Pici fekete URH sávos kisrádió
(polcomon találtam)

Egyszer úgy is eljutok oda, hogy vadásznom kelljen a szétszednivalóra.
Persze jelenleg ez a veszély még finoman szólva sem fenyeget.
Sok a rádió. Gondoltam ezekből választok mára egyet.
Ezek itt olyan nagyok, hogy nincs kedvem hozzájuk.
Az amerikai autórádiót és a műszert pedig már láttuk.

Amennyiben a két rádió közül az egyiket szétszedném, akkor ez egy olyan polccá
válna, amiről végre elmondhatnám, hogy már csak egyetlen szétszednivaló maradt
rajta ahhoz, hogy letisztítottnak nevezhessem. Bár ez egy nagyon jó érvnek látszik,
de most valahogy akkor sem vált be. Szóval elvagyok magammal,
forgok, egyre csak forgok körbe a szobában...

Ezek is szépek, azonban szerencsére annyira fent vannak a magasban, hogy még
csak a közelükbe sem érek a csavarhúzómmal. Azért néha elgondolkodom a
felhalmozott lomhalom felett. Például hol a francban lehet az a kazettás
kismagnó, amit csakis azért vettem meg, mert érdekes mód olyan a
vezérlése, mint mondjuk a ZK140-es, vagy a SANYO MR-210-es
magnónak. Vagyis nem nyomógombos, hanem tekerőtárcsás. És az a
nagy táskarádió merre van, ami olyan koszos volt, hogy hová is dugtam?
Aztán persze mindig rájuk csodálkozom, mikor időnként előkerülnek a szekrény
mélyéről. Szóval vannak még csodák. Pláne itt nálam felhalmozva! Például úgy
tudtam, hogy már csak egy orsós kismagnóm van itthon, ami egy Tesla URAN.
Erre fel kihúztam egy zacskót a pincében a polcról, és nem ott volt benne még
egy orsós kismagnó? De! Gondoltam ez az a Geloso rom lesz, amit csak azért
vettem meg, merthogy olcsó volt. Kiveszem a szatyorból, de nem a Geloso,
hanem egy SANYO. Szóval bármilyen hülye dolognak is hangozzék az
előszobában tárolni néhány hetet a hazahurcolt lomokat, megvan
ennek a különös eljárásnak az az előnye, hogy mivel sokat
látom, ha szét nem is szedem, de legalább emlékezni
fogok rá. Ez mondjuk azért egy igencsak sánta
magyarázat arra, ami állapotok nálunk
az előszobában uralkodni szoktak.

A Nintendo szétszedésével már tulajdonképpen készen is voltam, mikor egy kedves
olvasó elárulta, hogy miért nem megy. Legalábbis igen nagy valószínűséggel csak
egy IC lábat kell kivágnom a panelről. Itt kicsit elakadtam. Egyrészt elő kéne
vennem újra, ami lássuk be nehéz faladat, messzi a polc, másrészt kéne egy
monitor is a kísérletek idejére, amin látnám a játékgép képét. Egyrészt ott
ül az előszobapolcon egy monitor, igaz fekete fehér, másrészt kaptam egy
jópofa mini színes tévét az UHER CR-210 riportermagnóhoz. Na jó, akkor
legyen az, hogy most nincs hozzá kedvem, meg a játékgép nem is rádió.
Viszont a kis fekete doboz ott a kép a bal szélén, az bizony rádió!

Ez sem ült egy percet sem az előszobában, mert fogalmam sem volt róla, hogy van
nekem ilyenem. Nemrég találtam, mikor a polcszéli dolgokat néztem át abból
a szempontból, hogy mi mehet közülük a pincébe. Ez egy cigis doboznál
picit kisebb rádió. Gondolom úgy vagy egy százas lehetett a piacon.

Nem hangszórós, hanem fülhallgatós.

A készülék ezen oldalán nincs semmi.

A másik oldalán viszont ott a hangerőszabályozó, ami egyben a bekapcsoló gomb is.

A skála az állomáskereső gombra van rajzolva. Ami elsőre hiányzik,
az a skálára mutató nyíl. Vagyis addig rendben van, hogy mondjuk
98 MHz-re tekerem a gombot, no de ezt mégis mihez képest tegyem?

A hátulján nincs semmi, csak egy fülecske az övre csíptetéshez. A készüléken
az egyetlen felirat az amit itt látunk, vagyis mindössze annyi, hogy CE.
Ez a jelölés a Communauté Européenne, az Európai Közösség
rövidítése franciául. Tehát ezt a kisrádiót direkt ide
gyártották. Az az érdekes, hogy azt nem tudjuk
meg ki, mert semmiféle felségjel sincs a rádión.

