A dobgép panelját úgy álltam neki megkeresni, hogy mivel ez a tétel egy még friss beszerzés, így nem szerepel, nem is szerepelhet a minden tudó táblázatomban. Mármint azért nem, mert eddig még csak meg sem említettem. (vagy csak már nem emlékszem rá) Ez jelen esetben (megjegyzem őszinte sajnálatomra) nem jelenti azt (mármint a "friss beszerzés" kifejezés), hogy a panel egy könnyen hozzáférhető helyen lenne. Sejtésem szerint az úgy nagyjából mellmagasságig érő, balra látható kupacot le kell bontanom térdmagasságúra, s ott lesz a panel egy szatyorban.
   Hogy mégis miért nem azt veszem el bemutatni, ami felül van? (lásd balra lent a három középmechanikás videót) Ha én azt meg tudnám mondani, hogy mit miért, vagy mit miért nem csinálok...

   Melyben - minő csoda - egy PC alaplap található. Bár RAM modulok nincsenek benne, de processzor, hűtőborda és ventilátor van. Amennyiben ebbe az alaplapba passzol a bedöglött alaplapom két RAM modulja, és persze működik is, akkor mégiscsak van egy tartalék alaplapom. Ezt persze - mint ahogy megannyi mást - nem most fogom kipróbálni. Annyit azért persze megtehettem volna, hogy az alaplapot felviszem, majd legalább a RAM modulokat belepróbálom. Ez már csak azért is jó lett volna, mert így nyugodtabb szívvel hajítottam volna ki az el sem induló régi alaplapot. Mármint azt, amit a múltkor a főgépemből szedtem ki.

   Miközben a lemezjátszót nézegettem, egyszer csak puff! Eldőlt a hátam mögött egy Tesla B93-as magnó, mondhatni önként jelentkezve a szétszedésre. No nem mintha nem pont ezért lett volna a már alig járható résbe odakészítve...

   Már annyiszor megígértem magamnak, hogy nem nyitok egyre újabb és újabb vegyes tartalmú dobozokat, hogy annak azért mára már igazán lehetett volna valami eredménye. Persze hol hallgatok én magamra...

   Pont mint újabbnál újabb friss kacatos dobozokat nem szabadna nyitnom, úgy paneleket sem szabadna lomtalanításkor begyűjtenem. No de ki tud ellenállni egy zsebrádiónak, vagy egy komplett hangszínszabályzónak? Mármint én ugyan nem!

   Amúgy a kupacból a balra látható tételeket is, azokat azonban azzal a rossz szájízzel, hogy bár már van tunereket tartalmazó dobozom, csakhogy a rémes kupiban már vagy két éve nem találom! Jobbra amúgy a dobgép, valamint két másik kütyü panelját látjuk.

   Ezen a képen pedig azt a nem különösebben dús lomtengert, amit a szerző az év végéig mindenképp szeretne felszámolni. Előbb persze még a már előszedett holmik bemutatója jön. Vagy ahogy azt már csak szoktam, mégsem az...

   Amúgy azzal szoktam magamat vigasztani, hogy nincs itt semmi baj, hiszen kezdenek a dolgaim egészen szépen összeállni. Mikor ezt így magamnak kimondom, úgy 4, maximum 8 másodpercen belül jön a mégiscsak összeomlás. Mert ugye nemhogy a pincében, a hallban az asztalon a pulton, de már az előszobában is nagyon várja valami (itt például egy villanyrezsó), hogy végre megmutathassa magát.

   Annyira büszke voltam magamra, hogy azonnal kitöltöttem magamnak egy jutalomsört. A büszkeségre természetesen nem az adott okot, hogy a dobgép panelját megtaláltam, hanem az, hogy néhány perccel előtte a már régóta keresett TUTO lakatot is. Arról már nem is beszélve, hogy a lakatot azzal a lendülettel menten szét is szedtem! Ha még a csapágyak körbefényképezését is hozzáadnom, akkor - az utóbbi idők szerfelett lustálkodásainak tükrében - tényleg van némi okom a büszkeségre.

