Hiába láttam és tudtam, ráadásul már hosszú napok óta, hogy a virágállványra halmozott kacatokat le kellene tudnom, valahogy mindig másfelé kanyarodtam. Mikor meg végre nekiálltam átnézni, hogy mit írtam eddig, akkor kiderült, hogy a hármas elosztókról szóló cikkből még egy betű nem sok, annyit sem írtam meg! Mármint ami képek eddig a témával kapcsolatban készültek, azokat valamely más cikkbe szúrtam be. Mit ne mondjak, ebben a nyári melegben még a szokásosnál is jobban szét vagyok csúszva. Erre az egyértelmű tényre később majd még hozok egy másik, még ennél is durvább példát.

   Mivel ez a feladat tulajdonképpen már nem is szétszedés, hiszen a korábbi mosogatásnak köszönhetően már majdnem az összes eleme darabokban van, így tényleg érthetetlen, hogy mit voltam képes rajta több mint egy hétig halogatni.
   Az általam kidolgozott nagyszerű terv amúgy az, hogy nyitásképp összeszerelem az apróságokat, majd a háromféle hármas elosztót is, melyek közül vagy kelleni fog az egyik a porszívóból bontott teljesítményszabályzó bemutatásakor, pontosabban szólva kipróbálásakor, vagy nem.

   Addig pedig, míg a panelre is rámozdulok, ahogy van, az előző képen látható fiók tartalma - természetesen az összeszerelés után - bele lesz borítva abba a cipős dobozba, amit az előszobai cipőtartón elhelyezett villanyrezsó tetején tartok. Mit ne mondjak már megint akkora lett itt a rend... Ez az állításom amúgy már csak azért is igaz (mármint az, hogy itt igenis rend van), merthogy a minap a sötétkék dobozt - amolyan első fecskeként - már bele is tettem a cipős dobozba.

   Mert ugye ha három ilyen apróságból összeállítok egy kicsit ugyan nagyobb foglalatot, akkor a hosszúkás fiókban akkora lesz a rend, hogy arra már jogosan csodálkozhatok rá. Ez akár igaz, akár nem, én attól még nagyban ezt tervezem.

   Kell legyen a pincében egy csilláralkatrészes doboz, mibe ezek szerintem már nem fognak beférni, de mivel kell lennie valahol egy foglalatos doboznak is, így mégiscsak lesz helyük. Amennyiben mégsem, akkor a 230 feliratú fiókban fogják végezni. Már ha ezek valaha is a helyükre fognak kerülni...

   Amennyiben ezt a két alkatrészt összekombinálnám egy darabka háromerű villanykábellel, menten lenne egy vasalócsatlakozós hálózati kábelem. Mivel olyanom szerintem már van, így ezek ketten valószínűleg sosem fognak áramot vezetni. A villásdugó sosem hasznosulására amúgy nem mernék megesküdni, de csak mert mintha ezzel azonos típus lenne a fűnyírón, ami egyszer már szétesett.

   Ebben amúgy csak annyi érdekességet találtam, hogy a "mester" a kábelt nem a helyére, vagyis a szögletes anya és a rézlemez közé dugta be, hanem a csavarfejre tekerte rá.

   Ebben a konnektorban pedig mindössze az volt érdekes, hogy nem villanyhoz való vastag, hanem vékony, konkrétan 0,6-os vezeték volt belekötve. No nem mintha nálunk már több mint ötven éve nem ugyanígy lenne bekötve a hallban a Hi-Fi torony melletti konnektor...
   Erre amúgy van egy kedves történetem, mely szerint még valamikor a 80-as években egy irodába épp nagyban főnök titkári kisközpontot szerelve, egyszer csak odajött hozzánk az egyik kisfőnök, hogy kellene neki abból a szürke vezetékből, amivel a központba a vonalakat vezettük be. Pali kollégám egyből visszakérdezett, hogy mégis mire. A válasz szerint a villanyt akarta vele az ember a kert végi szerszámosba átvezetni, amire Pali azt mondta, hogy arra a célra ilyen vékony vezetéket nem ad. Mikor a másik kollégám, név szerint Matyi Palira rákérdezett, hogy van-e pénzük a délutáni sörre, Pali már kérdezte is emberünket, hogy hány méter kell, és mennyit szándékozik érte adni. A telefonvezetéket a kollégáim amúgy meglehetősen sűrűn cserélték be a kocsmában sörre, vagyis amolyan kerülőutas alternatív fizetőeszköz volt.

