Az előszobán kezemben egy hatalmas bögre kávéval áthaladva, az ott elhelyezett lomkupacról úgy pattantam le, mintha csak kötelező lett volna! Márpedig olyan nincs, hogy a palántázó, valamint az IKEA dobozba rejtett LED-es lámpa és a kisvasúthoz való szabályozható trafó a pincébe még ma le ne érjen! Egy kicsit kortyolgatok a kávémból, olvasgatok a leveleimből, s már indulok is! Legalábbis kezdetben még nagyon ez volt a terv.

   Abból a projektből meg ugye kimaradt a fűtőbetét ellenállásának lemérése, amit ha nem pótolok, akkor a képsor nem tekinthető teljesnek. Márpedig hónap végéig ilyen lazaságot nem engedhetek meg! Még tiszta szerencse, hogy ezt én tiltottam meg magamnak, különben még valakire k*rvára meg lennék haragudva!
   Kisvártatva újra az előszobában ácsorogva, ott a mindenféle dolgaimba egy olyan mélyenszántó belegondolást eresztettem meg, ami végül oda vezetett, hogy kinyitottam a konyha ajtaját, s a rumlit onnan, konkrétan az egyik hokedliről ülve szemléltem meg. Az persze nem jutott eszembe, hogy mégis mi a csudának kellene pénzt tennem a zsebembe. Megjegyzem ez ekkor már hosszú napok óta így volt.

   A pincébe leérve, a villany felkapcsolása után a pont szemben lévő polcot meglátva, menten azon kezdtem el agyalni, hogy a frissen, konkrétan szintén a 2022-es lomtalanításkor beszerzett rengeteg gomb rózsaszín dobozokra történő felszerelése beleszámít-e a hónap végéig letudandó feladatok sorába. Hát már hogy a p*csába ne számítana bele? Épp csak az nem szétszedés, hanem farigcsálás, vagyis némiképp bonyolultabb projekt. Bár bonyolult olyan nagyon azért a rakat csavar betekerése nem lesz, azonban a rózsaszín dobozok számába belegondolva, egészen biztos, hogy rá fog menni egy egész délutánom. Már ha nem kettő...

   Mikor megfordultam, csak akkor tudatosult bennem, hogy a mai napi fő téma a szemközti fadarabos polcon elhelyezett két autóhangfal lesz. Ez már csak azért is egészen biztos, mert a Genius hangfalpárost fel szeretném vinni a lakásba, vagyis az a projekt semmiképp sem készülhet el idelent. Márpedig olyan nincs, hogy itt most azonnal el ne készüljön valami!

   Íme a mindössze néhány napja elvetett, s azóta is serényen locsolgatott fű komposztáló és kerítés közé eső része. Azért ezt mutatom, mert a többi helyen valószínűleg túl gyorsan szárad ki a föld, s ott a fűből még alig látszik ki valami.

   Mint ahogy azt magamnak az előbb, még odafent a lakásban megígértem, amit csak a pincében megláttam, s persze különösebb erőfeszítés nélkül elintézhető volt, azokra a feladatokra mindre rámentem. A PC-hez való Genius hangfalpárost már ki is tettem a hátam mögé, nehogy ezek ketten a végén még idelent maradjanak.

   Majd a feladatok között amolyan szokásos Gézásan pattogva, visszatértem a Genius hangfalakra. Áttöröltem őket denszesszel, és még egy egyszerű búgójeles próbát is megeresztettem, de csak azért, hogy tudjam, mire számítsak. Aztán volt itt mindenféle más apróság is. Például palántázók elpakolása, rögzítőkészlet előtúrása a páromnak a konyhai gyógyszeres szekrényke megragasztásához, valamint csak úgy mellékesen a félretett építési projektjeimet is megtekintettem. Valószínűleg erről az utóbbi témáról sikerült úgy lepattannom, hogy menten visszatértem a hangfalak boncolásához.

   Mikor megláttam, hogy nemcsak érintkezői, de gombja is van, meg persze egy panel is van benne a gombhoz, menten megéreztem, hogy a mai téma hangfalak letudása után ez lesz a következő boncalany. Már csak azért is, mert ez is friss beszerzés, vagyis egy a hónap végéig feltétlenül letudandó tétel.

   Miközben az egyik hangszóró az elemet rácsatlakoztatva vidáman sercegett, addig a másik nem, pedig nem is Videotonok. Mint az kisvártatva, a hangszórókat megfordítva kiderült, a jobb oldali azért nem szólt, mert leszakadt róla a vezeték.
   A cikk alcíme, vagyis a "közepesen bóvlik" amúgy azt jelenti, hogy bár ez a hangfalpáros még véletlenül sem a technika csúcsa, azonban nem is az alja. Hogy melyik az alja? Nos az, mikor a dobozba szerelt, már eleve apró hangszórók még csak meg sem próbálják kitölteni a rendelkezésükre álló helyet. Kitűnő példa erre mondjuk a múltkor bemutatott Philips hangfalpáros.

   HKS nevű elektronika, illetve jelen esetben hangszóró gyártó cégről életemben nem hallottam! Ez persze nem jelent semmit, de a google sem dobott a témára releváns találatot, épp csak néhány eladó hasonszőrű hangfalét.

