Ez a három villanymotor azért nem a villanymotoros láda mélyén hever, mert ezeket az esetleges későbbi hasznosításuk megkönnyítése végett egy kissé közelebbről is szeretném megszemlélni. Ha meg már rájuk nézek, akkor természetesen körbe is fényképezem őket. Miután ezt ilyen szépen eldöntöttem, az idő oly sebesen szállt, hogy mire a témára rámozdultam, addigra hónapok teltek el!
   Ez amúgy most is csak azért történt, mert már nagyon szerettem volna letudni a mostanában előkerült tételeket. Mármint ha ezt nem teszem meg, akkor bele kell őket írnom abba a táblázatba, melynek sorait mindenképp csökkenni, semmiképp sem növekedni szerettem volna látni.

   Épp mint ahogy a mindenütt fennálló rumli szintjét is csökkeni szerettem volna látni. Ezen a ponton mára már csak a nagy fém dísztál hever, benne az egyik cipőmbe való talpbetétekkel, valamint két kiürült műanyag palack, amikkel könnyű dolgom lesz, hiszen azokkal épp csak el kell sétálnom a kukákig.

   Miközben a konyhában a kávémat lögyböltem, ezt a helyszínt óvatlanul abban a hiszemben bámulva, hogy itt aztán tényleg nincs semmi dolgom, emlékeim ködéből idővel napvilágra került a tény, mely szerint a grillsütőben kiégett a felső fűtőszál. Ez amúgy nem egy régi, hanem friss, konkrétan még csak múltheti történet, csak próbáltam a javítás igényének tényét kitolni az eseményhorizontomon túlra.

   Miután az Orczyban nem kaptam fűtőszálat, egy olyan címet ahol kaphatok, azt viszont szerencsémre igen, csakhogy az a bolt aznap zárva volt, már csak azért is lejöttem a pincébe, mert a biciklizés közben a 42 fokban teljesen szétcsúsztam.
   Bár úgy néz ki, hogy a három villanymotor azóta is ott ül a polc szélén, ami természetesen igaz is, csakhogy mára már egy kicsit másképp állnak, ami annak köszönhető, hogy egyszer már áttettem őket az asztalra.

   Mármint ezek hárman voltak már itt, csak aztán nemhogy rájuk mozdulni, de még csak felvinni őket a lakásba sem volt elég erőm. Mivel ma sem, gondoltam nekiállok tevékenykedni, hátha a mozgás majd idővel beindít.

   Mivel a mozgásnak aznap még csak esze ágában sem állt beindítania, idővel áttértem egy másik szokásos, tőlem kitelően igencsak értelmetlen elfoglaltságra. Konkrétan arra, hogy ami még mindig szétszedésre váró holmit megláttam, arról szép sorjában mindről lepattantam, mely valóban teljesen értelmetlen ténykedés eredményeként végül majdnem ugyanott kötöttem ki, mint ahonnan elindultam.
   Elsőként ezt az ajtóhoz közeli helyszínt tekintettem meg. Innen ha letudnám az Orion 449-es rádiót, az A3-as telefonrendszert, valamint a barna bőröndben rettegve bujkáló szovjet vetítőgépet, akkor a lomos pincébe úgy tudnék bejönni, hogy semmibe sem akadok bele. Hogy ez mégis mikorra lesz így, azt a kérdést szerintem most inkább ne feszegessük...

   Épp mint ahogy azt sem, hogy az alkatrésznek kapott Technics deck, a hozzá kapott CD játszó, valamint a Tesla B93-as magnó mikorra lesz letudva. Mármint ezekre a kérdésekre az odakint uralkodó hőség okán maximum annyit tudok válaszolni, hogy egészen biztosan nem most, de remélhetőleg még az idén.

   A forróságban szerintem már az is szép teljesítmény volt tőlem, hogy a pince mélyéről a három motort felhoztam. Ebből szerintem az lesz, hogy mint ahogy azt máskor is szoktam, apránként fogok haladni. Mármint minden napra egy motor sebességgel. Már ha a nyári melegben képes leszek tartani ezt a szédítő tempót...

