Mikor a lomos pincébe belépve, a már hosszú évek óta stagnáló állapot, vagyis konkrétan valami k*rva nagy rumli fogadott, annyira nem volt bennem kraft, pláne így ebéd után, hogy még ahhoz sem volt erőm, hogy a rendetlenség felszámolására valami tőlem megszokott felelőtlen ígéretet tegyek.
   Mint ahogy azt a cikk címe mutatja, most egy keretantenna felkutatása végett evett ide a fene, amit a kép közepén függőlegesen végigvonuló keskeny barna fiókos szerényben sejtek megtalálni. Ennek oka egyértelműen az, hogy az adott helyszínen mindjárt két "antennák" feliratú fiókom is van. Ami viszont nincs, az a hozzáférés lehetősége.
   Hogy mégis minek keresek egy olyan tárgyat, ami el van dugva? Mármint annak fényében, hogy még mindig mennyi minden van elől? Nos azért, mert az egyik, konkrétan az 1969-es rádiós témájú cikkben nemhogy olvastam a keretantenna szót, de a mindent tudó táblázatomba még bele is volt írva, mint megemlített tétel. A már megemlített tételeket külön fülön nyilvántartó felsorolásban viszont valamiért már nem szerepelt. Ennek valószínűsíthető oka, hogy mikor az utóbb említett fület létrehoztam, akkor egyszerűen kitöröltem belőle azokat a tételeket, melyekkel egyre zavarosabb emlékeim szerint nem is rendelkeztem. Ehhez képest viszont meg mernék rá esküdni, hogy láttam itt valahol egy keretantennát, csak ugye ebben a rumliban megtalálni valamit, az nem igazán egyszerű feladat!

   A szekrény ajtajának felszabadítása helyett a mindenféle dobozokra és kosarakra megtekintésileg azért mentem rá, nehogy a végén az legyen, hogy valami olyat keresek egy elbarikádozott szekrény mélyén, ami még valahol elől van.

   Miközben az előző kosárban már olyan dolgok vannak, amiket egyszerűen csak be kellene tennem a helyükre (már ha volna nekik helyük, már ha hozzáférnék, már ha tudnám merre van az a hely), ebben a másikban bontott anyagok vannak, melyekre majd az anyagok szétválogatásakor megyek rá.

   Ennek a paneleket tartalmazó fióknak már oly sokszor szóltam oda, hogy majd mindjárt kezdek vele valamit, hogy már rám sem hederít! Épp mint ahogy én sem a tulajdonképpen semmi kis feladatra.

   Bár egyszer már nekifutottam a letudásuknak, még mindig akadnak olyan vegyes tartalmú dobozaim, melyekben mindenféle apróságokat őrzök, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy mára már rég elfelejtettem, mely tárgyakat tudtam le, s melyek azok, amik még mindig bemutatásra várnak. Ennek a doboznak az alján például találtam néhány teljesen bizonytalan státuszú villanyborotvát.

   Mivel a kutatásban végre elértem idáig, előástam a szerszámos fiókból két ócska kést, amikre a bugylibicskás projekthez lesz szükség. Már csak ebből a mondatból is kiderül, hogy már megint úgy van, mint ahogy mindig is szokott, vagyis több vasat is tartok a tűzbe egyszerre, hátha valamelyik témából lesz valami.

   Mivel az épp nagyban keresett keretantenna nem lett meg, más irány nem lévén, végül tényleg rámentem az elbarikádozott szekrény ajtajának kiszabadítására, mely tevékenység első lépése a ventilátor pincéből a folyosóra történő kihelyezése volt. A többi elrámolt dolgot viszont most - valami csoda folytán - nem mutatom meg.

   Íme a kettő közül elsőnek kihúzott antennás témájú fiók, jórészt már bemutatott tartalommal. Az 50 ohmos műterhelés, a CB szűrő, meg a nagydarab HBO dekóder legalábbis dereng, az apraja dolgokra viszont rá sem mertem nézni, mert a végén még félrecsúszna tőlük ez a keretantenna bemutatós projekt.

   Hogy félelmem mennyire volt jogos, azt mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy az antennás fiók elől lévősége okán azonnal elkezdtem felkutatni a legutóbbi találkozásunk óta széthagyott antennákat. Hogy máshol is van-e, azt ugyan nem tudom (de csak mert valahogy lusta voltam áttúrni az utóbbi időben létrehozott, már bemutatott tárgyakat tartalmazó vegyes tartalmú dobozaimat), de az asztalon a laptopon mindjárt két UHF - VHF közösítőt is találtam.

