A 2022-es lomtalanításkor beszerzett felboncolnivalók aprólékos bemutatásával természetesen nemcsak azért nem haladok, mert lusta vagyok, meg persze a nyári forróság is lelassít, hanem mondhatni a belassulásra meglehetősen bonyolult okaim is vannak.

   Ez a porszívóból kitermelt teljesítményszabályzó modul például azzal akasztott meg, hogy miközben körbefényképezni nagyon egyszerű, hiszen az csak három kép elkészítését jelenti, a kipróbálásához viszont szükség lenne egy hálózati kábelre, a másik végén természetesen villásdugóval, miközben a szabályozott kimenetre egy olyan aljzatot kellene kötnöm, amibe bármit beledughatok.

   Majd a rémes hőséget már végképp nem bírva, a szerző a hűvös pincébe, ahol is bár úgy érezte, hogy ezen a polcon nincs semmi 230-at igénylő eszköz, mégiscsak talált egy vasalócsatlakozót. A balra látható ventilátorról már nem is beszélve!

   Mivel a képen három régiféle hármas elosztó is látszik (amúgy négyen vannak), ezek idővel biztosan kapni fognak egy saját szétszedtem cikket. Most persze még csak arról van szó, hogy ami 230-as eszközt meglátok, azt mind különszedem, majd felviszem a lakásba elmosogatni. A melegfújót mondjuk nem. Persze idővel majd az is sorra kerül, csak ugye az már csak azért sem sürgős, mert azt már mutattam.

   Bár rezgett a léc, hogy a dobozok tartalmát most azonnal kiszórom a pince elé, majd nekiállok az átválogatásuknak, hiába volt idelent kellemesen hűvös, mégis sikerült magamat megfékeznem. Ezt a dobozt persze az előbb már kiborítottam, s miközben a 230-as dolgokat a tömegből kiszedegettem, már nagyban a következő etapot tervezgettem.

   Miközben az előszobai cipőtartón elhelyezett villanyrezsó a rátett jövevényt kitörő örömmel üdvözölte, én valahogy már kevésbé. Az meg pláne kiakasztott, hogy bár az előbb a pincében voltam, a már bemutatott kempinglámpát valamiért nem vittem le. Mikor az előszoba közepén kissé unottan ácsorogva rájöttem, hogy a lámpa mögött elhelyezett zacskóban egy a piacon frissen vásárolt egygombos Videoton autórádió van, valamint pluszban egy gravírozógép is, akkor pedig végképp elkeseredtem.

   Hogy még csak esélyem se legyen a feladat elhalasztására, a pincéből felhozott koszos vackokat egyből beszórtam a csapba. Mert ugye ha ezeket nem azonnal mosogatom el, még ezt az amúgy a kézmosással összekapcsolható feladatot is simán képes lettem volna elhalasztani. A kéknyelű csavarhúzó amúgy a különféle konnektorok mosogatás előtti szétszedéséhez kell.

   Mikor már mindent leöblítettem, menten kiderült, hogy a szintén koszos fiókocskának sem ártana némi vizes szivacsos áttörlés. Ez már csak azért is szükséges volt, hogy a frissen mosott dolgok nehogy már egy még kissé koszos fiókba kerüljenek, még ha csak a virágállványig történő átvitel idejére is.

   Hiába tudom, hogy a nyári forróságban másnap reggelre egy csepp víz nem sok, annyi sem marad bennük, attól még meg mernék rá esküdni, hogy ezek bizony hosszú napokon át itt fognak száradni. Valószínűleg majd csak akkor mozdulok rájuk, mikor már kezdenek kissé beporosodni.

   Az előző kép készülte óta már több mint három hét telt el, miközben a panellal csak annyi történt, hogy időnként körbevettem más tárgyakkal. Hogy most sem történik vele semmi, épp csak körbefényképezem, arra komoly okot ad, hogy már nagyon vágyom a vacsorára betervezett szalámis kenyérre.

   A gyártót dicséri, hogy az alkatrészek helyét nemcsak az alkatrészes, de még az előbb látott fóliás oldalra is felrajzolta. A rengeteg üres alkatrészhely nem az én pusztításom, hanem ez a panel gyárilag ilyen.

   Hogy mit tudna a panel még, ha a hiányzó alkatrészek is be lennének ültetve, azt még csak elképzelni sem tudom! Mármint az addig rendben, hogy lehetne mondjuk a szabályzás fordulatszámtartó, csak ugye ennek egy porszívó motorja esetében nem igazán lenne értelme.

