Hogy a képen látható három, sajnos még mindig vegyes tartalmú kosár és doboz tartalmát lássam, arra még véletlenül sem az volt az ok, hogy a papírdobozban jobbra fent látható mágnestalpas antennát elő szerettem volna szedni, épp csak a dobgép paneljának keresése közben ez a még szintén bemutatatlan izé is előkerült.

   Ha meg már megtette, nem volt pofám visszatenni a dobozba. Hogy az antenna alól mikor tűnik el a Karcsi barátom által lefűrészelt szélű lemezjátszó, az alól pedig a három középmechanikás videó, a háttérben sárgálló Junoszty tévéről már nem is beszélve, arra jelenleg nincs idővállalásom. Mármint azért nincs, mert mint azt az utóbbi időben magamon tapasztaltam, hiába a nagy felbuzdulások, nekiállások, ígéretek, ezek végül leginkább a semmibe futnak ki. Vagyis lesz ahogy lesz, év végére olyan egyszerűen nincs, hogy legalább a nagyon útban lévő bengább tételeket - mondhatni bármiféle komoly tervezgetés nélkül - le ne tudjam. Már ha csak valami - például derékfájás - megint be nem üt.

   Az előző kép készülte óta három hónap telt el, s a mágnestalpas antenna egyszer csak hopp, már fel is került a virágállványra. A helyszínt amúgy az indokolja, hogy a nap talán ide süt be legjobban, s még a huzat is itt a legnagyobb. Mármint mindez az antenna száradását illetően fontos, ami egyben azt is jelenti, hogy időközben - jó szokásomhoz híven - már el is mosogattam.

   Mondjuk nem annyira poros volt, mint inkább kissé penészes, amit legközelebb, illetve ezentúl úgy fogok elkerülni, hogy mikor a pincébe visszaviszem, előtte betekerem a dobozt folpackba. Már ha megmarad egyben, ami ugye nálam nem feltétlenül alapértelmezett.

   Mivel a cég ahol dolgoztam (Magyar Telekom, onnan van ez az antenna) nem dolgozott adóvevőkkel (vagy legalábbis én nem tudok róla), így az antenna igen nagy valószínűséggel egy még 450 megahertzen dolgozó mobiltelefon tartozéka volt. Mikor okafogyottá vált, akkor persze mint ahogy minden, úgy idővel ez is ment a selejtbe, amiből kedvenc szokásom volt az érdekességeket kicsemegézni.

   Ezzel a képpel nemcsak azt mutatom, hogy a doboz fedelét maga a doboz hordozására szolgáló zsinór tartja, hanem egyben azt is, hogy maga a doboz még annyira újszerű, hogy ezt az antennát valószínűleg sosem használták, ami azért valahogy olyan szomorú. Mármint azt tartom szomorúnak, mikor egy tárgy (bár állítólag nincs neki lelke) sosem töltötte be funkcióját.

   A gyártó országból visszakövetkeztetve, ez egy Nokia, vagy Ericsson mobiltelefon tartozéka lehetett. Akarom mondani (illetve a leírás mondja), hogy 110-nél ne menjünk vele gyorsabban, mert leviszi a szél.

   A kép azért kapta a "benne van" nevet, mert az antenna a dobozában még benne van. Ezt persze én már tudtam, hiszen egyrészt a minap elmosogattam, másrészt mielőtt a pincéből felhoztam volna, a dobozba eleve belenéztem. Mármint az azért még tőlem is szép lenne, ha csak most csodálkoznék rá egy üres dobozra. Mondjuk vannak a pincében üres dobozaim, és rájuk is szoktam csodálkozni, de azok elmém nyilvántartásában már eleve mint üres doboz szerepelnek. Amire a pincében még az üres dobozoknál is jobban rá szoktam csodálkozni, ha épp találok számukra valami legalább úgy nagyjából elfogadható helyet.

   Mint az sejthető, ez nem lesz egy hosszú cikk. Akarom mondani talált süllyedt. Mármint az amúgy sárga és gyári kábelkötegelő egyértelműen mutatja, hogy ez az antenna még sosem volt használatban.

   Mivel a dugó fém része a kábelhez képest vagy nem forgatható, vagy csak az eltelt két évtized alatt már teljesen összenőttek, a csatlakozót a helyére csak az egész kábelt, vagy az antennát forgatva lehet csatlakoztatni.

   Bár rezgett a léc, hogy ha már egyszer szétszedtem rovat, akkor rámegyek hosszában fűrésszel, az antenna talpa azonban végül kegyelmet kapott. Ezt a döntésemet később, mikor a dobozzal kezemben a pincében toporogtam, s azt a rettenetes kupiban normálisan elhelyezni természetesen sehol sem tudtam, őszintén megbántam.

   Bár a mágnestalpas antenna szépen megállt a szobai ajtó zárján, a lámpámon, a könyvespolc travezén, valamint egy csomó más egyéb helyen is, csakhogy azok a bojler oldalához képest annyira kaotikusan mutattak, hogy az elkészült tömegből végül csak ezt az egy képet hagytam meg.

   Miután az antenna dobozát terveimnek megfelelően folpackba csomagoltam, behúzhattam a listámba az első ikszet. Ettől persze még nem mehettem ki a hétvégi piacra, de csak mert napokon át folyamatosan szakadt az eső...