   Megvagy! Kiáltottam rá a második antennás fiókban virító keretantennára. Amúgy ez is egy jó fiók, hiszen már mind a gyári SWR mérőt, mind az UHF sávú szobaantennát, mind a CB rádióhoz való bagyut bemutattam.

   Mivel a fahordó szatyor a belerámolt tűzifával és a gyújtósnak való újságokkal már korábban oda lett készítve az ajtórésbe, így csak rá kellett dobnom a kupac tetejére a keretantennát, s már jöhettem is fel. Ez persze már megint nem így lett, de csak mert képtelen voltam megállni, hogy neki ne álljak a csőhajtó kúp, meg az ahhoz csatlakozó bugylibicska elkészítésének, mely tevékenységek után már nem maradt erőm a keretantennára.

   Mikor a mai nap reggelén a cserépkályhába begyújtáshoz szükséges fadarabokat a tűzifa tároló szekrényből a kályha elé kirakosgattam, akkor még nagyon úgy volt, hogy egy csomó minden korábbról elmaradt apró feladatot zsinórban letudok, csak aztán - mint ahogy az nálam már csak történni szokott - újra elkalandoztam.
   Most amúgy épp a régi cikkekből hiányzó linkek pótlására, valamit az újabbak megjelenés előtti átfutására mentem rá, mely feladatok elvégzése persze szükséges, csakhogy nem jár semmiféle látható eredménnyel. Már ha csak az asztalom egyik csipeszes tartójában virító apró táblázat egyre több besatírozott rubrikáját nem vesszük látványos eredménynek...

   A puszta gombnyomkodást ráadásul annak fényében kell értékelni, hogy tervem szerint az asztal pultján elhelyezett mozgatható munkalapot az idei év (ezt fontos volt kihangsúlyozni) december 31-ig, pláne fővesztés terhe mellett teljesen le kell csupaszítanom, amire már csak 22 napom van. Mivel a joystickot már mutattam, a keretantennát pedig épp most mutatom be, a négy tétel mindjárt kettőre csökken, amit ha minden igaz, nemhogy december 31-ig, de már mindjárt holnap le fogok tudni. Ez persze csak akkor lesz igaz, ha nem megyek piacozni. Amennyiben mégis, akkor viszont lesz ami és amikor lesz...

   Míg balra az látható, hogy a tulajdonképpeni keretantennát alkotó vezeték a műanyagból készült kereten maradt, addig jobbra az, hogy a keretantenna talpát addig-addig erőltettem, míg egyszer csak szétugrott, de persze innen nézve sem volt benne semmi. Vagyis ez a keretantenna pusztán egy darabka feltekercselt vezeték.

   Ez a keretantenna igen nagy valószínűséggel úgy készült, hogy egy szép hosszú egy erű vezetéket a közepétől indulva erre is arra is néhány menetnyit a keretre rátekertek, majd a két vezetéket a képen látható módon hozzárögzítették a kerethez, a maradékot pedig egyszerűen csak összesodorták.
   Itt következett volna az a rész, hogy a keretantennát egy olyan fajta rádióhoz csatlakoztatom, ami nem ferritrudas, hanem antenna föld csatlakozós, ez a fejezet azonban elmaradt. Egyrészt azért, mert a lakásban nincs ilyen felépítésű rádió, másrészt pedig azért, mert bár a pincében van, oda most valahogy nem volt kedvem lemenni. Már úgy értem azért, mert ennek a lakásnak bár az adott pillanatban rengeteg mindenre szüksége volt, ezek között azonban egy még elektroncsöves rádió még csak véletlenül sem, konkrétan k*rvára nem szerepelt!

   Épp mint ahogy korábban arról sem volt szó, hogy a keretantenna a polcra kerül, aztán mégis ott végezte. Ebből szerintem az lesz, hogy mikor a próbához szükséges csöves rádió felér, a keretantenna csak akkor lesz kipróbálva. Hogy ez a próba nem mostanában lesz megejtve, arra mondjuk akár komoly tétű fogadást mernék kötni! Az mondjuk igaz, hogy egy kicsi daxli szerű készülék, az Orion 449, meg persze a Dédi rádiója nagyon is képben, pláne a pincében a földön nagyon is útban van, azonban meg mernék rá esküdni, hogy a 2023-as évet nem az említett tételek letudásával fogom megnyitni, hanem majd valami sokkal egyszerűbbekkel...