   Ez még nem a dobgép panelja, hanem az azzal együtt kapott EPROM égető ZX spektrumhoz, ami csak felélesztve lett, de dolgozni nem dolgozott soha, mert lett helyette véve egy ugyan kisipari, de egyszerűbben működtethető égető.

   Ez pedig a belőlük kitermelt, talán soha újra nem hasznosuló alkatrészkészlet, ami azért valahogy olyan szomorú. Mármint az, hogy egyrészt ez a valami sosem volt használva, másrészt az alkatrészeiben ezentúl sem fog járni az áram. Arról már nem is beszélve, hogy abba belegondolni milyen fura, hogy valaha kiváló barátom a fél várost bejárta, mire minden szükséges alkatrészt összeszedett, én meg csak úgy szétcsaptam közöttük.

   Ezt a néhány alkatrészt még bele tudtam szórni, de ettől már tényleg cseréssé vált a vegyes alkatrészes doboz. Ebben meg az volt a fura, hogy miközben én már nagyban azt terveztem, hogy biciklire pattanok, majd hozok az IKEA-ból egy újat, ez már valamikor korábban megtörtént.

   Ráadásul nemcsak az esett ki, hogy mindössze néhány hónapja beszereztem pár üres dobozt, de ezzel párhuzamosan az is, hogy itt tartom őket. Mármint a hallban, az ágyam végében.

   Mivel a helyzet a rumli alól minap felszabadított helyeken újra romlásnak indult, a már megtelt dobozt ugyan kiraktam az előszobába, de az itt még öt percig sem maradhatott, mert már indultam is vele a pincébe. Miközben a vegyes alkatrészes dobozt egy másikra tettem, de nem a helyére, a trafó esetében is ugyanígy jártam el. Mármint az is trafók közé került, épp csak nem a trafós polcra, mert az most hozzáférhetetlen. Korábban mutattam is, hogy mi minden van elépakolva.

   Ha ezt a kis maradék fenti rumlit letudom, akkor már nem igazán fogok tudni a pincéből olyan dolgot felhozni, ami az adott helyen nem útban van, mely helyzet mondhatni nagyon is üdvözlendő. Mármint az, hogy innentől fogva növekedni fog odalent nemcsak a hely, de egyben a rend is.
   Ha minden igaz, valamelyik nap megpróbálom elindítani a dobgép panelját, rámérek a porszívó paneljára, hogy működik-e, készítek egy videót a zsanéros cikkhez, kap a pincei teleptartós doboz egy címkét, s ha marad hozzá bennem lendület, akkor még a Maja rádiós magnót is szétszedem.

   Mikor a dobgép paneljának kapcsolási rajzát meg szerettem volna tekinteni, konkrétan azt kinyomozandó, hogy a működéséhez mégis miféle tápfeszültségeket igényel, meglepve láttam, hogy az nincs odakészítve a cikk könyvtárába. Mármint annak ellenére nincs, hogy a téma kapcsán a rajzot egyszer már felkutattam. Mint az a kép alján látható, a készülék építéséről szóló cikk a Rádiótechnika újság 1982-es évfolyamában volt. Azért nem azt írtam, hogy a márciusi számban, mert a téma taglalása a panelhez kapcsolódó vezérlőrendszer okán több hónapon keresztül folyt.

