Ahelyett, hogy a hétvégi lomos piacnak még a közelébe se mentem volna, pláne a régebben iderámolt dolgokat szedtem volna szét, mint az a Szaga oszcilloszkóp és az asztali multiméter előtt látható két újabb apró tárgyból kiderül, már megint nem bírtam a véremmel. A múltkori ezressel ellentétben, most hiába csak 300 forintot költöttem, ha az a háromszáz mindjárt két tárgyat is takar. Bár én arra akartam rámozdulni (de tényleg), akkor sem az asztali multiméter következik. Mármint azért, mert olyan nincs, hogy a magamnak tett ígéret szerint a friss beszerzésű dolgokat csak úgy félretegyem!
   A minap, a már említett ezresért vásárolt rádió szétszedése közben valahogy egy csomó minden elfelejtődött. Bár az elfeledett témák felderítése egyáltalán nem volt cél, attól még - csak úgy egyszerűen véletlenül - mégiscsak megtörtént. Konkrétan akkor, mikor a becsillant oldalú doboz kapcsán felálltam a székre, azt gondolván, hogy abból a szögből majd jobb lesz a kép.

   Miközben a kép nem lett jobb, kiszúrtam a wobler tetején egy rakat borítékot. Mivel azok fontosak voltak, először a számlákat rendeztem le, majd a többi érdektelen apróság következett. Ebben a címzésben mondjuk van valami érdekes. Konkrétan az, hogy Kássa Marika már több húsz éve elköltözött, s azóta - mivel nem hívja anyámat, s a telefonját sem veszi fel - valószínűleg már meg is halt.

   Ezt a listát a wobler tetejéről elszedegetett borítékok alatt találtam, majd menten le is húztam róla a legutóbbi találkozásunk óta elkészült tételeket. Hogy a lista mégis mi alapján készülhetett, arra mondjuk nem jöttem rá. Mármint azt tudom, hogy a mindent tudó táblázatom szűkítése által jött létre, azt azonban már nem, hogy miért csak ennyi, konkrétan 60 tételt tartalmaz, miközben a feljegyzett, de szét még nem szedett tárgyaim száma még mindig 136, ami véleményem szerint egy még mindig túl magas szám. Épp mint ahogy a lista bambulása közben beugrott, a minap elfeledett apróságok száma is meglehetősen magas volt. Szerintem az eredeti mennyiségnél sokkal több jutott belőlük eszembe!

   A paprikaszüret ismételt szükségességéről például szó sem volt! Hogy a fehér tv és a jelenleg még zöld kaliforniai paprikáknak kéne nagynak lenniük? Hát ja. Én meg a növények, sosem ápoltunk valami jó viszonyt. Az erős paprika (lásd a két pirosat) az idén mondjuk valamiért nagyon bejött.
   Ekkor én is bementem, csak én a fürdőszobába, mert a csap mögött rozsdásodó cső Gumiám pasztával történő bekenése is elmaradt. Mikor már vagy a tizedik felbukkanó apró tételt is letudtam, valósággal élvezettel vetettem rá magam az amúgy semmitmondó dobozra.

   Ezt a dobozt csak azért vettem meg, mert aznap a piacon nem akadt semmi más érdekes. Mármint nemhogy a szokásos néhányszáz forintos akciórádiuszomban, de egyáltalán semmi! Na jó, néhány ember produkálta a szokásos piaci történeteket, de azon felül tényleg nem akadt semmi érdekes.

   Mivel egy ilyen dobozban van belül egy USB SATA csatolókártya, az meg ugye bármikor kellhet (hát persze...), még akkor is megérte azt a 200 forintot (az eredeti ára amúgy 500 volt), ha nem járt hozzá a 12 volt 2 amperes tápegység, amiből szerintem simán akad a pincében, épp csak a dugasztápos dobozt nincs hová a polcból kihúznom, mert már megint akkora odalent a rend. Ez utóbbi (mármint a rendetlenség) természetesen annak köszönhető, hogy nem a lomos pincei dolgaimat pusztítom, hanem egyre újabbakat és újabbakat veszek hozzájuk a piacon.

   Íme a műszerfal, ami csak akkor lehetne ennél puritánabb, ha lehagyták volna róla a LED-et és a power kapcsolót, mely hiányok tulajdonképpen nem igazán csökkentenék a doboz használhatóságát.

   Nekem tetszik, hogy a belső ilyen szépen egyben van. Mármint a minap boncolt, még IDE buszos társával ellentétben, a merevlemezt itt hozzá lehet csavarozni az elektronikához, nem csak úgy belecsúszik a dobozba.

   A panelen az egyetlen érdekes műszaki részlet (legalábbis számomra) ez a hosszú lábakkal beszerelt elkó. A szokatlan szerelési mód oka az, hogy a buci alkatrész nem fért el a kapcsolótól, ami azért nem semmi tervezési hiba.

   Bár az igazi az lenne, ha most azonnal hasznosítanám (mármint túrnék hozzá egy tápot, majd beleszerelnék egy vincsesztert), mint ahogy az a rengeteg általam "ez egyszer nekem még biztos jó lesz valamire" alapon beszerzett apróság esetében megszokott, ebben az életemben valószínűleg már ebből sem lesz semmi.

   Miközben a terv az volt, hogy a ma boncolt apróság a képen látható műanyag dobozba kerül, konkrétan a SATA HDD fiók tetejére, mint ahogy megannyi más nagyszerű tervem, úgy ez sem jött össze. Mármint már nem volt hozzá a dobozban elég hely. Hej ha én itt egyszer nekiállnék helyet csinálni... Ez amúgy nem lenne annyira bonyolult, hiszen már csak ezen a képen is ott van a BRG MK29-es magnó (amiből amúgy három is akad a hallban), a PLL szintézeres Tronic rádió, balra fent a kék dobozban egy röpképes helikopter, a SONY deck tetején pedig egy dobozra való apró kémkamera. Ha csak a felsoroltakat letudnám (mármint ezek ekkor még nem voltak szétszedve), mindjárt akkora lenne itt a hely, hogy hirtelen azt sem tudnám, mit tegyek oda a helyükre!

   Mikor a SATA HDD illesztő, s egyben tároló dobozt az asztal pultjára visszatettem, annyira éreztem, hogy ez így nem jó, hogy menten elindultam felkutatni azt a dobozt, melyben a mentéseket tartalmazó HDD-ket tartom.

   Szerintem azon, hogy ez nem az a doboz, azon már a múltkor is meglepődtem. Mármint miközben én üresnek sejtettem, s ebbe akartam bepakolni a merevlemezeket, összegyűjtött rádióalkatrészek vannak benne.

   Ezen probléma magoldására találtam ki a múltkor, hogy az ágyam végi sarokban található két nagy doboz közül legalább az egyiket felszabadítom, csak mint ahogy megannyi másik, úgy még ez az apró projekt sem kerekedett egésszé.
   Míg a felső dobozban olyan - megjegyzem még mind a mai napig - bemutatásra váró apróságok vannak, mint mondjuk a Yaesu FT-23-as rádió, meg az éjjellátó kamera, addig az alsóban a már több mint 10 éve szétszedett lapozós órás rádió hever. Mikor a sarokban a trafós dobozt megláttam, ami amúgy a pincébe való, konkrétan a már rendbe rakott trafós polcra, mondhatni teljesen összeomlottam. Mármint azért, mert odalent már megint olyan emelkedett szintű a kupi, hogy nem férek hozzá semmihez. No nem mintha idefent akkora rend lenne...