Ezen a képen egyrészt az látszik, hogy két vékony ceruza elem való bele,
másrészt a csavarhiányból kiderül, hogy ezt már valaki piszkálta.

Az alkatrészek tömege, illetve az alkatrésztömeg hiánya nem sok jót ígér.

Mivel ennyi alkatrészből egyszerűen nem jön ki egy működőképes URH sávos rádió,
ezért mindenképp lennie kell a panel másik oldalán egy soklábú széttaposott IC
szörnynek. Persze ha nagyon akarjuk, akkor ennyi alkatrészből is kijön egy
URH rádió, csak mondjuk szuperregeneratív felépítésű, de zsebrádióban
olyat én még nem láttam. A szupreg vevő nekem nem jött be. Emlékeim
szerint mindössze egyszer szólalt meg, de akkor sem tartott valami sokáig.
Józsi barátommal magnóztunk, nekik nem volt URH sávos rádiójuk, a miénken
meg épp csak URH-n nem működött. Egy szupreg vevővel kísérleteztem, az eleddig
használt diódás középhullámú adapter (gyakorlatilag detektoros vevő) kiváltására.
Mikor megszólalt annyira örültem, hogy menten leszaladtam kiváló barátomhoz
a panellal. Ami idefent még teljesen rendben működött több tranzisztorral is,
akár tekercsnyomogatós, akár forgó kondis hangolással, az két emelettel
lentebb már sustorogni sem volt hajlandó! Azóta sincs semmi
bizodalmam a szupreg rendszerű vevőkhöz.

Ez egy fülhallgató. Itt hever a polcon néhány éve. Valami céges reklámanyag volt.
Talán a belső újságunkban volt mint melléklet. Hazahoztam és letettem
a polcra, még csak ki sem próbáltam. Ez persze nem csoda,
hiszen elment tőle minden bizodalmam, mikor
valamely része már első fogásra
szétesett a kezemben.

A rádió meglepő módon szelektív, a hangjáról viszont jobb nem beszélni. Nem azért
van ilyen sípláda hangja, mert az egyik fele dugó a fülemben, a másikat meg
odanyomom a kamera mikrofonjához, hanem... Hanem mindjárt
kiderítem én ezt, ha rádugok egy normális fülest.

Mikor ezt ki akartam húzni a rádióból, egyből szét is jött. Ezek után
mindenki eldöntheti, hogy milyen emléket jelent az, ha ez
az izé a céges belső újságunkban volt melléklet.

Na ez kérem egy fejhallgató! SONY MDR-XB500 majd 20.000 forintért.
Ez úgy szól, hogy az én 60-as évek dallamos zenéin kialakult ízlésemmel,
amire rárakódott a 70-es évek diszkó dübörgése, miközben énekből sikerült
nullás jegyet produkálnom, szóval mindezek ellenére ezzel a fülessel elsőre
betoltam a fejembe Lajkó Félixből egy egész órás adagot, pedig ez kifejezetten
tiltott a nem vonós kedvelő fül számára! Időnként (gyakorlatilag folyamatosan)
olyan valóságos mélyeket produkál ez a füles, hogy többször levettem, mert olyan
érzésem volt, mintha járna a mélyláda. Ezzel a fülessel a jelen tárgyalt fekete
kisrádió is egészen normálisan szól, bár a hangja valóban magasba húz.

Ez az egy szem KF tekercs van benne. A többi alkatrész jórészt kondenzátor.

Meg persze egy pár tekercs, igen beteges állagú méhviasz loccsintással.

A kispárna formájú kék valami, na az egy 10,7 MHz-es sávszűrő.
Vagyis ez egy un. szupervevő. A piros vak szemecske
formájú izé, az csak valami odatévedt ragacs.

Nem akart szétjönni a doboz, mert a forgatógomb nem jött le.
Ilyenkor nincs mese, le kell szedni a gombról a díszlemezt.

A panelt a forgókondenzátor kocka dobozánál fogva ragadtam
meg, ami azonmód a kezemben is maradt.

Nem egy agyonbonyolított áramkör, hiszen az egész ebből az egy szem IC-ből áll.

Pár perc alatt ledörgöltem a gyantát az IC-ről. Előkerült a felirat.
Megtaláltam az IC adatlapját. Meglepően korrekt kis áramkör!
Nem csoda, hogy normálisan működik ez a miniatűr rádió.

Annyira ügyes vagyok, hogy fekete rádiót tettem a fekete háttér elé.
Majd egyszer átrendezem őket, csak legyen már végre rend!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.