Ugyan rezgett a léc, hogy esetleg rámegyek a "gombok szerelése a rózsaszín dobozokra" című projektre, amit a rengeteg gomb előszedésével némiképp már elő is készítettem, csak most épp nem volt kedvem lyukakat furkálni, meg csavarozni.

   Egy olyan egyszerű feladathoz viszont volt kedvem, mint mondjuk ennek a két hangfalnak a lakásba történő felvitele. Ez persze nem a teljes napi munkám lesz. Egyrészt azért nem, mert odafent már szétszedtem egy rovarriasztót, másrészt itt lent a pincében is rá fogok menni valamire, ami amúgy két hangfal lesz, csak nem ezek ketten.

   Nyitásképp rájuk próbáltam a dobozt, amiben az előbb még a LED-es csíptetős lámpa és a TT vonattrafó volt. Mint az látható, a lakásba történő felszállítással nem lesz gond. Mármint valószínűleg így már nem fogom a két hangfalat elejteni. Na jó, akkor nem így, hanem a képen látható összeállítást majd 180 fokkal elfordítva.

   A hangfalak dobozban történő sikeres elhelyezésén felbuzdulva, komoly bátorságot tanúsítva, nekiálltam megszámlálni a még reám váró szétszedéseket. Mármint a még mindig rémes tömegből természetesen csak azokat a tételeket számoltam össze, melyek a 2022-es lomtalanítás kapcsán kerültek ide.
   A piros egy rákszerű robot, alatta egy GPS, az alatt egy négyes elemtartó, ezeket a bordó telefontól elválasztó pakk pedig úgy dereng, hogy egy PS2 nevű játékgép. Ehhez az öt tételhez természetesen menten hozzáadódik a kép jobb szélén látható Blaupunkt Marimba táskarádió, mint ahogy a Genius hangfalak is. Ha még itt lent szétszedem őket, akkor a két autóba való hangfal viszont már nem. Vagyis már tíz alatt vagyok, miközben a hónapnak még csak a fele telt el, így bőven van esélyem az összes kacat hónap végéig történő letudására.

   Mivel nemcsak úgy éreztem, de látszott is rajtuk némi kosz, a lakásban történő vizes szivacsos áttörlés előtt még idelent is rájuk eresztettem egy laza denszeszes dörgölést. Hogy koszosak voltak-e?

   Mivel épp kéznél volt egy konnektor (konkrétan innen kicsit jobbra), gondoltam megeresztek egy amolyan előzetes működéspróbát. Bár a két hangfal búgójelének tónusa kissé eltérő, más hibájukat egyelőre nem találtam.

   Majd kisvártatva annak az órának a házát is, melynek belseje időközben átkerült a korábban boncolt faházas órába. Ezt az egyértelműen feleslegesnek tűnő kacathalmot már csak azért sem dobhatom ki, mert ha megtenném, akkor már mindjárt másnap szükségem lenne vagy egy nagy piros karikára (ami az óra törött házából még simán kiesztergálható), vagy egy kerek átlátszó peremes műanyag izére, a számlap meg ugye nem foglal valami sok helyet.

   Amennyiben mégsem kellenének, majd akkor dobom ki őket, mikor újra berágok. Itt aztán természetesen a szokásos módon újra elmerengtem, mégpedig azon a nyilvánvaló kérdésen, miszerint: Tényleg kell nekem ez a rengeteg kacat?

   Miután a két autóhangfalat letudtam, azok maradványa is kikerült az előtérbe, csak míg a Genius hangfalak felmennek, addig a hangszórók épp csak átkerülnek a lomos pincébe. Már ha lesz az apró részprojekthez elég erőm...

   Amúgy volt, és még a paneles fiókot is elővettem, de csak mert ennek felvitele szorosan összefügg a lakásban található merevlemezek áthelyezésével. Mármint azon az ágon ér össze a két projekt, hogy a mentéseket tartalmazó merevlemezek most épp nagyban a próbapaneles fiókban laknak, ami részemről valaha egy minimum idióta helyválasztás volt.
   Mivel a másik ugyanilyen fiókban a rózsaszín dobozokra felszerelendő gombok vannak, szinte adta magát, hogy lemérjem annak méretét, hátha valami csoda folytán passzol bele a 3,5-ös merevlemez. Mármint ha igen, akkor elég ha túrok belőle egy üreset, amit aztán a paneles fiókkal együtt felviszek (ezt persze majd már csak holnap), aztán már állhatok is neki a dolgokat átrendezni, ezzel nullázva le ezt a fiókot is. Már ha csak rá nem nézek a benne található panelekre.

