Bár a piacon aznap három kincset is vettem, csak kettő lesz közülük szétszedve, a zenélő dobozt ugyanis a már korábban a 188-as cikk keretében mutatott tartalma okán nem tartottam bemutatásra érdemesnek.

   Wow! Hallatott elismerő hangot a fúrógép tulaja, mikor a mindössze kétszáz forintért történő megvásárlása után a kábelt a fúrógépre mindössze két másodperc alatt úgy tekertem fel, hogy az nemhogy nem forgott le róla azonnal, de még kényelmesen belekapaszkodva vinni is lehetett! Ez a kábelfeltekerési mód egy másik vevőnek annyira megtetszett, hogy kétszer is meg kellett mutatnom, hogyan csinálom. A rádióhoz is van egy történet, amit természetesen majd csak a róla szóló cikkben mesélek el.

   Azt viszont most mesélem el, hogy a rettenetesen lelakott állagú fúrógép megvásárlására az adott okot, hogy az áttételes eszterga építése nemhogy nem halad, de részemről sajnos már nem is bízom benne, illetve magamban, hogy azt a kezdetleges felszereltségemmel sikerülni fog létrehoznom, összeállítanom.
   Az áttételes eszterga építésének tekintetében kialakult reménytelen helyzetet tökéletesen mutatja be ez a pince sarkában már több mint fél éve porosodó, távtartókkal és plusz csapágyházzal már ellátott, de még mindig ékszíjtárcsák nélküli sárgára festett, valaha egy kerek Hajdu mosógépben szolgáló motor.

   Mikor megláttam (ez amúgy csak a kép készítése előtti pillanatban történt), a mindössze 200 forintért vásárolt fúrógép márkásságára (lásd rajta a Black & Decker feliratot) erőst rácsodálkoztam.

   Ahogy ez szegénykém kinéz, az szintén komoly okot ad a csodálkozásra. Mármint mégis ki van akkora állat, hogy egy annyira hasznos kis szerszámot mint ez a fúrógép, brutális módon szétbarmoljon, konkrétan kalapáccsal üssön? Mármint ez a szerencsétlen sorsú tokmány néhol szó szerint be van horpadva!

   A zenélő dobozt mégiscsak kinyitva, annak hiányosságait szemlélve, kezdtem rá hajlani, hogy ezt is szétszedem. Ezt persze nem most, de a rádiót terveim szerint még idelent, hogy még csak esélyem se legyen azt a projektet is elhalasztani.

   Hogy a zenélő dobozzal ellentétben ezt a fúrógépet nagyon is van miért szétszedni, azt kitűnően mutatja a nyélre tekert szigszalagozás, valamint a gép bekapcsolására szolgáló nyomógomb hiánya is. Mármint a gomb nem be van szorítva a szigszalagozás által állandóra, hanem konkrétan nincs ott!

   A tokmány mögött látható alkatrészt egy kissé elfordítva, a gép átvált ütvefúró üzemmódba. Ez persze még véletlenül sem jelenti azt, hogy innentől kezdve szabad szegény tokmányt kalapáccsal ütni. (lásd rajta azokat a szörnyű horpadásokat)

   Az egyéb bajokat tetézve, a villásdugó fedele életveszélyes módon hiányzik. Ettől persze még bedugtam, de nagyon figyeltem rá, hogy a fém részekhez természetesen a dugó kihúzásakor se érjek hozzá. A gép amúgy nem adott semmiféle életjelet.

   A valóban életveszélyes villásdugót az aljzatba újra bedugva, megeresztettem egy második tesztet, melynek az volt a lényege, hogy megpróbáltam megnyomni a szigetelőszalaggal elfedett gombhiányt, mely művelet teljes sikerrel zárult!

   Konkrétan annyira az, hogy négy másodperc alatt megvolt! Mármint szó szerint egyszerűen csak oda kellett érte nyúlnom a polcra. Ettől persze még nem cseréltem ki, hiszen a fúrógépnek már eleve csak az áttételét kívánom felhasználni. Már ha az esztergához tervezett ékszíjas áttétel nem válna be, vagy azt már eleve el sem tudnám készíteni.

   Mivel a fúrógép hajtóművének összes eleme épnek tűnik, szerintem bátran alapozhatok rájuk. Azt most inkább nem mesélem el újra, hogy a rendszert az eredeti motor forgórészére szerelt ékszíjtárcsánál fogva tervezem meghajtani.

   Miután a fúrógép előző képen látható két felét megpróbáltam összefordítani, a művelet azonban nem sikerült, idővel megtaláltam ezt az imént teljes csendben leesett alkatrészt, amivel óvatlanul úgy összezsíroztam magam, hogy mérgemben szegény fúrógép majdnem a kukában végezte!