Most épp azzal a céllal jöttem le a pincébe, hogy minden zugba benézzek, hátha hagytam magamnak valahol valami meglepetést. Mármint a 2022-es lomtalanítás alkalmával begyűjtött kacatokból sikerült-e valamit úgy eltennem, hogy azt csak most, mondhatni alaposan keresve találjam meg. Nyitásképp a hokedli alá betolt fém bőrönd hozta rám a frászt, de szerencsémre nem volt benne semmi.

   A fadarabos polcon hagyott HGW viszont nem okozott meglepetést, erről a tárgyról ugyanis tudtam. Mármint láttam, hogy itt van, mikor a két autóhangfalat ugyaninnen elvettem. Hogy a HGW nem került oda a többi kacathoz, annak oka az volt, hogy a szétszedését illetően egy kissé billegtem. Mármint ismerős is volt, meg nem is, így gondoltam mielőtt szétszedném, majd még ránézek a mindent tudó táblázatomra, nehogy az legyen, hogy másodjára szedem szét.

   Végül nemcsak a HGW ért fel, de az odalent utolsóként megmaradt ragadós dobozú GPS-t is felhoztam, ami szintén szerepel a képen, csak nem látszik, mert a ragadóssága okán kénytelen voltam újságpapírba tekerni.

   A képen látható öt feladat szép sorjában: Porszívó panelja, dobgép panelja, piros fúrógép csavarjai, Maja magnó, pincei elemes doboz feliratozása. Ha ezeket mind letudom, végre felhozhatom az útszórós sós pincéből a két Tesla hangfalat.

   Mikor már épp kezdenék valamiféle megelégedettséget érezni, mondván öt laza szétszedés az már alig valami, terveimmel mindjárt megvagyok (mármint csak az idén nyárra vonatkozókkal), olyankor mindig előkerül még valami. Most például hatodik feladatként a ki tudja miért (én tudom) két hónappal ezelőtt félbehagyott zsanéros cikk alanyai nemhogy kerültek elő, de egyenesen ott voltak az asztalon!

   Ez persze nagyon nem így lett, mert a lábat és a dobozt összetartó csavarok kitekerése után a láb ugyan lejött a dobozról, maga a doboz azonban oly stabilan maradt egyben, hogy csak úgy recsegtek az eresztékei, mikor kettéfeszítettem!

   Egyrészt kapott a processzor hűtőbordát, másrészt mikor a HGW a talpán áll, akkor mivel az van alul, így a kondenzátort nem melegíti a processzor, hanem az általa okozott légáram még hűti is kicsit! A két elkó közül ugyan csak az egyik lett beépítve, de így legalább az az egy több mint egy centire van a hőforrástól.

   Mikor már épp kezdtem volna örülni, hogy van egy ki tudja már hányadik tartalék HGW-m, akkor természetesen azonnal kiderült, hogy valami baj van. Mármint bármelyik lyukba dugtam be a dugót, egyik aljzat LED-je sem világított.

   Végül kiderült, hogy csak várnom kellett volna. Ez amúgy a számítástechnikai hardvereknek egy engem kifejezetten bosszantó szokása. Mármint az, hogy némelyik olyan lassan éled fel, hogy az ember már kezdi meggyanúsítani, hogy nem is működik.

   Az USB eszközt a HGW ugyan látta, a laptop viszont nem. Ez persze lehetett attól is, hogy az XP ezt a funkciót valamiért nem tudja kezelni. Mivel a HGW beüzemeléséről még csak szó sem volt, valamint amúgy sem akarnám rajta használni az USB aljzatot, már léptem is tovább.

   Hogy a HGW az internet eléréséhez nemcsak a belső modemét tudja használni, hanem a WAN aljzatán keresztül külsőt is, vagy mondjuk nem ADSL, hanem kábelmodemet, vagy optikait, az is egy nagyon ötletes újítás. Már csak azért is, mert így nemcsak a Telekomos hálózathoz jó, hanem routerként bármelyik másikhoz is.

   Bár erősen rezgett a léc, hogy a még kitartó lendületemet felhasználva rámegyek a zsanérokat bemutató videóra, annak elkészítését azonban valamiért már megint túl bonyolultnak találtam. Mivel valamit azért még csinálni szerettem volna, mielőtt a pincébe lemegyek, a frissen megnyitott teleptartós doboz feliratozására mentem rá. Mármint ha az megvan, akkor ugye a dobozt és a HGW-t is egyből levihetem.

   Hiába minden rázogatás, szegény nyomtató már nem a régi. Mivel a HP4L-ben minden lényeges alkatrész a tonerben van, így elég lenne vennem belőle egy újat. Egy amolyan szokásos, valami épp csak kapcsolódó, vagy akár teljesen más irányú részprojektként felmerült, hogy ebből is egy alapos pincei turkálás lesz. Mármint láttam odalent néhány toneres dobozt, s ha azok tartalma sem különb a jelenleginél, az egész készlet repül a kukába!

   Ha nem tetszik a felirat halványsága, akkor majd nyomtatok egy új címkét a lenti Samsung nyomtatón, vagy egyszerűen csak áthúzom a betűket tollal. Ezt mondjuk már eleve megtehettem volna. Most persze már mindegy... Mármint egyrészt valószínűleg a címke nélkül is tudni fogom, hogy a többitől elütő (értsd nem rózsaszín) doboz a teleptartóké, másrészt mégis mikor fogok én ebbe a dobozba belenyúlni?

   Most az lesz, hogy mivel a grillben még nagyban sül a töltött hús, a két már levihető dobozzal gyorsan leszaladok a pincébe, majd hogy azt ne ebéd után kelljen, illetve még csak esélyem se legyen a mára betervezett másik feladatot elhalasztani, előszedem a szurkoláshoz szükséges kellékeket.