   A hangszóró membránján látható kerek foltokat az okozta, hogy a díszrács lyukain besütött a nap. Hogy az exponálás a lyukak zöménél élesre sikerült, miközben a nap az égen folyton kószál, azon mondjuk kissé meglepődtem.

   Levágtam az egyik hangfal kábeléből egy darabot, majd egy újabb teszt következett. Mivel a hangszórók egyformán sercegnek, a membránjuk nyomkodására viszont nem produkálnak súrlódó hangot, így maradhatnak.

   Konkrétan annyira, hogy mikor a két hangszórót az eredeti vezetékével amolyan rögtönzött védelmül összekötöttem, az a masni meghúzásakor minden különösebb erőltetés nélkül elszakadt, mire fel a maradékkal is tettem néhány eredményes szakítópróbát. Hogy a vékony műanyag burkolat könnyen elszakad, az mondjuk nem lepett meg, az azonban már igen, hogy a benne lévő rézzel együtt is milyen könnyen volt eltéphető.

   Mikor úgy éreztem, hogy most aztán már tényleg mindent kitettem az előtérbe, akkor természetesen azonnal kiderült, hogy a mifelénk megszokott módon ez már megint k*rvára nincs így!

   Mert ugye a dobozok valahogy itt maradtak az elektromos szerszámletevős polcon, mely hely a nevével és a főfunkciójával ellentétben - megjegyzem őszinte sajnálatomra - csak a legritkább esetekben tartalmaz elektromos kéziszerszámokat.

   Hogy ezt a két, immáron hangszórójától megfosztott hangfalat akár bármiféle szívfájdalom nélkül ki is dobhatnám? Na az lenne még szép történet! Mert ugye képzeljünk csak bele, ha egy hangszóró elé szükséges lyukacsos rácsot nekünk kellene legyártanunk. Már csak a lyukak helyének bejelölésére is hosszú órák mennének rá!

   Bár a két dobozt összenyomnom némi erőltetéssel sikerült, elhelyeznem sajnos még csak gondolatban sem! Hogy aztán kelleni fognak-e valamire, vagy a lomos pince mélyén mállanak szét, azt a kérdést most inkább ne feszegessük...

   Amúgy azért nem, mert előbb mindenképp meg kellett néznem, hogy a paneles fiókban akad-e valami olyan, amire rá kell eresszek egy szétszedést, vagy ezek tényleg csak elbontandó panelek. Ezt a kérdést megválaszolnom ugyan nem sikerült, az azonban egészen biztos, hogy még a héten ennek a fióknak is fel kell érnie. Hogy ez nem lesz annyira egyszerű történet, mint amennyire egy hosszúkás formájú fiók lakásba történő felvitele elsőre tűnik, arra az ad magyarázatot, hogy a próbapanelek elrakása összefügg a mentett adatokat tartalmazó merevlemezek áthelyezésével, mely apró részprojektből sajnos még mindig nem gabalyodtam ki. Egyszer persze majd minden a helyére kerül.

   Mikor a lomos pince ajtaját kinyitottam, s az ott elhelyezett üres gázpalackot megláttam, menten eszembe jutott, hogy miért kellett volna a zsebembe pénzt tenni. Most persze már mindegy. Mármint holnap is van nap alapon, én ugyan fel nem megyek pénzért, csak azért, hogy a szemközti kúton ki tudjam cseréltetni a gázpalackot.

   A frissen letudott hangszórókat a dobozaikkal nemcsak azért nem tettem oda a többi társukhoz, mert már olyan sokan vannak, hogy bele sem férnek a direkt számukra épített hangszórós szekrénybe, hanem már csak azért sem, mert oda nemcsak a hangszórók, de már eleve én sem férek, mégpedig egy a szekrény előtt elhelyezett hatalmas doboztól.
   Ha minden igaz, s már miért ne lenne az, holnap, közvetlenül a palack cseréje után, felkapom a hatalmas doboz tetején díszelgő kapcsoló nélküli villanyrezsót, s azt itt lent a pincében boncolom fel. Ha lesz bennem hozzá elég kraft, akkor a rezsó kapcsolós társába pedig majd odafent nézek bele.

   Hogy a lomos pincében jelenleg mennyire nincs elég hely, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy nemcsak a hangszórós szekrényhez nem fértem oda, de már eleve kiférni is nehéz a kép közepétől kissé balra látható keskeny résen.
   Miközben ez a kép azért egy kissé csalóka (mármint nem olyan keskeny az a rés, mint ahogy azt ez a kép mutatja), a helyzet szerencsére nem teljesen reménytelen, épp csak a friss beszerzések letudása után a régebben beszerzettekbe is komolyan bele kell állnom, és akkor talán, ismétlem talán jövő karácsonyra képes leszek a helyzetet valamilyen szinten normalizálni. Hogy ez azt fogja-e jelenteni, hogy a földről az összes jelenleg oda lerakosgatott dolog eltűnik, abban ugyan bízom, de komoly tétű fogadást persze már nem mernék rá kötni...