   Íme a panel nyomtatási, valamint alkatrész beültetési rajza. A cikk Urbán István tollából származik, akinek volt egy jó kis elektronikai boltja a Jobbágy és a Dózsa György út sarkán, némi elektronikai túrkáló részleggel tetézve. A bolt amúgy még most is megvan, csak a Jobbágy utcában egy kissé bentebb, s ha jól láttam, ott már csak műszereket kapni. Amúgy tőle vettem a turkálóból a woblerhez dobozt, mint ahogy a labortáphoz is. A hangfrekvenciás jelgenerátorom pedig tömve van olyan relékkel, amiket egy Urbán úrnál vásárolt panelből bontottam ki.
   Aki a 80-as években nem tudta, hogy az elektronikai boltok hol vannak eldugva, annak nagyon nehézkesen ment az alkatrészbeszerzés. Mármint az állami boltok a készletükkel mondhatni nem igazán jeleskedtek.

   Mikor azt mondtam, hogy már csak a dobgép paneljának bemutatása van hátra, és már jöhet is fel a pincéből a következő eresztés, annyira tudtam, hogy ez nem így van, hogy menten legyintettem is magamra egy nagyot. Az viszont biztos (mert kétszer is megnéztem), hogy a 2022-es lomtalanítás alkalmával begyűjtött teljes kincshalmot letudtam. Vagyis a magamnak tett ígéret szerint jövőre is mehetek lomozni.

   Ráadásul nemcsak a lomtalanításkor beszerzett kacatokat tudtam le, de egy csomó más tételt is, amiről készülök is összerakni egy amolyan évközepén túli statisztikát, csak előbb még a magnóval együtt leviszem a dobozt és a zsinórjától megfosztott piros EVIG fúrógépet is a pincébe, mert azok nagyon nem illenek ide.

   Ami még szintén nem illik oda, mint ahol van, az a paprikák között suttyomban kivirágzott napraforgó. Ha meg már itt voltam, gondoltam kinézek az ablakon, azt tudakolva a tájtól, hol tartanak a melósok az aszfaltozással. Illetve azt is meg kell nézzem, hogy esett-e az eső, vagyis fűlocsolásra is készüljek, vagy azzal ma nem kell foglalkoznom.

   Az eső ugyan esett, de annyi azért nem, hogy a kertben ültetett fű locsolásáról megfeledkezhessek. Ha már fű, akkor feltettem magamnak a nyilvánvaló kérdést: Vajon rá fognak aszfaltozni az útszéli fűre?

   Nagyon úgy néz ki, hogy igen. Hogy ezek a képek itt lehetnek, s a kettő között már komoly különbség látszik, annak oka az, hogy annyira lassan mozgok, hogy időközben megjöttek az útépítők, dolgoztak, majd elmentek. Ha a gázelzárótól balra lévő púp betonból van, akkor szerintem valamit nagyon rosszul csináltak.

   Mikor a fáspince ajtaját kinyitottam, megláttam rajta azt a még valamikor hónapokkal ezelőtt készített kiírást, ami azt segíti elő, hogy mikor a lépcsőház takarításának végeztével épp nagyban itt toporgok, mondván a frissen mosott követ legalább ne én járjam össze elsőnek, akkor legyen miből választanom. Mármint egy szétszedni való, a pincében könnyedén hozzáférhető alanyt. Mivel a listához már igen régóta nem nyúltam, gondoltam lehúzom róla az utóbbi hónapokban elkészült tételeket. Mivel ez konkrétan nulla darab iksz odarajzolását jelentette, felmentem és lehoztam a Maja magnót is, hogy legalább azzal az apró mozzanattal meglegyek.

   A középvonaltól balra látható fű több hete, míg a jobbra eső kicsit ritkásabb és satnyább még csak néhány napja lett elültetve. Nem tudom milyen fűmag ez. Én vettem, csak már nincs meg a zacskója, de a kertben növő többihez képest nagyon vékony szálú. Azokhoz képest, melyek az ablakunkban elhelyezett virágládákból csak úgy egyszerűen maguktól nőnek, ezek végképp életképtelennek tűnnek. Mármint a komposztáló melletti részen, ahol először hajtott ki a fű, már olyan hosszú, hogy magát megtartani nem tudván, a fele kidőlt, Ettől persze én még locsolgatom serényen, hátha megmarad. Nyírni biztosan nem fogom, míg csak legalább háromszor fel nem fut magba! Már ha ez olyan fajta fű egyáltalán...

