A mai nap ebéd után úgy volt, hogy csinálok valamit, és még arra is emlékeztem, hogy egy a pincében található motorról volt benne szó, csak aztán a délutáni szunyókálás, majd az azt követő kiadós biciklizés, mintha csak kötelező lett volna, úgy űzte ki az emlékezetemből az alanyt. Annyi eszem persze nem volt (és persze azóta sem lett), hogy mielőtt a pincébe lejöttem volna, előbb átolvassam a mindent tudó táblázatomat, amiből biztosan kiderült volna, hogy mégis mi a csudát keresek.
   Hogy az adott napra nem ennek a három villanymotornak a bemutatása lett betervezve, az már csak azért is biztos, mert nekem valami kicsi, pláne még ezeknél is egyszerűbb téma derengett.

   Miután a három villanymotor bemutatására az adott pillanatban nem éreztem semmiféle késztetést, a polc elől ellépve, örömködve állapítottam meg, hogy már alig van valami a földön. (ez amúgy nem igaz, mert még rengeteg minden van lerakva, de ezt most inkább hagyjuk)
   Kisvártatva kiderült, hogy ezt a pontot nem azért bámulom oly hosszasan, hogy örömöm leljem az egyre szebben alakuló rendben, hanem mert itt is van egy motoros téma. Mivel a motoros dobozból a zsírmocskos ablaktörlőmotorokat előszedni sem volt kedvem, haladtam szépen tovább.

   Mivel mikor a minap itt jártam, akkor ebbe a fiókba raktam vissza a hálóábra-generátor panelját, gondoltam talán itt láthattam meg valamit. (ez amúgy igaz volt, az alany azonban csak kissé később került elő) Mikor a fémkockát megláttam, már majdnem kezdtem örülni, csak aztán kiderült, hogy bár abban valaha egy BRG MK-21-es magnó motorja volt, mára már egy az autó utastér világításának kikapcsolását késleltető elektronikát rejt.

   A szomszédos folyosóra áttérve, a bicajjal szemközti polc puszta látványából megértettem, hogy mikor lejöttem, akkor miért szorongattam kezemben a jobbra látható szatyrot. Konkrétan azért, mert a hazaúton elintézett bevásárláskor annyi mindent vásároltam össze, hogy annyi cuccot a rozzant derekam miatt meg sem mertem próbálni egyszerre felvinni. Még a bicaj kosarába is úgy került át a boltnál a szatyor, hogy odatoltam mellé a bevásárlókocsit.
   Ezen a ponton egy kicsit ugyan rezgett a léc, hogy egyszerűen csak felviszem a lent maradt palackokat, aztán már borulok is be az ágyba aludni (mert másra ma már úgysem vagyok jó), csak aztán nem bírtam megállni, hogy ne hódoljak még egy keveset az egyik kedvenc elfoglaltságomnak, ami ugyan mi is lehetne más, mint a nézelődés.

   Majd kisvártatva azt a másikat is, amit egy kerek mosógépből emeltem ki, s amúgy az áttételes eszterga alapja lenne. Mármint azért csak lenne, mert ezt a projektet úgy fél évvel ezelőtt mintha csak kötelező lenne, úgy hagytam félbe, pedig előtte annyira, de tényleg annyira lendületben voltam, hogy már szinte éreztem surrogni a gépet.

   Hogy az áttételes esztergán lesz még mit mókolnom, arra kiváló bizonyítékkal szolgál a jelenlegi gép csiszolópadján elhelyezett ékszíj, valamint az a kerek anyagdarab, melyből remélhetőleg hamarost egy lépcsős ékszíjtárcsa lesz.
   Ahogy itt álltam, és épp az áttételes eszterga talán soha el nem készülésén keseregtem, egyszer csak beugrott a tuti! Mármint az "áttételes" szóról végre sikerült eszembe jutnia, hogy mégis mi a csudát találtam ki mára boncalanynak.

   Bár az egyik korábbi megérzésem alapvetően jó volt, csakhogy a paneles fiókban az apró áttételes villanymotort tartalmazó zenélő szerkezetet már nem találhattam meg, az ugyanis a rend érdekében a minap átkerült ebbe a mindenféle játékbelsőket rejtő dobozba.

   Ez a kis szörnyszülött egy annyira régi konstrukcióm, hogy ez még biztosan az itthoni internet előtti időkből származik. Mármint manapság már annyira leköt a rengeteg vackom szétszedése, majd a történések interneten történő publikálása, hogy ilyen kis értelmetlenségek barkácsolására már nem marad erőm. Másféle dolgokat persze lendületesen barkácsolok, olyat azonban már nemigen művelek, hogy a felhalmozott lomjaimból - pusztán játszásiból - építek valamit. Ilyen talán majd akkor lesz, ha esetleg tényleg beindul a rádióépítős oldalam.
   Rátérve végre a mai témára, mint az gondolom sejthető, ez a kis csúfság egy eredetileg is zenélő, csak elromlott rugódobozú szerkezetből, valamint egy mára már rég ki tudja miből kiszerelt, áttétellel ellátott apró villanymotorból készült.
   Már csak ez az egy szem szerkezet is kitűnően bizonyítja, hogy valaha tényleg szokásom volt olyat játszani, hogy összeállítok valami olyat, amit a felhalmozott alkatrészkészletem, a lehetőségeim, valamint a fantáziám együttesen kiad.

