Még valamikor tegnap délelőtt, mikor a hétvégi, konkrétan szombati piacon vásárolt fényképezőgépet a pincei polcra letettem, azt mondtam magamnak, hogy ezen a helyszínen, és persze ezen a héten már nem várható semmiféle változás, csak aztán már mindjárt másnap reggel, vagyis legalább a hét utolsó napján beugrott, hogy elmaradtam a heti minimum egy szétszedéssel. Márpedig olyan nincs, hogy legalább a magamnak tett ígéreteket ne teljesítsem! Másnak meg már van annyi eszem, hogy nem ígérek semmit.
   Mivel ebéd után hiába forgattam szemeimet, a lakásban semmi olyan szétszednivalót sem találtam, amire rámozdultam volna, gondoltam hátha a pincében majd akad valami, ami felkelti érdeklődésemet. Mivel a fényképezőgép boncolása, vagy legalább körbefényképezése nem pincei téma, gondoltam vetek egy pillantást az ajtóra tűzött cetlire, ami direkt az ilyen pillanatok kedvéért van ott. Mármint a szerzőt az olyan elakadásokon átsegítendő, mikor épp képtelen eldönteni, hogy mégis mibe kapjon bele. Tapasztalatom szerint ezeken a nehéz pillanatokon a lehetőségek puszta felsorolása is átsegít, s egyben azt is biztosítja, hogy idővel a pincében végezhető szétszedések is elfogyjanak.

   Miközben a benzinlámpát és a bükkfalámpát keresnem kellett, a bugylibicskával az a helyzet, hogy abból nemhogy nincs készleten, de még a piacon is hiába nézem, nemhogy olcsón megvehetőt, de egyáltalán semmilyet sem látok! Mivel a maradék tétel (ez természetesen a listának csak egy szelete) a biciklipumpa, az meg ugye ott van a polcon, gondoltam még félóra sem fog eltelni, s már végeztem is! Te, hogy ez is mennyire nem így lett...

   Miután az ajtóra tűzött listától elléptem, s épp nagyban azon örömködtem, hogy micsoda egyszerű és nagyszerű boncalanyt sikerült találnom, pláne olyat, amiért csak oda kell nyúlnom a polcra, az nem volt ott, csak a lábbal taposható társai.

   Ami mondjuk csak úgy magában még nem olyan nagy baj, hiszen a lábpumpa is szerepel a listán, s a kisebbik pirosnak még van is valami baja, így azt legalább nem csak puszta hobbiból fogom szétszedni, csak ez ugye nem most, hanem majd csak valamelyik következő alkalommal lesz aktuális. Épp mint ahogy a hőlégfúvó, az ipari villanymotor, valamint a kardfűrész belsejének megtekintése is. Már úgy értem, hogy bár választhattam volna a listáról egy másik, konkrétan kézközelben lévő tételt, csakhogy akkor már megint az lett volna, hogy a lista végére maradnak a csak nehezen előkeríthető darabok, ami tapasztalatom szerint nagyon nem jó! Mármint van odafent az asztalon néhány, már évek óta az utolsó nehéz tétel lehúzására váró listám, melyek számát nem kéne egy újabbal növelnem. Vagyis olyan nincs, hogy az a k*rva biciklipumpa most azonnal elő ne kerüljön!

   Mivel van egy olyan ládám (ez amúgy valaha apukámé volt), ami tömve van biciklihez való alkatrészekkel, és még látszik is benne néhány fényes cső, annyira egyértelmű volt, hogy a keresett pumpa itt lesz, hogy az ezzel ellenkező eredmény komolyan elszomorított. Mármint azért, mert ha ennyi év folyamatos rendrakása után egy biciklihez való kellék nem a biciklis ládában van, akkor mégis mi a fene értelme volt a rend létrehozására pazarolt óráimnak?
   Ahogy itt álltam letörten a láda felett (az előbb természetesen a tartalmának felét kiraktam, hogy egészen az aljáig lelássak), azzal próbáltam magamat vigasztani, hogy a Bosch lámpákat és a csengőt legalább már mutattam, mint ahogy a kerekek rászerelésekor magát a ládát is.