   Az asztalt a múltkor egy pillanatra mintha visszaszereztem volna, de aztán megint úgy alakultak a dolgok, hogy menthetetlenül rápakoltam. Mármint azért menthetetlenül, mert innen most épp szó szerint nincs a dolgokat hova átraknom. Ennek a kupinak a megtekintéséhez kellett nekem lelkierőt gyűjtenem. Mivel a 2022-es lomtalanításkor begyűjtött rengeteg kincset letudtam, így most az őszi szezon megnyitásaként először rámegyek az időközben beesett, vagyis nem a lomtalanításkor begyűjtött kacatokra, aztán már térhetek is rá a szobám és a lomos pince felszabadítására. Ebből szerintem már megint egy akkora pusztítás lesz, hogy abba előre belefájdul a szívem! Épp mint ahogy attól meg összeomlok, mikor abba belegondolok, hogy itt egyszer majd nekem kell rendet csinálnom.

   A lomtalanításkor beszerzett kincsek letudása közben szerencsére volt annyi plusz erőm, hogy más tételekre is rámenjek, így most már csak két viszonylag friss tétel állja utamat, hogy a dobgép paneljára rámenjek. Míg az egyik a képen látható, a pincéből már fel is hozott SANYO magnó, addig a másik egy pár Tesla hangfal.

   Mivel az utóbbi hajtós napok hatására kissé kiégtem, amire persze a forró és száraz nyár is komolyan rásegített, ezért úgy döntöttem, hogy a magnó szétszedése után szusszanok kicsit, majd rámozdulok az alábbi statisztika elkészítésére.
   Valaha a melóhelyen éveken át minden eredményünket jelenteni kellett, ahhoz meg annyit kellett írni az Excelbe, hogy ha mágusa nem is lettem a témának, de nagyon szép statisztikákat tudtam készíteni.
   Csak a tényleg nagyon nyári, vagyis a július augusztus hónapokat számolva, összesen 68 (hatvannyolc) szétszedést produkáltam, mely szám ahhoz képest, hogy idén nyárra magamnak eredetileg szétszedési szünetet rendeltem el, szerintem egy meglehetősen komoly eredmény. Mármint a napi több mint egy szétszedés, az azért nekem nagyon nem szokásom.
   Ami még szintén igen komoly eredmény, hogy a feltétlenül azonnal letudandó, vagyis a 2022-es lomizáskor begyűjtött kincseken felül, melyek amúgy szám szerint negyvennyolcan voltak, csak úgy mellesleg másik húszat is letudtam. Ha még azt is nézzük, hogy a két hónap alatt letudott 68 szétszedésből 10 farigcsálós témájú, vagyis a többinél jóval húzósabb volt, azt kell mondjam, hogy egy kifejezetten sikeres nyarat zártam.
   Amennyiben képes lennék egy újabb ugyanilyen eredményes két hónapot a már meglévő kincseimmel kapcsolatban produkálni, na annak aztán már olyan nincs, hogy ne lenne látszatja! Szóval ahogy mindig is szoktam magamnak mondani:

Hajrá Géza, csak így tovább!

