Mikor az immáron letudott Philips rádiós magnó maradványait az előszobába kitettem, mondván majd mindjárt, vagy ha nem most azonnal, akkor majd holnap leviszem őket, akkor nem gondoltam volna, hogy még van bennem annyi lendület, hogy valami másnak is nekiálljak, csak aztán kiderült, hogy már megint le vagyok maradva. Mármint a már megemlített, de szét még nem szedett tételek közül ekkor még nem sikerült letudnom a 2023 áprilisára beígért négyet, ami ugye szégyen. Mármint annak tekintetében az, hogy ekkor már nagyban harmincadika volt!

   A Merklin fémépítős cikk még nem tudom pontosan, hogy miről fog szólni. A mindent mérő alkatrészmérőt pedig nem szétszednem kéne, hanem bedobozolnom, mert panelszinten a tönkretételének valószínűsége oly magas, hogy nem merem használni. A mai téma - mint puszta felsorolás - a motoros doboz tartalma lesz. A nagy mechanikus számláló már fent van a lakásban a polcon, épp csak a szegecsei miatt nem boldogultam a szétszedésével. A nagyfejű asztali lámpa valószínűleg a pincei asztal alatt van, egy bund 21x2-es kábelen. Már ha csak időközben ki nem dobtam. A lista ekkor amúgy még 117 tételt tartalmazott, ami az éves szétszedési átlagteljesítményem szerint hiába nem tűnt soknak, ugyanis pont azokat a tételeket tartalmazta, melykehez eddig valamiért még nem volt kedvem.

   Mivel még tartott bennem a lendület (csak tudnám mitől keletkezett), ezért levittem a pincébe és a kukába az előbb még odafent az előszobában díszelgő maradványokat, majd nekiálltam belegondolni, hogy a 2023-as pincei rendrakás negyedik ütemének végén, az ötödik ütemre kezdőlépésként az asztalon hagyott rakat doboz eredményezte rumliból mégis hogyan tudnék a lehető legegyszerűbben kikeveredni. Mivel nem úgy voltam öltözve, természetesen semminek sem álltam neki, épp csak kedvenc szokásomhoz híven elmerengtem a dolgok állásán.

   Az apró villanymotorokat tartalmazó dobozt - mivel a múltkor előrelátó voltam - még csak elő sem kellett vennem, hiszen már eleve oda volt készítve az ajtó közelébe. A többi odakészített vackot most inkább hagyjuk, mert ha már megint nekiállnék minden láthatót felsorolni, az ha félre nem is vinné a cikket, de később jöhetnék vissza beszúrni az akkorra már elkészült témákra mutató linkeket, az meg ugye kinek hiányzik? No nem mintha ez a felsorolósdi amúgy nem az egyik kedvenc idióta szokásom lenne...

   Már csak azért sem, mert a teljesen átlagos magnómotorokat - mivel már mind a röpsúlyos, mind a belső elektronikájút mutattam - nem lett volna értelme felhozni. Ezeket legközelebb egyszerűen csak berakosgatom egy másik, hozzájuk hasonló motorokat tartalmazó dobozba.

   Ma délután már csak azért sem alszom, mert ha ezt megtenném, akkor a havi tervből hátralévő két tételt holnap, vagyis a hónap utolsó napján kellene letudnom, ami ugye durva kényszerítő körülmény lenne, amit persze nagyon nem szeretnék.
   Amit még szintén nem szeretek, azonban ennek ellenére mindig úgy van, az az asztal pultjára rámolt mindenféle bemutatásra váró tárgyak sora. Mondjuk most már csak műszerzsinór építős, meg a nevesincs magnós autórádió bemutatós projekt van itt, de én azért jobb szeretném ezt a helyszínt teljesen üresen látni.

   Majd a teljes tartalmát átborítottam a doboz fedelébe, mondván olyan nincs, hogy én ezt a néhány maréknyi apróságot most azonnal körbe ne fényképezzem!
   Hogy ez eddig mégis miért nem történt meg, mikor egyrészt nem bonyolult feladat, másrészt szerepelt a listán? Ki tudja mihez miért nincs kedvem? Mondjuk akár még az is lehet, hogy a fehér polcos áthelyezéséig el volt dugva a doboz. Erre mondjuk nem mernék megesküdni.

   Ezekről a szovjetunióban készült motorokról viszont van. Mikor apám valami céges kiállítás kapcsán Moszkvában járt, az öcsém egy tankot kapott, én pedig egy holdjárót. Ezek ketten kész játékok voltak, lánctalpankénti külön meghajtással. Ezeken felül én kaptam egy plusz tankot is, ami nem annyira játék, mint inkább működőképes modell volt, konkrétan egy T34-es, amit nekem kellett összeszerelni, mégpedig annyira apró darabokból, hogy a játékhoz nemcsak az áttétel, de még az elemeket is tartalmazó távirányító is darabokban érkezett. Még a lánctalpat is nekem kellett összevarrni!