   Mivel közvetlenül mellette volt, gondoltam hátha ebben lesz a pumpa, így a motoros szerszámos ládába is belenéztem. Mivel a pumpát ezen a ponton sem találtam, ellenben a dolgok állásán újra elmerengtem (ez bezzeg nagyon megy), idővel felmerült bennem a kérdés. Mármint az a kérdés, hogy ha nincs motorom, akkor mégis minek van hozzá szerszámos ládám? A szerszámosláda felett letörten ácsorogva, csak azért nem csaptam a homlokomra, mert a kezem (amúgy persze a cérnakesztyűm) a mocskos szerszámok és alkatrészek rakosgatásától kezdett egyre koszosabbá válni. Hogy mégis miért akartam a homlokomra csapni?

   Nos azért, mert egyszer csak beugrott ezen részben szerszámos, részben bicikli alkatrészes fiókok léte. A "részben" jelzőt úgy kell érteni, hogy mivel errefelé csak nagyon ritkán járok, meg persze már a hely is fogytán, ezért ami épp a kezemben volt, azt általában abba a fiókba tettem be, melyben az adott holmi számára még akadt elegendő hely. Hej, ha itt egyszer rend lesz, akkor tuti, hogy pezsgőt fogok bontani!

   Mivel másképp nem lehet, kitettem a pinceajtó elé a munkapadot, majd arra az irodagépből bontott tálcát, mellé egyenként a fiókokat, amiknek aztán letúrtam egészen az aljáig. Közben persze, ami nagyon nem oda való volt, azt átettem a helyére. Innen például nemcsak a zéger gyűrűkhöz való fogókészlet került el.

   Mármint az előbbi képen látható fiókból valamiért fogtam és kivettem az egy helyére három fiók építése című projektemhez már hosszú évek óta gyűjtögetett összetevőket. Hogy a képen nem három, hanem négy fiókfül látható, annak magyarázata az, hogy a projekt indítása, pontosabban szólva még csak puszta névadása óta eltelt időben az elérendő cél egy kissé megváltozott.

   Mármint eredetileg úgy volt, hogy fogok egy ilyen fiókot, háromba szelem, majd az egyes elemek kapnak az oldalukra fióksíneket, az amúgy nagyszerű (mindig az) tervem azonban egy idő után arra változott, hogy nem egy, hanem már két fiókot alakítok át, azonban nem harmadolom, hanem csak megfelezem őket, ahhoz meg ugye már négy pár fióksín, valamint négy fogantyú kell.
   Visszatérve a mai témához, bár ebben a fiókban is akadtak a pumpa csövére emlékeztető alkatrészek, természetesen egyik sem az volt. Cserébe a lomkupac alján megtaláltam azt a széthajtogatható papírgyűjteményt, amit direkt háttérnek őrizgetek, s persze már hosszú évek óta nem láttam, és még csak nem is tudtam róla, hogy merre van.

   Ez már a harmadik fiók, melyben olyan érdekességeket találtam, mind mondjuk vadonatúj biciklilakat, markolatkészlet, oldalsztender, pedálok (több készlet is), valamint néhány belső gumi, amikről már csak azért is jó tudni, hogy ne a boltba szaladjak, mikor defektem van. Aztán akadt itt még gumipók készlet, valamint egy csomó lámpa is. Hogy egyetlen biciklihez ennyi alkatrész egy kicsit azért sok? Na ja, mindig is túlkészletező típus voltam, ami amúgy sokszor jött jól. Mármint még a szocializmusra jellemző hiánygazdaságban, ahol érdemes volt a dolgokat akkor megvenni, mikor épp kapni lehetett őket. Ez szerencsére Magyarországra azért nem igazán volt jellemző, de attól még simán előfordult, hogy kifogyott a Posta raktárából mondjuk a telefonkonnektor (csatlakozódobozt szereltünk helyette), az új telefonkészülék (csak használt volt), a szigetelőszalag, az "U" szög, de még olyan is volt, hogy mivel a kábelgyár valamiért épp nem gyártotta, vagy fél éven át nem volt raktáron normális fali vezeték, csak a szöggel nem rögzíthető vékonyabb fajta.

