Mivel sem a mindenhonnan összegyűjtött merevlemezek piszkálásához, sem a Philips rádiós magnó belsejének javításához nem volt kedvem, a magnó külsejének még tőlem is szokatlanul alapos elmosogatásáról már nem is beszélve, így a mai napra valami egészen mást találtam ki.

   Mármint kerestem egy ücsörgősnek induló, de aztán mégiscsak valamiféle szétszedésbe torkolló feladatot. Ez itt a mindent tudó táblázatom azon fülének szűkítése, amin a már megemlített, de szét még nem szedett témákat tartom nyilván. Egyrészt azért, hogy mikor olyanom van, akkor legyen mit átfutnom, hátha megtetszik róla valami, másrészt azért, hogy legyen ami mutatja a haladást. Mivel jelenleg ez a lista még mindig 120 tételt tartalmaz, gondoltam olyan nincs, hogy ne a már megemlített tételek közül válasszak mára valamit. A vetítőgép nemcsak jó döntés lett volna, de még hozzáférhető is, arról már nem is beszélve, hogy még útban is van. Az A3 telefonrendszer ahogy a lomos pincébe belépek, ott van mindjárt jobbra lent a polc alatt. Az ablaktörlőmotorról ugyan tudom, hogy hol van, csak az a pont jelenleg el van torlaszolva. Az akváriumhoz való levegőztető és a szűrőmotor egy olyan dobozban van, amihez a jelen állapotok szerint sajnos csak komoly nehézségek árán tudnék hozzáférni. A beteg bemenetű fehér dobozos kicsi frekvenciamérőt pedig már évek óta nem láttam. A gigahertzes frekvenciamérő panelt mondjuk igen, csak már megint rápakoltam a dobozára. Arról már nem is beszélve, hogy az nem annyira szétszedős, mint inkább bedobozolós projekt lesz, amihez persze előbb még el kellene készítenem néhány szerszámot. Mivel a kicsi, mindössze egy ceruzaelemről működő LED-es lámpát valószínűleg a frissen nyitott pincei elemlámpás dobozból fogom elővenni, ami sem eltorlaszolva nincs, sem elrejtve, gondoltam legyen az. Amúgy a laminálógép is kitűnő választás lett volna, épp csak előbb még kell vennem a jelenlegi nyomtatómba egy új tonert. Mármint azért, mert ha a laminálógépet kipróbálom, akkor ugyan készítsem már el vele azokat a feliratokat (már ha működik egyáltalán a gép), melyek a ház jelenleg felirat nélküli nyomógombjaihoz kellenek. A mechanikus írógépet a beszerzése óta eltelt évek folyamán nem azért nem vettem elő, mert el van dugva, hanem azért, mert érzésem szerint a találkozásunkat szegénykém nem fogja túlélni. Az elsőnek nyitott villanymotoros dobozom nemcsak, hogy elől van, de még körbe is akarom fényképezni a tartalmát, csak ugye azt sem most. Épp mint ahogy Tóni bácsi hatalmas gerjesztett hangszóróját sem ma fogom bemutatni.

   Ha már amúgy is lemegyek a pincébe a lámpáért, akkor egy füst alatt természetesen a Toshiba zsebrádiót, az alatta megbúvó merevlemezházat, meg persze a kék vödröt is le fogom vinni. Hogy ez még nem történt meg, az kitűnően bizonyítja aznapi határozatlanságomat. No nem mintha más napokon annyira határozott lennék...

