Mivel ma egy olyan típusú nap van, hogy minden szem előtt lévő kacatomra rámozdulok (vagy nem), mikor a bordó telefon házát az előszobába kitettem, ezt a képet ugyan még elkészítettem, de aztán már vettem is ki alóla a mai témát.

   Mármint ezt a gravírozógépet, amit a piacon vettem, a szokásos kétszázért. Mármint ez nem a mindent százért áruló embertől van, hanem egy nőtől, aki délfelé közelítve már mindent két, vagy néha háromszáz forintért ad, lett légyen az bármi is. A múltkor tőle vettem háromszázért a piros fúrógépet, az Orljonok rádiót meg valamikor korábban kétszázért. Mit ne mondjak, meglepően olcsó hobbim van...

   Bár még megvan az átlátszó gyári csomagolása, de azért már kissé gyűrötten, pláne hiányosan. Ezt persze egy kétszáz forintos piaci vackon, illetve az eladóján nem lehet számon kérni.

   A hiányosságot úgy értem, hogy innen hiányzik valami. Amúgy a vonalkódos matricára magyarul is rá van írva, hogy ez egy gravírozó. Ezt a feliratot amúgy csak most, jelen sorok írásakor szúrtam ki. Mit ne mondjak, nagyon figyelmes vagyok...

   Mikor megláttam, hogy a motoros részbe hátulról benyomták ezt a lemezt, mindjárt megéreztem, hogy ha szét akarom szedni, márpedig szét akarom, akkor ezen alkatrész részéről komoly ellenállásra számíthatok.

   Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a tengely szabványos méretű, épp csak egy kissé recézett, hogy beleszoruljon a balra fent látható, nemcsak úgy tűnő, de valóban gagyinak minősíthető tokmányba, amit a motor tengelyén ugyanúgy csak a szorulás tart, mint ahogy benne a szerszámot is.

   Nem állítanám, hogy ez életem legszebb "G" betűje, de sikerült a szerszámmal a vaslemezről a festéket felmarnom, miközben az a nyelébe beletolt két, amúgy valamiből már kihullott, vagyis gyenge ceruzaelemről működött.

   Majd elkezdtem piszkálni a motort a helyére beszorító alátétet, stílszerűen egy bonctűvel, ami meglepő módon engedett. Mármint mivel egy belül menetes csőbe lett beleszorítva, abból ha lassan is, de az alátét végül kitekerhetőnek bizonyult.

   Mivel túlélte a szétszedést, meg persze összeraknom is sikerült, és még működik is, kivettem belőle az elemeket, majd nehogy valamiben kárt tegyenek, illetve elvesszenek alapon, a marófejeket a teleptartóban helyeztem el.

   Mivel hónap végéig még több mint egy hét van hátra, így olyan egyszerűen nincs, hogy addigra ezt a pultot fel ne szabadítsam! Az mondjuk igaz, hogy a következő boncalanyt nem innen vettem el, hanem az előszobából hoztam be, csakhogy annak a helyiségnek a teljes felszabadítását is beterveztem.

   A frissen megnyitott pincei teleptartós dobozt pedig azért tettem át ide, nehogy elfelejtsek kinyomtatni rá egy címkét. Mint ahogy azt én már előre sejtettem, ez még napok múlva sem történt meg...