   Bár ahogy voltak, ezeket a kapcsolókat vízbe merítve mosogattam el, ezt az akciót most valami csoda folytán a bal oldali piros gombos példány árcímkéjének sikerült túlélnie, ezzel közölve velünk a valaha 28,60-as árat. Ezeknek amúgy szintén nagyszerű helyük lesz a pincei kapcsolós dobozban.

   Íme a mai napi címadó téma, vagyis a három darab hármas elosztó. Ezek 2022-es lomtalanításkor történő beszerzésében az volt az okosság, hogy mivel mindhárman régi szabványúak, azért hiába nincs bennük földelés, attól még beléjük dugható a földelt villásdugó is, ami mondjuk primer életveszély, cserébe nagyon jól tud jönni, mikor egy régiféle dugós kábelt kell a hálózathoz csatlakoztatnom.

   Amúgy a többi vezetékvég bekötése is annyira rendben volt, hogy alig tudtam őket a helyükről kirángatni! Sajnos nemcsak a letört apróságokat, de a jobb szélen látható alkatrészt sem fogom tudni visszaszerelni.

   Mármint azért nem, mert az elosztó alaplapja a kábelt rögzítő szorítóbilincs rögzítési pontjainál szétszakadt. Miközben a hármas elosztó egyértelműen nem földelt, az alaplap valószínűleg azonos lehetett a földelt változatéval, amire amúgy a fekete műanyag alaplapon látható földelés jelből következtettem.

   Mint ahogy annyi másik tárgyhoz, úgy ehhez a kerek formájú hármas aljzathoz is van egy történetem. Az orvostudományi kutatóintézetben szereltünk főnök titkári kisközpontot (valaha rengeteg ilyet szereltünk fel), s mikor a kollégámra rászólt a titkárnő, hogy ne rángassa a kábelt, mert még eltörik a konnektor, Jóska menten felvázolta a villásdugó aljzatból hurokvetéssel történő kihúzásának elméletét, ami amúgy igaz is. Mármint a fal mellett állva, a kábelen egy hurkot vetve, az mikor a lehetőségeinek végére ér, ha ügyes volt az indítómester, akkor kirántja az aljzatból a dugót. Mint az sejthető, jelen esetben nem volt ügyes, mire fel Jóska kollégám szomorúan kiballagott a közeli Keravillba, tényszerűen egy másik, még nem apró darabjaira hullott, kerek és hármas hálózati aljzatért.

   Hogy a burkolat oldalán látható csúf lyuk anyagból történő kitördelésére miért volt szükség, az már csak azért is érthetetlen, mert egy kissé odébb van helyette egy szépen megformázott gyári.

   A két szélső lyuk körül látható nyomokra szokták az átlagemberek (értsd a villanyszereléshez nem igazán értők) azt mondani, hogy zárlatos lett a konnektor, pedig erről amúgy valószínűleg szó sincs!

   Mármint az elosztón belül nem látszik semmi hiba, így a nyomokat valószínűleg a villásdugóban meglazult rögzítésű vezeték okozta, esetleg egy az általa árammal ellátott gép még működés közben kihúzott villásdugója húzott ívet. Ilyet amúgy egyszer magam is elkövettem, mégpedig a konyhában, a fritőz villásdugójával, ami kihúzáskor - őszinte meglepetésemre szolgálva vele - akkora ívet húzott, hogy nem akartam hinni a szememnek! Azóta azt a dugót én mindig szép lassan húzom ki.

   Mivel ez már a negyedik hármas elosztó, így kénytelen voltam a cikk alcímét módosítani. Ilyet amúgy mintha már mutattam volna, csak azt mintha szét tudtam volna szerelni. Mármint ez a példány ennél jobban valamiért nem jött szét.

   Ez az elosztó szerintem nem magyar gyártmány, nekem legalábbis egyáltalán nem dereng, hogy valaha is láttam volna boltban, vagy akár felszerelve ilyet. Persze én, meg az én egyre csak kopó emlékezetem...

   Mikor az utolsónak megmaradt tartópontba a csavart betekertem, az elosztó ezentúl egy csavar által összetartottságáról szövögetett aljas terveim menten szertefoszlottak.

   A fiók tartalmának némiképp másképp állása nem azért következett be, mert az apró bigyókat az előbbi képen látottnál kissé értelmesebben helyeztem el (amúgy persze de), hanem mert meglepve tapasztaltam, hogy az emlékeimben nagyon is élő lengőaljzat a ma bemutatott alkatrészcsokorban nem szerepelt, pedig amúgy azt terveztem a porszívóból kiszerelt panelről lógó drótvégekre felszerelni.
   Bár nagyon bosszantott a dolog, hogy valami szükséges nincs meg, a lengőaljzat felkutatásának nemes feladatára - megjegyzem a tőlem elvárható alapossággal - aludtam egyet, aminek kicsivel később meg is lett az eredménye!