   A pincei rendcsinálásnak odalent csak annyi eredménye látszik, hogy még a szokottnál is magasabb szintre hágott a kupi. Apró részeredmények persze már vannak, azok azonban tényleg annyira aprók, hogy nem annyira látszanak, mint inkább egy olyan felmerülő kérdés esetén, ami azt firtatja, hogy mégis mit tökölök a lomos pincében már hosszú hetek óta, legalább rájuk tudok mutatni. Vagy nem, mert felhoztam őket, mint a képen látható négy radírt.
   A radírokat persze nemcsak azért mutattam, hogy ezt a néhány sort leírhassam, hanem azért is, hogy rávilágítsanak arra a tényre, hogy még egy olyan apró feladatot is képes vagyok napokig halogatni, mint a négy radír éjjeliszekrényig történő behozása. Amúgy azért kerülnek az éjjeliszekrénybe, mert a párom az ágyban szokott rajzolni, festegetni, s mikor kell, olyankor mindig tőlem kér radírt. Ez amúgy lehet, hogy ezentúl is így lesz, épp csak a radírt nem az asztal, hanem az éjjeliszekrény fiókjából leszek kénytelen előszedni.

   Mikor anyám egy pillanatra abbahagyta a rejtvényfejtést, gyorsan behoztam a kinti hidegről a paprikapalántákat. Mármint így március végére a már majdnem megérkezett nyár után hirtelen visszatért a tél.

   Mivel erre már évek óta kíváncsi voltam, a pincébe pedig nem volt kedvem elindulni, így végre lemértem a vízvezeték (asztalomhoz kiépített antenna és föld) és a számítógép földelési pontja (USB lengőaljzat fém része) közötti feszültséget. Bár ennek egyértelműen nullának kellene lennie, csakhogy nálunk a hallban és a szobában nincs a konnektorokban föld. Ezen ugyan tudtam volna segíteni egy már amúgy is aktuális átkábelezéssel, mikor a szekrényeket tapétáztam, akkor ugyanis szabadon hozzáfértem a kötődobozokhoz, csak valamiért (gondolom a feladat okozta kupi miatt) nem volt hozzá kedvem.
   A földeletlenség - mint probléma - a minap annak kapcsán merült fel, hogy a bekapcsolt PC, a monitor, meg a HGW meglehetősen nagymértékű rádiózavarokat keltenek. Ezen egyrészt a védőföldelés bekötésével, másrészt egy csomó kábel nagyfrekvenciás árnyékolásával lehetne segíteni, csak mint ahogy a múltkor a villanyszerelést, úgy ezt is túl nagy felfordulással járó feladatnak éreztem.

   A múltkori alaplapcserekor (ami amúgy már több mint 10 hónapja volt) nem tettem el a régi alaplap processzorát. Mivel a pincébe lemenni továbbra sem volt kedvem, gondoltam míg felgerjed bennem a lendület, rámegyek az ehhez hasonló apróságok sorsának rendezésére.

   Bár arra lazán rá tudtam venni magamat, hogy a processzort alufóliába csomagoljam, arra azonban már nem futotta erőmből, hogy az asztalt a szekrény elől elvegyem (abban vannak alul a tartalék PC cuccok), majd a processzort az egyik dobozba betegyem. Mindezt úgy, hogy amúgy nagyon is kíváncsi lettem volna rá, hogy miket rejtegetek a szekrényben. Mármint az érdekelt, hogy akad-e közöttük valami szétszednivaló. Amúgy akad, bár a Dell PC-t nem akarom elpusztítani, épp csak egy kicsit körbe és belefényképezni tervezek.

   Mivel azt a képet, ami a nem is oly rég megnyitott pincei elemlámpás doboz tartalmát mutatja, viszonylag könnyen megtaláltam, a lemenetel helyett inkább azon néztem meg, hogy ott van-e a lámpa. Mivel a lámpák közül egyik sem úgy nézett ki, mint ami kép róla az emlékezetemben él, nekiálltam idefent turkálni, hátha a lámpa mégsem odalent van.
   Ez itt az elemes doboz, amiről úgy dereng, hogy az egy ceruzaelemes lámpa valaha ebben lakott. Most már persze, hogy keresem, még véletlenül sincs itt! Köszönhető ez amúgy annak, hogy az elemes dobozra már a ki tudja hányadik revíziót eresztem rá, amit természetesen jelen alkalommal is megtettem, bár most csak egy elemtartó került ki belőle.