   Első ránézésre durván megmorogtam a csatlakozók feliratait, mert ugye kit érdekel, hogy a kettő közül melyik az egyes, és melyik a kettes aljzat, de aztán gyorsan megenyhültem, mert megláttam a másik oldalon a motor és kábel feliratot.

   A BTA416Y egy 600 volt 16 amperes triak. Bár így hirtelen nincs rá szükségem, de mivel a bolti ára 500 forint, így a panelt már csak ezért az egy alkatrészért is megérte elhozni. Már persze csak akkor, ha amúgy működik, ami nagyon merem remélni, hogy néhány napon belül kiderül.

   Újabb tíz napnak kellett hozzá eltelnie, hogy az asztal pultjáról olyan szinten fogyjanak le a dolgok, hogy a 2022-es lomizáskor beszerzettek közül már csak egyetlen boncalany maradjon.

   A másik, az alul lévő panel egy házilag épített dobgép, amire az utóbbi néhány hónapban valami érthetetlen okból ugyanúgy nem volt kedvem rámozdulni, mint ahogy a porszívó teljesítményszabályzó paneljára sem. Ez igazándiból most is csak úgy sikerült, hogy komolyan megfenyegettem magamat. Mármint azzal a pusztán magamnak tett ígérettel, hogy ha a pultról nem a triakos panelt veszem le, akkor a Maja magnóra kell rámozduljak. Amúgy meglepő, de az adott napon még az a tétel is meglett! Arról a másik meglepetésről már nem is beszélve, hogy előtte még az apró elmaradások a pincében 19. fejezetéből hiányzó, a piros EVIG fúrógépre vonatkozó mérést is megejtettem. Ez persze csak három tétel volt, miközben a múltkor egy nap alatt tudtam le hatot, majd egy későbbi napon hetet, de attól még nagyon is tudtam örülni a nem várt eredménynek.

   Ekkor még úgy voltam vele, hogy az elektronika akár jó, akár rossz, a mérésével néhány percen belül mindenképp megleszek. Na jó, ha rossz, akkor gyorsabban végzek, mert akkora szükségem azért nincs rá, hogy megjavítsam. Természetesen már megint nem így alakult...

   Csakhogy ami részlet engem érdekelt volna, az már nagyon nincs rendben. Mármint az izzóra jutó tápfeszültséget valahol 42 volt környékén megállítani, az már-már képtelenségnek mutatkozott. A tirisztor vezérlését persze bármiféle elv alapján át lehet építeni, csak ugye ki akar itt dolgozni?
   A panellal amúgy azt terveztem, hogy majd ebből állítom elő a fogtechnikai marógéphez szükséges 42 voltos tápegységet. Mármint beállítom a kimenetet fixen 42 voltra, esetleg 12 és 42 között szabályozhatóvá teszem, és kész. Mármint nem lesz trafó leágazásokkal, meg hatalmas nagyáramú körkapcsoló, benga nagy dobozban, a pincei polcról a kilók miatt csak fájón levehető súllyal. Hogy trafó nélkül a motort tápláló feszültség nincs a hálózatról leválasztva, az egy olyan pincében, ahol már eleve védőföldelés sincs, mondhatni teljesen lényegtelen.

   Mikor az UHER variocord magnót kipofoztam, akkor egy füst alatt a régi szalagokat is meghallgattam, és még el is tűntettem innen, hogy végre legyen a lakásban az izzóknak egy központi helye. Mivel mint ahogy szinte az összes többi is, úgy már ez a rejtekhely is megtelt, ezért a zsúfoltság feloldásául azt találtam ki, hogy nekiülök, kiválogatom, s ami fénycsöves energiatakarékos az itthoni lámpákba nem passzol, azokat majd mind átrendezem a lépcsőházi lámpákba. Mármint azért, mert a lakás lámpáinak zömében már LED-es izzók vannak, épp csak hiába a számukra létrehozott hely, valahogy mégsem férnek ide.

   Mint ahogy az sejthető volt, a fázishasítás elvén működő szabályzót a rákötött terhelés még véletlenül sem érdekli. Engem viszont érdekelt annyira a téma, hogy egy kicsit még ne adjam fel.

   Következő lépésként a szabályzó kimenetéről levettem a foglalatot, majd felszereltem rá egy aljzatot, ahhoz pedig - mivel az eredeti terhelés is az volt - immáron a porszívót csatlakoztattam.

