Csak hevertem az ágyon, s miközben unottan bámultam az immáron üres pultot, kezdett bennem körvonalazódni egy újabb nagyszerű terv, mégpedig valami ahhoz nagyon hasonló, mint ami a legutóbb mondhatni nagyon is bejött. Mármint azon elképzelésem vált be, hogy megígértem magamnak, hogy ha nem szedem szét augusztus végéig az összes, konkrétan a 2022-es lomtalanítás alkalmával begyűjtött kacatot, akkor jövőre nem mehetek el lomizni, mire fel ijedtemben nemhogy a 48 friss beszerzést, de még 20 régebbi tételt is letudtam! Mivel ez azért kicsit sok volt (mármint két hónap alatt 69 szétszedés), a következő felelőtlen ígéretem arról szól, hogy ha az adott héten nem szedtem szét valami régi adósságot, akkor a hét végén nem mehetek ki a piacra. Ez annyit tesz, hogy ha masszívan tartom magamat az ígéretemhez, és persze tényleg minden héten szétszedek valamit a jelenleg 145 régi, vagyis már hosszú évek óta meglévő tételt tartalmazó listámról, akkor olyan nincs, hogy a szétszedtem projektet a következő három évben nullára ki ne futtassam. Már ha csak újra be nem szerzek valahonnan annyi kincset, hogy az ebben a nagyszerű tervemben megakadályozzon.

   Bár akár egyből ide is tehettem volna az előző képen látható BRG MK-29-es magnót, esetleg a SONY TC-U5 decket, pláne a szintézeres Tronic táskarádiót, ahogy azt én már csak szoktam, ismét egy másik utat választottam.

   Ez a kép már egy másik alkalommal készült, mely napon csak ennyire futotta tőlem. Mármint egyszerűen csak megörökítettem a pincei helyzetet, aztán már húztam is el innen a francba, konkrétan mozizni.

   Mivel a múlthéten szüretelt ugyanilyen szép nagyadag csípős paprika másnap reggelre a konyhaablakban feketére penészedett, mire fel dobhattam ki az egészet, ezért azt találtam ki, hogy ezt nem hagyom veszni, hanem a magok leválasztása után beteszem a grillbe. A paprika amúgy annyira erős, hogy napokig csak ülve mertem pisilni, és még a körmömet sem rágtam le, pedig az nálam nagy szó ám!

   Ezen kép kapcsán azt kívánom elmondani, hogy egyrészt már bőven van jövő évre vetőmagom, másrészt már hosszú napok óta nem ugrik be, hogy mégis mi a csudát terveztem elkövetni a Blaupunkt Marimba táskarádió kissé még mindig koszos forgatógombjaival. Mármint azt tudom, hogy valamiért nem tehetem őket innen el, de az ok tudása az agyamból mintha sosem létezett volna, az őszi melegben úgy párolgott el...

   Néhány nap alatt sikerült magamnál elérnem, hogy a csavaros polcról legalább a mini karácsonyfát áttegyem ide. Mikor az ajtóban állva egy kissé bentebb néztem, megláttam egy szatyor konyhafelszerelést, amit még a konyha kifestése kapcsán hoztam le, majd a fadarabos polc tetején néhány már rég elígért dobozt, mire fel mint akit zavarnak, úgy tűntem innen el!

   Mikor néhány nap elteltével újra ide evett a fene, a zsanérokat tettem vissza a dobozukba. Mivel úgy éreztem, hogy ez azért hasznos tevékenységnek egy egész napra kevés lesz, gondoltam csinálok még valami mást is.