   Ez egy magyar gyártmányú modellmotor, amivel valaha tele volt a számomra szép emlékeket idéző Ezermester bolt. A műanyag ruha amúgy azért van ráadva, hogy a fazonja olyan legyen, mint az előbb látott kétmágneses szovjet társáé.

   Ezek az apró motorok villanymozdonyokból származnak. Mikor a játékvonat már nem érdekelt annyira, mint tette azt még valamikor ifjú gyermekkoromban, Guszti barátomat pedig szintén nem, velem ellentétben azonban ő mindig is egy Matchbox pályára vágyott, ami meg nekem volt valahonnan egy halálkanyarral kiegészített készletnyi, akkor cseréltünk. Mikor a vonatozásra már viszonylag nagy gyerekként gyorsan ráuntam, az egész készletet elcseréltem Gyurka haverommal egy Select 722-es rádióra. Már ha így évtizedek multával még jól emlékszem a korabeli történésekre.

   Ezek azonos felépítésű motorok, épp csak a méretűk, valamint a tengelyükre szerelt csatlakozás változik. A jobbra látható méretű motorról korábban már írtam egy egész cikket.

   Miközben a kétmágneses felépítésük tulajdonképpen azonos, csak a jobb oldali egy kissé nagyobb, utóbbiról bizton állíthatom, hogy az egy már nagyon sokat látott példány!

   A balra látható lengyel villanymotort egy időben annyira olcsón adták (tele volt vele az Ezermesterbolt), hogy amibe csak belefért, abba mind azt tettem. A jobbra látható apró motor helyére mondjuk biztosan nem fért be.

   Míg a balra látható motor egy Miniplex fúrógépből származik (ha csak már megint meg nem csalt az emlékezetem), addig a jobbra látható társa csak hasonlít hozzá. A tengelye például vékonyabb.

   Ez egy elég fura, de attól még jó erős motor tokja volt, amivel azt műveltem, hogy a hozzá lomtalanításkor talált méretes turbinával együtt felszereltem egy kiherélt villanymozdony tetejére, majd az apró motort apukám pákatrafójáról egyre nagyobb és nagyobb feszültségről járatva, légcsavaros meghajtású mozdonyost játszottam. Már ha még jól emlékszem a dolgokra...

   Ez a motor vagy szovjet, vagy bolgár. Szerintem inkább bolgár, mert szovjet termékben még nem nagyon láttam olyat, amiről hiányzott volna a dátum és a sorozatszám. (akkora trehányságét gondolom már Gulag járt) Hogy a másik két vezeték milyen jelet ad ki, azt a motor megszerzése óta eltelt két évtizedben még nem volt erőm kideríteni.

   Én barom szétszedtem azt az Olivetti kazettás adattároló magnót, amihez ezek a direkt drive motorok tartoztak. Mentségemre legyen mondva, hogy ha nem tettem volna meg, természetesen azóta sem építettem volna belőle semmit.

   Ezt az áttételével együtt megőrzött motort igen nagy valószínűséggel egy optikai lemezmeghajtóból szereltem ki, s teljesen egyértelmű, hogy a másik motoros dobozba való. Kíváncsi leszek, egyszer tényleg odaér-e.

   Míg a balra látható lépcsős tengely egy három (vagy négy) sebességes lemezjátszó motorjáról való, addig a jobbra látható különös összeállítás egy töltőceruza végéből, meg persze egy a menetére passzoló szögletes anyából készült, a célja azonban már rég a bomló emlékezetem ködébe vész.

   A még apukám által mára már rég ismeretlen céllal felcsapágyazott tengely a fáspincei apró csapágyas dobozba való, a két fogaskerék pedig a lomos pincei fogaskerekesbe, így ezeket nem a dobozba vissza, hanem a helyükre kerülésük érdekében inkább zsebre tettem.

   Az amúgy valaha a lakásban tartott, csak aztán a kihasználatlansága okán idővel a pincébe levitt villanymotorokat tartalmazó doboz oly elegánsan simult bele az előszoba képi világába, mintha a pincébe nem akarna visszamenni. Ettől persze még leviszem, mert idefent már sehol sem fér el. Valaha azért fért el, mert akkor még nem volt kész a mélyládám, így a hátam mögötti szekrény tetejére több doboz fért, valamint az ágyam végi sarokban nem ért a földig a polc, s ott is ilyen dobozok voltak. Arról már nem is beszélve, hogy még az éjjeliszekrényem is egy csomó ilyen egymásra rakott, terítővel csinosan leborított papírdobozokból állt.

   Mikor már épp kezdtem volna örülni az elért nagyszerű eredménynek, akkor menten rájöttem, hogy úgy egy órával ezelőtt éppen ugyanitt tartottam, csak aztán ugye felhoztam a pincéből a motoros dobozt.

   Mire fel pusztán azért, hogy mégiscsak legyen valami látható eredmény, a nevesincs magnós autórádiót megcseréltem a műszerzsinór építős projekthez előcitált mindenfélékkel, mondván bármelyik is következzék, ezek ketten nem igazán lesznek egymásnak útban.