   Mivel épp rendezkedős hangulatban voltam, az elemtartó azonnal a helyére került. Hogy mikor valami nem ott van, mint ahová amúgy való, olyankor mindig, mármint azonnal így kéne tennem? Hát ja, én, meg az ésszerűség...

   Mikor az elemeket tartalmazó dobozt a polcra a helyére visszatettem, menten kiszúrtam mellette azokat a gyógyszeres dobozokat, melyeket azért gyűjtögetek (anyukám adogatja őket), mert elképzelhetőnek tartom, hogy egyszer még lesz belőlük valami. Ha nem tekercseket fogok rájuk készíteni rádiókhoz, akkor lehet, hogy a letekerhető kupakokból csinos forgatógombok lesznek. Mikor a dobozokat a polcról leszedegettem, mondván olyan nincs, hogy azokat még ma le ne vigyem a pincébe, az egyikben zörgött valami.

   Pontosabban szólva valamik. Míg a porcelán trimmerek a tárolásukra kinevezett apró fiók egyik rekeszébe kerültek, addig a vegyes alkatrészek a bontott vegyes alkatrészes dobozba, amiből épp a minap szedtem ki a Toshiba zsebrádió belsejét.

   A tekercseket pedig betettem az "RF tekercsek" feliratú dobozba. Hogy a két barna fióknak a pincében lenne a helye? Ez ugyan igaz, csakhogy az is, hogy ha azokat én most oda levinném, akkor nem volna őket hova tennem. Mármint úgy, hogy ne legyenek valaminek útban.
   A ZK246-os magnóval kapcsolatban pedig azt tudom elmondani, hogy komolyan reménykedem benne, hogy mire ez a cikk megjelenik, addigra már rég átestem az elpusztításán. A magnón amúgy nem esek át, az ugyanis szebben simul a sarokba, mint a valaha ugyanitt tartott Uwertura.

   Mivel az RF tekercsessel együtt erről a LED-es dobozról is fellebbent a függöny (mármint a hátam mögötti szekrényé), kiborítottam a tartalmát, de mivel ezt nem is oly rég egyszer már megtettem, természetesen nemhogy az épp nagyban keresettet, de egyetlen elemlámpát sem találtam benne.

   Mivel az egyik rádióépítéshez szükséges alkatrészeket tartalmazó doboz épp kézközelben volt, így abba is belenéztem, hátha épp ebben vannak a gyógyszeres dobozok egyértelműen szintén a pincébe való társai, de persze nem...

   A következőnek elővettben viszont már megtaláltam őket, meg persze egy nem ebbe a dobozba való forgókondenzátort is, mire fel az előbb már eltett másik dobozt vehettem elő újra.

   Mikor már azt hittem, hogy kész, legalább a dobozok sorsát rendeztem, menten találtam belőlük hol itt, hol meg valahol másutt, természetesen szintén a pincébe való néhány példányt. Miután az édeskés dobozt innen elvettem, akkor pedig menten előkerült mögüle egy papírhenger.

   Amit aztán ebbe az újra elővett rádióépítős dobozba tettem be. A gyógyszeres dobozok pedig, bár csak a pincébe történő levitel erejéig, az előszobából behozott kék vödörbe kerültek. Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen alig csinálok valamit, ez az alattunk lakó számára tisztára úgy hangozhat, mintha valaki a hallban mint a mérgezett egér, úgy szaladgálna összevissza.

   Mivel már egy csomó pincébe való dolog összegyűlt, ha nehezen is, de végül azért erőt vettem magamon, s leszaladtam velük. Már ha az álmatag vánszorgásom szaladásnak volt minősíthető...
   Ide, vagyis a tűzifás pincébe amúgy csak azért tértem be, nehogy a pincei fényképezőgépbe való memóriakártya - kedvenc szokásához híven - már megint a kabátom zsebében maradjon.
   A piacon mindössze 500 forintért vásárolt felsőmaró belsejének megtekintése az egyik következő projektem lesz. Én legalábbis ebben reménykedem. Épp mint ahogy abban is, hogy hamarost készítek hozzá egy olyan kiegészítőt, amivel ugyanúgy rá tudom tenni a munkapadra, mint ahogy a fűrészgépet is.