   Erre fel lementem, felhoztam a pincéből legalább az egyik Tesla hangfalat, ezzel téve újra keresztbe (amúgy persze csak mellé) a dobgép panel szétszedésének, ami persze lehet, hogy nem is lesz szétszedve. Mármint ha működik, akkor lehet, hogy elteszem egyben. Ez egy nagyon jó gondolat tőlem, épp csak még azt nem tudtam megokolni, hogy hátralévő életem során mégis mire tudnék használni egy dobgépet.
   A kapcsolási rajzot és a panelt, valamint a leírást többször is hosszasan nézegetve, a láda mélyén látható panel ráadásul nem is a teljes dobgép, csak a hangok előállítására szolgáló szintetizáló rész. Mármint az ütemadó nem lett hozzá megépítve. Idővel beugrott, hogy kiváló barátom ehhez kérte azokat az apró piezo mikrofonbetéteket érzékelőnek, melyeket az NDK telefonmikrofonokból szedtem ki. Szerintem ha még egy kicsit halogatom a panel bemutatását, még tatárjáráskori emlékek is be fognak ugrani! Mivel csinálni kedvem továbbra sem volt semmit, újra rámentem a korábban beszűkített táblázat nézegetésére.

   Majd a másnapi csörömpöléskor újra kinéztem az ablakon. Ez itt annyira nem beton, hogy ha erre teszik rá az aszfaltot, azt a szemközti benzinkútról kihajtó, tipikusan ide felhajtó teherautók egyszerűen le fogják túrni.
   Bár az előző nap estéjén amit egyáltalán csak lehetett, azt mind megcsináltam, nehogy az legyen, hogy másnap, vagyis ma nem a dobgép paneljának állok neki, attól még újra nekiálltam statisztikázni.
   Ennek ugyan szinte semmi jelentősége, de attól még úgy van, hogy a két hónap alatt megírt 68 cikkből 6-ot sikerült úgy megszerkesztenem, hogy azokból egyetlen link sem hiányzik. Mármint nem utaltam bennük még elkészületlen szétszedésre. Amolyan ellenpontként az ebből a szempontból legrosszabb cikk a 2062-es lett, melyben 24 még el nem készült témára tettem utalást.
   Aztán ott van még plusz adatnak, akarom mondani csak úgy mellékesen elért kiváló eredmények az is, hogy a táblázatba beírt, de szét még nem szedett tételek számát sikerült levinnem 29-re, vagyis az amúgy csak év végére betervezett 30 alá.
   Egy újabb kiváló eredmény, hogy a táblázatban a rádiók és a magnók számára kihagyott lyukak számát 5-re redukáltam. Ez természetesen csak néhány rádiós és magnós témájú cikk megírása által volt lehetséges.

   Bár ez egyáltalán nem tartozik a dobgép paneljának témájához, de mivel ebben a cikkben kezdtem el róla írni, képtelen voltam megállni, hogy ezt a képet is ne ide szúrjam be. Mint az a szegélykövek réseit nézve látszik, a melósok tényleg képesek voltak ráaszfaltozni a fűre. Ez engem azért érdekel ennyire, mert a szegélykő a járda és az út határa. Mármint nem arról van szó, hogy eldönthetetlen, hogy azt még nekem kell karbantartanom, vagy már a közterületeseknek, hanem arról, hogy ha ők nem tartják karban, akkor feljön a fű a járdára, ha meg én nem, akkor lemegy az útra. Párszor már teljesen kitakarítottam a kövek közét, de mivel az egy rés, vagyis van hová bemennie a pornak és a fűmagnak, így ha jön egy kis eső, már hajt is ki a zöld. Nekem ugyan tetszik, de inkább nem akarom megtudni milyen, mikor valaki pofára esik a nedves füvön, aztán engem okol. Ebből szerintem idővel az lesz, hogy veszek egy kis zsák csemperagasztót (az tulajdonképpen majdnem beton), kitakarítom a réseket, majd eltömítem. Mivel a járda szélén ülni ilyen autóforgalom mellett egy kissé veszélyes, azt találtam ki, hogy mikor az utcafronti zöldsáv legközelebb fűnyírózásra szorul, akkor dolgom végeztével nem szedem össze a kábelt, hanem rádugom a végére a melegfújót, s a növényeket a kövek közül azzal égetem ki. Ez a projekt szerintem pont olyan gyorsan lesz meg, mint a közel tíz éven át halogatott kerti járda résének aszfalttal történő feltöltése.

