Mikor ezt a durván lelakott állagú kapcsolót a minap a nagyfejű lámpából kiépítettem, akkor még csak fel sem merült bennem a lehetősége (pedig amúgy nagyon is szokott), hogy mint megannyi másik alkatrészt, úgy ezt is szétszedjem.

   A nagyfejű lámpából (lásd a maradványait a képen) kiszerelt kapcsolóval kapcsolatban a szétszedése helyett konkrétan két egészen más irányú lehetőség merült fel. Míg az "A" verzió szerint a lámpa alkatrészeivel együtt elcsomagoltam volna, addig a "B" verzió szerint egyszerűen csak kidobom. Ezekhez a nyilvánvaló lehetőségekhez képest, a jelen kapcsolószétszerelős projekt felvezetéseként, természetesen egy harmadik lehetőség következett be, mégpedig konkrétan az, hogy a kapcsoló a polc széléről először csak leesett, majd néhány mozdulattal később még bele is rúgtam, mely szerencsétlen (vagy ki tudja) véletlen eredményeként az apró alkatrész a látóteremen kívülre került.

   Hogy a kép közepén a ma bemutatásra kerülő, már az első képen is szereplő kapcsoló van, az a témára így rávakuzva nyilvánvaló, csakhogy egyben az is az, hogy a pincébe néhány nap elteltével lejőve, az elkalandozott kapcsolóról teljesen megfeledkezve, orromon a monitornézős szemüveggel a félhomályban nem igazán látva jól, a kapcsoló valami hatalmas csápos izének tűnt. Jelen látvány kapcsán konkrétan az merült fel bennem, hogy minap a partvissal megöltem egy hatalmas fekete zsírpókot, s az anyja talált meg, hogy bosszút álljon. Miután rájöttem, hogy csak az elkóborolt kapcsoló hozta rám a frászt, menten zsebre vágtam, miközben beígértem számára egy az undok megriasztásomat megtorló bosszúszétszedést.

   Amit még szintén megígértem, a megvalósíthatóságában azonban egyáltalán nem voltam biztos, az a hónap végéig történő rendcsinálás. Miközben az előszobában a helyzet reményteljes, hiszen csak egy kapcsoló, egy hatvanas szeg, valamint egy a munkáskabátom zsebében talált hajcsat rondít a képbe, addig a többi helyszínről inkább szót se, mert a végén még újra össze találok omlani.

   A CD játszó szétszedésének halogatására hosszú napokon át nagyszerű indoknak bizonyult az elé és rápakolt mindenfélék tömege. Hogy a sort a legapróbb tétel elvételével indítottam, az már csak azért sem igaz, mert a két fehér hajszárító az apró kapcsolónál jóval nagyobb méretű tárgy volt.

   A szigszalagot szerintem még odalent a pincében kellett volna róla letekernem. Hogy az ilyesmi sorrendiségeket hiába tudom, mégsem úgy történnek a dolgok, mint ahogy azoknak kellene, annak a témának a feszegetésébe most inkább nem folynék bele, mert az túl messzire vezetne.

   Mármint ahhoz képest vezetne nagyon messzire, hogy végre itt hever előttem egy apró, s egyben nagyon egyszerű alkatrész, melyből - a nagyszerű alkalmat kihasználva - végre írhatnék egy terjengéstől mentes cikket. Ehhez képest természetesen egyből felmerült bennem annak lehetősége, hogy az összes kapcsolós dobozom feltúrása által keresek egy olyan típusazonos kapcsolót, melynek még ép a billenőkarja. Te, hogy erről az ötletemről is milyen szélvész sebességgel mondtam le...

   A fölül látható két lyukat nézve olybá tűnik, hogy a 2 amperes és 250 voltos, vagyis a hálózati feszültség kapcsolására is alkalmas kapcsolót két darab csőszegecs tartja össze.
   A kapcsoló beépítése után szabadon hozzáférhető, konkrétan bármiféle védelem hiányában megérinthető, feszültség alatt álló részeket nézve pedig nyilvánvaló, hogy aki ezt a kapcsolót kitalálta, az bizony nem sokat adott az életvédelemre.

   Miközben a kapcsolót a helyén a középen látható fém anya rögzíti, addig a jobbra látható társa csak a fémből készült anya csúfságát eltakaró, amúgy persze szintén menettel ellátott, de amúgy bakelitből készült dísz.

   Balra a két érintkezőt összezáró rézlemez, középen a kapcsolást gyorsító rugós tag, míg jobbra a kapcsoló karja látható. Ezek hárman a kapcsoló mélyén éppen ebben a sorrendben álltak össze.

   Amennyiben múlna rajta valami, bár csak két darabból, de egy ennyire egyszerű mechanikai alkatrészt képes lennék újragyártani. Mármint úgy lenne az általam készített pótalkatrész két darabból, hogy miközben a kart mondjuk textilbakelitből készíteném, addig a pozícionálására szolgáló forgástengely például vasból lenne. Mivel erre a mókolásra nemhogy nem mutatkozott igény, de még csak kedvem sem volt hozzá, a kapcsoló alkatrészeinek zöme (tulajdonképpen csak a két nagy anya nem) a szemetesben végezte.