   Egy másik olyan téma, amiben szintén komolyan reménykedem, hogy hamarost elkészül, az a Hajdu mosógép motorjára készülő csapágyház és ékszíjtárcsa című projektem, az ugyanis előkészítő fázisa az áttételes eszterga című projektnek, amit már szintén nagyon szeretnék elkészülten látni.

   Álmaimhoz képest a mai napi legalább egy kicsit is értékelhető teljesítményem mindössze annyi volt, hogy a dobozok végre bekerültek a műanyag dobozokat tartalmazó papírdobozba. Ezeket amúgy azért koncentráltam össze, hogy mikor kell közülük egy, akkor majd ne szanaszéjjel kelljen őket keresgetnem.

   Mikor a korábban már megemlített A3-as telefonrendszer elő nem szedését megpróbáltam arra fogni, hogy hiába vannak a polc alatt hozzáférhető helyen, ha egyszer (amúgy már többször is) eléjük lett pakolva, akkor menten kiderült, hogy az összes ide, mármint a polc elé a földre rámolt doboz üres! Ettől persze még nem a telefonokat szedtem elő.

   Hanem a náluknál sokkalta hozzáférhetőbb helyen tartott elemlámpás dobozra mentem rá. A fehér polc amúgy nem ferde (legalábbis merem remélni, hogy nem az), hanem ez most tényleg csak a kamera optikájának torzítása. Hogy a zoom gombot legalább egy kicsit megnyomhassam (az ugyanis eltűnteti a torzítást), ahhoz az kellett volna, hogy hátrébb tudjak lépni, ami a pince jelenlegi állapota szerint szó szerint lehetetlenség volt.

   Az addig rendben, hogy van a dobozban egy a keresési feltételeknek megfelelő lámpa, az pedig pláne szép teljesítmény tőlem, hogy már mind a kék, mind a zöld, mind a nyomkodós, és még a felül látható fényes rúdlámpát is bemutattam, azt a másik tényt azonban továbbra is lesújtónak éreztem, hogy az emlékezetemben egy még a megtaláltnál is kisebb lámpa él.
   Ezen a ponton aztán mindjárt két dolgon, konkrétan kérdésen is elmerengtem. Míg az egyik az volt, hogy hol lehet az emlékeimben élő lámpa, addig a másik az, hogy miért nem néztem meg még odafent. Mármint nem az épp nagyban keresett lámpát, további mindenféle dobozokban, hanem azt a korábbi szétszedtem cikket, amiben a kicsike lámpát megemlítettem.

   Őszintén remélem, hogy mire a faforgácsok felhordására használt kék vödörre újra szükségem támad, vagyis késő őszre itt már akkora lesz a rend, hogy a nem idevaló dolgokat végre átvihetem a lomos pincébe. Már úgy értem, hogy innen például a vaslemezeket, a műanyag alkatrészeket, a textilbakelit dobozt, meg a hűtőgépből megmaradt kompresszort. A többi polc tartalmáról most inkább szót se, mert ha még azokat is nekiállnék felemlegetni, akkor talán sosem érnék a lámpáig.

   Mivel bárhol és bármerre is nézzek, mindenütt rengeteg olyan tárgyat látok, ami hiába minden eddigi erőlködésem, valahogy még mindig nincs a helyén, az egyszer talán kialakuló rendet elősegítendő, egy lépéssel közelebb hozandó, a pincében találtak közül legalább néhány fentre való apróságot felhoztam.

   Majd az időt a jelenleg mérőszalagok által elfoglal akasztók megtekintésével múlattam, mégpedig azért, mert emlékeim szerint az épp nagyban keresett lámpa valaha - épp mint ahogy a szerző már minden egyes ponton, amerre csak járt - ezen a helyszínen is lógott.

   Épp mint ahogy a lámpa itt, vagyis a vegyszeres dobozfedőben is volt. Az a fényes hengeres valami, ami valaha itt volt, az mondjuk lehet, hogy nem az épp nagyban keresett lámpa, hanem egy miniatűr áttételes villanymotor volt.