   Ez itt már a negyedikként kihozott fiók, mégpedig a tartalék bicikliből megmaradt alkatrészekkel. Bár az én bringámon nem tárcsafékek vannak, ha kidobnám őket, akkor valami okból egészen biztos, hogy szükségem támadna rájuk.
   Amire viszont most azonnal k*rva nagy szükségem lenne, az egy olyan irányú rendrakás, melynek keretében az összes biciklis témájú fiókot kiborítanám, majd valamiféle értelmes rendezési elvet alakítanék ki. Mármint az azért tényleg nem normális dolog, hogy majd minden fiókban akad lámpa, bowden, fékalkatrész, váltó, pedál, meg úgy általában minden, ami egy biciklihez csak kellhet.

   Mivel szó szerint találtam mindent, épp csak az a k*rva pumpa nem került elő, idővel rámozdultam a körülöttem szokásos módon folyton előálló apró anomáliák rendezésére, hátha közben beugrik valami. Ide például egy lépcsős alátét, valamint egy tokmánykulcs ugrott be. Bár ebben a fiókban nincs pumpa, és még csak szó sem volt róla, hogy akár ebben is tarthatnám, a fiók ha mással nem is, de a puszta létével továbblökött.

   Miközben hosszú éveken át úgy voltam vele, hogy az utolsó vegyes tartalmú polc kipakolása ebben az életemben valószínűleg már nem fog megtörténni, egyszer csak hopp, mégis meglettem vele. Hogy a polc mélye miket rejt, azt majd odafent a lakásban fogom megtekinteni. Mármint egyszerűbbnek látszott felmenni, s átolvasni a helyszínről szóló cikket, mint a rengeteg vackot ki, majd berámolni. Az igazi ok a projekt félbehagyására persze nem ez volt, hanem a szerző fokozott bélműködése. Mármint az IBS szó szerint egy nagyon szar betegség. Mondjuk még sikerült időben felérnem, de annak, hogy szar helyzetbe kerülök (ezt jelen esetben természetesen szó szerint kell érteni), nem sok híja volt. Bár a 999-es szétszedtem cikk átnézésekor pumpát nem láttam, azonban eszembe jutott, hogy van még egy bicikli alkatrészes rejtekhelyem.

   Mivel ide nem lehet belátni, mert a szemmagasságom felett van, viszont mikor benyúltam, akkor pusztán fogásra éreztem egy csomó hengeres holmit, nagyon megörültem, mondván olyan nincs, hogy azok közül valamelyik ne a pumpa legyen! Természetesen egyik sem az volt...

   Cserébe találtam egy a Simsonra porosodás ellen takarónak lehozott régi plédet (ami természetesen sosem lett a motorra ráterítve), egy gombócnyi szarvasbőrt, valamint az a táska is előkerült, amit még Mártikától kaptam, s amúgy biciklis témájú dolgot, konkrétan egy esőkabátot rejt.

   Mikor már épp jöttem volna ki a pincéből, mondván ha nincs, hát nincs, illetve majd veszek egy ócska pumpát a hétvégi piacon, egyszer csak megláttam ezt. Mármint itt, konkrétan az elektromos szerszámletevős polcon. Hogy a fekete pumpa eddig nem volt itt, vagyis ma vettem elő, az biztos! Épp mint ahogy az is, hogy amint ez bekövetkezett, a történés a fejemből egyből kiesett. Az eddig készült képeket sorban visszanézve, a pumpa egyiken sem szerepel. Vagyis ez valószínűleg úgy történt, hogy mikor a pumpát megtaláltam, azt egyből kitettem ide, csak aztán erről azonnal megfeledkezve, már turkáltam is tovább.

   Mondjuk a fiókokban turkálás közben jártam a kertben, de csak mert a párom fővesztés terhe mellett kötötte a lelkemre, hogy a frissen beültetett krizantémokat feltétlenül meg kell locsoljam.

