Gondoltam kihasználom a hallban egy vizes törülközőn keresztül reám levegőt fújó ventilátort. Mármint ha már amúgy is épp nagyban keringeti a levegőt, akkor a szívó oldalon egy füst alatt igazán megszáríthatná a pincéből az imént felhozott, frissen elmosogatott, még igencsak vizes aktív hangfalat is. Gondoltam az apró doboz majd jól megáll a ventilátor motorházának kissé íves tetején, mely elképzelésem természetesen ijesztően hibásnak bizonyult.

   Mégpedig konkrétan annyira hibásnak, hogy mikor nem számítottam rá (vagyis épp nagyban bambultam, vagyis szinte mindig), akkor tompa puffanást hallatva az apró hangfal folyton beesett a ventilátor mögé, ezzel segítve elő, hogy a szerzőnek a székében még csak esélye se legyen elgémberednie. Olyankor persze, mikor ki kellett szállnom a székemből, mindig tettem egy olyan irányú ígéretet, melynek keretében szegény hangfalacskába majd durván beleműtök.

   A "majd" időmeghatározás nem úgy volt értendő, hogy majd ha a hangfal megszárad, hanem úgy, hogy mikor majd legyűrtem az előtte tornyosuló többi tárgyat, melyeket szintén a 2023-as lomtalanításkor szereztem be.
   Miközben a detektoros rádió esetében újra kell gyártanom annak tekercsét, a tegnapi napon a pincében rendezkedés közben annyi tárgyat láttam, hogy mára már meg nem tudnám mondani, hogy közülük a jégkrémes dobozban melyikeket hoztam fel.
   A jobb alsó sarokban bujkáló panelek elbontásával ugyan látványosan tudnék segíteni a hall amúgy szinte mindig rendetlenséget sugárzó látványán, csakhogy olyan nincs, egy 30 fokos levegőjű helyiségben én most bekapcsoljam a pákát!
   Bár aznapra is be volt tervezve néhány apróság letudása (de csak mert különben nem leszek meg azzal a tervemmel, hogy amiket összelomiztam, azokat a tárgyakat hónap végéig mind letudjam), ez azonban végül nem a lakásban, hanem az idefenti forróság okán a pincében felhalmozott készletet érintette. Odalent olyan jó volt a klíma, konkrétan még 25 fokot sem mutatott a hőmérő, s a kabátomat levéve egy kissé még fáztam is, hogy a nap végén alig akartam feljönni! Annyira feldobott, hogy nem magamtól, hanem csak a mosóvíztől vagyok nedves, hogy a nap végére majdnem mindent sikerült elmosogatnom, miközben nemcsak ennek a kicsinek a nagyobb testvérét, de még a Tesla NZC 130-as lemezjátszót is szétszedtem! Arról már nem is beszélve, hogy még a 2023-as lomtalanításról szóló cikk lezárásához szükséges képeket is elkészítettem.
   Mivel nyáron a pincében jobb szerelni, ezt az akciót mára is beterveztem. Jelen állás szerint nagyon úgy néz ki, hogy ebéd után elmegyek fagylaltozni, majd ha már amúgy is épp arra járok, akkor beugrok a közeli boltba vásárolni. Hazatértem után letusolok, megszáradok, aztán már megyek is a pincébe hűsölni. Hogy odalent mit fogok szétszedni, vagy ha úgy hozza kedvem, akkor összerakni, azt viszont ekkor még nem döntöttem el.

   Mikor a nap reggelén az ablakon kinéztem (sejtheted, lehetett vagy 10 óra), már csak a lábnyomokból is megéreztem, hogy aznap a lépcsőházban a szokásosnál egy kissé alaposabban kell takarítanom. Amúgy Kati szomszédasszonyomnak sikerült olyan kiváló minőségű szobafestőket szereznie, hogy akkora koszt csináltak, hogy mikor a másodikról leértek, még mindig fehéren fogott a cipőjük talpa. Ehhez képest én úgy festettem ki a konyhát, természetesen gletteléssel együtt, hogy a cipőm talpa egyszer sem hagyott a lakásban ennyire durva nyomot. Az persze igaz, hogy én a festés terén nem vagyok szakember, meg mivel takarítani sem szeretek (el ne hidd, partvissal lapáttal alszom), inkább már eleve nem is csináltam koszt.