   Amire viszont biztosan rá kell néznem, az a párom által igényelt rögzítőkészlet, de csak mert mihamarabb szeretné összeragasztani a konyhájukban szétesett gyógyszeres szekrénykét. A képen látható két doboz közül természetesen egyik sem a keresett rögzítőkészlet.

   Mikor némi további kutatás eredményeként találtam egy harmadik tömítéskészletet is, egyrészt azt kezdtem el fennhangon mondogatni, hogy tökön szúrom magam (mert ugye ennyi gumikarikát míg élek nem használok el), másrészt azt, hogy most aztán már tényleg kellene írnom egy olyan listát, ami a már meglévő dolgaimat (főképp szerszámok) tartalmazza, mint ahogy a még hiányzókat is.

   Mármint előbb még mindenképp a merevlemezek helyét szerettem volna megváltoztatni, csak mint azt már előre sejtettem, ez már megint nem sikerült. Mármint a felírt méretek alapján a 3,5-ös merevlemez nem fér el élére állítva a szokásos rózsaszín dobozban. Lapjával ugyan igen, de úgy meg nagyon rossz lesz a helykitöltési tényező.

   Mármint elmosogattam a körömvágó fogót és az IKEA műanyag dobozt. Utóbbi elöblítését oly ügyesen intéztem, valami érthetetlen okból kicsavarodva ülve a kád szélén, hogy annyi erővel akár meg is fürödhettem volna. Mármint a művelet közben annyira vizes lettem, mint aki beesett egy kád vízbe.

   A működésükben semmi hibát sem találtam. Szólnak rendesen. Az üres dobozon egy kicsit ugyan hallani, hogy sziszeg (zajos az erősítő), az erősítős dobozfél pedig egy kicsit búg (valószínűleg a trafó közelsége miatt), de amúgy teljesen rendben vannak. A hangjuk az asztali Creative társukhoz képest egy kissé dobozszerűbb, az asztali nagy hangfalaimhoz képest pedig egy kissé erőtlen, de ettől még simán együtt lehet velük élni. Mondhatni ennél sokkal rosszabbra számítottam.

   Ez a másik kép pedig azt, hogy úgy van odaírva az egyik kábelkivezetéshez, hogy AC IN, mintha a jack dugós, pláne a másik hangfalban végződő kábelt be lehetne dugni a konnektorba.

   Mármint az volt benne a meglepő, hogy ha nem jön szét, és persze a kezem sem fér be a kinyitást megakadályozó kötés oldásához, akkor ezt mégis hogy a csudába, illetve milyen kicsi kezű emberek rakták össze? Már ha csak nincs a kínaiaknak a dobozmélyi dróttekergetéshez valami spéci szerszámuk.

   Ez egy annyira egy érdektelen kép lenne, ha nem árulnám el, hogy miről szól... Míg a balra lent látható fekete pont egy csavar hegye, vagyis a hangszórót tartó csavarok kívülről lettek betekerve, addig a jobbra fent látható nagyobb fekete kör már a hangszóró előtti díszrács és vászon egyik melegen szétnyomott rögzítő pontja. Vagyis a hangszórót a dobozból csak annak roncsolása árán tudnám kiszedni. Mindeközben a másik dobozon semmiféle fogást sem találtam, szétfeszegetni pedig ugye annak roncsoló volta okán nem akartam.

   Csak úgy játszásiból kipróbáltam, hogy a dobozokat vajon kihajtja-e a minap boncolt mp4 lejátszó. Jelentem igen, ha diszkózni ugyan nem is lehet így, de házi zenehallgatáshoz még ez a semmi kis kombináció is bőven megfelel. Mikor abba belegondolok, hogy ennél a ma azért már erőst lenézett minőségnél mennyivel alább volt a Terta 811, de még a Tesla B4 magnó is...

   Bár az lenne az igazi, hogy egy ilyen bármikor bevethető hasznos apróság a polcomon üljön, tekertem rá folpackot, majd kitettem az előszobába, mondván végül úgyis a pincében végezné, akkor meg már legyen ott egyből. Most persze még nem viszem le, hiszen holnap is van nap...