   Mivel nincs másik, így ezt leszek kénytelen szétszedni. Amint ezt ilyen szépen eldöntötten, menten beugrott, hogy épp az előbb olvastam az egyik fiókon egy "kacatok" feliratot, egy ócska lámpa meg ugye pont az.

   Mire fel elővettem a LED-es fiókot, mert ugye ebből is feltétlenül kettőnek kell lennie (amúgy van egy doboz LED a pincében is), majd mindhárom rekeszének tartalmát - természetesen egyenként - kiborítottam.

   A panel közepétől kissé jobbra s fel látható háromlábú SMD bigyula természetesen nem tranzisztor, hanem egy speciális IC, így ha tönkrement, nem is olyan egyszerű házilag helyettesíteni. Ezt - mármint a lámpa működőképességét - amúgy nem ellenőriztem.

   Hogy melyik részét kellett melyik másikhoz képest tekerni, azt mondjuk még most sem értem. Mármint a közepéhez képest mind a balra látható eleje, mind a jobbra látható vége tekerhető. Ebből a lehetőségből visszakövetkeztetve, már sejtem is, hogy ezt a lámpát miért kaptam vissza. Mármint valaha én hordtam őket a kollégáknak a Verseny utcai piacról, s mikor tönkrementek (ami ugye egy kínai lámpával gyakran megesik), akkor volt, hogy visszakaptam őket. Nekem legalábbis nem dereng, hogy ez a lámpa valaha az én zsebemben lett volna. Persze én, meg az én "híresen jó" emlékezetem...

   Másnap, mikor az IZS szivargyújtójának szétszerelése kapcsán belefolytam némi rendcsinálásba, s annak eredményeként keletkezett egy egész dobozra való, a pince irányába tartó lom, az előszobában a bútor tetején újra megláttam a lámpát. Mivel a lámpa szétszedése kapcsán mindjárt két lényegi dologra sem derült fény, gondoltam legyen, s már vittem is vissza a boncasztalra.

   Mivel nemhogy nincs, de nem is lehet rajta kapcsoló (mármint nyoma sincs rajta olyan helynek, ahová odaférne), kell legyen valami trükkje, amivel ki-be lehetett kapcsolni.

   Hosszas nézelődést követően, arra a következtetésre jutottam, hogy mivel más mozgatási lehetőség a tekerésen felül nincs, a lámpát a teljes összetekerésével lehetett bekapcsolni, majd akár csak egy kicsi lazítás hatására is kikapcsolt. Konkrétan a balra látható cső pereme feszült, vagy ha "kikapcsoltuk" a lámpát, akkor nem feszült neki a jobbra látható nyáklapnak, amihez amúgy az elem pozitív sarka csatlakozik.

   Miközben a LED-ek egyik lába (lásd a felfelé álló drótot, ami amúgy az egyik LED lába) még megvolt, a másikra valaha valószínűleg egy vékony drót volt forrasztva. Mivel úgy volt könnyű szerelni, meg persze közben méregetni is, mindkettőt megtoldottam egy darabka szürke vezetékkel, minek hatására a LED-ek polaritását menten sikerült is összekevernem.

   Hogy a két tranyó közül legalább az egyik elszállt, arra az utal, hogy mind a tekercs (a zöld színű, ellenállásnak tűnő alkatrész), mind a dióda, és még az apró elkó is jó. A hozzáállásom viszont rossz, mert a lámpát végül nem javítottam meg. Ráadásul még az is csak két nap múlva jutott eszembe, hogy a táblázatban a lámpa pontos nevére rákeresve, megkeressem, hogy melyik régi cikkben említettem meg (amúgy az 1.007-esben), ahol is megnézhetem, hogy azt a lámpát szedtem-e szét, vagy egy másikat. Jelentem azt, csakhogy ott a letekerhető eleje és a szintén letekerhető vége nélkül látható, azért élhetett emlékeimben valami kicsi.