Próbálok afelé tendálni (na jó, ez csak ritkán fordul elő), hogy már a nyitókép is a témát tartalmazza, ami persze csak igen ritkán sikerül. Mert ugye ma is mi volt? Mikor reggel felkeltem, majd semmi dolgom nem lévén, egyből vissza is feküdtem, azon a kérdésen kezdtem el töprengeni, hogy: Vajon tényleg semmi dolgom sincs? Kisvártatva, a kávénak a konyhában épp nagyban vizet véve, kiderült, hogy le kell vinnem a szemetet, mert már nagyon púposodik a vödör. Mikor a púpozott vödröt a helyén hagyva be szerettem volna gyújtani, akkor meg az derült ki, hogy már nagyon ki kellene hamuzni a kályhát, amit szerencsére, hogy csak egyszer kelljen lemennem a vödörrel, még sikerült a konyhai szemét tetejére púpoznom. Ha meg már lementem, akkor ugye benéztem a pincébe is, ahol egyrészt összekészítettem egy szatyornyi fát, másrész felkentem az épp nagyban festegetett fadarabokra egy-egy újabb rétegnyi lakkot és festéket.

   Mikor már épp nagyban jöttem a pincéből kifelé, akkor óvatlanul megláttam az előtérben a múltkor boncolt fejhallgatóba épített rádiót, ami mindjárt ráébresztett, hogy már napok óta mit felejtek el. Mármint egyrészt ezt betenni a már boncoltak közé, másrészt előtúrni és felvinni helyette a lomos pincéből egy másikat, hogy mindig legyen kézközelben egy felboncolható példány. No nem mintha az előbbi képen láthatón felül odafent már nem lenne...
   Miután az előbbi képen látható öregecske Philips órás rádiót felvittem, majd betettem a vödröt a konyhába, begyújtottam, összeporszívóztam, betettem a gépbe egy adagnyi mosást, még ezeken felül is annyi minden apróságot találtam, hogy nem is értettem, hogyan gondolhattam reggel, hogy mára semmi dolgom sincs...

   Míg az egyik készüléképítési iskola szerint a kezelőszerveket össze kell koncentrálni, addig a másik szerint szét kell szórni a készülék oldalaira. Mint az már csak ebből a látványból is egyértelmű, a jelen készülék megálmodója az utóbbi elv szerint gondolkodott.

   Amiért ezt az amúgy nekem nem kellő órás rádiót megvettem, az a szokatlan kijelzője. Mármint első ránézésre ugyan lapozós órának tűnik, de alaposabban megszemlélve látható, hogy ez bizony nem az! Mármint a számok nincsenek középen félbevágva.
   Hogy a perceket jelző hengerek miért oly látványosan koszosak, miközben közvetlenül mellettük az órákat jelzők nem, azt a talányt majd megpróbálom felderíteni.

   Miközben az órák és a tízpercek majdnem ugranak, a percek és a másodpercek haladása jól látszik, mely jelenségről csak azért nem készült videó, mert bár a rádió szólt, az óra része azonban semmiféle működési jelenséget sem mutatott. Mármint a számok mozgását csak azért láttam, mert megtekergettem az órához tartozó gombokat.

   Ebben a csavarfejben nem az a furcsa, hogy ennyire szét lett gyilkolva, hiszen azt bármikor meg lehet tenni egy oda nem illő csavarhúzóval, hanem az, hogy ez nem lemezcsavar, hanem metrikus 3-as, ami teljesen szabadon, mindenféle akadás nélkül jár.

   Ezek az óra számkerekei. Az órákat mutató kerék (gondolom spórolásból) nem két, hanem csak egytagú. Hogy a perceket mutató számkerekek miért koszosak, miközben az órákat mutató kerék nem az, azt a különösnek tűnő jelenséget igen nagy valószínűséggel a skálaizzó keltette huzat, pontosabban szólva az általa szállított por okozta.

   Hogy ezt az órát nem fogom szétszedni és kimosni, az nemcsak azért van, mert nincs hozzá kedvem, meg persze nem is jár, hanem azért is, mert a zsírral biztosan megint kivégeznék egy fürdőszobai szőrkefét. Mármint már a múltkor is az volt, hogy a tönkretett kefe helyett sokáig nem kaptam típus azonosat.

   Ez az óra annyival ügyesebb konstrukció, mint a még valamikor évekkel ezelőtt mutatott valóban lapozós társa, hogy ebben csak egyetlen mikrokapcsoló van, ami persze elég is. Mármint azért, mert az órának csak egyetlen kapcsolófunkciója van, mégpedig a rádió bekapcsolása, ahhoz meg ugye egyetlen kapcsoló is elég, hiába van külön ébresztési és altatási funkció.

   Ez a vezeték csak úgy rá volt tekerve az egyik forrasztófülre, mire fel egyből meggyanúsítottam, hogy miatta nem jár az óra motorja. Amúgy persze nem miatta nem jár.

   Ami amúgy azért van, mert valaki a motor tekercsének mindkét kivezetését letépte. Ez valószínűleg a hálózati kábel cseréjekor, vagy talán az azt megelőző kitépésekor sikerült.
   Gondolom a motornak vékony, gyenge, csak a szigetelőpapírhoz odafogatott lábai lehettek, vagy talán még azok sem, csak két vékony huzal, melyek persze a hálózati kábel óvatlan rángatásakor leszakadtak.
   Amennyiben a jelzett pontokra vékony vezetékeket forrasztva az apró motor épnek bizonyulna, akkor újra járhatna az óra. Amennyiben a motor szakadnak mutatkozna, akkor még mindig meg lehetne ereszteni egy áttekercselést. Hogy ne azzal a nagyon vékony huzallal kelljen bajlódni, nem 230-ra, hanem csak 6 voltra, vagyis a motort a trafó szekunder feszültségére is elég lenne megtekercselni. Hogy ennek a feladatnak nem állok neki, az biztos!

   Miután a kosztól a dobozhoz hozzánőtt előlapot talán nem is annyira óvatosan lefeszegettem, mindjárt rájöttem, hogy az óra számkerekeit felülről is meg lehet tisztítani.

   Hogy a már ki tudja mióta (én persze tudom) apró darabokban heverő, tényleg lapozós órás rádiót mikor fogom végre összeállítani, azt (magamat ismerve) még csak jósolni sem merem, megérni viszont nagyon is szeretném!