Bármi érdekesség felismeréséhez olyan szemem van, hogy ebben az út szélén elhelyezett szemétkupacban nemhogy azonnal, de vagy úgy öt méter távolságból is felfedeztem a villanyszerelési kellékeket.

   Néhány nappal később, mikorra már rég elfelejtkeztem róla, megtaláltam a bicaj kosarában ezt a kis műszaki csodát. Ekkor még csak a csavaros dobozok alatti polcra került be. Mármint azért, hogy a városban összevissza történő biciklizésem közepette ne hurcoljam magammal feleslegesen.

   Néhány nappal később, mikor a lomos pincében jártam, akkor meg az jutott eszembe, hogy a fényerőszabályzó kipróbálásához kellene egy lengőaljzat, amit igen nagy valószínűséggel valamelyik villásdugós dobozban fogok megtalálni.
   Miközben az Isostat kapcsolós doboz pincébe történő lekerülése, illetve egyáltalán létrehozása elmémben még nem igazán tudatosult, magyarán szólva már megint rácsodálkoztam, a trimmer potméteres doboz pincebéli létére is. Persze lesz itt rend, meg tudatosulás csak még dolgoznom kell rajta egy "keveset".

   A "keveset" természetesen úgy kell érteni, hogy még mindig valami k*rvára sokat. Mert ugye ezen a képen is mi van? Egyrészt nincs akasztójuk a lomos pincebéli műszerzsinóroknak, mire fel az áthelyezett fehér polcos sarkára feldobva lógnak. (én meg az akasztó felszerelésének feladata elől) A szürke bigyó a sapkám, ami még napokkal ezelőtt tűnt el. A két szalagos doboz a lakásba való. A jobbra látható ecetes palackról pedig fogalmam sincs, hogy mégis mit kereshet ott...

   Ahogy azt már csak szokta, a google a JN2301 karaktersorozatra rákeresve nem adott releváns találatot. Ettől persze még a feliratok, pláne a számok alapján egyértelmű, hogy ez a fényerőszabályzó lámpához való.

   Bár teljesen másképp néz ki, például már nem tekerős, hanem tolópotméteres, és még egy LED-et is kapott, attól ez még ugyanaz a készülék, mint a már korábban bemutatott szovjet testvére.

   Az apró doboz alját hosszasan bámulva (de csak mert hiába volt a mozgás, egy kissé álmos voltam), azt sikerült róla megállapítanom, hogy egyrészt van rajta két hosszú gumiláb, másrészt a csavarjai nem biztonságiak, így az elektronika rejtekét még idelent ki fogom tudni nyitni.

   Az elektronika pusztán ránézésre teljesen hibátlan. A téglalappal, körrel és IMS betűkombinációval jelölt alkatrészhelyet hosszasan bámulva, meglepően gyorsan sikerült kiderítenem, hogy már megint én vagyok a hülye. (Te, hogy ez milyen sűrűn van így...) Mármint a ki tudja miért fejjel lefelé nézett IMS igazándiból SW1, mely karakterkombináció egyértelműen egy kapcsoló (switch) helyét jelöli.

   A BTB04 egy 600 voltos 4 amperes triak. A ZD1 jelű alkatrész pedig a triak gyújtását intéző diac. Míg utóbbiból biztosan akad itthon valahol (valamelyik régebbi teljesítményszabályzó javítós projekt kapcsán vettem), addig valószínűleg tirisztorból is akad, épp csak nem tudni merre. No nem mintha a diac helyéről megmaradt volna az elmémben bármiféle információ...

   Amire már csak az is komoly jogalapot ad, hogy a fényerőszabályzó témájának az adott nap délutánján már eleve úgy álltam neki, hogy mielőtt az ebédet követő kajakóma beállta előtt lefordulnék a székről, legalább annyit megteszek, hogy belenézek a triakokat és tirisztorokat tartalmazó fiókba.

   Íme a készlet. Ez persze nem a teljes, a többi azonban egy pincemélyi dobozban van, az azonos méretű tranzisztorokkal reménytelenül összekeveredve. Már úgy értem a reménytelenséget, hogy mivel az éves tirisztor és triak felhasználásom közelítőleg nulla, így teljesen értelmetlen lenne őket a tranzisztorok közül kiválogatnom. Ettől persze még elképzelhető, hogy a szétválogatás idővel megtörténik, erre azonban részemről semmiféle tétet sem mernék tenni.

   A TIC126 400 volt 12 amperes, csakhogy nem triak, hanem tirisztor, így kiesett. A TIC106 is 400 voltos, de csak 5 amperes, és szintén tirisztor. A TIC206 már triak, de csak 4 amperes. Az összes többi kiesése után a befutó végül a BTA10-es 600 voltos és 10 amperes triak lett. Már ha szükség lesz rá, azt ugyanis eddig még csak meg sem néztem, hogy a fényerőszabályzó eredetije hibás-e. Ettől persze még nem árt a feladatra jó előre felkészülni.

   Mivel a Technics deck felé vezető utamon mind az első tekercses kísérleti összeállítás, mind a fényerőszabályzó útban volt, ezt a két tételt még a magnó piszkálása előtt kellett legyűrnöm.

   Ehhez képest sokadik mérés és próbálgatás eredményeként az derült ki, hogy a tekercs egyik lába szakadt ki a panelből, méghozzá úgy, hogy annak csak mérhető nyoma volt, látható nem.
   Egy darabig ugyan bénáztam vele, de aztán viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ha a huzalból akár csak egy menetet is visszafejtek, akkor az eredetileg rövid láb helyett már bőven lesz a panelba mit visszaforrasztanom.

   Miután a magnóra rámentem, s annak szintén elmosogatott alkatrészei is épp nagyban száradtak, a fényerőszabályzó dobozából viszont már nem csöpögött a víz, már csak azért is pikkpakk összeállítottam, hogy a magnószerelésnek ne legyen útban.

   Miután a fényerőszabályzót összeszereltem, s az a végső teszten is jól szerepelt, az elért sikerrel ellentétben a kábelt a dobozra rátekernem viszont már nem igazán sikerült, akkor majdnem feladtam.

   Ami végül csak azért nem történt meg, mert az egyik kihúzott fiókban teljesen véletlenül találtam egy direkt a kábel összefogatására való drótdarabot, amit aztán a probléma megoldására menten fel is használtam.
   Miközben egy egész napon át úgy nézett ki, hogy a fényerőszabályzó megannyi társához hasonlóan a pincemélyi 230-as bigyós fiókban fogja végezni, végül úgy döntöttem (konkrétan lusta voltam levinni), hogy a lakásban található 230-as dobozban fog lakni.
  Az előbbi mondat természetesen nem annyira az olvasónak szól, mint inkább nekem, hogy mikor majd keresem, a fényerőszabályzót legyen mi alapján megtalálnom. Már ha egyszer tényleg kelleni fog ez az izé valamire...