   Másnap reggel, mikor a konyhában a grillsütőről leszerelt fedelet az ajtó mögötti résben fejjel lefelé fordítva megláttam, annyira tudtam, hogy már megint nem a motorokkal fogok foglalkozni, hogy az már szinte fájt! A grillsütő üzemképes állapota persze fontosabb, mint holmi három villanymotor szétcincálása.

   Miközben a motorok hanyagolását néhány a konyhában állomásozó, így a hallból hiányzó szerszámra fogtam, a grillsütő piszkálásának elhalasztását arra, hogy az uborkás üvegben elhelyezett, hideg zsíroldóval lefújt alkatrészeken a vegyszernek még biztosan dolgoznia kell.

   Fűtőbetéteket ha kaptam is, azok az eredetinél három centivel hosszabbak, így egészen biztos, hogy még dolgoznom kell velük. Mármint ha az újakat csak úgy egyszerűen betenném a régiek helyére, akkor azok sütőtérből kilógó 3 centije valószínűleg kárt tenne az elektromos részekben, így kénytelen leszek odaszerelni melléjűk (konkrétan alájuk) legalább egy hőterelő lemezt.
   Mindeközben a fűtőbetétek hátterét egy eddig nekem készleten nem lévő, az érvéghüvelyek megroppantására szolgáló Parkside fogó, valamint a hozzá kapott indulókészlet szolgáltatja.

   A fűtőbetétet amúgy ezen a lehetetlen helyen, konkrétan a Práter utca 51-ben, a Flag alkatrész áruházban kaptam, ahová a balra látható, teljesen jellegtelen ajtón át lehet bejutni. A kiszolgálás készséges és szakértő volt, ami a mai világban igencsak nagyra értékelendő!

   Mivel nem vagyok az a titkolózós fajta, így elárulom, hogy a sort azért ezzel a motorral nyitottam meg, mert abban reménykedtem, hogy ez a korábban általam egyszer már bemutatott gramofonmotor, de persze nem az.

   A csigahajtásnak mára természetesen már csak a motoron lévő eleme, vagyis a csiga része van meg. Mármint nem dereng, hogy a pincemélyi fogaskerekes dobozban láttam volna ehhez a csigához passzoló csigakereket. Levenni a tengelyről a csigát azért nem fogom, mert nem csavar, hanem csapszeg tartja. Később persze bármi megtörténhet. Ezt azért egy kicsit bővebben kifejteném.
   Arról van szó, hogy ez a három motor a képzeletemben úgy él, hogy idővel lesz, illetve lehet belőlük valami. Mini köszörű, mini állványos fúrógép, mini körfűrész. Mivel a fáspincében már van kétköves köszörű, ha nem is kicsi, de állványba szerelt fúrógép, és még az eszterga is összeállítható mini körfűrésznek, így a gépépítési terveimből - ebben az életemben - valószínűleg már nem lesz semmi. Ettől persze még nem árt felkészülni. Mármint jelen projekt célja, hogy a három gépépítésre alkalmasnak tűnő villanymotor állapota és tulajdonságai kiderüljenek.

   A kép nem azért kapta a "nem tiszta" címet, mert a jeladó alkatrészei rozsdásak, hanem azért, mert a rendszer működése számomra annyira "nem tiszta", hogy bár a nézegetése közben többször is kijelentettem: Aha, értem! Nem értem. Mármint azt nem látom át, ráadásul többszöri nekifutásra sem, hogy ebben a rendszerben mégis hol a csudában van az excenter.

   Az egyik szénkefét rögzítő menetes kupakról viszont már lemállott a valaha elektromos szigetelésként szolgáló bakelit. Épp mint ahogy egy hagymáról, úgy az emlékezetemről is lemállott egy héj, ami valaha ennek a motornak az eredetét tartalmazta. Ráadásul nemcsak arra nem emlékszem, hogy a motor honnan van, hanem magára a motorra sem!