   Mivel az NDK fúrógép szétszedéséhez nem volt bennem elég erő, a rendhez azonban ha csak egy apró lépéssel is, de azért szerettem volna közelebb kerülni, gondoltam felviszem innen az asztal pultjára a mini karácsonyfával együtt talált fényfüzért. Mivel a fényfüzér egy annyira friss beszerzés, hogy még fel sem került az elmaradásokat nyilvántartó listára (mármint azért nem írtam bele, hátha a gyors szétszedésének köszönhetően nem is lesz rá ok), gondoltam keresek hozzá valami régit. Az idő azért nem sürgetett, mert a hétvégén végig esett, ezért eleve nem volt esélyem kimenni a piacra. Na, már megint találtam valami megoldást a lazításra...

   Mikor a lomos pincébe beléptem, ott ez az állapot fogadott. Ha ezt nem én magam állítottam volna elő, akkor tuti, hogy valakit tökön rúgnék érte! Mivel amúgy is ez volt a terv, csak ezt még valamikor nyár elején durván hanyagolni kezdtem, a balra látható kupac tetejéről a mágnestalpas antenna dobozát vettem el. Amin van, az amúgy a Karcsi barátom által elvágott lemezjátszó. Az meg három darab középmechanikás videó tetején ül, amiket ha méltóztatnék végre elbontani, akkor egy füst alatt a lakásban található VHS videokazettákat is eltűntethetném. Arról már nem is beszélve, hogy az útszóró sós pince kapcsán említett, a polc tetején található dobozokhoz a három videóét is hozzácsapva, az egész készlettől megszabadulhatok. Már ha él még egyáltalán a kolléga, akinek elígértem őket, valami erősítő építési projekthez. Az eset azért gyanús, mert mikor elírok valamit (mármint vétek valami durvább helyesírási hibát), azt a kolléga mindig jelezni szokta, az utóbbi egy évben azonban már nem írt, miközben valószínűtlen, hogy végre megtanultam volna helyesen írni.

   Ha letudom végre a mágnestalpas antennát, akkor az mínusz egy lesz a régi tételek közül, míg a fényfüzér és a már mutatott NDK fúrógép az új beszerzésű kincseim számát fogja nullára csökkenteni. Már ha csak megint el nem felejtettem valamit...

   Miután a mágnestalpas antennát dobozostul kábelestül elmosogattam, majd a még nem kissé nedves alkatrészeket a virágállványon helyeztem el, azt mondtam magamnak, hogy addig innen el nem megyek, míg csak rá nem jövök, hogy a kissé még mindig koszos gombokra mit találtam ki. Szerintem anyám már furcsállotta, hogy miért beszélgetek vele már vagy fél órája (amúgy persze szoktunk beszélni, csak nem ennyire hosszan), mire végre újra beugrott a minap egyszer már kiötletelt megoldás.
   Szóval az úgy van, hogy a konyhában a gáztűzhely mellett a kövön mindig kialakul egy koszcsík, amit a felmosás nem, csak a hideg zsíroldóval történő lefújás old fel. (és még az sem teljesen) Mivel a minap kiszúrtam, hogy az apró odanőtt zsírpöttyökből álló szürkés csík már megint kezd megjelenni, ezért azt találtam ki, hogy valamelyik nap lefújom hideg zsíroldóval, s mivel a gombokon még mindig meglévő kosz is zsír jellegűnek tűnik, így egy füst alatt azokat is lepermetezem. Mármint a forgatógombokat a hideg zsíroldóval majd a konyhában, a tűzhely mellett, a két koszos felület megtisztítását összekapcsolva fújom le.

   Időközben volt egy takarítós nap, mikor a járdát akár le is pucolhattam volna, csak mivel még dolgoznak rajta, gondoltam meghagyom a takarítást a melósoknak, hátha lesznek annyira rendesek, hogy rendet és tisztaságot hagynak maguk után. Ezt már csak azért is elvárom tőlük, mert hagytak a járda és a ház közötti fűsávban két akkora követ, amit én a beteg derekammal meg sem mernék próbálni nemhogy felemelni, de még megmozdítani sem!