   Miközben én az előző képet, pontosabban szólva magát a látványt bámulva úgy voltam vele, hogy a járdára halmozott sitten olyan nincs, hogy valaki maholnap át ne essen, s már épp nagyban azt tervezgettem, hogy kijövök egy vödörrel, meg persze valami útkaparásra alkalmas szerszámmal, a köztisztaságiak a zöld kukát teljes természetességgel tették a kupac tetejére.
   Persze ha hülyeségről van szó, magam sem panaszkodhatom, hiszen ahelyett, hogy nekiálltam volna a panelt legalább körbefényképezni, már megint álmaimban merültem el. Most speciel a mindenféle listáimat néztem át, mégpedig abból a szempontból, hogy melyiket lehetne a legegyszerűbben letudni. Mármint nullára futtatni a listán szereplő tételek számát. Mivel egyik lista sem nézett ki úgy, mint ami könnyedén lenullázható, elmentem inkább mozizni. Gondoltam majd mikor kifogok valami gyengébb filmet, az majd visszalök a szétszedésekhez. Erre fel zsinórban láttam olyan filmeket, pláne sorozatokat, melyek mai szóhasználattal élve úgymond berántottak.

   Ha ez nem az egyes dobfajták kimenetének összegzése, akkor majd kiderítem, hogy mi. Helyesbítek. Mindenképp ki kell derítenem, hogy a panelen mi micsoda, különben tápfeszültséget sem fogok tudni neki adni, anélkül meg ugye esélytelen, hogy az áramkör elinduljon.

   A foglalatból kihúzott 741-es IC-t könnyebb lesz pótolni, mint az előző képen látható két IC funkcióját kideríteni. Vagyis bár ezt egészen idáig csak sejtettem, de attól még tényleg úgy van, hogy ezt a panelt elindítani nem lesz annyira egyszerű.

   A több újságra széthúzott kapcsolási rajzok összenézésével majd még arra is rá kell jönnöm, hogy ide mit kell kötnöm. Szerintem nem fogom megúszni, hogy az egész cikksorozatot el ne olvassam, amihez most valahogy annyira nincs erőm, hogy én már tudom is, hogy a két Tesla hangfalról szóló cikk be fogja előzni ezt a dobgépeset. Ha továbbra sem éled fel bennem a pákázási kedv, akkor lehet, hogy még az NDK fúrógépes cikk is beelőzi! Mármint a mai nap délelőttjén jártam a piacon, s a múltkor még 5.000-ért árult NDK fúrógépet elhoztam egy ezresért, pusztán mert korábban néhányszor már megemlítettem. Most ott ül szegénykém a bicikli kosarában, a hazafelé tartó úton talált kicsi karácsonyfával együtt. Utóbbi találatban az volt az érdekes, hogy szeptember lévén a karácsony még mindkét irányban távol. Mármint mégis milyen alapon lett a karácsonyfa nyáron kidobva?

   Az alkatrészek egy része új, míg a tömegben használt is akad, a kor szokása szerint mindenféle nációból. A narancssárga színű lapos kondenzátorok például a szovjetunióban készültek, s emlékeim szerint hajlamosak a mikrofóniára.

   Bár mintha ez a kép megegyezne az előzővel, csakhogy az alapos szemlélő kiszúrhatja, hogy az átlátszó dobozon belül a panel egy kissé másképp áll, ami annak köszönhető, hogy a minap magam elé vettem. Hogy hamarost visszatettem, az pedig annak, hogy bár elolvastam a dobgép építéséről szóló összes cikket (még a nem létező vezérlő rendszerekről szólót is), a rajz és a panel összevetésébe azonban belebuktam. Hogy ez mennyire volt az elmegyengeségemnek, s mennyire az ebéd utáni kajakómának köszönhető, azt szerintem most inkább ne firtassuk. Azt pedig pláne ne, hogy mennyire voltam lusta. Na jó, legyen, elmesélem...
   A tegnapi napon, konkrétan 2022-09-05-én reggeltől estig az volt az egyetlen felmutatható értelmes tevékenységem, hogy ennek az egy képnek a szövegét megírtam, amivel szerintem simán sikerült magamat alulmúlnom.