   Amit még szintén nem csináltam, az a mai napi mínusz egy szétszedésre váró tétel letudása. Az mondjuk igaz, hogy a délelőtt még véletlenül sem semmittevéssel telt, hiszen megírtam vagy három szétszedtem cikket, s a legutóbbi ezt a helyszínt ábrázoló kép óta elkerült innen a lézer, a detektoros rádió tekercséhez pedig került egy cső, de ezektől az apróságoktól eltekintve, ha nem húzok bele, akkor sosem fogynak el a hangfalnak támasztott cetliről a rá emlékeztetőül felírt tételek. Mivel ez az egyik kedvenc szokásom, a dolgokat már megint a könnyebb végüknél fogva ragadtam meg. Mármint odaraktam magam elé az asztalra az apró hangfalat.

   Hogy ezt a mára már csak fele aktív hangfalat a 2023-as lomtalanításkor miért hoztam el, mikor amúgy már van egy még szintén nem hasznosított, a 1777-es cikk keretében bemutatott hasonló? Ezt mégis hogy a csudába hagyhattam volna ott, mikor ilyen kis mokányul aranyos?

   Ez egy kutyaközönséges aktív PC hangfal, így a CD lemezhez legfeljebb annyi köze van, hogy mondjuk egy discman jelét is hanggá lehet vele alakítani. Ettől persze még - mint marketing fogás - a dobozra bármit rá lehet írni. Egy újabb apró érdekesség, hogy a DXBB-ről a google nem volt hajlandó elárulni, hogy micsoda, pedig amúgy k*rvára kíváncsi lettem volna rá!

   Ahhoz képest, hogy egy alapvetően semmi kis hardver, a hátlapi kezelőgombok és csatlakozók funkciója meglepően zavarosra sikeredett. A balra látható kapcsoló, ami szinte mindig az előlapon szokott lenni, mégpedig power felirattal ellátva, jelen esetben ide hátra került. Az eredeti szintnél erősebb magas hangokat eredményező kapcsolót is mióta szokás már a hátlapra szerelni? A felül középen kilógó csonk amúgy igen nagy valószínűséggel a bemenet volt. A jobbra látható két aljzatba pedig a másik oldali hangfalacska felől érkező kábel dugói valók. No de miért dugói? Mégis minek egy hangfalnak kettőnél több szál vezeték?

   A négy csavar közül nekem ez a kis hajas baba a kedvencem. Ez tisztára olyan, mintha még szemei is lennének! Arról már nem is beszélve, hogy a pókszövet mégis hogy a francba maradt a helyén, pláne még csak össze sem gyűrődött, miközben átdugtam rajta a csavarhúzót.

   Ami egyértelműen annak volt köszönhető, hogy a hangszóró az előlapba már eleve (és amúgy gyárilag) nem volt belecsavarozva. Persze nem is lehet, hiszen már eleve nincs is a csavarok számára hely.

   A már megint kiadós ebéd után (pulykasült volt tört krumplival) csak a búgójel megjelenéséig jutottam, aztán úgy, de úgy lefordultam a székről, hogy alig értem oda, a mindössze másfél méterre lévő ágyig. Mielőtt elaludtam volna, olyan fontos kérdéseken pörgött az agyam, mint mondjuk az, hogy a hangfal másik felében is volt-e erősítő, meg persze teleptartó is. Mármint akkor érthető lenne a két doboz közötti különös kettős kábelezés. Amennyiben nem a két doboz elemtartói lettek a kábelezéssel sorba kötve, akkor mindketten a saját elemeikről üzemeltek, s a két hangfal közötti kábel egyik fele... És akkor ennél a résznél elaludtam...

   A hátlapok képéből nekem az jött le, hogy mindkét doboznak saját bekapcsolója volt, az elemtartók lábai pedig a kábel közbeiktatásával sorba lehettek kötve. Utóbbira abból következtettem, hogy a másik, a nekem nem meglévő doboz hátulján (lásd balra) egy 6 voltot fogadó tápaljzat van.