   Mivel a járda takarításának még a puszta gondolatába is belefáradtam, rámentem inkább arra az egyszerű adminisztratív feladatra, melynek keretében előállítottam ezt a szépen beszámozott táblázatot. Ebben az az okosság, hogy a készítésének pillanatában az év 36. hete lévén, még ha belezavarodnék is a dolgokba, egy laza naptárral történő összevetésből egyből látni fogom, hogy megcsúsztam-e. Mármint az innentől kezdve minden héten le kell tudnom a listámról egy régi adósságot című, természetesen a tőlem szokásos módon nagyszerű tervemmel. A számsor újraindulása természetesen az újév beköszöntét jelenti. Vagyis úgy tervezem, hogy ez az apró, mondhatni mellékes, de attól még nagyon is fontos részprojekt jövőre is folytatódni fog.

   Gondoltam legalább a teleptartóban elrejtett elektronikában lesz valami érdekes, de egyrészt mivel a doboz átlátszó, így nincs benne rejtve semmi, másrészt nincs benne semmiféle, a fényjáték vezérlésére szolgáló elektronika. Hogy fényjáték egyáltalán van, azt amúgy onnan tudom, hogy korábban tettem a tartóba elemeket.

   Csak aztán ahelyett, hogy bent hagytam volna őket a tartóban, s csak a kapcsoló apró fekete karocskáját tolom odébb, az elemeket valamiért kivettem. Talán az lehetett az ok, hogy nem bíztam magamban. Mármint valószínűleg felmerült bennem annak lehetősége, hogy a karácsonyi fényfüzért akár oly sokáig is hanyagolhatom (volt már rá példa...), hogy az elemek az állásban kimerülnek.

   Mivel a fényfüzéren nincs mást szétszedni (ha csak ki nem rángatom a teleptartó átlátszó házából az érintkezőket), gondoltam legalább egy LED-et kihúzok. Ebben az volt az érdekes (mármint húzás közben), hogy a LED csak nagyon lassan jött ki. Miközben húztam, s persze látszott, hogy jön, eltartott neki vagy fél percig, mire a lyukból kiért.

   A LED fényének színe teljesen magától vált át kékből pirosba, nem kell hozzá semmiféle külső elektronika. Mármint nem úgy van, hogy csak az egyik LED-ben van multivibrátor, s az vezérli a többit. Ez már csak azért is biztos, mert a LED-ek nem szinkronban, hanem kaotikus összevisszaságban villognak.

   Egy darabig ugyan elmerengtem a kérdésen, miszerint mégis hová szeretnék én feltétlenül villogó, pláne színeváltós LED-et beépíteni, de mivel agyam mélyének zavaros bugyraiból semmiféle válasz sem érkezett, inkább haladtam tovább.

   Ebben a képben nem az az érdekes, hogy a fényfüzér négybe van hajtva, hanem az, hogy sikerült elkapnom egy olyan pillanatot, mikor a kék LED-ek közül egyik sem világít. Az persze lehet, hogy mivel a kék LED-eknek a más színűeknél kicsit nagyobb tápfeszültség kell, az elemek pedig már merültek, ez nem is akkora csoda.

   Hogy mennyit fogyaszthat, arra azért vagyok kíváncsi, mert ha a párom nem viszi el, akkor lehet, hogy a vele együtt talált karácsonyfával kiteszem a fényfüzért a lépcsőházba. Mármint majd karácsonykor, s nem ártana tudni, hogy két elemről (vagy akkuról) a fényfüzér kb. meddig fog világítani.

   A kép nemcsak azért kapta az "azt még nem" címet, mert még nem tudom, hogy a párom a fényfüzért elviszi-e, hanem azért is, mert ha nem viszi, akkor "azt még nem" tudom, hogy mégis hova a francba fogom tenni. Mármint egy összevissza villogó fényfüzér alapvetően egyik dobozomba sem passzol. Később persze beugrott, hogy a karácsonyfadíszesbe nagyon is illik, de a párom a fényfüzért addigra már rég elvitte...