   Márpedig egy ilyen varázslatos feszültségválasztó kapcsoló egyáltalán nem olyan típusú alkatrész, amiről ha akár csak egyszer is látta az ember, képes lenne megfeledkezni. Miközben a felül látható sor a feszültségválasztó, a betápot balra lent látható két csavarra kell kötni.

   A motort egy próba erejéig - már csak életvédelmi szempontból is - nem 230 voltról, hanem egy labortápról járattam. A motor a korához képest teljesen egyenletesen forog. Az impulzusokat szolgáltató excenter viszont egy kicsit üt.

   Azt viszont sikerült kikövetkeztetnem, hogy ha csak napi egy motor sebességgel haladok, azt a tempót azonban tartom, akkor két nap múlva fogom letudni ezt a motoros témát.
   Itt aztán - mivel máshoz aznap már nem igazán volt kedvem - elmentem egy olyan irányba, melynek keretében felderítettem a már megemlített, de be még nem mutatott villanymotorok típusát. Mindössze két tételt találtam. Az egyik a hálózati szinkronmotor, míg a másik az autóba való ablaktörlő motor.

   A motor típusa UM-11, vagy UMI-11, 1974-ben készült, és 3,2 ampert vesz fel 24 voltról. Ekkor ugrott be, hogy ezt és a sorban következő motort apukám arra a soha el nem készült tekercselőgépre akarta rászerelni, melynek váza sokáig állt a konyhánkban az ablak alatt. Maga az asztal elkészült, benne a motorhoz és a tekercselőhuzalok forrasztáshoz szükséges tápegységgel, idővel azonban mint megannyi más félkész holmi, úgy ez is a telki szerszámos bungiban rohadt el.

   Hogy az íve alapján a motorra egyáltalán nem passzoló típustábla mégiscsak ehhez a motorhoz tartozik, azt a hátoldali ragasztáson megmaradt mintából következtettem ki.

   Alul sincs ragasztásnyom. Cserébe van négy csavarhely, melyeknél fogva a motor könnyedén rögzíthető. Hogy nálam valószínűleg sosem lesz belőle gépet hajtó motor, azt a 24 voltos feszültségigény garantálja. Mármint trafót kéne hozzá tekercselnem, aminek nincs értelme. Mármint akkor nincs, ha van itthon az adott célra megfelelő 230 voltos motor.

   A motort 12 voltról járatva, az 1,2 ampert eszik, ami a motor erejéhez képest meglehetősen magas értéknek tűnik. Az adattáblán mondjuk váltakozófeszültségű táplálás van írva, de az egy univerzális motornál mindegy.

   Mivel ennek a motornak semmi sincs a tengelyére szegecselve, gondoltam kitekerem az ellenoldali két csavart, és már ott is lesz előttem nem annyira apró darabokban. Bár hallottam valami halk kuncogást, azt azonban ekkor még nem tudtam mire vélni.

   Mint ahogy az előző motornál a gyártó jelen esetben is a Fővárosi Műszerkészítő Vállalat. A motor típusa egyszerűen csak 2/45, 1961-ben készült, 220 voltos, ismeretlen fordulatszámú, és persze nem 15, hanem csak 1,5 kilogramm súlyú.

   Valószínűleg a kissé megkopott kommutátort is fel tudnám szabályozni az esztergában, a kommutátorból kiszakadt huzalvégek visszaforrasztgatását azonban már nem vállalnám be.

   Mármint azért, mert a motor szakadt. Hogy az álló vagy a forgórész adta-e meg magát, azt már csak azért sem álltam neki megállapítani, mert ez egy általam nem javítható villanymotor esetében olyan mindegy.
   Kicsit később, mikor a három motort a pince mélyén megpróbáltam a helyére, mármint nem a polc szélére, hanem a villanymotoros ládába visszarakni, akkor persze már sajnáltam, hogy legalább ezt a nagyot nem bontottam el.

   Mikor az előszobába immáron a harmadik motort is kitéve óvatlanul azt találtam mondani, hogy ezeket a pincébe most azonnal leviszem, az a kijelentés tőlem annyira hiteltelenül hangzott, hogy attól mind a négyen felnevettünk...