   Mivel az erősítő panelján semerre sem látni két darab nagykapacitású elkót (lásd jobbra a két 470 mikróst), így igen nagy valószínűséggel a bal oldali kapcsolás lett megépítve. Már csak azért is, mert az IC két fél erősítője csak így hasznosulhatott.

   A pozitív tápág kapott egy soros diódát, nehogy rendetlenkedéseim közepette egy fordítva csatlakoztatott polaritással kinyírjam az IC-t. No nem mintha ezzel olyan hatalmas veszteség érne, csak ugye mégis minek tönkretenni valamit, ami amúgy jó. Te, hogy ezt is pont én mondom...

   Mikor valamelyik részmegoldásra már éppen rámondtam volna, hogy áhá, ezt kezdem érteni, olyankor mindig kiderült róla valami turpisság. Ez egy idő után oda vezetett, hogy pontról pontra mentem végig a jelúton. Mit ne mondjak, vannak az áramkörben érdekességek!
- A hátlapi kicsi kapcsoló rátesz egy kis plusz magasat.
- Az előlapi kapcsoló rátesz egy kis plusz mélyet.
- A hátlapi power kapcsoló visszakapcsolja a hangfalat aktívból passzívba.
- Valahol van egy ellenállás, ami lerombolja a bemenet érzékenységét.
- A végfok 2073-as IC-n felül van a panelen egy kéttranzisztoros előerősítő is.

   Bár az egyik ellenállás áthidalásával a bemenet érzékenységét sikerült egy kissé megnövelnem, cserébe kinyírtam az egyik hangszínszabályzó kapcsolót, így végül kénytelen voltam a jelet söntölő ellenállást kiméréssel megkeresni.

   Miután az előbbi képen látható ellenállás egyik lábát a képen látható módon a panelből kiforrasztottam, az apró erősítő valósággal megtáltosodott! No nem úgy, hogy hangosabban szólt, hanem úgy, hogy már vette a bemenetéről a búgójelet (eddig ugyanis hiába tapogattam), illetve a bemenet impedanciája menten felugrott 9 kiloohmra, ami általános célra, például a detektoros rádióhoz fejhallgató helyett már bőven megteszi.

   Miután a panel funkcióit és vezetékeit immáron tisztáztam, bár rezgett a léc, hogy az összes felesleges vackot leépítem róla, de mivel nem volt velük semmi bajom, így mind a felesleges aljzatok, mind hátlapi power kapcsoló megúszta.

   Következő lépésként keresnem kellett a feladathoz két méretes alátétet (ezekből is akad készleten bőven), hogy az RCA aljzatot rögzítő anya majd ne a puha fekete díszlemezhez, hanem a masszív bézsszínű hátlaphoz fogjon.

   Ez nagyon ott van! Mármint pont ott, ahová beszerelni gondoltam, valamint a lehetőségekhez képest amennyire csak lehet felül, nehogy megakadjon az alátét vagy az anya szélében a panel, aztán ne tudjam tőle a dobozt összetolni.

   Például az, hogy a dobozt eredetileg összetartó négy csavar közül kettőnek gyárilag annyira ergyára sikerült a slicce (amúgy persze kereszthorony), hogy kifordul belőlük a csavarhúzó. Megjegyzem már kitekernem is csak úgy sikerült őket, hogy a csavarhúzó végére a kilóimmal durván rátámaszkodtam. No de mit nekem túrni két másik csavart, mikor van miből...

   A teleptartóban feleslegessé vált rugós lemez a teleptartós, a 3,5-ös jack aljzat pedig a jack aljzatos dobozba került. Az immáron szintén felesleges vezetékeket viszont kidobtam, de csak mert a drótos fiókom már megint kezd telítetté válni.

   Ez már csak egy ellenőrző próba volt, nehogy az legyen, hogy összeszerelés közben elrontottam, vagy kihagytam valamit. Utóbbi amúgy sikerült, bár csak a teleptartó mélyére rajzolandó "6 volt kell neki" felirat maradt le. Ezt jelen sorok írásakor menten pótoltam.