   Ha nem a virágok locsolása, akkor a pumpa megtalálásának ténye a favágás igényének láttán eshetett ki. Mármint akkor, mikor a kertben ácsorogva alaposan és hosszasan elképzeltem, amint a kisebbik baltával ezt a kupacot, valamint az első kertben található társát is 30 centis darabkákká aprítom, majd lehordom a pincébe télire tüzelőnek, illetve gyújtósnak, miközben a maradék a komposztálóba kerül.

   Persze az is lehet, hogy a pumpa megtalálásának ténye akkor esett ki, miközben épp a budin feszítettem. Mármint az olyan sokáig tartott, hogy közben kiolvastam egy az előszobába direkt erre a célra odakészített Rádiótechnika évkönyvet.

   Egy újabb lehetséges ok a pumpa megtalálásának elmémből történő kiesésére (mármint azon felül, hogy egyre feledékenyebb vagyok), hogy miközben én akár meg mertem volna rá esküdni, hogy az én régi biciklim pumpája fényes, mármint csillogó krómozott, addig ez a példány konkrétan koromfekete. Mindezt úgy, hogy emlékeim szerint a fiam valamelyik biciklijének kicsi műanyag pumpája is nálam kell legyen, ami meg úgy fele ekkora lehetett. Már úgy értem, hogy erről a hosszú fekete pumpáról nekem nincs semmiféle emlékem. Ha öt perccel ezelőtt kérdez rá valaki, azt mondom rá, hogy ez a pumpa tutira nem az enyém.

   Ebből a pumpacsőből alapvetően háromféle létezik. Van ez a hagyományos, mondhatni régiféle szelephez való, aztán van egy olyan, ami az autók kerekeinek szelepeihez (manapság sok bringa kerekében ilyen belső van), valamint van egy harmadikféle végződésű is, mégpedig a szingó gumik vékonymenetes szelepéhez. Ezt a hármat már láttam így egyben, vagyis készletben árulni a kínai kacatárusnál, csak nem vettem meg, mert ugye minek? Ezt a pumpát nemhogy nem használom, de már eleve nem is tudtam róla, hogy van, miközben a bicikli kerekeit azzal a nagyobbik lábpumpával szoktam felfújni, amit a jelen cikk harmadik képén láttunk.

   Mármint így és azért, hogy mikor a pumpa markolatát visszafelé húzzuk, akkor maga a pumpa a földhöz képest stabilan álljon. Ez a megoldás ha nem is kényelmes (mármint a lehajolva pumpálás), de még mindig sokkal jobb, mint az a fajta pumpa, aminek nincs letámasztós vége. Mármint létezik olyan pumpafajta is, aminél a cső mindkét végét fogni kell. Na az aztán egy nagyon kényelmetlen szerszám, mert azt az egyik karunkkal a másik karunkhoz képest kell nyomogatni.

   Mármint itt, s a pumpa ezeknél a lyukaknál fogva akad rá a vázra szerelt pöckökre, melyek közé aztán a korábbi képen látható rugó feszíti be.
   Itt aztán volt egy olyan közjáték, melynek keretében a bicikli vázára szerelhető két bilincset szerettem volna előtúrni, azok azonban nem kerültek elő, pedig meg mernék rá esküdni, hogy nem is oly rég láttam őket valahol.

   Ez a műanyag alkatrész nem látszik valami masszívnak, bár eddig még nem tört el. Az persze kideríthetetlen, hogy ez a pumpa mennyit lett használva. Már ha nyomkodta egyáltalán valaki...

   Ez pedig az a fiók, amibe a pumpát visszatettem. Mivel a saját pumpám hiánya nem hagyott nyugodni, gondoltam benézek az útszóró sós pincébe, ugyanis ott is van a polc alatt valami faládika, mégpedig mindenféle, főképp vasból készült nagyobb méretű alkatrészekkel.

   A nap zárásaként lehúztam az ajtóra tűzött a listáról a biciklipumpa nevű tételt, majd azt találtam magamnak mondani, hogy ha záros határidőn belül nem kapok a piacon bugylibicskát, akkor mérgemben készítek egyet, ami persze az eddigi talán legértelmetlenebb ötletem volt...