Mivel aznap tényleg csak valami nagyon egyszerű tétel letudására volt bennem erő (kezdetben szerintem még arra sem), ezért úgy döntöttem, hogy a hálóábra-generátor panelját, meg a beteg kijelzőjű Tronic rádiót leviszem a pincébe, ahol is az időt mindenféle apróságok ide-oda történő rakosgatásával fogom múlatni.

   A lomos pincébe visszahozott dolgok, mint egy falat kenyér, úgy kellettek erre az asztalra! Bár rezgett a léc, hogy a Tronic rádió doboza kap egy tekerintésnyi folpackot, végül csak a panelt sikerült visszatennem a helyére, aztán már húztam is innen el.

   Mely döntésemnek nem az volt az oka, hogy épp nem volt kedvem pakolászni (amúgy nem volt), hanem az, hogy beugrott, hogy a minap láttam ebben a fiókban egy első ránézésre nagyon gyorsan, pláne egyszerűen letudható tételt, mégpedig a gyorsjárású NDK fúrógéphez való rögzítőt. (lásd a fiókban jobbra és lent)

   Mivel hiányzott róla egy szárnyas anya, amit a fiókban hányódva nem találtam meg, mivel már van ilyenem, épp csak fel kellett nyúlnom a polcra a szárnyas anyás dobozért, s már előttem is volt az úgy nagyjából teljes választék. Mármint manapság már áll a pincéimben olyan szinten a rend, hogy csak néhány szárnyas anya lehet innen elkóborolva.

   A szárnyas anya alá kellett volna egy távtartó, azt azonban annak ellenére nem találtam méretpontosat, hogy a "távtartók toldók" felirattal ellátott jégkrémes doboz épp elől volt. (de csak mert annak a doboznak még nincs helye)

   Kezdetben úgy volt, hogy ez a projekt ennyi, már nincs több részlet amit megmutathatnék, csak aztán beugrott, hogy egy lényeges részletet már megint kihagytam.

   És még csak nem is az, hogy ebben a tepsiben úgy találtam egy tokmányt, hogy az közben az összes fúrógépemen rajta volt. Ez a részlet amúgy annyira megzavart, hogy a fúrógéppel és a bilincsével a lakásba történő felmenetel helyett már megint inkább elkezdtem kóricálni, mely tevékenységben nekem ugye már valami egészen hatalmas rutinom van.

   Ami az adott alkalommal odáig vezetett, hogy nemcsak azt a fúrógépet találtam meg, amelyikre az előző képen látható tokmány való, de még azt a kicsi trafós halogénizzós asztali lámpát is, amit a múltkor már csak azért sem találhattam meg, mert a szekrényben kerestem. Ezeket melyik barom hozhatta be ide hátra...

   A rögzítő asztalra történő felszereléséhez előbb persze még le kell tekergetni a tartócsavarokra pörgetett, ezeket a pusztakézzel is viszonylag könnyedén tekergethető anyákat.

   Íme a nagy mű. Ezt a kombinációt valaha azért kellett megalkotnom, mert míg az előd 42 voltos fúrógép háza alumíniumból volt, s a markolatánál fogva pont bele lehetett szorítani a satuba, addig az utód NDK fúrógép ennyire egyszerű módon már nem volt rögzíthető.

   Miután az apró fúrók élezését, vagy bármi más feladatot befejeztem, csak lepörgetem alulról ezt a három anyát, visszaforgatom őket a csavarjaikra, majd a fúrógéprögzítőt úgy teszem el valahova, hogy az legközelebb is meglegyen.

   Nagyon úgy nézem, hogy mikor ezt a kombinációt összeállítottam, akkor épp nem volt készleten három egyforma csavarom. Az alátétek hiányáról már nem is beszélve!

   Most meg kedvem nem volt a felhozott cumókkal a pincébe visszaballagni. Hogy ezt mégis megtettem, az annak volt köszönhető, hogy mikor az eszköz nevére az egyértelműsítése végett az interneten rákerestem, akkor menten kiderült, hogy kell belőle lennie a pince mélyén egy másiknak is.

   Második odanyúlásra viszont már előkerült a másik fajta rögzítő, valamint egy füst alatt az a gumikalapács is, amiből néhány hete majdnem vettem a piacon egy másodpéldányt. Mármint azért, mert miközben az eladó csak 200 forintot kért érte, én egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy már ilyen szerszámom is van. Ez amúgy valószínűleg annak köszönhető, hogy nem szoktam használni. Azért mekkora szerencse már, hogy a piacon ugyanezen okból a másikat nem vettem meg?

   Ezt viszont megvettem valamelyik barkácsáruházban, pedig kár volt. Mármint azért, mert ez szegénykém mintha csak kötelező lenne, úgy rázódik le a munkapad széléről.

   Amit még szintén megtaláltam, az a mai nap letudott tétel sora a mindent tudó táblázatomban. A műszerzsinóros projekt elemei már láthatók a nyitóképen, épp mint ahogy a nagy mechanikus számláló is odafent várja a polcon, hogy végre nekiálljak kipofozni. A nagyfejű asztali lámpának a pincei asztal alatt kellene lennie, s még az is lehet, hogy ott van, csak most nem látszik Tóni bácsi hatalmas gerjesztett hangszórójától. Az Orion 449-es, meg a szintén Orion AG 604-es rádiók viszont nagyon is látszanak! Ami viszont már megint nem látszik, hogy ezt az adott pillanatban még mindig 123 tételre rúgó listát mégis mikorra fogom tudni ha nem is lenullázni, de legalább 100 alá, vagy még annál is kezelhetőbb méretűre szorítani. Ezt a célt én az idei, vagyis még a 2023-as év végére terveztem elérni, csak ugye én, meg az én mindig nagyszerű terveim, meg azok kivitelezési ideje...