   Még valamikor korábban (mármint egy korábbi napon), mikor a két Tesla hangfalat az ágyra áttettem, akkor még egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy tényleg csinálni fogok valamit, vagy a szokásos módon épp csak rakosgatom kicsit a dolgaimat. Mikor a dobgép paneljának felélesztésére mégiscsak rámentem, akkor kiderült, hogy valamiért ingerült vagyok. Ez egyrészt rossz, mert ha beidegesedek, akkor simán szétcsaphatom a panelt, másrészt jó is, mert a ki tudja mitől előállt idegesség nem hagyja leesni a vérnyomásomat.

   Mint azt a háttérben látható óra mutatja, az adott napon egy kicsivel már elmúlt dél, mire sikerült magamat annyira összeszednem, hogy csináljak valamit. Mármint előkaptam a fiókból a pákát, letettem a pultról az asztalra az eltehető munkalapot, rá a panelt, valamint egy korábban átalakított aktív hangfalat. A műszerzsinórok pedig már a labortápból hozzák a +/- 12 voltot. A számítógép monitorán három ablakban nyitva a nyomtatási, a beültetési, valamint a kapcsolási rajz, épp csak kattintgatnom kell közöttük a pákán túli egérrel.

   Mivel a ki tudja miféle IC hátán lovagló 74S04 a rajzon nem szerepel, a funkcióját visszafejteni pedig sem kedvem, sem energiám nem volt, gondoltam inkább lekapom a panelről, mintsem a szerepének megértésébe belezavarodjak.

   A tápfeszültségek és az erősítő csatlakoztatása sem okozott gondot. Az viszont már igen (lásd az órán az eltelt időt), hogy az áramkör minden egyes részletének működését felfogjam. Az egyik gondot az okozta, hogy a tőlem oly jól megszokott módon ismét belezavarodtam a dolgokba. Alapvetően az zavart meg, hogy a paneltől balra látható ellenállások a kapcsolási rajzon nem szerepelnek. Mire rájöttem, hogy azok az egyes hangszerek hangerejét szabályzó potmétereket helyettesítik, az óra szerint eltelt 23 perc. Persze volt itt még más is. Például néhány alkatrész lába a tárolás közben összenyomódott, összeért. Aztán ott volt még az is, hogy mikor az áramkör először adott ki magából hangot, több hangszer is egyszerre szólt. Ez meg azért volt, mert a szintetizátor úgy működik, hogy az egyes dobhangokat előállító fokozatok a berezgés határán működnek. Mármint úgy kell nekik működni, csak itt valamiért túlvoltak rajta, mely jelenség a mindjárt mutatott videó elején hallható.

   Míg a videó elején az egyszerre begerjedt dobhang emulátorok zengését halljuk, azokat a cintányérok követik, majd a már egyenként megszólaló dobok jönnek. Az ötvenötödik másodperctől pedig egyszerre szól a cin a lábdobbal, amit az ütemadó oszcillátor (jelen esetben az egyik jelgenerátorom) frekvenciájának elállítása követ.
   Ez az áramkör amúgy sosem töltötte be funkcióját. Mármint valaha az utcában lakó srácok amolyan házi zenekarának dobossal történő kiegészítésére készült, mert ugye mit ér egy zenekar ritmusszekció nélkül.

   Épp mint ahogy azt sem tudtam eldönteni, hogy a panelt hova tegyem, mire fel dobozostul felkerült a fényképezőgépek tetejére, ami minimum indokolhatatlan helyválasztás. Szerintem fogok is még emlegetni miatta valakit rendesen...