   No nem mintha a rozzant helyett ezt a két másik, természetesen szintén áttételes villanymotort szeretném szétszedni... Miközben a balra látható példányról tudom, hogy az egy olyan kártyaolvasóból származik, amit valaki az ügyfélszolgálatunkon mint nyomógombos telefont adott le (hogy ne kelljen érte havidíjat fizetnie), addig a jobb oldali példány eredetének utána kellett néznem. Miközben úgy voltam vele, hogy szinte biztosan 1366-os cikk keretében boncolt motoros beállítású tükörből szedtem ki, természetesen még véletlenül sem onnan. A következő ötletem már az 1876-os cikk keretében felaprított projektor volt, ami - mint eredeti forrás - szintén nem jött be. A jobb oldali motor eredetét végül csak harmadjára, az 1957-es cikk keretében elpusztított Panasonic M7 kameráról szóló cikkben találtam meg.

   Eredetileg úgy volt, hogy készítek egy a zenélő szerkezetet működés közben bemutató videót, csak aztán a harmadik körbefordulásra feladta a működést. Miközben a motor hallhatóan forgott, a belőle kiálló tengelyen található apró fogaskerék állt. Ebből arra asszociáltam, hogy mivel épp az imént ígértem meg neki, hogy az áttételét apróra szétkapom, a fogaskerekek sora egyszerűen fogta magát és szörnyethalt.

   Mint az a motor helyéről történő kiszerelése után kiderült, nem az áttétel ment benne tönkre, hanem egyszerűen csak leszakadt, konkrétan hosszában végigrepedt a jobbra látható apró fogaskerék, ami amúgy ennek az alkatrésznek kifejezetten szokása. Mármint azzal a hibával, hogy a fogaskerék nem bírja azt az éveken át történő feszítést, amit a benne található lyuknál kissé vastagabb tengelyre történt ráhúzás okoz, már meglehetősen sok esetben láttam. Legutóbb a játékbelsőknél.

   A programkereket a fogaskerekes oldalról megtámasztó tengely (M3-as csavar), valamint annak rögzítése viszont már biztosan nem a gyári megoldás. Hogy mi volt ott eredetileg, azt a 188-as szétszedtem cikkben lehet megtekinteni.

   Annyira ügyes vagyok (illetve voltam valaha), hogy még egy mára már nagyon görbén álló végállás kapcsolót is idevarázsoltam, melynek kontaktusait ha rövidre zártam, már indult is az újabb adagnyi dallam.

   Várakozásommal ellentétben, a mélyből először két csavar hullott ki, amit a záróelem, egy apró csődarab, majd két fogaskerék követett, mely eseménysorozat mondhatni nem szolgált őszinte örömömre.

   Mivel az adott pillanatban a szerelési kapacitásomhoz képest már így is túl sok minden volt az asztalon, valamint a bent maradt alkatrészek a kiszedésük nélkül is szinte teljes pompájukban láthatók, a harmadik csavart kitekerését részemről már nem kockáztattam meg.

   Miután a fogaskerekek puszta egymáshoz illesztésével sikerült megállapítanom, hogy azok egyformák, s már épp tettem volna őket vissza a helyükre, a mélyből menten kiesett ez a tengely, amire így legalább könnyebben próbálhattam rá a csődarabot. Mármint azt megállapítandó, hogy valóban erre való-e.

   Bár volt néhány variációs lehetőség, viszonylag gyorsan kiderült, hogy ez a kombináció a helyes út. Az viszont már csak nagyon sokadikra sikerült, hogy minden újra a helyén legyen, az apró alkatrészek ugyanis komoly hajlamot mutattak a csipeszből történő kiesésre.

   Míg a három villanymotor a lakásban található korábban mutatott, motorokat és mágneseket tartalmazó dobozba került, addig a zenélőszerkezet idővel visszakerül a pincemélyi papírdobozba. Azért csak idővel, mert aznap már nem volt kedvem a pincébe újra lemenni.

   Attól viszont majdnem falnak mentem, hogy a szekrényből reggel már megint egy olyan inget sikerült előkapnom, melynek címkéi - az inghez képest - ócska anyagból, valami szúrós szélű vacakból vannak. Ez bennem tisztára olyan érzést keltett (azon felül persze, hogy folyton kénytelen voltam hátranyúlni igazgatni), mint a már amúgy sem tökéletes szocialista gyárak készítményei hátára srégen felragasztott bármiféle cetli, mire fel mérgemben kivágtam. A maradvány zenélő szerkezetet pedig az előszobába vágtam ki...