Bár ezen a képen egy frissen elmosogatott palántázótálca szerepel, attól még igenis ez vett rá arra, hogy végre rámozduljak a ma bemutatásra kerülő SATA csatolófelületű fiókra. Valószínűleg inkább csak mellébeszélek, mintsem felhasználnám, mármint beépíteném valahova.

   Miközben a kettő közül az egyiket végre elmosogattam, a másik palántázóban még van egy élni akaró paprika palánta, amiből hiába nem lesz semmi, attól még megérdemelne egy nagyobb cserepet, amivel együtt persze némi esélyt is a további életre. Már úgy értem, hogy ezt szegénykémet már vagy egy hete nem locsoltam meg, mégis milyen lelkesen zöld.
   Az elmosogatott, pláne immáron felszabadult hosszúkás fa fiókot meg ahova csak érem, mindenhova oda kéne próbálnom, hátha akad számára a lakásban valami elfogadható hely. Hej ha én egyszer az összes projektemet kifuttatom...
   Bár erről eddig szó sem volt, felkaptam a karácsonyfadíszes dobozt, majd beraktam a mélyszekrénybe, mely apró megmozdulásom kapcsán - ha már amúgy is nyitva volt a szekrény ajtaja - összehajtogattam és eltettem a kimosott, s persze azóta már rég megszáradt törülközőket.

   Visszatérve a paprikapalánta átültetésére, az jelen pillanatban már csak azért is esélytelen, mert a már átültetettnek is alig jutott némi föld. Mármint a kis cserében lévő paprika alatt jórészt már csak az a homok van, amit még vagy tíz évvel ezelőtt tettem félre a csiszolómalom működtetéséhez, melynek 1.0 verziója - mint ahogy megannyi más építési projektem - még mindig nincs kész. Persze vehetnék földet a boltban is, csakhogy az mégis milyen dolog lenne már? Mármint annak tükrében, hogy megtelt a kertben a komposztáló, s mivel már évek óta rakom bele a zöldet, így ami alul van az már biztosan felhasználható, épp csak szét kéne hozzá szednem a ládát, majd át kellene szitálnom a tartalmát, mely tevékenységem számításaim szerint majd valamikor őszre várható.
   Magyarán szólva egyértelműen merül fel a kérdés, hogy ha már évek óta nem dolgozom, gyakorlatilag csak a hobbijaimnak élek, akkor mégis hogy a l*faszba lehet még mindig ennyi széthagyott befejezetlen projektem? Mikor ez a kérdés felmerül bennem (ez amúgy meglehetősen sűrűn fordul elő), olyankor kettős érzés vesz rajtam erőt. Egyrészt ugye ott van az, hogy mivel az életben még rengeteg dolgom van, visz előre a lendület, nincs időm meghalni, másrészt nem tölt el jó érzéssel, hogy a temérdek dolognak egyrészt nem látszik, másrészt lehet, hogy soha nem is lesz vége.

   Épp mint ahogy ennek a hegyes és baromira erős paprikának sem látszik a vége, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a virágot beporzó méhecske félrelépett. Mármint az amúgy nagy fehér TV paprika irányába, a két növényt keresztben porozva be.

   Mivel ezen aztán tényleg nincs mit szétszedni, hiszen épp csak kettévehető, gondoltam megúszom a körbe történő fotózását néhány képből, s ha elég gyors vagyok, akkor azokat még az ebéd elkészülte előtt meg is szerkeszthetem. Persze hiába az amúgy nagyszerű terv, ha egyszer annyira éreztem, hogy ez már megint nem így lesz...

   A számítógépbe szerelendő keret amúgy így vehető ketté. Mármint kihúzható belőle a fiók. Ezeket mondjuk már eleve így, vagyis széthúzva találtam a fűben, egymástól jó néhány méternyire, csak aztán nagy ügyesen összepárosítottam.

   Hogy a fiókot befogadó keretet a helyéről nem finoman szerelték ki, arra ékes bizonyítékkal szolgál ez a leszakadt fejű csavar. Az persze lehet, hogy a csavar feje nem kiszereléskor, hanem beszereléskor szakadt le, mert a csavar túlzott hossza okán nem lehetett tövig betekerni, a "mester" viszont ennek ellenére erőltette.

