Jaj ne! Kiáltottam fel, mikor a relét a kapcsoló mögé odatettem, s közben megláttam a két pákahegyet, amikkel terveim szerint szintén még ma kezdenem kell valamit. No nem mintha a feladat annyira bonyolult lenne, csak a rengeteg apróság is le tudja kötni az embert. Én meg ugye tipikusan rengeteg apróságot szoktam széjjelhagyni. Ott van mindjárt kitűnő példának a zsebemből a pultra trehányul kiszórt pénz, miközben a pénztárcám innen még fél méterre sincs.

   Ezt a két pákahegyet a porból túrtam. Bár az alsó úgy néz ki, mintha használt lenne (az eleje egy kissé matt és karcos), azonban az sem futhatott annyira sokat, hogy az én céljaimra ne lenne jó. Mármint ezt a kettőt a 2023-as lomtalanításból kifejezetten a pincei pákához hoztam el tartalékhegynek. No nem mintha odalent annyit forrasztgatnék, hogy a Weller páka hegyének lenne esélye elkopnia. Meg persze ugyan miért is ne, hiszen az akció mindössze annyiba fáradságomba került, hogy lehajoltam értük a Róna utca porába, mely helyszín mellett valami más okból már amúgy is ott guggoltam.

   Hogy az egyik pákahegyről már hiányzik a hőértéket meghatározó záróelem, az ugyan probléma, hiszen így a hegy nem használható, pláne dolgoznom is kell vele, a hiány azonban szerencsére könnyedén pótolható. (bízta el magát a szerző a tőle elvárható módon rutinosan)

   Mármint a mágnesezhetőségét a beleütött szám által meghatározott hőfokon elveszítő kupakot van miről leszednem, épp csak találnom kell a készletben egy már elkopott elejű pákahegyet.

   Ha már a pákahegyes fiókért felálltam, azzal a lendülettel behoztam az előszobából az előbb a pulton felejtett két darab BNC RCA átalakítót, majd rátettem őket a kétsugaras szovjet szkópra.

   A háromrekeszes fiókból az egyes rekeszek tartalmát úgy szoktam kiborítani, hogy a másik két rekeszt eltakarom a hangfrekvenciás millivoltmérő készítése közben keletkezett selejt panellel. Képzelheted mennyire örültem neki, mikor kiderült, hogy a vasklorid kissé alámart az alkoholos filccel rajzolt mintázatnak. Amennyiben a kiborítandó rekesz a középső, azt meg úgy szoktam megoldani, hogy előkapok egy a panelhez hasonló méretű lemezt, ami valaha egy Extrafon vonalpótló csinos kis tápegysége alatt teljesített szolgálatot.

   Íme a szerző évtizedek alatt felhalmozott pákahegy készlete. A réz menetes szárak egy általam gyártott olyan pákahegyhez valók, amibe szemből M3-as menetet fúrtam. Mikor az említett pákahegyet meg szerettem volna mutatni, a meglehetős tömegből őszinte meglepetésemre egyik pákahegy sem került elő. Mármint emlékeimben úgy él, hogy idővel készítettem egy olyan változatot is, amiben M4-es menet van.

   Némi bambulást követően (ezt amúgy is sokszor szoktam csinálni) beugrott, hogy a pákatrafós fiókban, a pákatrafó tetején is van egy pákahegyes doboz, mégpedig a korábbi képen látható apró rekeszbe nem férő méretű hegyeknek.

   Miközben úgy voltam vele, hogy a kupakot az új helyére a kombinált fogóval egyszerűen csak ráerőltetem, túl egyszerűnek, pláne teljesen eredménytelennek bizonyuló tervem idővel satuba fogott pákahegyre, majd annak végére kalapáccsal rávert kupakká fajult.

   Hogy ezek ketten mikor fognak a pincei Weller pákához leérni, azt ugyan nem tudom, azt viszont igen, hogy már csak azért is megérte értük a porba lehajolni, mert a két hegyet boltban nem kaptam volna meg 5.000 forint alatt.

   Hogy a frissen visszakupakozott pákahegy 8-as hőértékű lett (amúgy persze direkt), az már csak azért is üdvözlendő, mert míg a 7-es hegy 370 fokig fűt fel, addig a 8-as 425-ig, mely hőtöbblet nagyobb méretű alkatrészek kiforrasztásakor nagyon is jól tud jönni. Ezt éreztem is a minap, mikor a 7-es hőértékű pákahegy a Terta 811-es magnóroncs elbontásakor néhány nagyobb ónpacával mondhatni igencsak komoly küzdelembe keveredett.

   Ha már épp szóba került a keveredés, azt mégis hogy a csudába sikerült összehoznom, hogy a relé és a pákahegyek szétszedését jelölő ikszek a táblázatba egy sorral lentebb kerültek? Erre azt kell válaszoljam, hogy bár soha ne lenne ennél nagyobb problémám...