   Mármint egyrészt már nem voltam annyira álmos, másrészt valami csoda folytán sikerült megálmodnom, hogy az emlékeimben élő lengőaljzat valóban meglétét anélkül is képes vagyok ellenőrizni, hogy a pincébe lemennék, épp csak meg kell nyitnom a 2022-es lomtalanításról szóló cikket. Mikor a jobbra látható, amúgy persze szintén aljzatnak tűnő valamit megláttam, kissé szomorúan voltam kénytelen konstatálni, hogy az agyam már mennyire nem a régi. No nem mintha valaha okos, vagy legalább jó emlékezőtehetségű lettem volna...

   Nyitásképp az elektronikai paneleket és alkatrészeket, valamint egy doboz karácsonyfadíszt tartalmazó fiókot gyanúsítottam meg, azt gondolván róla, hogy biztosan ő nyelte el az épp nagyban keresett lengőaljzatot.

   Mivel az előbb mutatott fiókot kiborítani, majd a tartalmát átválogatni nehezebb feladatnak tűnt, mint csak úgy egyszerűen belenézni ebbe az amúgy szintén a 2022-es lomtalanításkor beszerzett kincseket tartalmazó ládába, így inkább átjöttem ide, hátha az előbb felvázolt fióktartalom átválogatós feladatot mégsem kell abszolválnom.

   Mivel legutóbb itt láttam, azért közvetkező lépésként az előtérben a bicajommal szemközt elhelyezett néhai virágállványt gyanúsítottam meg, mondván akár az is lehetett aki a lengőaljzatot galádul elnyelte, de természetesen a keresett alkatrészt az itt elhelyezett dobozokban sem találtam meg.

   Mire fel rámozdultam az elektronikai alkatrészeket tartalmazó fiókra, épp csak közben elmerengtem kicsit, hogy találok-e valaha is valami értelmes feladatot a két egyforma, valamint az egykeként ácsorgó bútorlábnak. Az amúgy ajtócsengő, mármint kopogtató funkciójú fakopáncsról már nem is beszélve!

   Mire fel egyre fokozódó mérgemben úgy döntöttem, hogy a pincei kupi szintjét csökkentendő, legalább a karácsonyfadíszeket, valamint az átlátszó dobozt hordozó fiókot felhozom.

   A földre szórt dolgok közelebbi megtekintése közben, gondolván hátha a lengőaljzat begurult valamelyik alá, egyszer csak kiszúrtam a hokedli szélére csíptetett LED-es lámpát, amiről - hiába múlt hónapi beszerzés - már semmiféle emlékem sem maradt. A lámpa igencsak különös elhelyezéséből szerintem joggal következtethettem arra, hogy ha azt egy ilyen lehetetlen helyen sikerült leraknom, akkor ez a lengőaljzattal is megtörténhetett, mire fel nyitásként a polcok széleit vizslattam át, majd rámentem a különféle fiókok tartalmának átvizsgálására.

   Ugyan találtam 230-as felszerelést, csakhogy egyik sem a keresett lengőaljzat volt. Mikor ebből a fiókból néhány nem igazán idevaló szerszámot kivéve, azokkal átballagtam a lomos pincébe, ahol is megláttam az asztalon fetrengő hatos elosztót, meg persze a hálózati kábellel társított lengőaljzatot is, nos akkor azt hittem menten tökön szúrom magam! Az mondjuk igaz, hogy az a projekt már több mint hússzal ezelőtt volt, valamint mostanában elég sűrűn történnek a dolgok, de valamire ennyire nem emlékezni, nos az azért már tényleg felveti az emlékezem nem hétköznapi romlásának lehetőségét.

   Bár nem így volt tervezve, a ma bemutatásra került apróságokat tartalmazó fiók tartalma végül mégsem jutott el az előszobáig, mégpedig azon gondolatmenet eredményeként, hogy ha kell közülük a porszívó paneljának bemutatásához akár csak egy is, akkor azért nehogy már ki kelljen mennem az iszonyú, tényszerűen a szokásos ülőhelyemtől mintegy két méter távolságban lévő előszobai dobozig.

   Mivel a kerek és átlátszó karácsonyfadíszes dobozt ebben a fiókban hoztam fel, valamint komolyan rászorult, így nekiugrottam és elmosogattam. Másnap persze már csak annyi derengett, hogy mintha előző nap elvittem volna innen (ez persze igaz, csak még a másik fiókra), most meg valahogy mégiscsak újra itt van...