   Miközben én a rozsdás potmétert gyanúsítottam, mondván biztos annyi benne a szénpálya érintkezésének, simán nem szúrtam ki a zöld kondenzátor ki tudja mitől elszakadt lábát. A potméter rozsdássága amúgy biztosan nem az én mosogatásom hatására keletkezett. Mármint annyi ideig tartó vizességtől, mint amennyit egy panel elmosogatása, majd a nyári melegben történő megszáradása okoz, nem szokott a vason ilyen erőteljes rozsda keletkezni. Én legalábbis eddig még nem láttam ilyet. A kondenzátor lábának szakadása is érdekes. Mármint olyat sem láttam még, s valószínűleg az a hiba sem a mosogatásra vezethető vissza.

   Az viszont már egyértelműen az én hibám, hogy a multiméterem mérőkábelének végén olyan krokodilcsipesz volt, amin kikeményedett a színes műanyag. Mármint az már nemhogy hónapok, de szerintem évek óta olyan, de valamiért még mindig nem cseréltem le. Most persze már nem lehetett a dolgot tovább halogatni, mert ugye nem tudtam miatta a krokodilcsipeszt egy alkatrész lábára csíptetni. Kezdetben az egyik rádióépítős dobozból terveztem az új, vagy legalább még valamennyire puha műanyagot előtúrni, aminek az lett a vége, hogy a 230 feliratú dobozzal együtt elfoglalták az ágyamat.

   Kisvártatva szomorúan állapítottam meg, hogy a LIDL-ben vett szortiment krokodilcsipeszei az adott célra teljesen alkalmatlanok. Mármint a tulajdonképpeni krokodilcsipeszek fedetlensége okán. Magyarán szólva a képen látható piros és fekete műanyag csövecskék jelen esetben nem annyira szigetelésül, mint inkább csak a polaritás jelöléséül szolgálnak.

   Még tiszta szerencse, hogy van egy krokodilcsipeszek feliratú fiókom, valamint az ujjaim szétégetésének elkerülése végett egy kombinált fogóból kialakított gyors, vagyis automata satum is.

   Bár az óra már 11-et mutatott, anyám bemondása szerint ebédig még bőven volt időm, mert a tévében látott recept alapján ma lassan főzi a húslevest, mire fel elkezdtem benne reménykedni, hogy a Maja magnóra még délelőtt rámehetek.

   Időnként megesik, hogy emberölő hangulatba kerülök. Ezt az állapotot most az hozta elő, hogy zsinórban futottam bele olyan problémákba, mint a papír, amin nem áll meg a cellux, a cellux, ami nem ragad a papírra, valamint az olló, ami nem vágja a celluxot. Mikor mindezekre fel az is kiderült, hogy épp az az ing volt rajtam, aminek olyan szabása van (innen üzenem, hogy a szar verje meg az arcát százszor, aki azt az inget tervezte), hogy nem tudom benne felemelni a karjaimat, mert az anyag egyből ráfeszül a felkaromra, akkor a vérnyomásom kezdett egészen normális (értsd nem alacsony) értéket felvenni.

   Bár a porszívó elindul, de a szabályozási tartomány egyáltalán nem stimmel. Mármint a motornak sem leállnia nem volna szabad, sem a potméternek olyan szakaszának lennie, ami nem szabályoz.

   A labortáp 24 voltos váltóáramú pákakimenetéről a szabályzó valószínűleg már csak azért sem indul el, mert a triakot vezérlő diac ennél nagyobb feszültségű, vagyis a triaknak még csak esélye sincs begyújtania.

   Mivel elképzelhető, hogy egyszer még lesz belőle valami, s akkor legyen esélyem megtalálni, az immáron működő szabályzót a 230 felirattal ellátott dobozban helyeztem el.

   Csak előbb még berajzoltam egy ikszet ebbe a táblázatba. Mint az a piros karikák hiányából sejthető (azok mutatják a megnézett filmeket), az utóbbi időben tényleg nagyon rámentem a szétszedésekre. Konkrétan annyira, hogy augusztus végéig nemhogy az idei lomizáskor begyűjtött kincseket sikerült letudnom, de még egy nagy csomó más szétszedős, pláne barkácsolós témát is kifuttattam. Ez már csak azért is szívderítő eredmény, mert ha a nyári forróság elmúltával esetleg visszatér a munkakedvem, vagyis normális tempóban haladok tovább, akkor ha karácsonyra azért nem is, de jövő ilyenkorra már újra járható lesz a lomos pincében a föld. Te, hogy ezt az állapotot én már mennyire várom...