   Mikor a fiókot a keretéből kihúzzuk, akkor egyből felpattan egy lapocska, ami megakadályozza, hogy a PC elején egy hatalmas rés keletkezzen. Mindeközben a jobbra látható power gombot és a két LED-et is csak most, mármint jelen sorok írásakor szúrtam ki.

   Engedélyezi, vagy letiltja a befogadó keret működését. Ez a funkció már csak azért is összezavart, mivel ez a kapcsoló a keret hátfalán van, vagyis beépítve hozzáférhetetlen, így kapcsolgatni sem lehet. Ha meg ki lett kapcsolva, akkor minek lett egyáltalán beszerelve a direkt vendég adattárolók fogadására szolgáló keret? Nem értem...

   Bár már többször is megígértem nekik, az apró dobozok még mindig nem kaptak feliratokat, így a már említett panel helyett először a Tesla B90-es magnóból származó alkatrészeket találtam meg, majd egy USB csatolófelületű mikroszkópot, amit aztán egy olyan csokor alkatrész követett, amit már nem voltam képes agyilag semmihez sem hozzákapcsolni. Mindezt úgy, hogy a jobbra látható óra szerint még bőven délelőtt volt, vagyis még nagyon is frissnek kellett volna lennem!

   Abba a másik részprojektbe viszont még azon melegében belevágtam, hogy a főképp biztonsági mentéseket tartalmazó merevlemezeknek a szobában valami rendes helyet találjak. Miközben a képen jobbra lent látható papírdobozzal kapcsolatban komoly reményeket tápláltam, ismét csalatkoznom kellett.

   Hogy az asztalom pultjának felszabadításhoz még nagyon sok részprojekt letudására lenne szükség, az gondolom nem képezheti vita tárgyát, mire fel legalább arra az apró mozzanatra rámozdultam, hogy a jobbra látható fafiók tartalmát eltűntessem.

   Amivel amúgy mindössze annyi dolgom volt, hogy a fiók tartalmát fogtam és átborítottam az előszobai cipőtartón őrizgetett cipős dobozba. Hogy az elosztók esetleg még kellhetnek a porszívóból kiszerelt teljesítményszabályzó panel bemutatásakor? Most mond már... Legfeljebb visszahozom őket az előszobából, cserébe addig nem kell néznem a kupit.

   Mivel nálam aztán tényleg minden mindennel összefügg, a végre teljesen szabadon hozzáférhető fiókba egyből belepróbáltam a már ki tudja mióta mögötte rejtőző két merevlemezt, azok azonban a keskeny, és persze nem is túl mély helyre sem lapjával, sem élével berakva nem passzolnak. Arról már nem is beszélve, hogy kettőnél jóval többet kellene belőlük elhelyeznem.

   Mivel a fiók üres volt, s a minapi mosogatás hatására már tiszta is, így ahová csak értem, a fiókot s egyben a nagyszerű alkalmat megragadva, mindenhova odapróbáltam. A hallban rendszeresített polcokhoz odanézve, a fiók túl mély.

   Amit viszont nem találtam, az hely a ma bemutatott SATA keretnek, mire fel elkezdtem a hallban a szokásos módon forogni (vagyis nemcsak hülye vagyok, de még forgok is), hátha mégiscsak akad számára valami tuti hely. A kép alsó széle közepén látható egy átlátszó doboz.

   Melyben minő csoda, épp bedobozolásra váró paneleket tartok, miközben amolyan nálam szokatlan újabb csodaként a SATA fiók még pont elfért a panelek tetején.
   Hogy a ma bemutatásra került keret valószínűleg sosem lesz bedobozolva, annak az állításomnak az a tény mond ellent, hogy az előző kép közepétől kissé balra már ott is porosodik egy erre a célra egy az egyben alkalmas doboz.

   Mivel a polcról nagy nehezen levett doboz természetesen még véletlenül sem üres, konkrétan egy USB csatolófelületű külső CD / DVD író van benne, innentől kezdve komolyan figyelni fogom a piacon, hátha feltűnik belőle egy másik példány is, amit aztán a SATA HDD kerettel szabadon belakhatok.

   Mivel már nagyon szeretném felhozni a következő eresztést, ezért lehet, hogy még ma rámegyek a szenzoros kapcsolónak tűnő valamire, a nagydarab relére, esetleg a beszélő mackó elektronikájára is. Persze én, meg az én nagyszerű terveim...