Összeszedtem
(hogy ne csak szétszedtem legyen)
 |
Többen kérdeztétek, hogy honnan van ez a sok vacak amit
szétszedek. - van, hogy kapom őket csak úgy - van, hogy elkérek valakitől valami érdekeset - van, hogy magam túrom elő a szépszámú kacatjaim közül - van, hogy hiába nincs már hely, mégis bevásárolok Ez a teli szatyor például egyetlen délelőtti piaci séta eredménye! A háttérben megbúvó Philips sztereó deck egy néhány nappal korábbi beszerzésből származik, és azért hoztam el, mert annyira ritka darab, hogy képtelen voltam otthagyni. Avagy kell majd a nagy magnó bemutatós projecthez. |
 |
Csak ugye mikor lesz az? Hogy nem ma, az biztos! Persze előbb utóbb kénytelen leszek nekiállni, mert a magnók ugye igencsak nagydarab dolgok, ezért foglalják a helyet, vagyis már alig férek tőlük. Mindeközben a a párom mackókkal tömi tele a szobáját. Egyszer azt mondtam neki, hogy annyit veszek ezekből a kis szőrös dögökből, míg nem fog tőlük beférni a szobájába. Na ez a project is lassan halad, hiszen jó ha eddig úgy 300 maci gyűlhetett össze. |
 |
Itthon felejtettem a kesztyűmet, amire elsőre azt mondtam, hogy na és? Mert ugye már itt a tavasz, szóval nem fog fázni már a kezem. Ha meg mégis, akkor majd zsebreteszem. Hidegnek ugyan nem volt hideg, de a szatyor füle annyira vágott, hogy még most is fájnak az ujjaim. Öregszem no! A fotón amúgy a szobamérleg látható, amint éppen 10 kilót mutat. Mármint a szatyorra. Szerencsére biciklivel voltam piacozni, így legalább nem végig vágta a kezem a szatyor füle. |
 |
Ma "csak" három medvét kapott az asszony, és még abból is az egyik egy nyúl. Mint az a második képen látható, egyből rájuk vetette magát, majd szépen elrendezte őket. Itt most a jobb oldali maci az érdekes, mert az zenél. Óraműves mechanikus un. zenedoboz van benne, ami persze hol zenél, hol meg nem. Már meg lett fürdetve, és a mosdatása közben is kiszólt néha a csapból. Most a fregolin lóg, de még nincs vége a tortúrának, mert ki lesz belezve a zenegép javításának erejéig. |
 |
Ez egy PC táp, ami olyan szépen egyben volt, a dobozában fülecskével, alig porosan, mintha csak nagyobbra cserélték volna. No persze nem ezekért a tulajdonságaiért vettem meg, hanem mert épp kellett volna egy ilyen, mire fel halott a szentem. Van egy olyan érzésem, hogy ezt is szét fogom szedni. De hogy ezt mégis miből gondolom... |
 |
Egy kínai fazon árulja. A kínai fazon árúja, nem bizalomgerjesztő, hisz ő a bóvli terjesztő! Ez amúgy egy fogókészlet, ami rém ratyinak néz ki. Persze nem nekem kell (hiszen nekem vannak viszonylag normális szerszámaim), hanem a páromnak vettem, mert szokott ő is barkácsolni. A weblapja készülőben, de azt a fiam csinálja, ő pedig még nálam is lustább! Amúgy megnéztem közelebbről is a fogókat. Vékony drótot görbíteni és vágni pont megfelelnek. |
 |
Ez egy Nokia valami. Ha az oldaladra tűzted, akkor rád tudtak általa csipogni. A közszolgálati URH adókon ment ki az információ az éterbe, ez a kis vacak meg kiolvasta, majd kiírta azt a pár sort. Bár nagy szám volt a mobiltelefonos korszak előtt, mára már teljesen kihalt ez a technika. |
 |
Ezek itt vázák. Férfira üveget? De ha egyszer meg lettem bízva, hogy vegyek egy szép, un. "egy szál virágnak való" vázát, akkor miért ne? A jobb oldali meg apukámnak lesz. A krampusz (apukám) azt mondta, hogy hozzak neki egy vázát. Kérdeztem anyámat: Tényleg kell a telekre váza? Nem, nem kell! Mire fel azonnal vettem belőle néhány darabot a piacon. Ha az öregem elsétált mellettem, odaszóltam neki: Jaj papi! A váza! Majd elfelejtettem! És a kezébe nyomtam egy vázát. Az első néhány darabnak láthatóan örült. Most, hogy már több mint 20 vázája van, már szokta mondogatni, hogy ha lehetne nem kérne több vázát... |
 |
Ez egy floppy kábel. Ezt nem fogom szétszedni, mert ennek nem sok értelme lenne. Tényleg! Miért is nem? Sok haszna nincs, de nem is került sokba, mert csak úgy egyszerűen a földön találtam. Ha jön a közterület felügyelet, akkor ott szokták hagyni az árusok a felesleges lomokat a földön. Én meg néha elhozok ezt azt. |
 |
Ez egy PLL szintézeres rádió. Mehetne a szétszedtembe, de már el, illetve tovább is adtam. 500 forint volt, amennyi összegért egyszerűen nem lehetett otthagyni. Pláne úgy, hogy nemcsak maga a rádió, de még a doboza is megvolt! Persze működni azt nem működik, ezért rásóztam egy kiváló barátomra. Amúgy még elem is volt benne, minek okán hazafelé végig zizegett a szatyromban. A működéséről annyit, hogy mintha állna benne a PLL része. Az oszcillátor hangoló magját eltekerve, AM-en bejön a Kossuth, valamint FM-en is bejött egy adó. Majd a barátom eljátszik vele. A szétszedős dokumentálós megírós részt sajnos nem vállalta, pedig amúgy kitűnő tollú író! |
 |
Ez egy középhullámú rádió, ami kisebb mint egy gyufásdoboz, és még csak nem is kínai, hanem kanadai gyártmány. Megnéztem, mert érdekesnek találtam. Azért nem akartam megkérdezni, hogy mibe kerül, mert ugye mit morogjak magamban? Már úgy értem azért, merthogy biztos komoly ezrekről lesz szó. De az élet, illetve az eladó közbeszólt. Meglepőt, illetve 150 forintot mondott. Ritkaság, hogy nem alkuszom, de most megtettem. |
 |
Ez pedig itt a fő csapás. Na ezektől a könyvektől volt tíz kiló a szatyor! Ritkaságok, ismertek rendelésre, valamint régóta keresett polcról hiányzók. Mondjuk többször ennyi könyv volt, csak ugye nem hozhatom haza az egész piacot. A Kádár könyvek egy készülő projecthez kellenek, míg a digitális CMOS kapcsolásgyűjtemény már régóta hiányzott a polcról. (illetve volt róla egy fénymásolatom) A Digitális frekvenciamérők építése című könyvet már szintén régóta meg akartam venni. Mióta is, mióta is? Ha jól olvasom a kiadás dátumát, akkor van ennek már 24 éve! Hátul a nyitott nagy fehér könyv egy csőkatalógus. Most csináljak egy webes csőkatalógust? Nem, nem fogom megcsinálni! |
