így volt (mármint kellett), és használt is rendesen a gép gumirészeinek a dörgölés, mert azóta sokkalta nehezebben akar kiesni a kezemből.

 

 

   Míg a lyuk üres (amúgy ebben lenne a műszert összetartó egyik csavar), addig a környezetén jól látható, hogy mennyire voltam eredményes a rengeteg rétegnyi cellux eltávolításában.

 

 

Ahol meg nem üres a lyuk (a három közül az egyikben), na ott sem
csavar van benne, hanem szeg, ami biztosan nem gyári megoldás.

 

 

Bár kezdetben nagyon úgy nézett ki, hogy nem fog sikerülni
a lyuk mélyéről kipiszkálni, de végül azért összejött.

 

 

Na itt következett az, hogy ha a teljes felületről azért nem is, de legalább a
műszer eleje és háta közötti résből kivakarjam a cellux maradványait.

 

 

Illetve rés az eredetileg nem volt, csak azután lett, miután nagy
nehezen beerőltettem a kés pengéjét a két anyag közé.

 

 

Mikor ezzel megvoltam, már viszonylag könnyű volt a maradék cellux legyőzése.

 

 

Míg a mutató azt mondja, hogy 3,6 amper.

 

 

Addig a tápegység kijelzőjéről 3,94 olvasható le. Bevallom őszintén, hogy bár
rezgett a léc, de nem álltam neki kimérni, hogy melyik mutat helyes értéket.

 

 

Amúgy attól lett érzéketlen a műszer, hogy beleforrasztottak
egy söntöt. (lásd a vastag íves drótot a kép alján)

 

 

A fő feladattal, vagyis a skálalap megszerzésével már meg is vagyok.

 

 

Létrehoztam egy skálarajzolás nevű mappát, majd
beledobtam ezt és a következő három képet.

 

 

Lemértem a skála átmérőjét.

 

 

A műszernek kihagyott lyukat.

 

 

Valamint a felfüggesztésre szolgáló lyukak közötti távolságot is.

 

 

   Ennek a műszernek más formájú a mérőműve, mint amiket Apukám a gyárból (Tanért) hozott, mert míg ez szögletes, azok kerekdedek voltak. Kivéve persze a nagyokat, mert azok szintén szögletesek voltak.

 

 

Ezt szerintem könnyebb szerelni, amire remélem nem lesz szükség.
Már úgy értem, hogy szétszedés közben remélhetőleg nem rontom el.

 

 

Mert ugye ha már egyszer itt volt előttem, akkor nehogy már ne mosogassam el!

 

 

A cellux nyomai még csak hagyján, hiszen azok hátul vannak,
na de ennek a mocsoknak innen mindenképp mennie kell.

 

 

Mivel épp amúgy is járt, rásegítettem a száradásra a ventilátorral.

 

 

Ugyan rezgett a léc, de végül nem forrasztottam le róla a söntöt.

 

 

És még csak be sem állítottam a műszert, pedig nagyon kotyog benne a tengely.

 

 

   Már majdnem elkezdtem keresni a projectnek egy dobozt, de aztán szerencsére még éppen idejében rájöttem, hogy ezt egyszerűen nem élné túl. Mármint maga a mérőmű a tokja szolgáltatta védelem nélkül történő eldobozolást.

 

 

Mire fel fogtam, s bár a skálalap nélkül, de összeraktam.
Szerintem egyértelműen jobb ez így egyben.

 

 

Pláne jobban mutat a polcon a szögletes társa mellett.

 

 

   Mondjuk ennél a résznél viszont mindjárt két okból kifolyólag is elakadtam. Míg az egyik ok az volt, hogy mégis hova a csudába lett ez a skála (ami amúgy galádul becsúszott a háttérként használt franciakockás füzet lapjai közé), addig a másik ok az, hogy hová tegyem miután végre előkerült. Már úgy értem, hogy ha elől lenne hagyva, pláne valami látványos helyen, az talán rásegítene a project haladására, már csak azzal is, hogy mikor épp semmihez sincs kedvem, de keresek valami elvégezhető apróságot, akkor legalább legyen esélyem meglátni. Erről a tervemről, mármint a valahol elől történő hagyásról azért mondtam le, mert ahogy elnéztem a szobát, az elől hagyás a többi projectem haladásának egyáltalán nem használt.

 

 

   A balra látható töméntelen csatlakozó abból a projectből maradt meg, melynek keretében tévéantennát szereltem a virágállványra. Ha betettem volna melléjük a dobozba a frissen bontott skálalapot is, annak mindössze annyi előnye lett volna, hogy lehozzák róla a vasdarabok az eredeti festést. Már persze csak akkor, ha a dobozt kellő ideig rázogatom.

 

 

Hogy mi 3 + azt nem tudom, de volt ez az adat olyan
fontos, hogy oda lett írva a skálalap hátuljára.

 

 

   Miután az akár csak kicsit is értelmes helyszínekkel nem boldogultam, pusztán szórakozásból elkezdtem kipróbálni az olyan teljesen értelmetlen helyszíneket is, mint mondjuk a fényképezőgép optikájának védőkupakja.

 

 

   Na most volt róla szó, hogy lesz műszer a monitor célú erősítőben, arról azonban nem, hogy egy ilyen nagyméretű kerül bele. Ettől függetlenül (szerintem legalábbis) itt egész jó helye van a skálalapnak. Csak el ne felejtsem, hogy idetettem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.